Vásárlói kritikák a következő termékről: 2012 (egylemezes változat)

Évekig tologattam a megnézését, nemrég azonban erre is sor került.

Őszinte leszek: szerintem az egyik legundorítóbb amerikai celluloidszeméttel van dolgunk. Hihetetlenül banális, nevetséges, erőltetett az egész. Nem is értem, hogy John Cusack mit keres benne, nagyon kelhetett neki a pénz, hogy ezt elvállalja, pedig jó színész.

A látványon kívül egy pozitívumot nem tudok mondani, utálom az ilyen "főszereplő vagyok, akkor mindent túl kell élnem" féle filmeket. Hányingerkeltő. Ehhez képest Emmerich előző alkotása, a Holnapután Oscar-ért kiált, abba nincs ennyi banalitás, még ha nem is a legjobb filmje.

Nem bírom magamba tartani: azt mondják ezer méteres hullámok várhatóak. Akkor hogy a f*szba csapnak át és árasztanak el 4-5 ezer méteres hegyeket?

Undorító ez a film, legszívesebben felrúgnám az alkotókat.

Nem tudom hogy csinálja ez az Emmerich de nálam sikerült elérnie hogy pár havonta ujra és ujra megnézzem valamelyik filmjét.Épp tegnap néztem meg ismét a holnaputánt.És megint LEKÖTÖTT.Igy vagyok a 2012vel is.Pedig soha nem szerettem az olyan filmeket amelyik csak a látványra megy , de Emmerich nálam kivétel.Lehet őt utálni de azt hogy nagyon ért az ilyen agymenésekhez az nem kétséges.Egy ilyen filmet levezényelni azért nem semmi teljesitmény.

Tömören. A látvány jónak mondható - bár már ritkán köt le az ilyesfajta parasztvakitás, de a kerettörténet csapnivaló, idegesito, hosszú mint a rétestészta. A bevezetés, felvezetés, félválról vett dramaturgiai, forgatókönyvi, hangulati elemek elbaltázottak. Felejtheto film, örülök, hogy nem a fémdobozost vettem meg belole. Az alap kiadás is feleslegesen tanyázik a polcomon, talán mégegyszer sose nézem meg.

Egy idézet a filmbol (nem szó szerint): "A gimnáziumi átlagom 2000 könyv, és 0 barátno". Nem kell matekzseninek lenni ahhoz, hogy az ember utánaszámolva ráébredjen, ez az év minden napján több mint 1 könyvet jelent. Tudom hülyeség kiemelni ezt az idézetet, de ez kiválóan illusztrálja a film komolyságát, azt, hogy mit várhat tole az ember.

A film nem több egy "családi mozidélután a Disney-vel" kategóriájú alkotásnál. Ostoba történetvezetés az amerikai filmkészítésben megszokott sablonkarakterekkel, sablonmegoldásokkal, "utolsó pillanatra" tervezett akciókkal (ami a harmadik után -20 perc alatt - már fárasztó). Egy gyermek valószínuleg élvezné, és végigizgulná, aki viszont elmúlt 10 éves, valószínuleg silánynak, fárasztónak és unalmasnak tartaná.

Egy katasztrófafilm vegye magát komolyan, legyen elgondolkoztató, felelosségteljes, legyen üzenete, ezért fontos a történet, és a morális, erkölcsi háttér. Akinek ez nem fontos, az ne csináljon katasztrófafilmet.

A film egyetlen értéke a látvány, de azért meg nem érdemes pénzt kiadni, abban lassan minden film tudja ezt a szintet produkálni.

Sokan kritizálják Emmerich legújabb katasztrófa filmjét, de a negatív kritikákkal nem értek egyet: a 2012 nem a család felbomlásáról, nem a mögöttes társadalmi és-politikai helyzetrol szól. Egyszeruen szórakoztatni akar azzal a hihetetlen mennyiségu CGI effektussal, amit a filmben látunk. Nem az emberi önzoséget, hanem a világ látványos és méregdrága széthullását, elpusztulását akarja bemutatni. És ezt legalább jól teszi.

Aki csak egy falrepesztos-menekülos-apokalipszises-rombolásos mozit akar látni, annak bátran ajánlom!

Nagyon-nagyon szégyenlem magam,de ez a film tetszett nekem. Nem érdekelnek a feltuno hiányosságok a story hitelességéhez vagy a kicsit idejét múlt, demagóg Amerika a fasza nép, ihletésu jelenségek.

Nagyon látványos ,remekül kivitelezett, nem azt mondom ,hogy szórakoztató mert nem kevesen elhullanak benne de valahogy mégis magával ragadó film. Mielott többen megtalálnak nem azt mondom mérföld ko a filmtörténet palettáján de amire kitalálták ,hogy 150 percre kikapcsolja az ember agyát és csak nézze a csitt-csattót arra tökéletesen megfelel. Szerintem!!!!!!!!  
A kép és a hang nagyon rendben van de ez már csak természetes egy ilyen filmnél.

