Az emlékirat szerzője matematikusból lett informatikai, majd telekommunikációs csúcsvezető. Vidéki pólósból lett a vízilabdaválogatott szponzora. A szocializmus oktatási rendszeréből kikerülve lett amerikai alapítású multinacionális cégek irányítója. Azután pedig üzletemberből lett tanító, mentor és támogató, hogy visszaadjon mindabból, amit kapott.
Ez az emlékirat azonban a sajátos fejlődésű magyar kapitalizmus története is egyben - a pártállami ügyeskedéstől a rendszerváltó lendületen keresztül a szövevényes jelenig. Sokat árul el a világról, amelyben a szerző egykori vízilabdázóként lubickolni tudott, hogy mire megírta a történetüket, az általa korábban vezetett és világszinten meghatározó vállalatok mindegyike már vagy beolvadt, vagy feloldódott egy névváltoztatásban, vagy elmosta a saját magának (is) köszönhető fejlődés rákövetkező hulláma.
Ha tetszik, ez az emlékirat egyben egy túlélési kézikönyv: a Kárpát-medencéhez, Nyugat és Kelet örök tranzitzónájához, egy különc nyelvű kis nép évezredes adottságaihoz, és ezeken belül is a vállalatok sajátos mikroklímájához, tehetséghez, türelemhez, munkához - felelős döntésekhez a lehetségesről és a lehetetlenről.
