Keresés
Vásárlói kritikák a következő termékről: Mátrix - Forradalmak
R2-D2 | 2011. 11. 23. 2:32
„- És ha elbuksz?
-Nem fogok…”
Neo megmondta. És igaza lett. A Forradalmak még a folytatásokat fikázók közt is nagyobb tetszést aratott, mint elődje – s azért a ráköltött 110 millió dollárból is csinált 410 milliót… nem bukott el. Nálam meg aztán végképp nem, már bemutató idején sem. Apropó: ha jól emlékszem, a Mátrix folytatások voltak az első „szétvágott” filmek, amiket elsősorban marketing szempontjából eltérő időpontban mutattak be. Azóta ez divat lett, de talán itt még elfogadható volt a kb fél éves eltérés is. Mindenesetre a Wachowski tesók forradalmat csináltak – minden tekintetben.
Minden percét imádom. Ugyanúgy, mint a többiét, a karaktereket, a dialógusaikat, a magyarázatokat. Ezt a filmet is majdnem kívülről tudom, azt is tudom, hogy akkor 5-ször néztem moziban. Már az elején jól indul, Neoval az állomáson, (a Vasutas kiváló karakter), de utána, mikor Trinityék elmennek a Merovingihez, az az egyik kedvencem. Az a jelenet, azokkal a karakterekkel egyszerűen csúcs. A korábbi orákulum, Gloria Foster szomorú halála miatt kicsit át kellett dolgozni a forgatókönyvet, de úgy érzem, ezt is kiválóan oldották meg. Mary Alice kitűnően viszi tovább a jósnő szerepét, s az ő szájából hangzik el az egyik örökérvényű mátrix-idézetem is: „Aminek kezdete van, véget is ér egyszer,Neo.” Kevés időhúzás – főleg a Kalapácson zajló eseményekre gondolok – után aztán olyat kaptunk, amit addig vásznon még nem nagyon... Egy közel egy órán át tartó, elképesztően látványos csatát, részben Zion védelméért, részben meg Neo és Smith között. Az igaz, hogy abban az évben már túl vagyunk a Helm szurdokbeli ütközeten, meg a fehér város ostromán is, de időben talán a kettő együtt sem volt ennyi… Zseniális. Minden. Az őrszemek, a fúrógépek, a PSZ-ek, minden. S hogy a nagy mesterre, Cameronra is hatással lehettek a PSZ-ek, ékes példa, hogy az Alien2-ből eredő, itt továbbfejlesztett gépek tökéletesített utódai feltűnnek az Avatarban is.. Kiváló karakterekkel: Mifune és a kölyök, Zee, Lock, Niobé, Morpheus, stb.. Apropó, Niobe: sokkal nagyobb szerepe van, mint az előző részben és ez sokkal jobban is áll neki. Nagyon jó az egész jelenetsor, ahogy leviszi a Kalapácsot Zionba – ezt tán csak Solo tudná még a Falconnal.. :-)
Az egész csata nagyszerű, nincs benn az a sablonos ritmus, hogy vesztésre állunk, aztán nyerünk. Mert nem nyerhetnek.. Esélyük sincs. Hogy is mondta Morpheus: „Miért? Pontosan így gondolkodnak a gépek. 250 ezer őrszem, minden egyes zioni férfira, nőre és gyerekre egy..” A csata végkimenetele egyáltalán nem kérdéses, és ez a képernyőről is lejön.. Csak Neoban bízhatnak.
Aki mint jó kiválasztott, beteljesíti a sorsát. Persze, én is látni vélem a vallási párhuzamot - pláne a kereszt alakú fénnyel a döntő ütközet után – de egy percet sem gondoltam arra, hogy ezt bárkihez is kössem. Sőt első nézésre még könnyeim is kijöttek, mikor az áldozat megtörtént.. Apropó. Könnyek. Jómagam hajlamos vagyok túlcsorduló érzelmekkel nézni egy-egy kedvencemet, annyira beleélni magam, hogy bizonyos jelenetnél kicsordulnak könnyeim – akár az örömtől, izgalomtól, bánattól.. Nos, itt sem volt másképp: mikor Niobé mondta, hogy:„Az előbbi szónoklata után nem merészelje megkérdőjelezni, mit csinálhatok a hajómmal”, mikor kinyílik a kapu, mikor a Kölyök mögött feltűnik Zee, vagy mikor Morpheus mondja: „Neo. Értünk harcol” Tulajdonképp az egész harc tele van érzelmi gócpontokkal – csak szeretni kell hozzá a filmet, hogy előtörjenek. A harc mellett ugyan Neo útja, küldetése is rejt ilyeneket - tetézve az út végével -, mégis erről a vonalról nekem a legemlékezetesebb rész nem valami érzelgős esemény ( pedig van néhány), hanem a Neo vs Smith harc vége. Az árokban (milyen jó kis zene megy a harc kezdete alatt), mikor is Smith lenyomja talán az egész film legjobb monológját „Miért mr. Anderson? Miért … Miért kel föl?” Erre Neo:” Mert így döntöttem” Nos, nekem ez is egy roppant fontos mondat lett életemben. Mikor is már unok valamit magyarázni a néhány hülyének, aki körülvesz, jó mondani: „Mert így döntöttem.”
