Almási Tibor hiánypótló, háromkötetesre tervezett monográfiájának harmadik kötete Győr művészeti életének 1933 és 1945 közötti időszakát dolgozza fel. A pontos és megbízható összefoglaló munka nagy mennyiségű forrásanyagot mozgat meg. Szerkezete azt a tudatosan használt szerzői elvet követi, hogy a köteten belül minden egyes fejezet egy-egy évnek felel meg. Ez a törekvés kifejezésre kerül a könyv címében is: "Évről évre..." A mű megírásához az elsődleges és legfontosabb információs források a korabeli sajtóhírek és beszámolók, a fennmaradt levéltári dokumentumok, illetve a múzeum adattárában őrzött dokumentumok szolgáltak. Ez utóbbiak sorából a legfontosabb, a két világháború közötti időszak győri művészettörténetében döntő fontosságú Győri Képző- és Iparművészeti Társulat szerencsés módon megőrződött archívuma volt. A most megjelent harmadik kötet a győri művészetnek a második világháború végéig tartó időszakát dolgozza fel aprólékosan és minden részletre kiterjedően. Számba veszi az említett Társulat tevékenységét és szerepét a különböző kiállítások és más művészeti események rendezésében, a város gazdagodását köztéri alkotásokkal, jelentős középületekkel, a város áldozatos hozzájárulását a képzőművészeti élet fenntartásához, a városi múzeum megteremtésére tett intézkedéseket és minden eseményt, amely valamilyen módon a szellemi élet e területéhez kapcsolódott. Így kitér az 1944-ben Győrt ért bombatámadásokra, amelyek során nem csak műemléképületek, de számos műalkotás is megsemmisült. Ehelyütt idézi a városi polgárság kitartásárát is illusztráló mondatot egy kiállításmegnyitó szövegéből: "Álmodik a romok között és a halál árnyékában is a halhatatlan szépségről tesz vallomást." A további tragédiákat, így a zsidó lakosság deportálását, ezzel kapcsolatosan az elkobzott vagyontárgyak, valamint a Városi Múzeum harmadik aranyvonattal külföldre szállított (később jórészt visszakerült) műtárgyainak sorsát is igyekszik nyomon követni, visszaemlékezéseket, jelentéseket is idéz. A szöveget korabeli fotók, dokumentumok és műalkotások reprodukciói (Szinyei Merse Pál, Liezen-Mayer Sándor, Szőnyi István, Zászlós István, Elekfy Jenő, Pandur József, Szabó Alajos stb.) egészítik ki, teszik szemléletesebbé, élvezetesebbé az olvasók számára. A bőséges jegyzetapparátust az előző kötetek anyagát is feldolgozó névmutató teszi teljessé, ezzel is segítve a további - nem kizárólag művészettörténeti - kutatásokat.
