• {name} ({TCS})


Nem regisztrált felhasználó  - [belépés]
böngésző

R2-D2 termékkritikái:
Találatok száma: 79 db. (4 oldal) | Jelenleg mutatva: 1. oldal (1-20. termék)
Termék/oldal: 20 | 40 | 60 | 80 | 100
<<< első oldal
< előző 1 2 3 4 következő >
1.
Gonosz halott (2013) Evil Dead (xped2013) (2013)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)
Blu-Ray Részletek >


R2-D2
értékelése:
2013. aug. 13. - 14:26
Evil bloody dead

Véres, hangos, felesleges… Kb. ennyi volt az első gondolatom a megtekintés után, no meg az, hogy úgy összességében mégis jó volt: a komikus, bosszantóan bárgyú és az ijesztő elemek keveredése végeredményben egy mai korhoz igazodó horrorfilmet eredményezett. Aminek legeslegnagyobb baja mégis csak az, hogy van, amihez viszonyítani kell/lehet: ha ez önálló darab lenne, s nem lenne ama bizonyos nagy múltú elődje, biztosan máshogy értékelné az ember - de vélhetően így is van már egy új generáció, akire az aktualizált Evil Dead fog éppoly megdöbbentően és sokkolóan hatni, mint a hajdani Erdő Szelleme rám hatott.

Rendesen hozzányúltak, de véleményem szerint ez nem ártott a filmnek. Az alkotók egyszerre próbáltak a múlt rajongóinak és a modern korosztálynak is megfelelni: így az indítás a pincében egyértelműen azoknak szól, akik már tudják, mivel állunk szemben, ugyanakkor az elvonókúra, a szerepek felcserélése viszont azoknak szólhat, akik új nézőként ülnek neki a kalandnak. Az események nagyjából követik a régi vonalat, az ikonikus pillanatok itt sem hiányozhatnak, de érezni az egészen a frissességet. A japános démonarcok hatásosabbak, az egész képi világ nekem speciel jobban tetszett, manapság a mocskot valahogy jobban megjelenítik – hála a CGI-nek, sőt, még a karakterek, mint elhalálozandó kellékek sem idegesítőek. Tulajdonképp a sorrend sem kitalálható, működik az egész, a rémisztgetés a megfelelő effektekkel, a démon által megszállt testek átalakulása hibátlan. Gusztustalanságban simán veri az eredetit, ugyanakkor azt a hatalmas promóciót, amit e film köré építettek, a mai napig nem értem. Egyszerűen képtelen voltam rajta igazán félni, vagy igazán megijedni: a mozi második felében leggyakoribb reakcióm inkább a mosoly volt…

Mert a tisztes emlékezés mellett a frissességet túlzásba vitték. Az Ördögűző-féle vérhányás egyszerűen röhejes, mint ahogy a fináléban a két karakter szerencsétlenkedése is a vérzivatarban az autó körül. A túlzott látvány és események fura sora a félelem helyett vidámságot váltott ki – amennyiben ez volt a szándék, akkor sikerült. Néhány jelenet inkább az Evil Dead 2-őt idézi meg, pedig egy Fűrész-féle csonkításos hangulat igazán jót tett volna a mozinak.. Amikor érzed a fájdalmat a képernyőn, nem pedig azon röhögsz, hogy az a kéz most hogy szakad le… Ehhh… Talán egyedül a kígyónyelv jelenet volt hatásos, de a többi erősen vígjáték jellegűre sikeredett. Így az év legdurvább mozijának beharangozott Evil Dead remake inkább lett egy jól sikerül horror-paródia, mint vérfagyasztó mozi. Pedig érzésem szerint nem így tervezték.

Míg maga a Szellem korábban egy kézzel ugyan nem fogható, de kellően veszedelmes szereplő volt, itt inkább csak másodhegedűs a véresőben. Kár érte, mert a mozi magában hordozta az ígéretes remake lehetőségét: működhetett volna, ha nem mentek volna minden áron rá a sokkolni szánt látványra. A hangulat, környezet nagyon rendben van, a színészek kellően be van szarva, mikor kell, s kellően rondák, mikor meg vannak szállva. A kevés ijesztgetés is működik, a parafaktor is rendben van a film elején – nagyjából az első vödör vér elpazarolásáig. Onnantól inkább komikum az egész…

A BD viszont b***tt jó. A kép gyönyörű, de ami nekem fontosabb: az eredeti HD MA hang brutálisan szól!!!! Már a legelején, mikor egy árny átsuhan az erdőben, már akkor felkaptam a fejemet, utána pedig hihetetlen intenzív effektekkel dübörög a mozi. Olyannyira, hogy a filmélményhez akár egy csillagot is hozzátehetett a megfelelő időpontban megfelelő hangszóróból kitörő üvöltés, hanghatás. Abszolút tesztlemez. Az öt darab kisfilm (átlag 5-10 perc hosszúak) érdekesek, csak sajna nincs rajtuk magyar felirat. Angol viszont van.

A régi Evil dead rajongóinak nem merem ajánlani, pláne nem teljes áron, de az ifjak, akik most ismerkednek a műfajjal, illetve nem tudják, ki is az a Bruce Campbell, azok nyugodtan belevághatnak. Apropó: a stáblistát érdemes bennhagyni a lejátszóban, mert az eredeti film magnókazettája megy, valamint a legvégén egy régi arccal szembesülhetünk. Ha nem is teljes áron – bár az induló ár is baráti -, de legkésőbb akcióban:

Kosárba!
Kritika elbírálásának dátuma: 2014. okt. 4. - 18:35
A kritikát eddig 4 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.5/10 volt.
2.
Szemfényvesztők - mozis és bővített változat Now You See Me (xpnowyou) (2013)  
2.490 Ft
Listaár: 6990 Ft (-64%)

Kosárba teszem

kb. 1-5 nap alatt szállítható
Blu-Ray Részletek >


R2-D2
értékelése:
2013. nov. 13. - 17:57
Abrakadabra
Az a helyzet, hogy némely korábbi évben a Szemfényvesztők akár az év végi szavazósdit is megnyerhette volna nálam. Borzasztóan tetszett – már moziban is -, mert külön-külön szeretem a bankrablós mozit, meg a bűvészfilmet is, így ezek ötvözése ezzel a jó forgatókönyvvel maga a mennyország volt: itthon meg, újranézve még azon apró kis kételyek nagy része is eltűnt, amik az első élményt anno esetleg lehúzták. Mégis, az idei mezőnyben csupán a TOP10-be fog nálam beférni a film, a dobogóra nem ér fel: és a jó hír az, hogy ezzel nem ezt a filmet minősítem le, hanem szerencsére kimondottan sok nagyszerű alkotás színesíti a 2013-as esztendőt…

Valahogy Atlas (Jesse Eisenberg) az első percekben már a monológja révén beránt a filmbe. Valahol ott dőlt el, hogy nekem ez tetszeni fog: utána a négy lovas beszervezése, helyük képességeik alapján a csapatban iszonyat jó lett. Mindenkinek megvan a maga szerepe, egy jóféle heist mozi minden kelléke és szereplője adott – amiben a hab a tortán, az ízfokozó kellék ugyanakkor egyértelműen a bűvészet világa. Nolan Tökéletes trükkje óta tudjuk, hogy a nagy bűvészek életükből éveket tudnak adni egy trükkért, gyakran mindent feláldoznak érte. A Szemfényvesztőkből meg megtudtuk, hogy minél közelebbről látunk valamit, annál biztosabb, hogy a lényeget nem látjuk. A kettőt egybeolvasva teljesen logikus és törvényszerű a mozi valódi átverése, a csavar messze nem lóg annyira a levegőben, mint először tette azt. Ha van idő figyelni, és nem csap be a show, akár más színben is tűnhet az egész sztori.

