Vásárlói kritikák a következő termékről: Fel!

"Hé, én tudok egy viccet! A mókus felmászik a fára, és azt mondja: «Nem spájzoltam be makkot télire, és most meghalok!». Vicces, mert a mókus tényleg meghal.".
Az első kérdés, ami megfogalmazódott bennem, hogy vajon amikor meg lett írva a sztori, akkor a Pixar fejesei mégis kit képzeltek el célközönségnek, főleg úgy a huszadik perc környékén. Még azt mondom, a halál behozása a témák közé nem is annyira durva, de istenbizony nem irigylem azt a szülőt, akinek a gyereke (ha együtt nézik ezt a filmet) felteszi a kérdést: "Apu, miért sír a néni a doktor bácsinál?". Komolyan, meddőség, ez kell a hatéveseknek?! Inkább csináljon még egy sárpogácsát a kertben, de tényleg!
Az utána következő részre esetleg oda lehet ültetni a kisebbeket is, hiszen a színpompás lufikkal repülő ház, a segítőkész és elszánt kisfiú, a szivárványszínű tukánemu és a kissé ütődött, de játékos és hűséges kutya kalandjai biztos lekötik a figyelmét (igaz, erre a duck tv is képes sokkal kevésbé látványosan, és aki nem tudja mi az, addig jó neki). Talán ez a film legjobb szakasza: izgalmas, tanulságos és érzelmes is, ahogy a karakterek a problémáikról beszélnek egymásnak vagy ahogy saját hibáikkal szembesülnek. Közben meg észrevétlenül példát is mutat, például bátorságról, barátságról, a családi kötelékek fontosságáról, ahogy kell. Az mondjuk már az ajánlóból meg a borítóról is sejthető volt, hogy ide dupla adag kell a "suspension of disbelief" nevű szerből, ami egy eseményt leszámítva elég is volt: azt talán nem kellett volna beletenni, ahogy a köszvényes bácsi egymaga tartja vissza a lufis házát egy sziklapárkányon állva, nehogy a szél elfújja.
És de, felfedeztem azt a sok tartalmat, amint a készítők beleírtak az emberi kapcsolatokról, a szerelemről, a kitartásról, az összefogásról, arról, hogy "sosem késő"... csak éppen kitűnt az is, hogy az álmokhoz, a tervekhez és a célokhoz hogyan állnak hozzá. Hogy a képtelen, nagy ötletek vagy odáig fajulnak, hogy az ember egy kényszeres, megkeseredett vén trotty lesz, vagy rájön, hogy az egész rajongás nem vezet sehova, nem érdemes kötődni hozzájuk, a példaképek akár még veszélyesek is lehetnek, és inkább a hétköznapi örömöket kell megtalálni az életben. Ez tök jó üzenet egy felnőttnek, na de egy gyereknek más dolga sincs, mint hogy képtelenségekről álmodozzon, szerintem.
A DVD igazán kiváló paraméterekkel rendelkezik. A kép elképesztően gyönyörű, a hang nekem tisztának tűnt, és közel fél órányi extra is van a lemezen az audiokommentár mellett. Ezek közül a "Kissé felhős" c. animációs kisfilm abszolút csillagos ötös, már önmagában ezért megérte megvenni a DVD-t... sőt, leginkább ezért.
Röviden: Komolyan gondoltam a címben, hogy ez a második gyerekkor meséje, de nem igazán pozitív értelemben, ezért nem is tudnám ajánlani gyerekeknek; egy nyugdíjas-otthonban előbb betenném a lejátszóba. Egy gyerekeknek szóló animáció szóljon arról, ahogy az ember felfedezi és megéli az álmait, és ne arról, ahogy elveszítve azokat újakat keres vagy talál.

Hihetetlenkedve olvasok sok hozzászólást azok részéről akik silány alkotásnak titulálják a filmet.
Pedig ennél tökéletesebb és mélyen érzelemdúsabb történetet már rég láttam. Plussz a kiváló és látványos animáció valamint a szuper-vicces hanghatások.......
Én elsőnek dvd-n szereztem be a filmet, de aztán ráéreztem hogy blu ray-n nem beszerezni, bűn lenne. Be is szereztem, méghozzá Angliábol, ahol 3 lemezes, dombor nyomott papírfeknis példányként jelent meg, angol dts-hd és szintén tökéletes magyar dolby digital hangsávval, 2500 !!!! forintért. Persze az angol dts-hd hangsáv azért ugrásszerűen jobb hang minőséget eredményezve szólal meg.
Az extrák pedig nem csakhogy valóban informatívak, de érdekesek és viccesek is, amikből kiderül, hogy a stáb tagjai valóban felutaztak egy olyan sziklás fennsík lakatlan és lakhatatlan felszínére, hogy még jobban átérezzék a helyszín adottságait amit a film, tökéletesen vissza is tükröz.

A mindennapi kulturáltsághoz hozzátartozik, hogy az ember birtokolja és értékelje is ezt a kedves történetet, ami megtaníthat arra, hogy az igaz szerelem még a halál után is tart, valamint hogy sohasem túl késő belekezdeni álmaink megvalósításába.

Az én ötéves lányom és a tizenhároméves fiam is kétszer megnézték, és mindig  szeretettel nyilatkoztak errol az édes-bús mesérol, melyben sok egyéni ötlet mellett van néhány kölcsönvett történeti elem is. Ügyes szintézis, ahogy ma már szinte minden az... és egy kicsit szintetikus is...Ez sem váltja meg a világot, de nem is annak szánták.Kedves és aranyos karakterek, szeretheto öregúr, bájosan hülyegyerek a Barátom Boncát idézve... Egy kellemes délutáni mozizásra tökéletesen megfelel.

