Platón egyik legismertebb dialógusa, a Phaidón - a Kritónnal és a Szókratész védőbeszédével együtt - Szókratész perének, továbbá élete utolsó heteinek és halálának történetét meséli el. Eközben olyan alapvető kérdéseket érint, mint az igazságosság mibenléte, a törvények tisztelete, illetve a tudás szeretetében leélt élet természetének kérdése. A dialógus magvát azonban a lélek halhatatlanságának tézise alkotja, melyet Szókratész négy - utolsónak az idea-tanon alapuló - érvmenettel bizonyít úgy, hogy egyre pontosabban kidolgozott érvelést alkalmaz a velük kapcsolatban megfogalmazott ellenvetésekkel szemben. Ennek kapcsán fejti ki azt is, hogy abban az életben nyer igazi értelmet a lélek halhatatlansága, melyet a bölcs ember él, ugyanis ez vezet el oda, hogy az ember ne féljen a haláltól.