A sztori, aminek ugyebár három csúcspontja van: a három mutatvány. Az első kettő annyira zseniális, annyira telitalálat, hogy csak áradozni tudok róla (ahogy gyakorlatilag mindenki). Ahogy azt, ott megcsinálták, az elképesztő – és tök jó volt a (hiteles) magyarázatát is rögtön utána hallani. Borzasztó jó ütemben lüktet a film, a kalandok utáni pihenők, a finom poénok, a rejtett utalások kiválóan működnek. A karakterek nagyon jól eltaláltak és a maguk módján kidolgozottak, a casting meg ugyebár parádés. Woody Harrelsont és Jesse Eisenberget alapból bírom, Mark Ruffallot Hulkként szerettem meg igazán – a két öreg, Morgan Freeman meg Michael Caine együtt meg akár filmtörténelmi pillanat is lehet később. Később, mikor már ők nem lesznek… Varázslatos dolgok történnek, az egész mozi nagyon magas színvonalon pörög: minden mondat, jelenet, hangulat a helyén van s egy magasabb célt szolgál…

Ebben a felfokozott állapotban érünk el a harmadik mutatványhoz, ami tulajdonképp nincs. Nincs, mert a Négy Lovas üldözött vad lesz, a korábbi események miatt ráadásul foghíjas vad, ezzel viszont valahol az igazi katarzist lopták el tőlem. A bűvész/heist moziból csak utóbbi maradt meg – ami önmagában ugyan zseniális, de a mozi előző kétharmadának showja bizony hiányzott. Hiányzott az igazán közönségnek szánt, hatalmas mutatvány, annak magyarázatával együtt: ez, így, hogy már csak az FBI-nak szólt, s a korábban felépített képbe számomra belerandított. Ide tartozik, hogy az egész harmadik mutatványhoz vezető út számomra túlságosan elakcisódott - talán már a New Orleansi menekülés is kicsit sok volt, de aztán a bunyó a lakásban, majd az autós üldözés kissé kibillentette a filmet, és az „okos” moziból akciófilmet kreált. Hozzáteszem, meglehetősen hiteleset, pörgőset, látványosat, nagy túlzásoktól menteset – ámde a korábbi hangulattól kissé idegen módon. Sokáig úgy gondoltam, ez a legfőbb oka, hogy némi hiányérzet maradt bennem a mozibemutató után, de egyre inkább úgy érzem, hogy a harmadik színpadi show elmaradása az, ami valóban hiányzik számomra…

S néhány mondatban a felemás fináléról. Valóban lóg a levegőben, a nagy rohanásban, ebben a vágásban nincs kiemelve a Szem szerepe - az ötödik lovas motivációja ugyanakkor számomra teljesen érthető, az egész történet ebből a szempontból nagyon jól össze van rakva. De ha valaki veszi a fáradtságot, s megnézi a kimaradt jeleneteket, azokban jóval több infó, esemény foglalkozik a tényleges háttérsztorival, a valós mozgatórugókkal. Lehet, egy más vágásban ez jobban lejött volna a moziban is – mivel azonban előtérbe tolták a szórakoztató, akciós jelleget, a finálé kissé váratlanul és értetlenül érheti a nézőt. Ja! A végefőcímben még van egy jelenet, ami kicsit tán változtathat ezen az állapoton…

Összességében azonban semmi nem veheti el az első kétharmad frenetikus élményét. Történetileg, bűvészileg, látványilag, színészileg kiválóan összerakott mozi, aminek csupán csak a végéről hiányzik a csettintés. A jutalom. Igen, az, ami a bizonyos Nolan filmben benn van. De ettől ez a film is simán TOP10-es, simán többször nézős.

A BD pedig kiváló lehetőség erre. Parádés kép, ráadásul 3 HD hang!!! Ritka, hogy a magyar is köztük van, de ez esetben ez történt. Szerintem a film szinkronja jól sikerült, így ezúttal is azzal néztem – no meg azért, mert valami rejtélyes ok folytán a magyar hang erőteljesebben, jobban szólt, mint az eredeti.. A két db kisfilm közül az első simán PR anyag, egymást dicsérik agyon benne, a másik viszont érdekes, gyorstalpaló a bűvészettörténetről. A kimaradt jelenetekről volt már szó, érdekes lett volna, ha azok alapján csinálnak rendezői változatot, a legutolsó snitt viszont tök más megvilágításba helyezi számomra a film angol címét. A varázsköpennyel eltakart kisfiú, a „No you see me”-nél félbevágott jelenet világított rá a cím varázsszó jelentésére. Ennyi erővel lehetett volna a hazai cím Csiribí is ...


Kosárba!
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. nov. 14. - 5:57
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9.3/10 volt.
3.
Z világháború World War Z (xpwwz) (2013)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)
Blu-Ray Részletek >


R2-D2
értékelése:
2013. nov. 13. - 17:58
Tini War Z
És Hollywood feltalálta a vérmentes zombifilmet is… A vámpírok után egy újabb világot tett nagyobbacska gyerekek számára fogyaszthatóvá, azonban ellentétben a Twillight világával, ez messze nem lett annyira kínos próbálkozás. Sőt…

Iszonyat pörgős film lett a WWZ. Nem is emlékeztem rá, hogy ennyire pörgős lenne: gyakorlatilag alig van benne üresjárat. Az induláskor, a békés családi idill, a dugó az utcában tökéletesen elaltat, így mikor jön a rendőrmotoros (a második), remekül működik a meglepetés. Apropó, indulás: nem tudom, feltűnt-e valakinek, de amikor Gerry nézi a híradót, van benne egy bejátszás egy tavalyelőtti USA eseményről: valami bedrogozott vadbarom anyaszült meztelenül az utca kellős közepén harapdálta egy faszi torkát úgy, hogy rendőrök alig tudták leszedni áldozatáról. Szerintem zseniális húzás volt ezt így bevágni – a többi aktuálpolitikai hírrel együtt. Kicsit ugyan Inváziós, de itt is fontos, mi megy a hírekben… Az utcai dugótól felváltva van az őrület, majd pici pihi, aztán megint őrület - egyszerűen kiváló érzékkel van adagolva az akció és a pihenő, a feszültség és a nyugalom. Marc Forster számomra legjobb munkája eddig ez – ráadásul ismerve a mozi készültének hatalmas kálváriáját, az egész még jobban felértékelődik. Ahogy haladunk előre a történetben, úgy tágul ki a világ: a zombiveszély talán most először látható földgolyó méretűnek, s ugyan a bemutatott helyszínek, megemlített országok filmben elhelyezett szükségszerűségén lehet vitatkozni – aktualitásukon kevésbé.

A WWZ több síkon is nagyon jól teljesít. Zombi (horror) filmként nagyon bejött a fertőzött tömeg brutális veszélyessége: mindig is jobban tetszett a gyorsan mozgó, életveszélyes élőhalott, mint a leszegett fejjel cipőjét bámuló, első generációs társa. A vadság, amit e lények mellé társítottak, magában hordozta mindazt a félelmetességet, amit az esetlegesen kihagyott belezéses gore jelenetek nyújthattak volna. Sikerült a tömegben támadó zombikat valós veszélyként bemutatni – mindezt úgy, hogy egyedi látványuk messze nem a megszokott aszott hulla kinézet. Ügyes marketinghúzás, nagyobb tömegeket vonz a moziba. A film családi vonala szerencsére nem csöpög nagyon a nyáltól: érzelmekből pont annyi van, amennyi kell. Érdekes elgondolás, hogy a családját védő apa azzal tud segíteni, hogy nincs mellettük – ez újdonság és jó húzás. Mindazonáltal simán elhiszem, hogy adott szituban hasonló feltételekkel lehetne egy túlélőhajón tartózkodni. Még a mozi legeslegvégét sem éreztem annyira giccsesnek, mint az mondjuk, egy ilyen produkciótól sajnos elvárható lenne, a minimális könnyes összeborulás teljesen életszerű. A mozi tudományos vonala is szépen megáll a lábán, a tavaly látott Fertőzés nyomdokaiba lépve hitelesen állítja be a globális fertőzés veszélyét. A vírus eredetének keresése, önmagában az ENSZ és a WHO, a nulladik beteg kutatása teljesen életszerű. Ide tartozik a film számomra egyik legjobb monológja, amit a fiatal tudós srác ad elő a gépen, „A természet, mint sorozatgyilkos” címmel. Borzasztó találó és megszívlelendő: az emberiség úgyis megérett a pusztulásra, a természet meg majd gondoskodik a Föld megmentéséről. S végül az akció, mert lényegében erre épül a film: nem igazán éreztem céltalannak a rengeteg gépfegyverropogást, valahogy az egész film hangulatába, a világháború hangulatába tökéletesen megfelelt.

