Vásárlói kritikák a következő termékről: A három testőr, avagy a királyné gyémántja (Új kiadás)

A film klasszikus, nekem a legjobb feldolgozás. Igazi kalandfilm sztárparádéval.

Sajnos a lemezrol ugyanezt nem mondhatom el.

A kép minosége kb. olyan, mint egy rossz kábeltévé. Mákos, elmosódott. A hanggal kapcsolatosan sajnos az egyetlen pozitívum, hogy nem szinkronizálták újra. Sajnos a magyar hang minosége gyatra. A párbeszédek nem hallatszanak, de a háttérzene és az effektek üvöltenek.

Semmi nyoma sem a kép, sem a hang digitális javításának (ami azt hiszem elvárható egy régi film új kiadásánál).

Az értékelés csak a történet miatt annyi, amennyi. a lemez minosége vérlázító, nem méltó egy klasszikushoz.

Szenzációs kalandfilm, számtalanszor újranézheto, oly sok mulatságos, látványos és emlékezetes pillanatot tartogat. A szándékosan túlmintázott korrajz, a barokk korszak degenerált túlérzékenysége és finomkodása olykor kacagtató karikatúrába hajlik. A hosi erény szívet melengeto, a nok kívánatosak és veszélyesek, a gonoszok ördögiek, a párbajjelenetek felejthetetlenek. Ahogy Athos küzdelem közben ötvözi az olasz vívóiskola kecsességét a primor fenékberúgás illetlenségével: tanulmányértéku. A karakterek testileg és lelkileg a legapróbb részletekig kidolgozattak: a pillantásoktól a gesztusokig, a vívótesttartásokon át a csipkés kesztyukig és a selyem térdszalagokig. Mind összetéveszthetetlen és feledhetetlen. A film súlyos erényei közé sorolható az is, hogy Richard Lester kalandja tökéletesen dolgozza össze a dráma és a vígjáték elemeit, a komor és a pehelykönnyu pillanatokat. Ráadásul a dramaturgia oly könnyedén és izgalmasan fut végig a filmen, mint D’Artagnan La Rochelle várának golyó szaggatta csipkés mellvédjén. A párbeszédek változatossága és sziporkázása egy pillanatra sem lankad, a mondatok oly finom eleganciával tolakodnak egymásba, mint a barokk ünnepségek színpompás látványosságai a bo étkezésekbe. Mindezek mellett a négy testor közötti barátságnak és összetartozásnak, csibészségnek és hosiességnek, önfeláldozásnak és korhelységnek olyanfajta egyvelege látható, ami csak a kalandszereto férfi archetípusának színes ikonosztázához fogható. Egy mindenkiért, mindenki egyért! Ehhez hasonló tartalmas és oszinte mondatot a lélekvesztett húszadik században hol hallhatnánk ennyire hitelt érdemloen?
THX alias Emlékember