Nagyon vártam már ezt a filmet, moziban nem tudtam megnézni, ezért gondoltam látatlanban is megveszem DVD-n. Kár volt. Nagy csalódás a film. Az alap történetbol egy egészen más filmet is ki lehetett volna hozni. Ezzel szemben ez túlságosan mese, tele van irreális, a fizika törvényeit meghazudtoló eseményekkel. Emellett még csöpög is, tele van szánalmas érzelgos jelenetekkel, mindenki bog, az érzelmekre próbálnak hatni, ez nem egy katasztrófafilm, hanem egy hollywoodi csöpögos sz@r már bocsánat. Egy két jelenet azért látványos volt, de ilyeneket kb. a több mint 10 évvel ezelotti Armageddonban is láttunk már. Ha ez még nem lenne elég, ott van a szereposztás kérdése is. Nem tudom, de nekem John Cusack nem az a tipikus akcióhos, és Danny Glover is elég béna elnöknek. Bár gondolom Obama miatt kellett most egy feka a hitelesség kedvéért (legalább ennyi).

Ja és még egy, zárójelben. Virít a filmbol még mindig a nagy amerika felsobbrenduség érzete, németország, japán és a többiek csak mint csatlósok jelennek meg, akik "vakon" követik a nagy USA-t.. Mikor veszik már észre, hogy a világ megváltozott?

Összességében Nekem nagy csalódás volt a film..

Ez egy roppant B.U.T.A. film.
A filmkészítok annó elhitették a nézokkel, hogy a "látványfilm" kategóriába beszuszakolt filmeknél nem a sztori számít, sot nem is kell annak lennie, sot minél bugyutább és gyermetegebb a sztori, annál jobb. Ez a jelek szerint annyira jól sikerült, hogy a végén maguk is elhitték.
Adva van tehát nekünk egy x+32. majdnem-apokalipszis, egy kis menekülo, mindent túlélo csapat (általában az egyik tagot kivéve, akit majd gyászolhatnak egy cseppet), néhány jól idozített otromba közhely és a katasztrófa fenomenális (tényleg az) képei és ENNYI. Tényleg ennyi. Nincs semmi több ennél csak a néma unalom és hitetlenkedés.
Tényleg iszonyat látványos, de a szappan is szép, mégse esszük meg...

Találós kérdés, mi az? A Földet sújtó valamilyen katasztrófa, egy egyszeru fohos, aki a szeretteiért elképzelhetetlen dolgokat old meg és él túl, a Fehér Ház pusztulása, sablon unalmas karakterek, jó látvány?

Na, ugye, hogy nem nehéz a megfejtés? Hát persze, egy Emmerich film, mi más?

Emmerich bácsi szereti ugyan azt leforgatni, minimális változtatással. ez a film nagyjából ugyan az, mint a Holnapután, csak ebbe még több látványt pakoltak.

Természetesen, egy ilyen nagyszabású katasztrófafilmhez elengedhetetlen az áltudományos humbug magyarázat. Lehetoleg olyan magyarázat, ami kelloen tudományosnak hat. Emmerich bácsi ezúttal a Napneutrínókra alapozza az egészet, amire aztán egy látszólag tudományos magyarázatot épít. Olyan magyarázatot, amirol az átlagembernek (nem lekicsinyloen értem ezt a kifejezést, hanem olyan emberre, aki nem foglalkozik csillagászattal) fogalma sincsen. Legalábbis feltételezem, hogy a Napneutrínókról nem sok embernek van fogalma. Alighanem Emmerichéknek sem, mert oltári nagy marhaságokat magyaráznak róla a filmben. Már eleve az baromság, hogy semmivel sem lép reakcióba, mert ez nem igaz, hiszen a Neutrínó kutató állomásokon van olyan vegyület, amivel reakcióba lép. No de lépjünk tovább, mert itt azt is megtudjuk, hogy egy marha nagy Napkitörés okán most annyi jön, hogy megolvadnak a kozetlemezek. Az nem baj, hogy a Napneutrínó nem igazán függ össze a Napkitörésekkel, de hát üsse kavics. Nyilván való, hogy ez a film pusztán a látványra megy rá.

Abban nem is rossz. Na persze, mai technikával már igen látványos dolgokat lehet összehozni, úgyhogy önmagában ez még nem valami nagy fegyvertény. Sot, Emmerichtol el is várjuk a látványt, nem igaz?

No hát itt aztán van látvány. robban minden, omlanak a házak, dolnek a városok, hatalmas hullámok jönnek, de mindez hiába. Mert hát fohosünket mindez nem hatja meg. Felmarkolja a kis családját, és az orjöngo természetet leszarva kimenekíti oket.

Megkapjuk persze a szokásos sablon Emmerich karaktereket. A szarkevero szemétláda politikust, akit azért legyurnek a rendes emberek, aztán a tudóst, akinek kezdetben senki sem hisz, de mikor itt a baj, megváltóként tekintenek rá, csak akkor már késo. Itt van persze a jóságos Elnök úr is, aki még azzal is törodik, hogy egymaga indul el a káoszban egy ismeretlen kislány szüloit megkeresni a Fehér Házban...és persze a kisember, aki most egy író, akit a természet sem tud legyozni, akkora ero van benne miközben a családját menti.
Na sok szót nem is vesztegetek már rá, tipikus Emmerich film minden tekintetben, csak sajnos már nem eloször látom, így kissé unalmas. Nekem pont 2 csillagot ér.

Roland Emmerich a Függetlenség napja,a Godzilla és a Holnapután után immáron negyedszer készít emberiségre mért pusztító, romboló filmet mely talán minden idök legrosszabb filmjeinek egyike lett. A történet realitásáról annyit hogy a világvégét soha egyetlen halandó ember sem tudja elöre megjósolni ahogy a Biblia is írja és a maják naptára sem utal semmi ilyesmire,ha valóban bekövetkezik a világvége az olyan váratlanul fog érni minket hogy megijedni se lesz idönk szerintem, tehát ennek a filmnek a története igencsak távol áll a valóságtól és ezek alapján egyelöre nem kell a világvégétöl tartanunk,amit viszont tökéletesen ábrázol a film hogy a dúsgazdagok azok akik pénzzel mindent megúszhatnak lehet az még akár a világvége is,a szegényebbek meg dögöljenek meg értük nem kár és ez ebben az undorítóan romlott világban sajnos így is müködik! A számítógépes látványvilág talán az egyetlen pozitívum az egész produkcióban mely képes a figyelmünket az eseményekre fókuszálni hiszen a szereplök semmi érdemlegeset nem tesznek hozzá a történethez,a legtöbben beletörödnek az elkerülhetetlenbe és az a néhány hös akik a katasztrófa végéig menekülnek azok is csak ennek a hibbant rendezönek köszönhetik hogy életben maradnak a film végéig, amúgy egy ilyen világvége méretü pusztítást senki sem élhetne túl a valóságban úgyhogy rendkívül bosszantó volt hogy a föszereplöknek mindig egy hajszálon függ az életük mégis túlélik a lehetetlent. A film borzalmasan hosszúnak tünik mivel a katasztrófák javarészét a film közepén zúdítja ránk Emmerich így a film elején még hosszasan hangolja rá az embert hogy mi minden vár az emberiségre aztán elszabadul a pokol,de miután szinte minden elpusztul ott ki is fogy az ihlet és a film második felére annyira ellaposodik a történet hogy a végsö nagy szököár és a szánalmasan pocsék végjáték nem okoz számunkra semmi maradandót csupán keserü szájízzel vesszük tudomásul hogy még a világvégét is vannak akik túlélik.

"Döntse romba egy földrengés, eméssze fel a pusztító tuz, vagy támadják meg a tengerek, és mossák el ezt a rothadó, egyre terjeszkedo patkánytanyát!" /Az utolsó éjjel/
Emmerich a maja naptárba bújtatott katasztrófameséjével új csúcsot teremtett a filmes pusztításban. Itt aztán minden és mindenki áldozatul esik, ami/aki nincs benne az elso húszban a stáblistán. Könnyes búcsúzások váltják egymást vulkánkitöréssel és földrengéssel, a biztos halál tudatában messze révedo tekintetekben megcsillannak a ripityára töro sportkocsik; ami felrobbanhat, az felrobban, ami nem robbanhat fel, az ledol, és ami nem dolhet le, az elsüllyed a természeti erok majdnem teljes palettájának rombolása következtében (a szél kimaradt).
Csak hát sajnos mindezt nem ártott volna kevesebb hülyeséggel eloadni. A háttér minoségét jól példázza, hogy azt egy kétperces, vérgagyi flash-animációból tudjuk meg. Az addig oké, hogy Emmerich csillió dollárt kapott, hogy digitális építokockákkal, meccsbokszokkal és fröccsöntött babákkal játszon katasztrófásdit, de fájóan hiányzik legalább valami minimális életszeruség, amitol esetleg aggódni tudtam volna a szereplokért, bármennyire nyilvánvaló is a hepiend. Jó, Emmerich, tudom; én sem Fellinire készültem. De az apát, aki lezárt katonai területre viszi kirándulni a kölykeit ("Nézd, átesett a kerítésen a sapkád!"), a katonákat, akik mindenfajta erélyesség nélkül csak annyit mondanak nekik, hogy "Kérem, fáradjanak arrébb, nincs itt semmi látnivaló!", meg a geológust, aki minden jöttmentnek elmeséli a szupertitkos akciójuk részleteit, senkinek nem nézem el, csak hogy három baromságot kiemeljek a százból.

Igazából csak azt nem tudom, hogy innen hova lehet még tovább "fejlodni". Azt hiszem, a 2012 elérte a befogadó-szintemet, és nem igazán vagyok kíváncsi rá, ahogy legközelebb Emmerich egy csapat óvodást meg egy falkányi nyuszit ment meg, miközben a Nap-rendszert elnyeli egy fekete lyuk. Bár még ott a galaxis...
Röviden: Emmerich-film. Nagyobb, hosszabb, pusztítóbb. Három és fél pontot kap, mert +1 jár Woody Harrelson miatt.