Vásárlói kritikák a következő termékről: Rampart

„...súlyos témákat feszegető film...” írja jópofán a bevezető. Nos az én megítélésem szerint minden olyan téma súlyosnak számít, ami a normál emberi magatartás számára morális és erkölcsi dilemmákat rejteget. Ebből kifolyólag minden olyan kiadvány hátuljára fel lehet ezt írni, ahol mondjuk a férj megcsalja a feleségét (vagy fordítva), esetleg megölnek egy embert és még sorolhatnám. Innentől kezdve nem kell ennek a mozinak nagyobb jelentőséget tulajdonítani, mint akármelyik másik hasonló témákat boncolgató filmnek.
Dave Brown (Woody Harrelson) háborús veterán, aki Los Angeles, Rampart körzetében tevékenykedik rendőrként. Öntörvényűen szolgálja az igazságot, amolyan „szemet szemért” alapon, amit persze a vezetés és a büntetés végrehajtás nem néz túl jó szemmel. Ehhez még hozzájönnek a túlkapások és Brown bonyolult, komplexusokkal teli jelleme, ami háborús veteránok esetében nem ritka. Hányszor hallunk\hallottunk olyan híreket, miszerint katonák a II. V.H. vagy Vietnám után teljesen bekattantak, mert nem tudtak visszazökkenni a mindennapokba és időnként nem tudták feldolgozni a háborúban tapasztaltakat. Ebből kifolyólag a Harrelson által alakított karaktert teljesen valósnak és hihetőnek lehet tekinteni, azt leszámítva, hogy a Rampart-ban úgy sikerült beállítani, mint egy flegma, bunkó, agyatlan barmot, ami részemről kb. a 10. perctől kezdve kinyírta az egész mozit.

Maga a film egy rendőr problémás életét helyezi középpontba, ami számára irritáló és elviselhetetlen. Számomra legalábbis ez jött le. Az ilyen jellegű film mondjuk nem teljesen idegen Woody Harrelson-tól... A társadalmi normáktól távol álló, a saját feje után menő „magányos hős” karaktert a Defendor – A Véderő című moziban parádésan hozta. A Rampart ennek a nyomába sem ér és sajnos a színészi játék sem.

Mindamellett, hogy egy valós problémát boncolgat – hisz a korrupció a mindennapjaink részéve vált – a megvalósítás és a kivitelezés nem kevés kívánnivalót hagy maga után. Drámai hangulatot próbáltak teremteni, de időnként inkább hajaz egy szappanoperára, mint egy komoly mondanivalóval rendelkező, szemléltető filmre.
Ha már a pontatlan leírást említettem, akkor nem mehetek el szó nélkül a pofátlanul félrevezető borító mellett sem. Minden probléma nélkül felrakták a filmben feltűnő nagy neveket, azt sugallva, hogy jelentős szerepben köszönnek vissza a képernyőről és élvezhetjük pazar alakításukat. Erről csak annyit, hogy Steve Buscemi olyan keveset volt képernyőn, hogy el kellett gondolkoznom egyáltalán őt láttam-e az adott jelentben. Vigyázni kell, mert ha véletlenül belepislogsz lemaradhatsz a jelentéről. Sigourney Weaver már egy fokkal jobb és többet lehet látni, de neki is csak néhány jelent jutott.

Woody Harrelson-t azért szeretem, mert a legócskább filmből is egy többször nézhető, élvezetes mozit tud varázsolni. Vélhetőleg ezért is nyerte el oly  sokszor a nézők és kritikusok elismerését, mert ő egy igazi, vérbeli színész. Az esetleges gyengeségeket játékával, karakterének zseniális megformálásával kompenzálja, de Rampart-nál, akkor a baj, hogy már ő sem segíthetett. Sőt, már-már pocsék alakítást prezentált, ami miatt tényleg egy igazi unalom volt ez a mozi. Klasszikus esete ez a szarnak és annak a bizonyos várnak.
Maximálisan elhanyagolható ez a mozi, ami a filmek alapvető feladata felett siklik el, ami nem más, mint a szórakoztatás. Ezen túlmenően egyébként a komoly téma dráma bemutatása sem sikerült, de az élet sajnos nagyon kemény, nem sikerülhet mindig minden.
10\3,5