Ennyi dicséret után néhány sutaságot azért megemlítenék – amiken második nézésre simán át lehet lépni, egyik sem egetverő ökörség, csupán némi keserű szájízt okozhatnak. Az egyik ilyen a néha nagyon béna CGI: a zombisereg vonulása helyenként nagyon jó, de néha látványosan gáz. A hátterek, a zöld vászonra rajzot digitális világgal nincs is baj, de a lények néha bacán mozognak. A másik – számomra legfájdalmasabb rész - Korea és a telefoncsörgés. No, az ott mérhetetlenül idióta jelenet, már önmagában a biciklizés (sztereotípia), de leginkább a hívás. Ehhh…A főszereplő elpusztíthatatlanságán egyszerűen át kell lépni, annyira nem volt talán eltúlozva, az izraeli kaland meg nekem kifejezetten tetszett. S nem érdekelt a hókuszpókusz, meg az egész ottani mondanivaló, Hitlerestől, Münchenestől, mikor megláttam a falon átbukó tornyot, széles mosolyra derült a szám..

Brad Pitt régóta nagyszerű színész, most épp ENSZ ügynök szerepében az. A többiek – bár talán kevésbé ismeretek, jól hozzák figurájukat. A látványra, az elpusztuló világ nagytotáljára sokáig fogok még emlékezni, mint ahogy arra a fekete zombira is az üvegfal mögött (az valamiért megfogott, valamelyik focistára emlékeztetett). Ha ez igazi durva zombifilm lett volna, simán lehetne a 28 hónappal később is, így csak egy élvezetes és szórakoztató próbálkozás az Alkonyat filmek által megnyílott piacon. Soha rosszabbat!

A BD ütős zenével és mozgóképes menüvel fogad (röhej, de ennek ma már örülni kell). Kép parádés, mint ahogy az angol DTS HD MA 7.1 is. Nagyon jó hangkeverés, a zombik nyöszörgését a hátsó hangfalakból is hallani borzongató élmény. Extra kb. egy órányi anyag, a film születésének nehézségeiről nem esik bennük szó. Főleg technikai jellegű kisfilmek, érdeklődők számára jó cucc. Magyar felirattal!

Kosárba!

Kritika elbírálásának dátuma: 2013. nov. 14. - 5:56
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9.3/10 volt.
4.
Sötétségben - Star Trek Star Trek Into Darkness (xpst2) (2013)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)
Blu-Ray Részletek >


R2-D2
értékelése:
2013. okt. 24. - 0:57
A múlt árnyai
A ST Univerzummal való ismeretségem meglehetősen újkeletű, és korántsem teljes: igazándiból a 2009-es mozi rántott mélyebbre benn - azóta megtörtént a 10 korábbi film újranézése is -, s bár erősen kétlem, hogy valaha is lesz időm megnézni a hatalmas kapcsolódó sorozatmennyiséget, úgy érzem, mégsem vagyok teljesen laikus a témában. Ezáltal a Sötétségbent sem tudtam üres fejjel és érzelmek nélkül figyelni, pláne azután, miután Harrison valódi énjére fény derül: nem tudtam elvonatkoztatni a korábbi mozitól, folyton az azzal történő kapcsolat járt a fejemben – ám ezúttal egy elégedett csettintés lett a hasonlítás vége. A Sötétségben úgy lett egy új ST franchise folytatása, hogy egyben egy kiváló ramake is, ami rebootolt egy régi történetszálat – immár másodszor az univerzum folyamán.

Ezt a fajta sci-fit imádom én igazán. Látványos, nagyszabású űrkalandot, jövőbeni világokkal, mozgalmas történettel: a film vigyen el új bolygókra, mutasson be új civilizációkat, új lényeket, tudjak rácsodálkozni mindazon kütyükre, technikai szerkezetekre, amik a feltételezett jövőt fogják színesíteni. Legyen az egész egy valódi fantáziavilág, ahol a tényszerűnek tűnő dolgok mellett semmi nem szabhat határt a végtelen képzelőerőnek. Nos, a ST Into the Darkness (továbbiakban ITD) mindezt már az első 5 percében nyújtani képes: akárcsak az előző epizód, ez a film is kilóra megvett már a nyitányával, a vörös planétán rohanó emberkék, a vulkán semlegsítése zseniális filmkezdet. Ismét csak bele a közepébe, hogy aztán egy viszonylag nyugodtabb londoni rész közben újfent legyen időnk rácsodálkozi az alkotók fantáziájának képi világára, a jövő látomására. Lenyűgöző…

Nem megyek tételesen végig az eseményeken, pedig szívesen megtenném: nagyon jó ütemben váltakoznak a picit nyugodtabb és a pörgős, akciódúsabb részek. Ugyanakkor Harrison miatt végig tapintható a feszültség, gyakorlatilag egy percnyi üresjárat sincs a moziban. Aki nem ismeri a korábbi ST mozikat, annak az a bizonyos bemutatkozás semmit nem mond – egyébként is túllihegettnek éreztem ezt a titkolózást a főgonosz valódi személyét illetően -, aki viszont tudja ki is ő, az onnantól feszült figyelemmel kísérheti az újabb sakkjátszmát Kirk/Spock és közte. Ambramsék zseniálisan csűrik-csavarják az eseményeket, egyszerre tisztelegnek és újítnak, lényegesebben látványosabbá teszik a kalandot, ezzel igazodva a mai elvárásokhoz, no meg a tecnikai lehetőségekhez. Néha talán még icipicit túlzásba is viszik (gondolok itt a nagy bunyóra a film végén), de a frissesség üde érzése alaposan áthatja a mozit. A korábbihoz képest kifordított helyzet ugyanakkor ismét csak azoknak mond sokat, akik ismerik a hajdani sztorit, az új nézőknek sziplán csak egy jól sikerült drámai jelenetet jelent. Egyébként ide tartozik a film számomra egyetlen hibája, ami már első nézéskor, moziban is bosszantott: a túlzott kiszámíthatóság. Bones kísérletezése közben már tudható, mire megy majd ki a játék – így viszont a dráma éle alaposan csorbul. Igaz, a nevezett megoldással a hitelesség visszatért valamennyire, ez így még mindig jobb , elfogadhatóbb és érthetőbb lett, mint a hajdanán történtek.

Az ITD tökéletesen illeszkedik az új ST világba. A kémia a színészek között zseniális, a humor a sötét idők ellenére egyre frenetikusabb. Különösen a Spock-Kirk vonalon, ugyanis sokkal felszabadultabb poénkodni egy baráttal, mint egy vetélytárssal. Az új Enterprise legénységét, a színészeket nem is méltatom, megtettem már egy filmmel korábban, itt igazából Benedict Cumberbatch személye az, akit az egekig lehet magasztalni. A srác, korunk egyik legújabb csillaga zseniálisan játssza karakterét, s bár szerepe szerint kevésbé ripacs, mint volt anno Ricardo Montalbahn ugyanebben a bőrben, a fenyegetése nem kevésbé valós. Sőt, talán még félelmetesebb… A Marcus lány (Alice Eve) kissé átértelmezett szerepe nekem bejött, az az ikonikus fehér(fekete)neműs beállás meg nem megy ki a fejemből. A készítőknek sikerült az al-ternatív univerzumban megújítani, újrformálni egy korábban megtörtént eseménysort, és megtölteni frissességgel. Icipicit zavarhat talán a kapcsok mindenáron való keresése, az egész elhelyezése a ST Univerzumon belül, de sokadik nézésre talán majd ez is el fog tűnni, szimplán csak az élmény marad. A Földre zuhanó űrhajó látványa, a piros bolygón rohanó két ember látványa, no meg Spock üvöltésének látványa…

Aminek legkézenfekvőbb mejelenítési formája a BD. Nos, ezt a formátumon erre találták ki: a kép olyan gyönyörű, hogy beszarás, a TrueHD 7.1 eredeti hang meg valóban maga a kánaán. Már az elején, az eldobott lándzsák miatt húzhatjuk le a fejünket, annyira profi és tiszta a hangkeverés, a becsapódó űrhajó okozta remegésnél meg szinte benne vagyunk a filmben. Állat az egész, méltó a filmhez, méltó Abramshoz. A 40 percnyi dokumentumfilm jó anyag, magyar felirattal: ismét sikerült meglepniük azokkal a háttéranyagokkal, amik egy ilyen volumenű filmek elkészítését mutatják be. SW rajongóként meg megnyugvást találhat mindenki, mert Abrams amit lehet, megépít, s nem csak a CGI-re alapozza a látványt. Már amennyire ezt egy sci-fi megengedheti magának.

