A keresztény egyházak a szekuralizált világban gyakorolják-e még a személyes megszólítást, merik-e a transzdencia és spiritualitás igazságait felmutatni a templomok falain kívül? Vagyis: csak követik a világot ahelyett, hogy hatásuk lenne rá?
Jelen munka a Magyarországi Evangélikus Egyházra vonatkoztatva azt vizsgálja, hogy ha lehet ilyen hatás, akkor azt miképpen határozzák meg, adnak számára irányt és mozgásteret a magyarországi evankélikusság szociológiai, szociálpszichológiai, hitmegélési és szervezeti/közösségi jellemzői.
