A Vörös szikla mindenidők leglátványosabb kínai történelmi filmje. Erényei és hibái azok keleti mentalitásában rejlenek, hiszen a hangulat, kép, érzelmek, ravaszság éppen olyan jól megjelennek a filmben, mint a grandiózusság, az epikus méretek, de a felesleges és irracionális heroizmus, a laza csuklómozdulatokkal dárdákat kettétörő, repkedő, megmosolyogtatón túlzó, de azt komolyan elmesélő attitűd is sajnos.
Mindezektől függetlenül egyik igazi, látványos, okos és nagyszabású szuperprodukciót kap a nagyérdemű még akkor is, ha egész jeleneteket vettek át a Trójából és a Nagy Sándor című filmből.
Nagyon erősen érződik az európaiak számára történt tartalmi csonkolás, ahogy fájó, hogy a képi csonkolás miatt a néző nem látja egészében a filmet. Egyébként a film hosszúsága ellenére nagyon szép a kép, a magyar szinkron legalább olyan jól szól, ahogy az eredeti, a szinkron minősége lazán veri az eredeti hangok kellemetlen fejhangszerűségét.
A film egyébként teljes terjedelmében BD után kiált.