A film vége meg zseniális. Ahogy a Mátrix újjáépül, és az Orákulum meg az Építész pár szót vált – kiváló lezárás.
Persze, mint minden filmben, ebben is lehet hibákat keresni és találni. Az egész trilógiában lehet. Néha valóban túl egyszerű, néha túl bonyolult párbeszédek néha félbehagyott, elnagyolt cselekményszálak (azt mondjuk megnéztem volna, mikor a Merovingit Smithesíti Smith), Neo supermanes képességei, a két visszatérés a halálból… Ugyanakkor a Mátrixok filmtörténelmi jelentőségét ennyi idő távlatából már illik objektívan megítélni, akkor is, ha valakitől nagyon távol áll ez az egész világ. Lassan 10 éve lesz már a 2/3 rész bemutatójának is, és a filmek nem tűntek el, benn vannak a köztudatban. Nálam mindenképp.
„- És ha elbuksz?
-Nem fogok…”
No, ez meg a másik dolog, ami miatt örökké fogok emlékezni a filmre. Immár több mint 10 éve házimozizok (az első DVD-m pont a Mátrix volt), de ahogy ezek a mondatok a Deus Ex Machina szájából megszólalnak, azt azóta sem hallottam sehol sem. Ilyen iszonyatosan jól eltalált, összes hangfalból egyszerre mély hangon jövő dörmögést 10 év alatt sem hoztak össze sehol. Olyan elementáris erő és sötétség van benn, hogy én néha speciel csak ezért a hangért beteszem a lemezt. Amúgy a BD ez esetben is tökéletes. Kép gyönyörű, eredeti hang szintén. Az akciót eredetiben, a beszédeket magyarul néztem – hisz a korábban megszokott remek szinkron itt is kitartott. Az extrák viszont a 10 lemezesen már szerepeltek. Ami még így érdekes, a három filmet megnézve, hogy a lemez betöltése után nálam rögtön indult a film s nem is a legjobb hangsávval. Külön elő kell szedni a menüt.
Kosárba!
-Nem fogok…”
Neo megmondta. És igaza lett. A Forradalmak még a folytatásokat fikázók közt is nagyobb tetszést aratott, mint elődje – s azért a ráköltött 110 millió dollárból is csinált 410 milliót… nem bukott el. Nálam meg aztán végképp nem, már bemutató idején sem. Apropó: ha jól emlékszem, a Mátrix folytatások voltak az első „szétvágott” filmek, amiket elsősorban marketing szempontjából eltérő időpontban mutattak be. Azóta ez divat lett, de talán itt még elfogadható volt a kb fél éves eltérés is. Mindenesetre a Wachowski tesók forradalmat csináltak – minden tekintetben.
Minden percét imádom. Ugyanúgy, mint a többiét, a karaktereket, a dialógusaikat, a magyarázatokat. Ezt a filmet is majdnem kívülről tudom, azt is tudom, hogy akkor 5-ször néztem moziban. Már az elején jól indul, Neoval az állomáson, (a Vasutas kiváló karakter), de utána, mikor Trinityék elmennek a Merovingihez, az az egyik kedvencem. Az a jelenet, azokkal a karakterekkel egyszerűen csúcs. A korábbi orákulum, Gloria Foster szomorú halála miatt kicsit át kellett dolgozni a forgatókönyvet, de úgy érzem, ezt is kiválóan oldották meg. Mary Alice kitűnően viszi tovább a jósnő szerepét, s az ő szájából hangzik el az egyik örökérvényű mátrix-idézetem is: „Aminek kezdete van, véget is ér egyszer,Neo.” Kevés időhúzás – főleg a Kalapácson zajló eseményekre gondolok – után aztán olyat kaptunk, amit addig vásznon még nem nagyon... Egy közel egy órán át tartó, elképesztően látványos csatát, részben Zion védelméért, részben meg Neo és Smith között. Az igaz, hogy abban az évben már túl vagyunk a Helm szurdokbeli ütközeten, meg a fehér város ostromán is, de időben talán a kettő együtt sem volt ennyi… Zseniális. Minden. Az őrszemek, a fúrógépek, a PSZ-ek, minden. S hogy a nagy mesterre, Cameronra is hatással lehettek a PSZ-ek, ékes példa, hogy az Alien2-ből eredő, itt továbbfejlesztett gépek tökéletesített utódai feltűnnek az Avatarban is.. Kiváló karakterekkel: Mifune és a kölyök, Zee, Lock, Niobé, Morpheus, stb.. Apropó, Niobe: sokkal nagyobb szerepe van, mint az előző részben és ez sokkal jobban is áll neki. Nagyon jó az egész jelenetsor, ahogy leviszi a Kalapácsot Zionba – ezt tán csak Solo tudná még a Falconnal.. :-)
Az egész csata nagyszerű, nincs benn az a sablonos ritmus, hogy vesztésre állunk, aztán nyerünk. Mert nem nyerhetnek.. Esélyük sincs. Hogy is mondta Morpheus: „Miért? Pontosan így gondolkodnak a gépek. 250 ezer őrszem, minden egyes zioni férfira, nőre és gyerekre egy..” A csata végkimenetele egyáltalán nem kérdéses, és ez a képernyőről is lejön.. Csak Neoban bízhatnak.
Aki mint jó kiválasztott, beteljesíti a sorsát. Persze, én is látni vélem a vallási párhuzamot - pláne a kereszt alakú fénnyel a döntő ütközet után – de egy percet sem gondoltam arra, hogy ezt bárkihez is kössem. Sőt első nézésre még könnyeim is kijöttek, mikor az áldozat megtörtént.. Apropó. Könnyek. Jómagam hajlamos vagyok túlcsorduló érzelmekkel nézni egy-egy kedvencemet, annyira beleélni magam, hogy bizonyos jelenetnél kicsordulnak könnyeim – akár az örömtől, izgalomtól, bánattól.. Nos, itt sem volt másképp: mikor Niobé mondta, hogy:„Az előbbi szónoklata után nem merészelje megkérdőjelezni, mit csinálhatok a hajómmal”, mikor kinyílik a kapu, mikor a Kölyök mögött feltűnik Zee, vagy mikor Morpheus mondja: „Neo. Értünk harcol” Tulajdonképp az egész harc tele van érzelmi gócpontokkal – csak szeretni kell hozzá a filmet, hogy előtörjenek. A harc mellett ugyan Neo útja, küldetése is rejt ilyeneket - tetézve az út végével -, mégis erről a vonalról nekem a legemlékezetesebb rész nem valami érzelgős esemény ( pedig van néhány), hanem a Neo vs Smith harc vége. Az árokban (milyen jó kis zene megy a harc kezdete alatt), mikor is Smith lenyomja talán az egész film legjobb monológját „Miért mr. Anderson? Miért … Miért kel föl?” Erre Neo:” Mert így döntöttem” Nos, nekem ez is egy roppant fontos mondat lett életemben. Mikor is már unok valamit magyarázni a néhány hülyének, aki körülvesz, jó mondani: „Mert így döntöttem.”
A film vége meg zseniális. Ahogy a Mátrix újjáépül, és az Orákulum meg az Építész pár szót vált – kiváló lezárás.
Persze, mint minden filmben, ebben is lehet hibákat keresni és találni. Az egész trilógiában lehet. Néha valóban túl egyszerű, néha túl bonyolult párbeszédek néha félbehagyott, elnagyolt cselekményszálak (azt mondjuk megnéztem volna, mikor a Merovingit Smithesíti Smith), Neo supermanes képességei, a két visszatérés a halálból… Ugyanakkor a Mátrixok filmtörténelmi jelentőségét ennyi idő távlatából már illik objektívan megítélni, akkor is, ha valakitől nagyon távol áll ez az egész világ. Lassan 10 éve lesz már a 2/3 rész bemutatójának is, és a filmek nem tűntek el, benn vannak a köztudatban. Nálam mindenképp.
„- És ha elbuksz?
-Nem fogok…”
No, ez meg a másik dolog, ami miatt örökké fogok emlékezni a filmre. Immár több mint 10 éve házimozizok (az első DVD-m pont a Mátrix volt), de ahogy ezek a mondatok a Deus Ex Machina szájából megszólalnak, azt azóta sem hallottam sehol sem. Ilyen iszonyatosan jól eltalált, összes hangfalból egyszerre mély hangon jövő dörmögést 10 év alatt sem hoztak össze sehol. Olyan elementáris erő és sötétség van benn, hogy én néha speciel csak ezért a hangért beteszem a lemezt. Amúgy a BD ez esetben is tökéletes. Kép gyönyörű, eredeti hang szintén. Az akciót eredetiben, a beszédeket magyarul néztem – hisz a korábban megszokott remek szinkron itt is kitartott. Az extrák viszont a 10 lemezesen már szerepeltek. Ami még így érdekes, a három filmet megnézve, hogy a lemez betöltése után nálam rögtön indult a film s nem is a legjobb hangsávval. Külön elő kell szedni a menüt.
Kosárba!
Hasznosnak ítélted a kritikát? 0|0
Fizetési opciók
