Vásárlói kritikák a következő termékről: Elcserélt életek (Platina gyűjtemény)

A Gran Torinónál írt véleményemet így kezdtem: “Clint Eastwood egy zseni” egybol azzal is folytattam, hogy nem vagyok az a rajongó típus, meg az a fajta, aki dobálódzik ezekkel a nagy szavakkal, ám nem tudok rá mást mondani, mert amit letesz az asztalra az utóbbi idoben mint rendezo, az elképeszto. Tavaly két filmet is készített, amelyikbol a Gran Torino számomra a tavalyi év legjobbja lett, és a másik, a Changeling (Ó ez a cím! Kelta eredetu mondakörbol a tündér cseregyerekek, akik az emberek közt élnek észrevétlenül, feltunés nélkül), amely nem sokban marad ám el a Gran Torino zsenialitásától.
A film meglehetosen hosszú, ám egy percig nem lehet unni. Eastwood, mint mindig, az emberi érzelmekre, a küzdeni akarásra, az emberi értékekre helyezi ebben a filmjében is a hangsúlyt. Maga az alaptörténet, amely körül a film bonyolódik, igen egyszeru egy magányosan gyermekét nevelo no munkából hazatérve fedezi fel, hogy gyermeke eltunt. A rendorség csak a szokásos 24 óra után lát munkához, majd hónapok múlva közlik is a jó hírt, megtalálták a gyermeket. Ám a vasútállomáson kénytelen szembesülni vele, hogy a megtalált gyermek nem az o fia, és hiába hangoztatja ezt, senki nem hisz neki. Ennyi az alaptörténet, amire Eastwood (no és persze a forgatókönyvíró) számtalan réteget húzott fel. Kezdve az emberi aljasság bemutatásától, a kíméletlen hatalomgyakorláson át a média manipulálásán keresztül egy sorozatgyilkos banalitásáig mindent.

Mindezt az igazáért, és a valódi gyermekéért küzdo anya harcába csomagolva. Mindez persze csak a keret. Ebbe beleágyazva láthatjuk a kor pusztán saját érdekeit követo rendorségi munkáját, akik számára Christine gyermeke nem számít, csak az, hogy a sajtó és a külvilág felé prezentálni tudják a sikeres eredményeiket. Ha ehhez az kell, hogy hamis gyermeket hozzanak haza, ha az kell, hogy Christine-t diliházba zárják (sok más, a rendorség munkáját kritizáló emberrel egyetemben), akkor azt teszik. Irgalom nélkül. A mindent átható politika (polgármester választás évében járunk), a mindent átható korrupció remek bemutatását is megkapjuk ebben a filmben.

Mindamellett ott van a gyilkosság is, az orült, banális elméju sorozatgyilkos szála is, akinek a tettei felett is kezdetben szemet húnynak, hiszen a politikának és a corrupt rendorségnek nem érdeke, hogy kiderüljenek a dolgok. Mikor pedig már képtelenség szemet húnyni a dolog felett, csakk és kizárólag akkor kezdodik valami nyomozás. De annak a vége sem felemelo, mert a felelosök csak egy bunbakot állítanak a nyílvánosság elé, az igazi felelosök, akik pedig a parancsokat adták, a háttérben bújkálnak. Ez a szál elképesztoen komor, sötét és brutális, még úgy is, hogy a gyilkosságokat közvetlenül nem nagyon mutatják. Csak egy véres balta, kések, némi csont…de ennyi elég is az iszonyat bemutatásához.
A színészi alakításokról szólva számomra a legjobb a sorozatgyilkost alakító Jason Butler Harmer emelkedik ki. Zseniálisan alakítja a banális, ostoba, félkegyelmu sorozatgyilkost, akirol valóban elhiszed, hogy fogalma sincsen róla, milyen szörnyuségeket követett el valójában. Pontosan ezért is “nagyszeru” ez a sorozatgyilkos, mert itt végre egy olyat látunk, aki annyira hétköznapi, annyira banális, hogy teljesen hiheto.

