Vásárlói kritikák a következő termékről: Csizmás, a kandúr

Az elején jól indul, de aztán az egész izzadságszagúvá válik. A shrek filmek azért voltak jók mert attól függetlenül, hogy gyermekeknek készültek, a kikacsintások és poénok miatt a felnőttek számára is élvezetesek. Ez a film viszont teljesen kiszámítható, sablonos és közhelyes története maximum a fiataloknak fog tetszeni. Kandúr eredet története siralmas, az új karakterek némelyike elfogadható, én speciel nemértettem miért kell a filmbe egy oylan szereplő aki egy tojás. Ami a Shreknél működött az az, hogy megfelelő arányban keverték a különböző mesehősöket, itt is próbálták ugyanezt az elvet követni de valahogy nemjött be.Pár pozitívumtól eltekintva (cicás poénok) szerintem csalódás ez a film.

Úgy összességében nem igazán rajongok a Shrek-univerzumért, sem annak szereplőiért, bár eddig mindegyik filmet láttam a témában. Csizmást igazából csak a „kötelező” tájékozottság érzete miatt néztem meg – s bár kényelmetlenül valóban nem éreztem magam rajta, túl mély nyomot nem hagyott bennem. Talán Szamár, talán ő hagyna – ha lenne spin-offja….
Szóval a csizmás cica. A legnagyobb baj itt is – mint sok más esetben – az épkézláb forgatókönyv hiánya. Talán szerencsésebb lett volna egy lineáris történetet megírni, szimplán a macskával, mindenféle turbózás nélkül, mint ötletszerűen beleolvasztani mindenféle meseszereplőt – egyben kiforgatva őket valójukból. Ez már a Shrekekben sem volt másképp, nekem itt sem tetszett.

Szóval a csizmás cica. Alis Banderas. Alias Zorro – esetleg Fanfan... Minden mondata, mozdulata, virtusa ezt idézi, egyértelmű, hogy itt nem Shrek-mellékszereplőről van szó, hanem egy önálló személyiségről. Egy latinvérű, nőcsábász, öntelt, ámde jó szándékú karforgató hősről.  Ez még nagyjából működne is, amíg kandúrunk szimplán ez körözött bűnöző – aztán a három babbal, az égig érő paszullyal, Janival meg Julival, meg a többi figurával egy olyan szintre emelkedik a film, ami szinte az egészet hazavágja.
Egyrészt azért, mert a sok sületlenség szinte kicsordul a vászonról. Aranytojást tojó kacsa, mi? Aminek lúd az anyja?? Áááá… De a legnagyobb bajom megint csak az, mi már sokszor: itt sem sikerült egyszerre felnőtt és gyerekfilmet készíteni. A kandúr mozi nagy részét a gyerekek abszolút nem értették, a poénokat, utalásokat meg pláne. Sem a táncot… Nekem úgy jött le, mintha az alkotók a saját gyerekkoruknak készítették volna filmet – egy mai kölök hol hall már Babszem Jankóról, meg a többiekről???? Szerencsére a nézhetőség rovására ez nem megy, azonban így meg egy üres, jól megcsinált mozgóképhalmazzá válik számukra. Aranyos szereplőkkel, amin legalább nem félnek.
Apropó, szereplők. Kandúr kidolgozása, figurája, megjelenítése zseniális. A Macskanő szintúgy, szinte simogatni lehetne szőrüket. Tojás Tóbiás önmagában egy idiotizmus, nem volt szimpatikus az első perctől kezdve - ahogy a gyerekeknek sem. A többi töltelékszereplő is tisztességesen kidolgozott, látszik a 130 millió dollár a mozin, a megjelenésen mindenképp. Az a néhány poén is ül, de összességében én egy jóval ötletesebb, humorosabb kalandot vártam. Talán majd Szamártól…
A DVD képe gyönyörű. A magyar hang tisztességesen szól, a megszokott szinkronhangokkal. Új megjelenéshez képest meglepő módon még extra is van a lemezen – bár a három ördögfiókás kisfilm még a nagyfilmnél is rosszabb.
Egyszer nézhető.