Ebben az évben egy szavunk sem lehet, szinte tobzódhatunk a műfajban, azonban a nagyobb volumenű mozik számomra eddig rendre alulteljesítettek, a kisebb, realistább filmekből viszont pont az a nagyszabású történet és látvány hiányzott, ami miatt szerelmes vagyok belé. Érdekes hibrid e tekintetben a Gravitáció, el is foglaja majd a megfelelő helyet év végén a listámon – de csak a ST után. Ugyanis a megújult Enterprise űrhajó kalandjai egyelőre mindent visznek, legalábbis addig biztosan, míg egy idősödő Jedi lovag meg nem jelenik a vásznon 2015-ben.

Kosárba!
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. okt. 28. - 6:54
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9/10 volt.
5.
Spartacus: Vér és homok - 1. évad - (4 BD, digibook) Spartacus: Blood and Sand - Season 1 ... (2010)  
2.999 Ft
Listaár: 11990 Ft (-75%)

Kosárba teszem

kb. 1-5 nap alatt szállítható
Blu-Ray Részletek >


R2-D2
értékelése:
2013. okt. 26. - 0:49
This is Sparta(cus)!
Azt hiszem, Spartacust nem kell bemutatnom senkinek: róla mindenki hallott, mint a legnagyobb római rabszolgafelkelés vezetőjéről. Az idők folyamán nagyon sokan állítottak emléket neki különféle művészeti formákban, számunkra a legérdekesebb talán a Kirk Douglas főszereplésével készült Spartacus film lenne 1960-ból – ha lenne bármi értelme a sorozat szempontjából példaként felhozni…

De nincs. Azt semmiképp. Annál inkább az HBO Rómáját, a Gladiátort, illetve mindenekelőtt a 300-at. De legfőképpen azt. Miután túl sokat nem tudtam az egész vállalkozásról – leszámítva magát a témát, ami alapban érdekelt, no meg a főszereplő srác korai halálát – ezért engem rendesen meglepett az első percekben látott látvány. Mintha a 300 színes folytatását láttam volna, a stilizált képi világ, a rengeteg lassítás, a rengeteg túladagolt, kamerára fröccsenő CGI-vér első blikkre furcsa és idegen volt. Néha mintha rajzfilmet, képregényt néztem volna, kellett egy kis idő, míg az ember elmerült a korabeli világban. A Blood and Sand (BS) Spartacus római életének első szakaszát öleli fel, a rabszolgalétet, a gladiátorlétet, amit bizonyos Lentulus Batiatus ludusában (gladiátoriskolában) tölt el. A történet szerint szembeszegült Glaber római hadvezérnek, ezért rabszolgasorba taszították, elvették tőle szerelmét, majd különféle praktikákkal harcra sarkallták és Capua település bajnokát csináltak belőle. Mígnem rájött az árulásra és manipulációkra, s lemészárolta urát és annak majdnem teljes vendégseregét – így indítva el a harmadik rabszolgafelkelést a Római Birodalomban.

A történelmi háttér totál hitelesnek tűnik, még akkor is, ha bevallottan fikció az egész: a főhős életének e szakaszáról tudni a legkevesebbet, így az írók fantáziáján alapul a szkript nagy része. A felvázolt korrajz egyszerűen zseniális, még filmes mércével is az lenne, nemhogy sorozatmércével: profi számítógépes grafika, annak ellenére, hogy gyakorlatilag három csarnokban forgattak, zöld háttér előtt, olyan, mintha hatalmas díszletek közt, valóban az ókori Rómában járnánk. Erre minden bizonnyal a szándékosan 300-asra vett látvány nagymértékben rásegít, elfed bizonyos dolgokat – de engem kilóra megvett. Végig úgy éreztem, ott vagyok. Az ütközetek, a gladiátorküzdelmek borzasztóan életszerűek voltak, rendkívül jól megkoreografáltak: ugyanakkor úgy érzem, a fröccsenő vér látványa inkább tompítani volt hivatott a valódi brutalitást, mint támogatni azt. Jó példa még erre a Kill Bill japán éttermes jelenete, ott volt hasonló a használata. Mindazonáltal akit zavarnak a levágott végtagok, fejek, elvágott torkok, kiforduló belek látványa, az jobb, ha nem is kezd bele. A BS meghatározó részében ez az egyik körítés, ami kiegészíti, pirosra színesíti a lényeget: a karakterek harcát.

Mert mint minden sorozatnak, ennek is ez a lényege. A figurák a sakktáblán, akik saját önnön érdekeiknek megfelelően, a korhoz illően mindenen és mindenkin képesek átgázolni. Mindig sokkal brutálisabbnak tartom én ezt, mint a gladiátorharc látványát: míg utóbbi „csupán” fizikai fájdalmat, esetleg gyomorfordulást idéz elő, addig a sok árulás, intrika, kegyetlenség az emberi lélek legmélyére képes lerántani. Olyan szintű drámai események fűszerezik a sorozatot, hogy néha az államat kapartam a földről, olyan megdöbbentő halálok, amiket tátott szájjal bámultam. Egyik esetnél konkrétan Jack Bauer jutott eszembe, ilyet csak neki kellett eddig csinálni vásznon – a karakter ez utáni pszichés összeomlása totál hiteles volt, szenzációsan megjelenítve. Egészen a végéig nem is igazán tudtam fő gecit választani a sorozatból, kapásból négy-öt karakter pályázott erre a címre. Egyrészt ugye Claudius Glaber (Craig Parker), aki az egész történetünk kiindulópontja és katalizátora, egy valós személy, kibővített ténykedéssel. Aztán felesége, Ilithya (Viva Bianca), aki szőke mosolya mögött egy iszonyat kegyetlen számító, nagyképű, undorító nőszemély – felemelő érzés volt látni megszégyenülését, és megdöbbentő látvány utolsó cselekedete. A női vonalon nála csak Batiatus felesége, Lucretia (Lucy Lawless) undorítóbb szereplő: ő a nagybetűs NŐ, aki a háttérben kurválkodik és cselszövéseket tervez, ő az, aki a HBO sorozatokban már megismert női karakterként irányítja férjét, terelgeti útját a hatalom felé. Van, amikor ez a karakter anya, itt feleség: iszonyat utáltam, egy ideig jobban, mint férjét, Batiatust (John Hannah). Nos, az ő karaktere sokkal összetettebb és érdekesebb annál, hogy csak simán eltüntessük a rosszak süllyesztőjében. Valóban egy aljas, minden hájjal megkent római arisztokrata, akinek kizárólag a hatalom és a vagyon megszerzése egyetlen célja, aki kőkeményen leszámol minden ellenfelével – mégis, éreztem benne bizonyos tiszteletet bizonyos szitukban, bizonyos emberek iránt. No persze ez a filmkészítés trükkje, manipulálni a nézőt – hogy aztán, mikor minden igazság kiderül, kéjes vigyorral nézzem a bűnös bűnhődését. Ahogy az a valóságban is megtörténhetett. Kegyetlen jó figurák (rajtuk kívül még Ashur, Solonius, stb…), kiváló színészi alakításokban – már önmagában ezért érdemes elmerülni a soriban.

Aztán még hol a jó oldal. A gladiátorok nagy része, különösen Varro (Jai Courtner), a tesók, Crixus (Manu Bennet), no meg természetesen maga Spartacus (Andy Whitfield) szerethető figura. Gondolom, részben már önmagában a rabszolgasors miatt is azok, de tetteik, harcaik, motivációik miatt is. Crixus „spartacusi útja” külön tetszett – a 13-ik részre már baromira kíváncsi voltam, hogy fog megtörténni az elképzelhetetlen, ami valóságban a történelem része lett. De megoldották. Külön kiemelem a Doctore (Peter Mensah) figuráját, a hatalmas néger izompacsirta a hűség mintapéldánya, a dominus első embere, mégsem tudtam rá haragudni. Ránézésre akár a halottkém a Végső állomásból, vagy egy kigyúrt Candyman jutott eszembe róla, korbácsával, történetével, tekintélyével kiemelkedő helyet foglalt el a BS-ben. A rabszolganők, Mira, Naevia, Aurelia, de az egész udvar kiváló körítés volt ehhez az őrült felnőtt játékhoz. Véres, erőszakos, erotikus játékhoz…

És itt elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ami miatt a BS icipici keserű szájízt hagy maga után. Kérem szépen, ennyi dugás, meztelen nő szerintem sok volt. Férfiszemmel is sok volt, mert funkcionálatlan és hiteltelen volt. Egyszerűen nem hiszem el, hogy Róma ennyire állatias és buja volt, hogy az aréna nézőterén és az utcán közösültek az emberek. Amíg csak gazdagok szolgálataira használt meztelen rabszolganők futkostak, az még elfogadható volt (hozzáteszem, mindegyik gondosan borotvált hónaljjal), de látványilag a ludusba rendelt havi orgia szerintem már sok volt. Egyszerűen az egészet néha polgárpukkasztásnak, szenzációhajhászásnak éreztem. Aztán az is lehet, én lettem prűd vénségemre…

Összegezve: ez egy Róma hardcore, rengeteg CGI vérrel, pinával, ugyanakkor jó kis korrajzzal és emberi jellemekkel. Az akkori viszonyokról ismét tanultam valamit: az „et gladiatum” intézményét, mikor is az elítélt bűnözőket gladiátorokkal végeztetik ki - be lehetne vezetni itthon is. A BS egy egészen kiváló, mély nyomokat hagyó szórakozás, egyetlen percét sem bántam meg, mint ahogy egyetlen forintját sem a BD árának.

A digibook már önmagában a léte miatt is megsüvegelendő. Icipicit talán valóban lehetnének vastagabbak a belső fülek, de nekem a lemezek becsúsztatásával és a dizájnnal sincs bajom, ahogy a disc felirat sem zavart. Az angol TrueHD 5.1 hangsáv gyönyörűen szól, van is alkalma bizonyítani a rengeteg harci jelenetnél. A magyar hang DTS HD MA 2.0, a főcímnél tovább azonban soha nem jutottam megismerésében. Az extratartalom örvendetes, magyar feliratos: a 15 perces werkfilm mellett több, 4-5 perces kisfilm van a lemezen, rengeteg poénos jelenettel. A pöcegödörben álló jelenet felvétele gusztustalan és mégis komikus volt, mint ahogy az a sok ökörködés is, amit a fiúk műveltek. Mindezek szomorú mellékzöngéje azonban, hogy Andy Witfield 40 éves korában, a második évad előtt non-Hodgkin limfómában elhunyt. Pedig alakítása miatt is lett Spartacus és az egész sorozat szerethető, aminek most nagyon várom a folytatását. Lemezen.


Kosárba!
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. okt. 28. - 6:53
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9.7/10 volt.
6.
Feledés Oblivion (2013)  
2.990 Ft
Listaár: 4990 Ft (-40%)

Kosárba teszem

RAKTÁRON
Blu-Ray Részletek >


R2-D2
értékelése:
2013. szep. 4. - 21:14
Ház a felhők felett
Négy ember ül egy szobában, vélhetően írók… Megszólal az egyik: - Te, múltkor láttam egy tök jó sci-fit, egy faszi egyedül volt egy állomáson. Mire a másik: - Azt én is láttam, de nekem még mindig a Mátrix az alap ... A harmadik: - Azért a Majmok bolygója sem piskóta azokkal a tiltott zónákkal… - S mit szóltok az Űrodüsszeia monolitjához??? – Tényleg fiúk, miért nem írunk egy forgatókönyvet??

Másodszori nézésre engedékenyebb az ember. Már ismeri, mire számíthat, ismeri a történetet, a korábban letaglózni szánt csavar is ismerős fordulatként köszön vissza. Ezáltal gyakran fordul elő, hogy másodszor lényegesen jobban tetszik egy film, mint a mozibemutató idején. . Itt is így volt, ráadásul a Feledés extrái ismét csak rásegítettek erre az érzésre, megtekintésük után került igazából minden a helyére, általuk vált komplex élménnyé a film, az értékelésnél plusz százalékokat/csillagot jelentve. Azonban még ezek után is bosszantó, amit Hollywood ebből a kiváló lehetőségből összehozott: ismét egymásra épített sablonokat, ötleteket, máshol már látott történeteket, amik – ha még életedben nem láttál sci-fit – első osztályú szórakozást képesek nyújtani. Mintha ott tartanánk, hogy az álomgyár minden filmjét óvodásoknak készítené… Mert nem az a baj, ha egy mozi felhasznál ötleteket, elemeket más történetekből – ha ezeket saját javára fordítja. Itt azonban szimplán újraértelmeztek egy pár éves történetet, felturbózták látvánnyal – ezzel pont annak a lényegét irtották ki -, szereztek hozzá egy sztárt és kész. Tulajdonképp még működik is az egész, de aki többre vágyott holmi felmelegített káposztánál, az bizony csalódhat.

Ahogy kezdődik, az egész látvány, a 49-es torony a felhők közt szenzációs. Az épület dizájna, a Buborékhajó, annak indulása, Victoria, az elpusztult Föld egyszerűen zseniális. Ilyesmit utoljára a Legenda vagyok kihalt utcáin száguldó sportkocsi látványakor éreztem, egy borzalmasan erős indítást, ami akkor számomra csodában végződött. Itt is vártam valami hasonlót, valami elementáris erejű folytatást – ám az csak nem jött el. Történtek események, tulajdonképp egy percig sem kellett unatkoznom, jó volt Jack munkája, a high-tech jövőkép, a sejtelmes támadások, minden. Ha nem is pörög maximumom a film, de nem is ül le… Az új figurák belépésével (kb. 30 percig ugyanis kétszereplős kamaradarab az egész) ráadásul új szintre emelkedik a mozi - nem állítom, hogy minden szempontból jó ez, az akció ugyanis átveszi a gondolatiságot, de fene vigye. Jó az üldözés is a kanyonban, tulajdonképp a csavar is a helyén van, mint ahogy a végkifejlet is… és mégis, nem nyűgözött le maradéktalanul.

Ugyanis a maroknyi titokzatos túlélő csoport lassan minden sci-fiben feltűnik. A TET maga nem tud másra emlékeztetni, mint a Dolomitra a 2001-ből, a kanyonos üldözés közben pedig akár Luke Skywalker is vezethette volna a Bubbleshipet. A radioaktív zóna, annak átlépése szinte törvényszerű (sajnos), hisz azért teszik bele, hogy a főhős átlépje. Az igazságra ébredés lett volna az, ami ezt a mozit kiemelhetné a tömegből, a megvilágosodás, és annak következményei, csak sajnos pontosan ugyanezt a szitut láthattuk két éve egy másik filmben. Az, hogy a drónok megtámadják Ziont (bocsánat, a bunkert), szintén törvényszerű, mint ahogy az ott keletkezett veszteségek is. A finálé ugyanakkor tetszett, no nem annak banalitása miatt, hanem a flashback miatt, mikor is helyére kerül minden, s megtudjuk ki is ez a Sally. A hidrokutakat működtetőkről viszont sajna semmi közelebbit nem tudunk meg, mint ahogy az emlékezettörlés felemás módszeréről sem. Mármint hogy Jacknak miért nem, ami Vicanak igen.

A felrobbantott Hold iszonyat jó látvány (kár, hogy az Időgépből jött az ötlet), annak következménye pedig meglehetősen látványos és elgondolkodtató. Az ESB csúcsa, annak a környezete nagyon jó volt – azt azonban nem teljesen értem, hogy jött NY-ra több száz méteres földtakaró, de mindegy is. Szerencsére a szerelmi szál arányosan van beillesztve a sztoriba, sőt kellemes meglepetés az 52-es torony felállása. Az erdei menedék is szimpatikus, icipicit giccses csak – no meg totál értelmetlen, de tulajdonképp ez is mindegy. Hangulati elemnek kiváló. Tom Cruise nem okoz csalódást, rendesen odatette magát e szerephez is, Olga Kurylenko boci nézésén kívül sokat nem csinál. Andrea Riseborough viszont emlékezetes marad, karakterének jeges hidegségét, kimértségével, szabálykövetését kiválóan adta vissza. Eddig nem is láttam más moziban, de ezután emlékezni fogok rá. Mert én ezt bizony többször is meg fogom még nézni, aztán az is lehet, hogy a végén teljesen megbarátkozok vele…

A BD mindenesetre segít ebben: a gyönyörű kép, az első osztályú eredeti hang és a tisztességes magyar DTS segít ebben, a legfontosabb ugyanakkor mégiscsak az extratartalom (a kép s hang elvárható volt). A kimaradt jelenetek annyira nem vágtak hanyatt, felirat van hozzájuk. Az öt kisfilm viszont nagyon jó – szintén felirattal -, kb. 50 percnyi anyag. A teljesség igénye nélkül néhány dolog, ami nagyon tetszett bennük: a Buborékhajót életnagyságban megépítették, épp hogy csak repülni nem tudott, majd dobozolva szállították a különböző forgatási helyszínek között. A motort szintén megépítették, ami működött is, s amit Tom maga vezetett Izlandon. A 49-es toronyból kitekintett kép nem CGI, hanem vetített háttér, különféle égboltok felvételei. A különálló hangsáv is jó buli, bár maximum háttérzenének tudnám elképzelni, filmet így nézni mazochizmus szerintem. A kommentárokon nincs felirat. Az egész lemez példaértékű anyag, példás áron.


Végül is, meg lehet szeretni ezt a filmet is, mint annyi más társát.

Kosárba!!

Kritika elbírálásának dátuma: 2013. szep. 8. - 17:42
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9.7/10 volt.
7.
Lincoln Lincoln (xplinc) (2012)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)
Blu-Ray Részletek >


R2-D2
értékelése:
2013. aug. 11. - 17:49
A 13. alkotmánykiegészítés kálváriája
„Abraham Lincoln (Hodgenville mellett, Kentucky, 1809. február 12. – Washington, 1865. április 15.) 1861-től 1865-ig az Amerikai Egyesült Államok 16. elnöke, az első republikánus elnök. Elnöksége idejére esett a 13. alkotmány kiegészítés és az 1863-as Emancipációs kiáltvány. A polgárháborúban Északot győzelemre vezette és törvényileg eltörölte a rabszolgaságot. Hat nappal azután, hogy a déliek katonai főparancsnoka, Robert Edward Lee letette a fegyvert, Lincolnnal egy merénylő golyója végzett. Ez volt az első eset, hogy amerikai elnök merénylet áldozatává vált.” (Wikipédia)

Spielberg is megcsinálta. Megint megcsinálta. Egy újabb mesterművet alkotott, ráadásul úgy, hogy eddig talán ez a film áll legtávolabb stílusától és korábbi alkotásaitól. Zseniális mozit hozott össze, egy patriotista filmet, ami ezúttal nem csöpög a pátosztól, ami az egyik legnagyobb amerikai elnök életének utolsó négy hónapjába kalauzol el, egy olyan esemény apropóján, amiről – bár nem vagyok hülye töriből – vajmi keveset hallottam én is. Sokakkal egyetemben én is azt hittem, ez egy életrajzi film lesz, úgy is ültem neki, hogy aztán tulajdonképp elégedettséggel vegyes megdöbbenéssel vegyem tudomásul, hogy csupán Lincoln életének talán legfontosabb eseményére koncentrál: a 13. alkotmánymódosítás elfogadására, illetve annak körülményeire…

Egy filmes írásban nem célszerű aktuálpolitikát beletenni, de kicsit kénytelen vagyok kitágítani a nézőpontokat, ha igazából meg akarom magyarázni, miért is tetszett a mozi. Engem lenyűgözött az a politikai metszet, ami az 1860-as évek közepét jellemezte, manapság sokkal jobban el tud varázsolni az ilyen korrupciós-árulós-hatalmi történet, mint egy látványorgia. A Róma és a Trónok harca politikai csatározásai után a Lincoln újfent magába szippantott e téren, a republikánusok és a demokraták akkori csatározásait látva, az akkori környezetben, életstílusban ez számomra lenyűgöző volt. A legmegdöbbentőbb azonban az, hogy ismét csak azt éreztem, amit már korábban többször is: a világ semmit nem változik, az öltözet és a technika mögött az emberi jellemek változatlanok. Ezt a mozit rá lehet húzni akár a mai magyar valóságra, akár a mai USA viszonyaira, akár az Európa Parlamentre. A politika ma is ugyanolyan mocskos és visszataszító, mint volt 150, 500 vagy 2000 évvel ezelőtt. A nevek és a pajeszok változnak ugyan, de az ideológiák és az emberi természet változatlan (épp ezért érett meg a pusztulásra – de ez már egy másik téma).
Az, hogy itt most konkrétan USA egyik legfontosabb eseményéről, a rabszolgatartásról szavaznak, az tulajdonképp lényegtelen. A szavazásig megtett út a lényeg, az addig történtek - ahogy fogalmazták a filmben: „Az ország legdemokratikusabb intézkedése súlyos korrupcióban született”. Sok mindent átértékel ez a gondolat, úgy egészében a demokráciáról, a hatalomról, mindenről. Annyit még ehhez az egész politikai kitérőhöz: Lincoln bizonyos szemszögből, retorikája és némely intézkedése miatt a mai világban diktátornak kiáltatnék ki, holott a nemzet érdekeit szem előtt tartva kormányzott csupán. Hatalmas szobrot kapott bélyeg helyett – el kellene tűnődni ma is néhány gondolkodónak, hogy hol vannak, ha vannak egyáltalán a demokráciának határai…

Muszáj volt ezt leírnom, mert számomra ezt jelenti a film. A mögöttes tartalmat, még ha talán az alkotók ezt nem is igazán így gondolták (ők talán valóban a rabszolgaság eltörlésének egyik sarokpontját akarták megjeleníteni). A tartalmat, ami csodálatosan van becsomagolva: a korrajz, a dramaturgia, a dialógusok és a színészek által. Spielberg saját bevallása szerint sem rendezett még ennyire akciószegény, csupán csak dialógusokra épülő filmet, amiből gyakorlatilag minden Spielberges stíluselem hiányzik. Hosszú snittek, amik az arckifejezésekre koncentrálnak, szűrés és szemcsésítés nélküli képek, gyakorlatilag minimális látvány. Kevés nagytotál, a film jó része a képviselőházban játszódik, a középpontban emberekkel: azok érzéseivel és indulataival. No meg persze magával az elnökkel, Lincolnnal. Közhelyes lehet, de zseniális a komplett szereplőgárda, Ab feleségétől kezdve a szenátorokon át a fiáig. A színészek névsora impozáns, a különféle bajuszok és pajeszok alatt ismert actorok brillíroznak – de azt hiszem, nem kérdés, hogy a csúcs maga Lincoln, illetve megformázója Daniel Day-Lewis. Teljesen megérdemelt az Oscar, amit ő nyújt, az a színészet magasiskolája. Gyakorlatilag felvette Lincoln személyiségét, valami borzongatóan átlényegült bele: minden perc, amit a vásznon tölt, élmény. S mivel nemrég néztem a New York bandáit, amiben szintén ő volt az egyik főszereplő, még jobban működött az áthallás a két film között: annak a filmnek a vége ugyan itt már nincs a történetben, de a hasonló kor és Lewis miatt kvázi annak folytatása is lehetne a Lincoln..

