Vásárlói kritikák a következő termékről: Az ördög táncba visz

Valahogy a mások által kevésbé kedvelt Bond filmeket szeretem. Filmes háttéranyagokból tudom, hogy ezek a filmek azért nem népszerűek, mert a főhős és a sztori kicsit másmilyen. Jobban hasonlítanak a könyvekre, kicsit durvább, szögletesebb, nyersebb figura Bond, ahogy a történetek is kicsit földhözragadtabbak. Így jött a gondolat, hogy akkor inkább olvasnom kéne Bondot, mint nézni.
Igaz, ez nem Fleming, de ez akadt először a kezembe, és arra jó volt, hogy meghozta a kedvem a Fleming-könyvek sorban elolvasásához.

Az első fele kellően mozgalmas, frappáns egysoros beszólogatások. Tetszett, hogy a 60-as években játszódik (bár szerintem nem használja ki eléggé a lehetőséget – a politikai helyzeten kívül nem nagyon érezni a kort), a régi ismerősök is feltűnnek: Felix Leiter és René Mathis, és jó volt, hogy Faulks nem kezdte elölről, hanem az eddigi történetek mind benne vannak Bond emlékezetében, és a figurák is megélték már az eddigi kalandokat. (ezek ismerte amúgy nem szükséges a történethez)
A második fele azonban leül, sok minden történik, de csak simán felmondják az olvasónak a történet kimenetelét, hosszú oldalakat lehetne kihagyni, ami a végét ismerve felesleges. Valahogy mintha elfáradt volna a végére. Egy hangyányi meglepetésre még futja a legvégén, de ez a túlnyújtott vége után már nem villanyozott fel.
Részemről jöhet a Casino Royale!