ennyire realisztikus háborús filmet még manapság is nehezen találni, ha pedig hozzávesszük azt, hogy 1930-ban (!) készült, szinte hihetetlen. Amennyire mellőzi a későbbi hollywood színpadiasságát, klisé-szerűségeit, mesterkéltségét, az annyira frissé és üdévé teszi a filmet, hogy még a nyolcvanadik (!) évén túl is abszolút él és hatással van. Szinte semmi por nem rakódott rá ennyi idő alatt, és egyes harctéri jeleneteiben ringbe száll a Ryan közlegénnyel is realisztikusságban - ami pedig a lélekábrázolást és történetvezetést illeti, egyértelmű KO-val veri.
Szerintem a színészekkel sincs semmi probléma: ha unottnak, élettelennek, fásultnak hat a játékuk, az pontosan a témából következik. Én egyedül a legelső jelenetben találtam erőltetettnek, hiteltelennek a színészi játékot, amikor az iskolában mutatják a lelkesedő arcokat, azonban hamar rájöhetünk, hogy ez alkotói koncepcióból fakad, annál inkább földbe döngöli a nézőt is a háborús környezet realitása.
Nekem nagyon nagy kedvencem ez a film, ami a regényhez is kellően hű marad, hitelesen emeli azt át a mozgóképek nyelvére.