Valami miatt az Alien 4 nekem mindig is személyes kedvencem volt. Reálisan nézve pedig nem kellene annak lennie, hisz az egész valahol valóban egy, már kihűlőben lévő történet újramelegítése, a saga megerőszakolása, felesleges folytatás. De mégis, az egésznek volt egy olyan hangulata, ami az első perctől kezdve magával ragadott – s talán az utolsó tíz percet leszámítva végig kitartott.
No de kezdjük az elején. Ugyebár Ripley 200 éve halott, a Fiorán talált szövetmaradványaiból azonban sikerült klónozni. Persze nem Ripley miatt, hanem a testében levő királynő miatt – a nő teljesen felesleges másodtermék. Az alapötlet tehát ugyan erőltetett – már a sztori újraindítása szempontjából – de mégis valahol kiváló. S aktuális. Rengeteg lehetőséget hordoz magában, amiket egyfajta magas labdaként a film sorban le is üt. Először is maga Ripley szerepe: a klón, aki először semmit nem tud a világról és magáról, a film során fedezi fel saját múltját. Érdekes és néha egészen groteszk szál. Ugyanakkor a gondolat a gének keveredésére szerintem zseniális. Létrejött az a szuperkatona, amit tenyészteni akartak, csak nem Alien formában, hanem ember formában…
A másik dolog, ami kiváló, maga az Alienek „idomítási” kísérlete. Kb, mintha T-Rexeket próbálnánk idomítani: kéjes vigyorral vártam a kudarcot és a halottak számának drasztikus emelkedését. Valahol azonban mégsem ez volt a legmegdöbbentőbb az egészben, hanem a Betty rakománya: ekkora kegyetlen parasztságot eddig csak a Weyland-Yutaniból néztem ki. Az idő telik, de az emberei természet nem változik…
Apropó Betty. Számomra az Alien 4 – de talán az egész saga - legjobb húzása. A legénység az eddigi legeltaláltabb karakterhalmaz: ilyen jó, különleges, vagány és egyedi csapat egyik moziban sem volt. Abszolút telitalálat mindenki, s abszolút telitalálat a casting is: Ron Perlman egyik legjobb szerepe a Hellboy mellett, Michael Wincott rövid hajjal is zseniális, de a gyerekképű Winona Ryderre sem lehet panasz. A csapat közös jelenete Ripleyvel a kosárpalánknál meg szerintem a film egyik legjobb fejezete. S így ebben a moziban valahogy nem csak a vérengzésre jut idő, hanem ténylegesen fel vannak építve a karakterek is. Ezáltal nem elsősorban töltelékként kell tekinteni rájuk, hanem kedvelhető szereplőkként. Akik elvesztése akár még fájhat is.. Ráadásul Call újfent meglepetés szereplő, akárcsak az első észben Ash… ABC… Ash, Bishop, Call, - és D, mint David..
Az egész mozi számomra visszakanyarodás az Alien 2-höz. Míg a három inkább az egyes előtt tisztelgett, ez inkább a kettes előtt. S nemcsak a katonák meg a fegyverek miatt, hanem a bázis, s a sok dög miatt. Egyértelmű a párhuzam – kár, hogy ennek viszont nagyon elcseszték a végét. Az ugyanis a fehér hibriddel kifejezetten idegesítő, ötlettelen és gagyi baromság volt. Eleve az egész ötlet, de ahogy meg Ripley elintézi – nos, az a legnagyobb gáz az egész sagában… Teljesen kár ezért a tíz percért, ha az nem lenne, simán 100% lenne a film.
Mert egyébként minden klappol. Látvány, díszlet, karakterek, sztori, színészek minden. A bázis nagyon jó, a dögök szintén. Néhány jelenet olyan emlékezetbe égős (víz alatti úszás, létra, alien és a pavlovi reflex, de pl a whiskykocka is). Vérbeli sci-fi, amihez a bővített változat kellően sokat tesz hozzá: a nyitóképek nekem jobban tetszettek így. Csak az a fránya fehér troll ne lett volna…
A BD viszont hibátlan. Gyönyörű kép és igazán gyönyörű hang. Ahogy végre egy Alien filmnek szólnia kell. A negyedikre ezt is megértük. Extra szokásosan kevés, de a lemez szokásosan megy a kilenc lemezes digistackbe. Abban meg van elég extra – amit már egyszer, a megjelenéskor végig is néztem.
Hogy hova jutottunk a Prometheusról…
Kosárba!