Nem tudom, az elmúlt másfél évtizedben találkoztunk-e - igen, így királyi többesben - olyan első kötettel, amely olyan volt, mint egy tizedik. Ahol a tálentum és a szakmai felvértezettség egyaránt elkápráztatta az olvasót és az írótársat egyaránt. Mert Wessetzky Dániel első verseskötete ilyen. Érett, sűrű, kiforrott és szemtelenül őszinte. Egyetlen felesleges szó nincs benne, és mégsem szószátyár, minden benne van, ami szükséges, és amitől egy költészet elvarázsol. Ennek a költészetnek már most megvan a saját íze, ritka egyedisége, a sava-borsa, mert originális és végtelenül valódi. S mi többet kívánhat a kedves olvasó egy minden ízében nagyszerű verseskötettől? (Hétvári Andrea)
