Elképzeltem, hogy nagy leszek,
nagyobb az óriásnál.
De nem tudom, az hogy lehet,
hogy erre óriás jár?
Miklya Zsolt érti, érzi, milyen gyereknek lenni. Felfedezni a világot, játszani, nevetni, szomorúnak, dühösnek vagy épp boldognak lenni. A kötet versei is olyanok, mint a gyerekek: játékosak, nevetősek, gyermekien bölcsek, varázslatosak, és új perspektívában láttatják a világot. Valami olyat tudnak, ami rokonítja őket a hazai gyerekköltészet legnagyobbjaival. Zenélnek, mosolyt csalnak az arcunkra, játszani hívnak, elgondolkodtatnak.
A verseket Miklya Emese találó, álomszerű, lírai illusztrációi kísérik.
