A Vanitatum Gravitas kiadó birtokába jut egy különös, megrázó erejű kézirat, Valéry Montagny-Pialat naplótöredékeivel, amelyek kislánya, L. rendkívüli első éveit tárják fel. Az apának a mesterséges intelligenciával folytatott levelezése sajátos tükröt tart ezen egyéni és családi életutak elé, amiben az atipikus gyermeki fejlődés, a hit, a filozófia, a pszichológia és az emigrációs tapasztalatok rétegei fonódnak össze. L. sorsa messze túlmutat a hétköznapin: veleszületett rendellenessége, hozzátartozóinak a fokozódó helytállása, és a francia társadalmi közeg feszültségei egyaránt kirajzolódnak a kommunikációkutató Dr. Iványi Márton Pál lélektani esszéfüzérének tablóján. A súlyos betegséggel küzdő gyermek mindennapjai, a kórházi helyzetek és a társadalmi reakciók nyers őszinteséggel jelennek meg, miközben a szöveg következetesen ellenáll a szentimentalizmusnak. Nem magyaráz, nem vádol, nem kér sajnálatot, inkább kérdez, és teret hagy az olvasónak. A napló mögött azonban végig ott húzódik valami más is: egy makacs, csendes hit abban, hogy a legnehezebb történetekben is jelen van az emberi jóság és a jelentés lehetősége. Ez az idézethalmozó Montaigne esszéínek világából és Maurice Pialat hit és tagadás között ingadozó realizmusából is ihletet merítő könyv nemcsak dokumentum, hanem kapaszkodó is: L. útja a lélegeztetőgéptől az iskoláig reményt adhat mindazoknak, akik hasonló, a születéstől fogva a túlélésért vívott küzdelemben élnek.
