Vásárlói kritikák a következő termékről: Parajelenségek 3.

Szépen haladunk visszafelé az időben… ha így folytatjuk, még a nagymamák korába is eljutunk paranormálkolódni…
Ugyebár 1988-ban járunk – egy laza kapcsolattal az elején a korábbi részekhez - amikor is a két lánytestvér találkozik először a Dologgal. :-) Új szereplők, új helyszín, új kor – s egy brutálisabb valami. Ígéretes téma, bár kissé izzadtságszagú is ez a folyamatos múltba menekülés. De mind1 – a pénz és a nyereségesség nagy úr. Szóval. Állítólag meglátjuk, az egész hol és hogyan kezdődött. Vagy mégsem??
Egy klisészerű horrorfilmben a gyerekek szerepeltetése mindig növel a félelemfaktoron – azonban szerencsére a PA alkotói voltak annyira kreatívak, hogy nem feküdtek rá erre a témára.  Helyette nagyon okosan azt tették, amihez értenek: szimplán a kamerák képei által próbáltak rettegtetni és ijeszteni (utóbbi sikerült jobban). E tekintetben érdekes mix ez a harmadik rész. Gyönyörűen ötvözi az első kettőt, azok minden erényével és hibáival… Az első rész „kamerával követjük a szörnyet” bacasága visszaköszön itt is, teljesen abnormális módon viselkedő operatőrrel. Nem tudom, mikor értik már meg a hasonló filmet forgatók,  hogy NEM ÉLETSZERŰ vállunkon egy masinával szellemek után futkosni. Sem zombik, sem űrlények után. Azok elől kamerát eldobva a menekülés az életszerű… Ez zavart már az első epizódban is – és picit zavart itt is.

A rögzített felvétel, az megint más. Az hiteles. S azok a film legjobb jelenetei. Sőt. Hadd dicsérjem meg az előbb szidott alkotókat: a forgó kamera egyszerűen zseniális ötlet volt.. Ahogy fordult, abban annyi feszültség, félelem volt, hogy mindig hideg veríték jött rám. A sejtelmesség, a bizonytalanság minden egyes fordulatnál elérte a hatást… De ismét működött az egy helyben állás jelensége is, az álló kamera előtt elsuhanó árnyak is.. Szerencsére ezekből volt több a moziban.
No meg az ijesztgetésből. Hú, bammeg. Néhányszor komolyan majdnem összeszartam magam. Pedig egy ilyen filmnél az ember mindig várja a sokkot, aztán meg mindig hoppon marad: a sokk nem akkor jön, mikor várjuk. A PA3-ban sokkal több van, mint az előzőekben, s sokkal hatásosabbak is. Nagyon jó érzékkel adagolva, kiváló hangeffektekkel megtámogatva. Nem is értem, egy ilyen film mit nyújthat mezei TV-n, gépen, hangfalak nélkül… Biztos jó pár százaléknyi élvezetvesztést. Persze, erre mondják okosok, hogy ez csupán hatásvadászat.. Az hát. De működik!
A karakterek kevésbé idegesítőek, mint a PA1-ben, a két kislány kellően aranyos, hogy félteni lehessen őket. Anyuka és barát sem kapartatja a falat, gyakorlatilag minden karakter rendben is van. Hangulat – főleg az éjszakai állóképeknél – kiváló, de a többi is rendben van. Egyedül talán a végjátékkal nem voltam kibékülve, értetlenül álltam a nagymama és környezete előtt. Nem volt rossz húzás, csak ide nem illő… Aztán gyorsan ránéztem az imdb-re, ahol megtaláltam a Paranormal Activty 4-et, s megértettem. Mondtam én, hogy megyünk még a nagymamáékhoz…


A DVD kissé felemás. A betöltés után fekete háttér, rajta a „menü” nekem nagyon bejött. Hótt egyszerű, de hatásos. A képpel nem volt bajom, eleve a kamerás felvételek feltételeznek bizonyos szemcsésséget, itt meg ráadásul VHS-t néztek. A nagyobb bajom a hanggal volt. Ez is az első rész keserű mintája: halk, élettelen, jócskán fel kellett hangosítani, hogy halljam a háttereket. A mélynyomó dörmögése a valami megjelenésekor ugyan megvan, de aztán meg mikor jött az ijesztés, túlságosan üvöltött az egész. Nem jó keverés, pedig nem is magyarul néztem. Lehet, a BD majd jobb lesz… Az extra tartalom kb 3 perc, kimaradt jelenetek. Gyakorlatilag semmi. Viszont főcímzene helyett a dörmögés – no, az találó.
Nem tudom, jó ötlet-e a PA4. Nem tudom, jó ötlet-e ebből is Fűrészt csinálni. Majd meglátjuk. A franchise már most fárad picit, de itt még szépen abba lehetne hagyni. Ez még jó volt.
Kosárba!