Sokan mondják, hogy unalmas és lassú. Szerintem roppant feszült, minden mondatnak súlya van, minden gondolat, tett, saját gondolatokat ébreszthet – viszont az tény, hogy hangulat kell hozzá. Eleve már a két és fél órás játékidő nem egyszerű, de érdemes belevágni, hisz aki egy icipicit is fogékony (márpedig bizonyos kor fölött az az ember) a hazai és nemzetközi politikai eseményekre, egy maradandó élménnyel lesz gazdagabb. Megismerheti az USA rövidke történelmének egyik legfontosabb dokumentumának születését, megismerheti az egyik legnagyobb amerikai elnököt egy parádés alakításban, s rácsodálkozhat arra, hogy a világ semmit sem változott. Maximum az elnökök már nem sétálnak egyedül színházba…

A BD nagyszerű. Képe gyönyörű, én nem láttam benn a Kaminski jegyeket sem. A DTS HD MA 7.1 hangnak nem sok szerepe van, a kezdő pár perces csatát leszámítva a teremben a kiabálásé, vagy épp a csendes szobában az óraketyegésé a főszerep. Az extrák hat db kisfilm, a leghosszabb fél óra, összesen kb másfél órányi anyag. Minden magyar felirattal – s elég jól bevezet egyrészt a történelmi háttérbe, másrészt meg a film készítésének körülményeibe. Nem egy P.J. szintű anyag, de remek háttér a Lincolnhoz – Lincolnról. Vele kerek az egész mozi.

Kosárba!

Kritika elbírálásának dátuma: 2013. aug. 14. - 6:55
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 10/10 volt.
8.
Mad Max Mad Max (1979)  
2.490 Ft
Listaár: 4990 Ft (-50%)

Kosárba teszem

A beszerzés bizonytalan
Blu-Ray Részletek >


R2-D2
értékelése:
2013. júl. 24. - 23:11
A sebesség istene
Ha megkérdezel egy motorost - akinek mondjuk, már deresedik a haja, esetleg némi sörpocakot is megengedhet már magának -, hogy mi is a motorosok alapfilmje, a Szelíd motorosok mellett a Mad Max első része vélhetően szerepelni fog a listájában. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy volt egy korszak a (film)történelemben, amiben a Mad Max képes volt egy olyan életérzést sugallni bizonyos köröknek, ami azokban a bizonyos körökben őt kultfilmmé, szélesebb körben pedig rajtuk keresztül ismertté tette.

Tizenéves korunkban, mikor is Simsonnal meg Jawa Mustánggal, Rigával, Romettel és Komárral róttuk az utakat, minket ugyanúgy megérintett ez az egész. Az elérhetetlenül távoli Ausztrália útjain száguldozó nomád motoros banda, a csodálatos KZ1000-es és Z900-as Kawasakikkal, a CB900-as és CB750-es Hondákkal akkor egy beteljesületlen álom megtestesítői voltak. Látni a gumiégetéssel létrehozott, majd azt áthúzott karikát (motoros körökben csak MadMax kör), érezni azt a szabadságot, törvényen kívüliséget egész egyszerűen csodálatos moziélmény volt. Még akkor is, hogy ha ezek miatt feltűnésük az első percétől kezdve a”rossz” oldalon álltam, s bár nem állítom, hogy Trancsírnak és bandájának szurkoltam, de amikor mutatták őket, bármilyen motoros jelenetet, felment bennem az adrenalin. Amikor meg Vadliba 160-nal száguldott a felezővonalon – nos, valamikor akkor határoztam el, hogy ilyet én is fogok csinálni…

Eltelt lassan 30 év, de a feeling nem változott semmit. Ma már tudok másféle szemmel is nézni rá, de az a gyermeki rajongás ott bennem bizony rendszeresen felértékeli a filmet. Az álmok nagy része valóra vált, a KZ1000 már egy elavult típus, a kiskamasz sem Jawa Mustanggal kínlódik már, mégis, akárhányszor nézem, mindig beszippant. A Mad Max ugyanakkor elsősorban mindig is motoros filmnek marad meg számomra, s csak másod-, illetve harmadsorban tudok rá akként tekinteni, ami valójában is: mint a posztapokaliptikus filmek kiindulópontjára, illetve mint egy kegyetlen jó bosszúfilmre.

„A film a legközelebbi jövőben játszódik. A civilizáció hanyatlik, általános az áru- és üzemanyaghiány. A rendet és a törvényt egyre inkább az anarchia és ököljog váltja fel. „ – hmm… miért is érzem úgy, hogy a Mad Max minden képkockája valósággá válhat hamarosan??? Az első epizódra ez talán még fokozottan igaz, hisz itt még van civilizáció, elvileg még működik is, ennek a vászonra álmodása (különösen ’79-es mértékkel) pedig egészen kiválóan sikeredett. A megfogható valóság, amitől igazán tartani lehet, süt a filmből: amikor majd az erőszak lesz az úr, amikor majd ismét csak a rendőrség lesz az utolsó mentsvár, amikor majd a Max Rockatanskyhoz hasonló figurákba kell tennünk hitünk maradékát. Önmagában már ennek a víziónak megjelenítése dicséretes, az alkotóknak ugyanakkor sikerült ezt az egészet megtölteni egy érzelmes, hiteles történettel és egészen kiváló karakterekkel.
A motoros banda garázdálkodása, annak következményei, s az abból eredő bosszúhadjárat egészen újszerű volt: itt most nem a klasszikus maffiás-bűnözős leszámolós filmet látunk, hanem valami egészen mást. A végére pedig Maxnek ugyanolyanná kell válnia, mint akiket üldöz, de ezúttal nincs feloldozás, a változás visszafordíthatatlan. Tanulságos, izgalmas, néha brutális sztori, megfelelő érzelmi töltettel, ikonikus pillanatokkal. Az esetleg máshol bevillanó szemgolyók azóta is csak ezt a mozit juttatják eszembe, mint ahogy egy függöny alatt fekvő nagybeteg látványáról is mindig a megégett Goose ugrik be. Az meg már mára igazából részletkérdés, hogy mit is jelentett ez a film Mel Gibsonnak - aki totál ismeretlen volt előtte -, a végeredményt tudjuk, meg tulajdonképp mára már a film utóélete is az: bár a filmet bemutatásakor viszonylag kevés moziban vetítették, az USA-ban 8,75 millió dollárt hozott, világszerte pedig 100 milliót. Mivel a film gyártási költsége csak 650 000 dollár volt, anyagi szempontból is elég sikeres lett. Húsz éven keresztül számon tartotta a Guinness Rekordok Könyve, mint a legtöbb bevételt hozó legkisebb költségvetésű filmet, 2000-ben az Ideglelés című film taszította le erről a pozícióról.

S még valami, ami mellett Mad Max rajongóként nem mehetek el szó nélkül: a Maxet körülvevő figurák egytől-egyig zseniálisak. A csúcs ugyebár a barátja, Vadliba, de Fifi, sőt a film elején az üldöző rendőrök is kiválóak. Trancsír, Bubba, Johnny, Éji Lovas pedig a másik oldalról számomra feledhetetlen karakterek a filmtörténelemben. Az tény, hogy mai szemmel esetleg borzasztóan egyszerű és visszafogott képi világú a mozi, sem lendületben, sem dramaturgiában, sem dialógusokban nem állná meg a helyét a mai akciófilmek között, de a Mad Max egy más kor gyermeke, más kornak készült. Minél idősebb vagy, annál nagyobb esélyed van, hogy élvezd – ha soha nem motoroztál, akkor is. Akkor legalább végig a jó oldalon tudsz állni.

A BD extrát ugyan nem tartalmaz, de a kép minőségére nem lehet panaszunk, mint ahogy tulajdonképp a hangra sem. Amit az eredeti anyagból ki lehetett hozni, azt kihozták. Az ausztrál DD 5.1 érezhetőbben gyengébb, mind az amerikai DTS HD MA 2.0, a magyar 1.0 viszont tisztességesen szól. A szinkron és a felirat köszönőviszonyban sincs egymással - de a Mad Max azon kevés filmek egyike, amit inkább nézek mono magyarban, mint eredetiben. Pontosabban néznék, ha ugyanazok a mondatokat hallanám, amikkel a nyolcvanas években megszerettem a filmet… De itt erről nincs szó, talán még Trancsír nevét sem ejtik ki. Nem baj, a film ettől még számomra alapmű.

Kosárba!!!
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. júl. 31. - 6:10
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 10/10 volt.
9.
Mad Max 2.: Az országúti harcos Mad Max: The Road Warrior (1981)  
2.490 Ft
Listaár: 4990 Ft (-50%)

Kosárba teszem

A beszerzés bizonytalan
Blu-Ray Részletek >


R2-D2
értékelése:
2013. júl. 24. - 23:13
Max még mindig mad

Öt évvel az első rész eseményei után Max kiégve, magányosan bolyong Ausztrália útjain, egyetlen társa a kutyája. A korábban még felvázolt civilizációnak nyoma sincs már, totál anarchia az egész, gyakorlatilag minden a benzinről szól. A benzin, az olaj, amiért ölni is érdemes… hmmm… már megint miért is van olyan érzésem, hogy nem is vagyunk olyan messze ettől?