Angelina Jolie, akit én sosem kedveltem sem színésznoként sem pedig mint no nem tetszett sosem, végre egy igazán drámai alakítást nyújt. Hihetoen játszik, nem mesterkélt. A film nézése közben elhittem neki, hogy o tényleg a gyermekéért küzdo no.

Persze a mellékszerepekben sem akárkik láthatóak, és bizony az o játékuk is emeli a film magas színvonalát.
Mit mondjak még az Elcserélt Életekrol? Zseniális film, Eastwood egyik legjobbja szerintem. Kétség kívül nem az a minden nap nézos fajta, de ha egyszer végignézed, garantáltan nem felejted el többet.

Mestermu!

Néhány kellemetlen csalódás (A felolvasó, A pankrátor) után szinte törvényszeru volt, hogy ismét találjak egy számomra zseniális mozit.. Mert a Changeling bizony az lett. Clint Eastwood „öregkori” munkásságának egy újabb remekmuve…
Biztos másként tekint erre a filmre egy szülo illetve egy átlag filmrajongó. Alapban is többrétu film, hisz az elcserélt életek(gyerekek) csak egy kiindulópont illetve nézopont egy sorozatgyilkosos filmhez. Sokféleképp lehet megélni ezt a mozit, de igazán akkor érint meg, ha át tudod élni a szitut. Egy idegen gyereket akarnak a nyakadba sózni… Mikor erre a pontra értünk a filmben, minden idegszálam tiltakozott: hisz belegondoltam, a saját fiam helyett nekem akárkit hoznak ide, akkor is felismerem, hogy nem az én vérem. Apaként is, nemhogy anyaként!! Innentol kezdve egy olyan megindító dráma pereg a szemünk elott, ami önmagában zseniális filmmé tenné ezt a mozit. A korrupt rendorséggel, az elmegyógyintézettel ( a la Száll a kakukk..), egy no kétségbeesett harcával az igazáért..

Ugyanakkor egy picit késobb Eastwood felvesz egy másik szálat is. Ami igazából a film maga: egy sorozatgyilkos történetét, ez pedig önmagában szintén egy nagyszeru, megindító filmet eredményezne, hisz az áldozatok gyerekek - sokkal megdöbbentobb, sokkal kegyetlenebb tett ez így. És sokkal betegebb is a tettes, mint az eddigi sorozatgyilkosos filmek elkövetoi.. A két szál összecsavarása teszi azonban kiváló filmmé a Changelinget: a kétségbeesett, megalázott, gyerekét kereso anya harca a korrupt rendorséggel, meg az o nézopontjából látni az eseményeket igazi ínyencség. S így a gyilkos személye majdhogynem másodlagos is: Eastwood ügyesen ábrázolja a totál elmebeteg kegyetlenséget, anélkül, hogy a gyilkos személye sokáig érdekes lenne számunkra. Mert a cél végig csak az , hogy elokerül-e a kissrác, avagy nem.. A remény az utolsó kockákig megvan a filmben, ezáltal az utolsó percekig izgalmas és megindító.

