Vásárlói kritikák a következő termékről: Apollo 13

Azt hiszem, a „megtörtént események alapján” című marketingszöveg talán egyetlen játékfilmre sem illik jobban, mint erre a mozira. Utánanézve ugyanis a történet valóságtartalmának, már-már dokumentumszerű hitelességet tapasztalhatunk, de Ron Howardnak és stábjának mégis sikerült a nyers tényeket és az űrhajózás száraz világát érzelemgazdag, nagyközönség számára fogyasztható köntösbe öltöztetni.
Az Apolló-programmal a Végtelen szerelmesei című HBO TV-sorozat kiemelkedő minőségben és alapossággal foglakozik, Kennedy 1961.05.25-én mondott programindító beszédétől kezdődően egészen az űrprogram 1972-es befejezéséig. Ez idő alatt 11 űrhajó indult emberrel a Hold felé, amiből 6 le is szállt annak felszínén. Így összesen 12 ember volt az emberiség történetében, aki elmondhatja magáról, hogy holdsétát tett… A hat sikeres holdra szállás mellett még egy további repülés volt, amely elérte a Holdat, ám egy majdnem végzetes hiba miatt a leszállás meghiúsult és a repülés minden idők egyik legbravúrosabb mentőakciója lett. A film példaértékű módon állít emléket a NASA legsikeresebb mentőakciójának, megőrizve az eredeti történések hitelességét és kibővítve a filmes történetmesélés eszköztáraival.
A film gyakorlatilag az Apollo 11 küldetésének TV közvetítésével indul (leszámítva a pár másodperces bevágást az Apollo 1 tragédiájáról), Armstrong és Aldrin holdraszállásával. Az, hogy ez egy buliban történik, rögtön fel is oldja picit a tudományos, dokumentarista jelleget, egyben be is mutatja nekünk a főszereplőket – egy jeleneten belül minden megvan: a hitelesség s az alkotói szabadság, ami végig követhető egyébként az egész mozin. A korabeli tv-bejátszások, kétségkívül segítik a korszakba elmerülést, az egész hangulat átélését – no meg nem utolsósorban a hitelesség fenntartását. Az egy éves készülődés az útra, a családi háttér, a szimulátorok, a kilövés nagyon jó lett: amellett, hogy képes a feszültséget fenntartani, jut idő a szereplőkhöz való kötődés kialakítására is. Mindenkit meg lehet (és kell is) valamiért szeretni, s szinte nekünk is fáj, mikor Ken kikerül a csapatból. Egyébként még ez a kanyaró-dolog is igaz, a fő események tökéletesen vannak rekonstruálva.
Az űrben meg… minden sci-fi rajongó álma. A legnagyobb erénye a mozinak – az egésznek, de itt hatványozottan - a VALÓSÁG, vagy legalábbis a valóság totális illúziója. Együtt utaztunk velük a Holdra, együtt lélegeztünk, fagyoskodtunk a három pilótával. Az ominózus mondat szinte kívánkozik a moziba, mintha magunk is az Odüsszeián vagy a holdkompon lennénk. Remek képsorok, jó ütemben adagolt problémák és kiváló színészi teljesítmény, fönn is és lenn is. Apropó: kiválóak a váltások a család/NASA/űrhajó között, pont olyan ütemben, hogy minden helyszín élvezhető legyen, és mindenhol lehessen valakiért szurkolni: akár a nagyiért is. A film legnagyszerűbb jelenete egyébként számomra a széndioxid-szűrő elkészítésének módja és sikere volt… Mert az is tény, hogy akkor, a valóságban, akinek bármi köze volt az űrrepüléshez, az benn volt a központban. S még valami, ami – ha igaz volt – szemet szúrt nekem: USA-ban már a hetvenes évek elején működött a katasztrófahíradó, a negatív hírek sztárolása, ami nálunk még csak az utóbbi években öntött elszomorító mértéket. A 40 év lemaradás ebben is látszik – az űrutazásban meg ki sem tudnám számolni mennyi, mert felforrósodnának áramköreim.
Az Apolló 13 a kilencvenes évek egyik legparádésabb szereposztásában készült el. Szerintem külön jó, hogy nincs benn olyan „nagyon nagy” sztárszínész, sokkal homogénebb, egyenrangúbb így a társaság, sőt még korban is közel azonosak voltak. Talán csak Tom Hanks emelkedik hajszálnyival a többiek fölé – no de ő már futott egyet előző évben Forrestként… Mindenki, kivétel nélkül nagyszerű, mai szemmel nézve pedig kész sztárparádé. A mozi amellett, hogy a szükséges érzelmi töltetet magában hordozza, mégsem válik giccsessé, vagy hatásvadásszá, végig a realitás talaján marad. Örök és emlékezetes mementó egy küldetésről, amit a NASA utólag „sikeres kudarc”-nak aposztrofált. Szerencsére a mozgóképről ezt nem kell elmondanunk.
A BD példaértékű. A szokásos félkör alakú animált Universal menü, kiváló kép és kiváló hang jellemzi, az angol DTS HD MA 5.1 erőteljes és részletgazdag. A rakéta indulásakor majdnem a szoba is felszáll. A magyar hangra sem lehet panasz, belehallgattam, tisztes munka az is. Van bőven extra is, csak pont a magyar felirat nem jár hozzájuk. Kár.
Kosárba!