Vásárlói kritikák a következő termékről: A mag

A mag a katasztrófafilmek újkori hullámának egy megkésett szülöttje, ami a mufaján belül rendben van, de korántsem hibátlan. Fo erénye, hogy nem veszi túl komolyan magát, ezért különösen az elso fele élvezetes, de a küldetés megkezdése után, ahogy drámaibbra fordul a helyzet már elojönnek a gyengeségei. Az unalomig ismert klisék és a szuk tér mégszukebb lehetoségei visszaütnek. A Verne Gyulától kölcsönzött ötletek csak egy darabig tartanak ki, aztán jönnek a kötelezo önfeláldozások  meg a nehéz döntéseken való moralizálás. Ha a stúdió elég idot ad az utómunkálatokra az segíthetett volna, így viszont az egyre kidolgozatlanabb speciális effektusokkal súlyosbítva (a mag beindítása már a szánalmas kategóriába sorolandó) a szereplokkel együtt a mu színvonala is egyre mélyebbre jut. A színészek megteszik, amit tolük tellik, különösen Stanley Tucci, akinek ugyan megint az öntelt seggfej szerepe jutott, de azt a jó szövegekkel megtámogatva a kisújjából kirázza.

A kiadás jobb, mint maga a produkció. Pofás belso borító, látványos menü - minden megvan, ami csak kell. A keverés és a színészek teljesítményének tekintetében egyaránt minoségi magyar szinkron külön dob a filmen. A werkfilmek és a kivágott jelenetek magyar feliratosak. Az elobbiben szó esik, hogy a készítoknek tényleg kevés idejük volt a speciális effektek kidolgozásásra, az utóbbiak leginkább azért érdekesek, mert a rendezo oszinte hangon nyilatkozik, hogy milyen nehéz szívvel vágta ki oket.

Volt szerencsétlenségem megnézni a tévében, pihenésképpen idoszakos átkapcsolásokkal másik csatornára. Ezzel a filmmel nagy durranást akartak elérni, de csak egy szolid kis puki lett a vége.

Itt a világvége, de a sivatagból elokerül egy remete tudós, aki persze azonnal megoldással szolgál. Pár nap alatt megépítenek egy olyan gépet, aminek az elve sem létezett még azelott. Jönn a szuperfickó, aki egy "repülo téglával" úgy manoverez a csatornában, mint egy dodzsemmel, majd minden kiképzés nélkül nyomban alkalmas lesz a fúrópajzs vezetésre. Ami természetesen, elakad, bedöglik, de amikor már mindennek vége, akkor is oda lehet heggeszteni egy drótot a falhoz, és máris van energia. Totális technikai, fizikai abnormalitás, egy fantasztikus filmtol is elvárható, hogy alapveto tudományos téziseket ne eroszakoljon meg a forgatókönyv.

Egyébként nem vagyok ilyen finnyás, nekem még az Armageddon is bejött, pedig abban is voltak f@szságok rendesen. Még jó, hogy nem rendeltem meg anakidején, most is csak azért néztem bele, hogy érdemes-e korongozni vele. Hát nem. Csak azért kap két csillagot, mert a ZS-kategóriánál így is jobb.

Szerintem igenis nagyon jó fil. Még annó moziban néztem meg a bátyámal és mindketonket olyanyira lekötött a story meg minden, hogy simán megvártuk még a stáblista végét is. És én nekem anó ezek a szereplok teljesen no name szinészek voltak. Nem is hallotam elötte róluk. Én csak tudom ajánlani mindenkinek a filmet. Csak jelenyen meg megint kisebb akcióval.

Egy tök átlagos TV-film lenne, ha Jon Amiel nem fordított volna energiát a színészvezetésre. De Amiel nem errol híres, tehát trendi sztárok helyett nagyszeru színészekkel spékelte meg ezt a kicsit eroltetett ötleten alapuló forgatókönyvet. Nyílvánvaló, hogy a Paramount meg akarta lovagolni az újabb katasztrófafilm-hullámot, de lehetett volna kevésbé látványosan is csinálni. Viszont a karakterek közti kapcsolatokat néha nagyon is jól tudja ábrázolni, mindegyik hús-vér jellem, ráadásul a film végi összejövos jelenet is elmarad, Echardt és Swank közti csók pl. kifejezetten eredetien lett megmutatva (legalábbis a mufaj szabályaival ellentétesen). Amúgy néha lehet izgulni is a filmen, de igazából Stanley Tucci, Delroy Lindo, Tcheky Karyo, Bruce Greenwood, Aaron Eckhardt, Hilary Swank, Richard Jenkins, Alfre Woodard, D.J. Qualls azok, akik érdekesek a filmben. Ha valaki eloször nézné meg a filmet, rájuk koncentráljon.