Vásárlói kritikák a következő termékről: Idétlen időkig - szinkronizált változat

Érdekes, hogy ez, mint „időutazásos” film, hogy maradhatott ki az életemből.. Talán pont vígjáték mivolta miatt, olyat ugyanis nem nézek. Most is csak baráti unszolásra vágtam bele – és kapásból sokkal többet is találtam ebben a filmben, mint egy vígjáték. Ezáltal persze messze nem volt olyan önfeledt szórakozás, de akár állkoppantó meglepetés sem, mint aminek szerintem szánták az alkotók…
Már csak azért sem, mert én e témában nem ezt láttam először. Tudom, ezt kellett volna, mert ez jóval régebbi, de nekem az igazán nagy élmény a Supernatural S3/11 volt: ott gyakorlatilag ugyanez történik, s ha újranézném, talán még tisztelgést is találnék benn az Időtlen időkig előtt. Szoktak olyat csinálni a fiúk… Aztán a nemrég látott Forráskód ismét felelevenítette a témát – igaz, az egy kicsit már átgondolva. Ezek után nézem meg Bill Murray filmjét, ami bár kimondottan tetszett, de az igazi varázslata elmaradt – a fentebb említett okok/mozgóképek miatt.

No persze ettől ez még egy kiváló film, remekbeszabott történettel. Hálás az ilyen forgatókönyv, hisz csavarok, összefüggések, poénok végtelen láncolatát kínálja az állandóan ismétlődő nap. Ezáltal egy filmen belül bizony többféle stílus, műfaj keveredhet, napokra lebontva – kifejezetten az alkotás előnyére válva. Bill Murray ideális választás volt a szerepre, sokszínű személyiség, aki mindent ki tudott hozni a karakterből, amit a szerep megkövetelt. Zseniális ötletekkel, néha perceket, néha órákat mutatva be egy-egy napból, a hódítások rögös útjain. Hogy a végére egy teljes jellemfejlődésen átmenve kerüljön ki a hurokból. Jók a „segítői” is, hisz, ahogy változnak a napok, a főhős viselkedésére mindig máshogy reagál mindenki.. És én épp ezt tartottam egyik zseniálisnak e filmben. Ezt, és a következményeken agyalást.. Ugyanis az én értelmezésem szerint, ha a Connors (Murray) által mindennap átélt napban történik valami, a többiek számára annak másnap bizony van következménye. Hisz csak ő ébred mindig ugyanaznapon fel, a többieknek elvileg továbbmegy az idő.. S akkor így végtelen számú párhuzamos idősík is létezhetne – végtelen számú al-ternatív élettel… vagy csak én bonyolítom?

Egyébként igazából az egészben egy dolog zavart, de az nagyon. Azt még csak valahogy elfogadtam, hogy miért, s hogyan kezdődött – bár az sem egyértelmű. De azt azért szívesen vettem volna, ha a végét valami módon megmagyarázták, megindokolták volna. Mert ez így csak úgy van. Mintha az írók egyszerűen megunták volna, és adtak volna egy csókot Csipkerózsikának, hogy ébredjen föl. Engem nagyon zavart ez a megoldás, ötlettelen, igénytelen, lapos kilépés az amúgy kiváló mókuskerékből. Arra meg gondolni sem merek, hogy valami karma szintű tanulás, vagy megtisztulás, megtérés volt Connors feladata – az szerintem hazavágna egy alapban vígjátékként értelmezendő filmet
Vígjátékként értelmezendő, amit én – ámde legyen az én saját bajom – nem vígjátéknak láttam. Néha mosolyogtam rajt, de inkább járt az agyam. Ettől lett értékes számomra.
A DVD, amit vettem, már nem KSZ borítós, hanem új, Intercomos kiadás, de tartalmilag ugyanez a lemez. Sem a képpel, sem a hanggal különösebb bajom ugyan nem volt, egy ilyen filmhez még elmegy, de valóban nem fogom büszkén mutogatni a minőségét másnak. Extra sajnos semmi sincs.
Kosárba!

Valójában 5 filmet kapunk egy áráért. Komédiát, drámát, romantikus, filozófiai és misztikus alkotást.
Az eddig csak komédia királyaként és az amerikai Saturday Night Live parodisztikus műsor állandó sztár szereplőjeként ismert Bill Murray, most mind az öt műfajban kiválóan megállja helyét.
A film legnagyobb erénye a pontos pszichológiai jellemzés ami a hosszú hónapok, talán évek alatt lezajló Phil személyiségében végbemegy.
És ahogyan zongorán felcsendül Sergey Rachmaninov- rapszódia Paganini 18. variációja témájára, amint az rögtönzött jazz ritmusokba áthajlik, arról a részről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni.