Vásárlói kritikák a következő termékről: Shrink - Dilidoki kiütve

Bár a filmet talán nehezebb lett volna eladni a valódi történet bemutatásával, a fenti, rózsaszínbe ágyazott ajánló egy kicsit talán túl messzire rugaszkodott a tényektol. Abból ugyanis azt hittem, hogy a Happy-Go-Lucky mintájára jön egy "mákleány", mindenkit kioktat arról, hogy az élet szép, és ennyi. De nem.
Ez inkább egy HalfNelson-remake, csak sok szereplovel (a la Magnólia), de mintha nem is emberek lennének a karakterek, hanem két lábon járó neurózisok, problémahalmazok. Van itt két gyászoló, egy multifóbiás seggfej, drog- és egyéb-függok garmadája, egy elhanyagolt feleség meg pár mellék-neurotikus. Némelyek csak összetalálkoznak, mások meghatározó szereploi egymás életének, de csak pillanatképek vannak, nincs igazi felfutás és katarzis (emiatt a film elso kétharmada majdnem unalmas). Például az elso perctol az utolsóig ugyanaz az andalító klimpírozás a háttérzene. Sajnos a színészek is hiába tesznek meg tényleg sok mindent az azonosulásért, hiába játszanak jól és átéléssel (külön kellemes meglepetés volt Robin Williams felbukkanása), ez most nem jött össze, ez a dráma nem "szívott be" (ellentétben a szereplok többségével), bár a magam részérol inkább hálás vagyok érte. A vége pedig... jaj, az mekkora giccses klisé! A sok és tömény neurózist így csak két dolog fuszerezi: egy kis fricska a filmes világnak, és egy nagy a pszichiátriának.
Kép, hang rendben. Extra gyanánt van egy mozielozetes, az hiányzik az itteni adatlapról.
Igazából fogalmam sincs, kinek ajánlhatnám ezt a filmet. A depressziósok nem ettol fognak kijönni belole, aki meg nincs benne, miért akarna belenézni vagy belemenni?