A több mint két órás játékido egy picit sem sok. Az egész olyan, mint egy érzelmi hullámvasút: szeretet, harag, kétségbeesés, izgalom, gyulölet, elégedettség, remény, csalódás- minden benne van,egyszer így, egyszer úgy érzünk. Teljesen el lehet merülni a filmben és bele lehet élni magunkat a karakterekbe: ez két dolognak köszönheto igazán. A legfontosabb Angelina Jolie személye, aki mély átéléssel hozza az anya figuráját. Kiváló színészi teljesítmény, lám, tud o komoly szerepet is játszani. Nem véletlenül tart ott, ahol tart. A másik, ami a beleélésünket erosíti, az abszolút profi háttér: zseniális korrajzot kapunk az 50-es évek Amerikájából – minden részlet a helyén van. Autóstól, villamosostól, munkahelyestol, mindenestol. Egy remek rendezo remek látomása – még akkor is, hogyha megtörtént eseményekre épül: No de hát ez majdnem természetes, mikor is a rendezo abban a korban élt is, akkor volt fiatal..
De nem is akarom tovább ajnározni ezt a mozit. Nem lesz ez egy sikerfilm, hisz nagy reklámot nem kapott. Mert nem egy blockbuster, megmarad inkább az igazi rajongók kedvencének: akik tudják értékelni a mai világban az ehhez hasonló mozikat. A DVD képe rendben, mint ahogy az eredeti hang is. Ha majd megveszem, biztos megnézem az extrákat is. Zárszóként álljon itt egy idézet, ami véleményem szerint remekül összefoglalja a lényeget:
„Clint Eastwood a 21. századba lépett hangos, zajos, robbanásokkal teli és karakterekben szegény akciómozik dömpingjében örömteli fénypont, mert nem feledkezik meg arról, hogy számítógép helyett sokkal inkább emberekkel kell filmet készíteni” CINEMA 02/2009
Kosárba!

Ez egy nagyon megrázó, könnyfakasztó mesterdarab! Lévén, hogy gyerekimádó vagyok, egyszeruen annyira fájt ez a film, hogy biz. részeknél alig tudtam megállni, hogy ne kapcsoljam ki a tévét!

Angelina Jolie élete legnagyobb alakítását hozza! Eastwood pedig egy zseni!

Wow!Jolinak jót tett a sok gyerek otthon , így nem kétséges, hogy nála jobban senki sem játszhatta volna el ezt a remekbeszabott szerepet.
Mr. Eastwoodnak csak gratulálni tudok ehhez a teljesítményhez , mert eddig még nem találkoztam olyan filmel ami ilyen eros érzelmeket váltott volna ki belollem. De nem csak arról van szó , hogy milyen katartikus állapotba kerültem a film után , hanem arról is hogy mennyi állapot átélése során jutottam ehhez az állapothoz a több mint két óra leforgása alatt. Hisz voltam boldog , szomorú , sajnálkozó , feszült , meglepodött , majd mérhetetlenül dühös és kissé agresszív , aztán megint szomorú és végül mintha a szememben lévo csapokat megnyitották volna a lelkemben kavargó heves-vegyes érzelmek.

Mindenképp eredeti nyelven ajánlom , így jön át teljességében Mrs. Pitt játéka. Igazából nem is lehet másra figyelni mint rá és a történetre. Nem is baj. Ot most senkinek sem sikerült lejátszania a vászonról. Mindezt úgy írom hogy nem tartozik épp a kedvenc színésznoim közé , de grat .

A story bevezetése és levezetése megfelelo. Nincs elnyújtva , hamar elkezdodik a cselekmény. Számomra lezárt és tiszta maradt minden. Kötelezo darab .

Az Oscar-ról már nem is beszélek mert csak felhúzom magam.

Clint remek forgatókönyvbol dolgozott, és tökéletes atmoszférájú, a kék sok árnyalatát használó, sötét tónusokban gazdagon fényképezett filmet tett le az asztalra. Angelina Jolie, számomra meglepo módon, színészi alakítást nyújt, és rögtön a legmagasabb szinten teszi ezt. A film dramaturgiája úgy kerüli el sablonokat, hogy közben elhúzza a mézesmadzagot a banalitás elott. Egy kiszolgáltatott no lelki drámáját adja, annak szentimentális oldalát nélkülözve. Nem meghatni, hanem nyomasztani akar ez a mozi. S tökéletesen sikerül is neki, és mégis hiányérzet nélkül áll fel a nézo, de az érzés, amit a film a lélekben hagy, mégsem a happy-ending érzése, hanem magáé a történeté: Jolie sorsának magyarázatnélküliségéé.
Clint, az öreg cowboy, megint "nagyon-oda-tette" ezt a filmet... és rögtön csinált egy még jobbat. A címe Gran Torino!