A nagyobb és kisebb hatalmak csaknem mind nyers erővel, a hatalom torzult féltésével
vagy éppen vérszomjas hatalomvággyal, eszét veszetett kegyetlenséggel támadják, ölik
egymást. És pusztul a nép. Hazák vesztek és vesznek el. Hullnak védett-védtelen emberek.
Végveszélyben az élet. Halljuk még a dalt: Hol vannak a katonák?
Elszántak a ripacsok. Parancsolnak. Öldökölnek, s halnak a népek.
Hol megalázottan, sóhajos lélekkel halnak hazájukért, szabadságukért,
végtelen jó vagy durva és ostoba vezérükért. Vérre szomjas húsevők
csúszkálnak a Földgolyón, harcolnak halálukig a hatalomért. S az író egész életében figyel.
Érez, gondolkodik, szemlélődik. Töpreng. Félti az életet. Különösen a magyarok életét félti.
Arra gondol, hogy a gordiuszi csomót nem karddal, hanem türelemmel bogozva kell
megoldani. Az életet nem szabad megölni. Az életet meg kell őrizni!
Gazda József, a 90 esztendős író igen sokat dolgozott egész életében.
Igen sok jó könyvet tett le a magyarság asztalára. Nem tudjuk neki
megköszönni, kifejezni úgy a szeretetünket, ahogy illene és kellene.
Hogyan is lehetne?
Egyedül talán úgy, hogy vele együtt töprengünk.
Amit ebben a töprengő könyvében, hála Isten
még lezáratlan életművében átélt, leírt, gondolkodva
tovább adott és tovább ad nemzedékeknek,
arra méltóan őt is úgy becsülhetjük tiszta szívvel, hogyha
vele együtt gondolkodunk. Keressük, merre van ebből a kiút? Keressük
vele együtt az igazságot! Mert a szeretetnek végre felül kell kerekednie
a valóságon. Hinni akarom én is, hogy felülkerekedünk.
Nem felejthetjük el az alapigazságát:
életveszélyes korunkban a gordiuszi csomót akkor is ki kell bogozni, nagy-nagy
türelemmel, ha kibontani sokkal nehezebb, mint karddal elvágni
vagy felrobbantani!
Gazda József bebarangolta az életet, átgyötrődte magát kilencven alkotó évén, kérdezzük vele:
- Higgyünk hát?
"Higgyük, győz a jó a rossz fölött? Hogy az Igaz és a Hamis harcából
az Igaz fog győztesen kikerülni? Hogy a fegyvergyárosok, a világjárványok
hirdetői és vírusgyártói fölé emelkedik a gyógyítás hite, szándéka? Hogy
a sátán letaszíttatik ácsolt gonoszságtrónjáról, s átveszi a világ fölötti
uralmát az Isten?
Higgyük hát még akkor is, ha tudjuk, látjuk, hogy ott tornyosodnak még
a viharfelhők is az emberiség egén!"
Nagyon jó töprengő olvasást kívánok mindnyájunknak!
Benke László