"Háát, azt gondoltam viccesebb lesz."- véleményezte a filmet a 8 éves lányom.

Én az elso negyedórában azt hittem a Jack Nicholson filmjét a Schmidt történetét rajzolták meg. Gondoltam itt a vége, ez nem gyerekeknek való, de azután csak feltuningolták az öreget és Indiána Jonest megszégyeníto kunsztokat visz véghez és kezdodik a Tom és Jerry féle végtelen kergetozés.

Fogalmam nincs milyen célcsoportnak készült, kicsik nem értik, tiniknek gázos, felnottek nem nagyon díjazzák az egyáltalán nem szeretheto karaktereket. Talán a nagyszüloknek szól, akik az unokát viszik a moziba, hogy szipogjon kicsit az elmúlt életén. Könnyeit törölgetve ne kelljen válaszolnia arra kérdésre, hogy:

" -Honnan szedett annyi lufit az öreg ember?"

Erre a kérdésre itt Kelet-Európában a szocializmusban felnott nemzedék, kapásból rávágná, ha nem szégyelné, hogy:

"-Nem láttad Te kis butuska, hogy egész életében a lufikat árulta a vidámpark elott, ha hetente csak egyet vitt haza, akkor a parlamentet is elrepíthetné."

És mennyivel jobban játunk volna.

A Pixar és Walt Disney ezúttal valóban egy különleges mesét alkotott mégpedig különlegesen érdektelent. Az elso negyed óra még ígér számunkra valami tényleg különlegeset, kalandosat, szórakoztatót és számtalan lehetoséget amivel az alkotók nem tudtak mit kezdeni.Csupán kapunk egy teljesen közömbös öregurat,egy inkább idegesíto gyerekkaraktert és egy-két olyan állatot amikre sok mindent lehetne mondani kivéve a különlegeset csupán beszélo kutyákra futotta a fantáziájukból,tehát meg sem ragadták az idegen világ adta lehetoségeket.A kép szép színes,a hang jól szól ezekkel nincs gond de a rendkívül kevés vicces jelenet és a történet egyáltalán nem magával ragadó ami miatt ez a mese többször is megtekintheto lenne.

Az igazat megvallva nem pont erre számítottam, de ettol még nagyon tetszett. Mert miért is kéne minden filmnek egyformának lennie? Vagy mindig pontosan annak, amit hiszünk... nálam nem kellemetlen volt a meglepetés, de nyilván nem vagyunk egyformák.

Mikor végignéztem testvéremel, az elso gondolatunk a végén az volt, hogy ez a film KELL. Ezért is örültem meg, mikor a hírlevélben láttam, hogy megjelent... és erre fanyalgó emberkék letörik a lelkesedésemet. :(

Sziasztok!
Nálunk alaphelyzet ha van egy új pixar mese a mozikban máris ugrás és irány a moziba be!!

ennél a mesénél sem volt másképp,de sajnos a film után a terembol kifelé már egészen más érzések fogtak el minket mint a többi pixar csodánál.

Nehéz megmagyarázni de a  Fel  nem adta meg számunkra azt a varázst,hihetetlen nagy élményt mint a többi film.

Szomorú,de eddig nekünk ez a leggyengébb pixar movie!! :(

A dvd majd egyszer kosárba kerül!

Olyat olvastam valakinél, hogy hétköznapi történet. Nagyon nem az! Az egyik legjobb Disney-Pixar film, amit eddig láttam. Végig fenntartja a figyelmet, folyamatosan visz magával a film, nem enged egy percre sem. Rengeteg minden ötvözodik benne (szerintem) sikeresen: dráma, melankólia, kaland, akció, humor. Mindegyik szereplo fenomenális, kihagyhatatlan a film!

Azt hiszem,immár hivatalos: a PIXAR filmjei – tisztelet a kivételnek (L’ecsó) – és én nem egymásnak vagyunk termetve.  Ezt a keseru konklúziót hozta elo belolem a Fel!. A magányos, idos léggömb árus, a lepcses szájú ifjú kalandor, a beszélo kutya és a repülo házikó kalandjainak tizedik perce volt az a pont, ahol a felismerés megmásíthatatlanná vált.  Mert ahogy sokan mások, az elso percekben én is azt hittem, a stúdió megalkotta a valaha volt legjobb animációs filmet. Menetrendszeruen én is elmorzsoltam a kötelezo könnycseppet a tizedik perc szomorú katarzisánál, s aztán véget ért a varázs.Csak a teljességgel hétköznapi alapötletre felfuzött átlagos történet maradt, súlytalan karakterekkel,  unalmas történettel, egy kézen megszámolható mennyiségu poénnal.
Értem én a mondanivalót, de csak azért, mert a garantáltan nyero öregember-gyerek-kutya csapatra épít, még nem biztos, hogy tényleg sikerrel tudja hozni a várható hatást. Gyerekmesének sem elég ennek a történetnek a lendülete, nemhogy felnott tanmesének. Hiába a mélyértelmu üzenet,ha nem elég inspiráló a köré kerekített történet.
Bármilyen oldalról is nézem, csak egy szerény „egynek jó” lesz a végkövetkeztetésem, mégha ezzel a megjegyzéssel a színes lufikkal átszott történetért feltétel nélkül rajongó tömegekkel megyek szembe, akkor is.
Hiszek a megvalósult kis és nagy kalandokban, és hiszek abban, hogy az utolsó cseppjéig meg kell élnünk az élet minden percét. És a (felnott)mesékben is hiszek. De ebben nem. Ahhoz ez nagyon kevés.