Sok minden változott az első részhez képest. Számomra legalábbis. Ez már nem motoros film, s nem is bosszúfilm – helyette egy kegyetlen jó és jól megcsinált posztapokaliptikus akciófilm, gyakorlatilag az ilyen típusú mozik ground zeroja, a film, amit azóta annyian megidéztek, amire annyian hivatkoztak. Ilyesképp teljesen más is a viszonyom vele, az a nagyon erős érzelmi kapocs, ami az első részhez a motorok miatt köt, itt már hiányzik. Ugyanakkor nem jelenteném ki, hogy ez akár egy picit is rosszabb lenne az első epizódnál, inkább csak más. A feelinget átvette az akció, a bosszút a harc, a nomád motoros bandát meg egy szedett-vedett vegyesfelvágott. A nyitóképek – amik csak a nemzetközi forgalmazásra készültek – szépen összekötik a két filmet, Max menekülése, majd kis győzelme akár az első részből is lehetne… Aztán itt nagyjából ki is merül az egész: innentől, a kapitánnyal való találkozástól érezhetően más irányba indulunk. Később, a Pursuit Speciállal (és a kutyával) történtek pedig végleg lezárják a múltat és az általam imádott feelinget is. Mert a kamiont vezető Max, mint a közösség megmentője egy teljesen más szint. Az öncélú bosszú helyett előtérbe helyezett társadalmi szerepvállalás – még ha vonakodva is – számomra eltünteti azt a Maxet, amit korábban megkedveltem.

A motoros bandával leszámoló fiatal zsaruból lett országúti harcos karaktere ugyanakkor nem kevésbé érdekes, Max múló ridegsége, viszonya a csapathoz kalandos (és bizony sablonos) jellemfejlődést rejt. A szitu, amibe kerül, akár borzongatóan életszerű is lehetne, a karakterek, akik körülveszik pedig kiválóak. Még akkor is, hogyha a rövid játékidőben nem túlságosan jut rájuk idő (a későbbi akciófilmek pedig még ezt is szolgamód másolják), s még akkor is, ha elmaradnak az első rész megismételhetetlen alakjaitól. A háttér, a sivatagban működő olajfinomító, Humungus és bandája, a járműveik nagyon tetszettek, ahogy maga az egész koncepció is. A csúcs természetesen a 12 perces kamionos üldözéses finálé, azzal a tudattal meg pláne, hogy 81-ben még nem volt CGI, ami itt borul az tényleg borul, ami robban és repül, az valóban robban és repül. Első osztályú kaszkadőri és pirotechnikai munka.

Persze ez 30 év távlatából – és ennyi idős fejjel - eléggé bárgyú egy üldözés: mindig csak pont annyian jutnak közel hozzá, akivel el tud bánni, s az a MACK kamion sem piskóta, ami full rakománnyal versenyre kelhet a személyautókkal és motorokkal. De mindegy, ezek csak amolyan kis mosolyogtató bosszúságok – manapság sokkal nagyobb ökörségeket próbálnak lenyomni a torkunkon. Az üldözés - mint ahogy az egész mozi is - valahol korszakalkotó, a film pedig világvége hangulatával kiváló kiindulási alap lett a következő évtizedekre – stílusváltása és mainstream mivolta miatt ráadásul ismert lett szerte a nagyvilágon. Én mégis úgy vagyok vele, hogy nekem a Mad Max az mindig is az első rész lesz, az abban megismert karakter és események jelentik az igazi (motoros)élményt.

Azt meg amúgy végképp nem értem, hogy mi alapján van a korhatár-besorolás: a második epizód sokkal durvább, mint az első, mégis, a lemezemen FSK 16-os logo virít. Ebben sokkal több a szex és az erőszak is, az elején a kocsiból kieső hulla pedig már-már Cápa-szintű jelenet. Kisebb gyerekeknek tényleg nem ajánlott – szemben az első résszel, ami az FSK 18 ellenére simán nézhető nekik… Na, mindegy.

A BD ugyanazt a szintet nyújtja, mint az első rész. Szépen felújított kép, az eredeti hang kezdetlegesen ugyan, de próbál térhatású lenni, s a magyar mono szinkron sem szól rosszul. Extraként audiokommentár és egy előzetes szerepel, no meg egy választható bevezető, amit javasolt megnézni a film előtt – ugyanis nagyon jó kis kiegészítést szolgál a Mad Max2 születésének körülményeiről, annak USA vonatkozásaival.

Kosárba!
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. júl. 31. - 6:10
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9.7/10 volt.
10.
Mad Max 3.: Az igazság csarnokán innen és túl Mad Max: Beyond Thunderdome (1985)  
2.490 Ft
Listaár: 4990 Ft (-50%)

Kosárba teszem

A beszerzés bizonytalan
Blu-Ray Részletek >


R2-D2
értékelése:
2013. júl. 24. - 23:16
Csak simán Max, mad nélkül
Sosem szerettem a Mad Max 3-at… Igazából soha nem értettem, mi szükség is volt rá, a kissé szürreálisra sikeredetett posztapokaliptikus világ mellett nem tudtam hova tenni a gyerekeket az oázisban, no meg Max sem a régi már jármű nélkül.

Nos, a trilógia újranézésével ez a véleményem nem változott, inkább csak a súlypontok tolódtak el. Nekem „Mad” Max már a második epizód felénél eltűnt, helyette csak egy szimpla Max maradt, aki ott még Országúti harcosnak megfelelt. Itt azonban maximum Hook lehet, annak minden gyermeki bacaságával együtt. Az Igazság csarnokának a finálét leszámítva nulla köze van a Mad Max univerzumhoz, világvége utáni filmnek talán még elmenne, ha nem áldozták volna be a korhatár besorolás oltárán. Így lett belőle egy szimpla ifjúsági mozi, amiben Max senkit nem öl meg, teljesen vértelen az egész, még azzal a két nyíllal együtt is, amit Blasterbe engednek.

Az eleje pedig viszonylag jól indul – kicsit furcsa ugyan, hogy nem üldözéssel kezdődik, mint az első kettő – de a tevék által húzott autó látványa egy, már totál üzemanyag nélküli világot vizionál. A repülős figura meg, a gyerekkel szerintem simán az előző rész Kapitánya volt – ez esetben viszont kissé fura a későbbi kapcsolta Rockatanskyval. Talán lehet egy ikertesó, de akkor már megerőszakolom a forgatókönyvet… Max kalandjai Csencsvárosban némi fenntartással elmennek, bár az őrült Maxból egy tutyimutyi Max lett: szolgamód megteszi, amit mondanak neki, majd hagyja magát deportálni… Gulag. Száműzetés a sivatagba… anyám… ez kinek jutott így eszébe???

De ezek még mindig a jobb pillanatok voltak. A kölyökhad szerepe, történetük egy teljesen más irányba vitték el a mozit. Arról most ne is beszéljünk, hogy hogyan és milyen körülmények között maradhattak ott és úgy, annyi ideig életben (hisz az atom óta kb 15 év telt el), és észrevétlenek, sokkal jobban zavart az a bugyuta szerepjáték, az a hiteltelen ősemberi környezet a sivatag közepén, illetve önmagában az egész Hook-i légkör. Annyira nem illik ez az egész a Mad Max világába, annyira nevetséges lett tőle Max, hogy szinte fájt. Ifjúsági filmnek viszont tökéletes: a botokkal felszerelt, koszos arcú kiskölkök inkább egy komorabb hangulatú Disney moziba valók, esetleg egy a Le a cipővel poszt apokaliptikus számháborújába…

A finálé a maga ökörségeivel (szinte lemásolták a második epizód kamionos üldözését), a sivatag közepén véget érő, új sínpáron száguldozó személyautóból készített vagonnal még tetszett is. Itt éreztem egyedül azt a feelinget, ami a második részt átitatta, de még ez sem volt olyan, mint a motoros elő rész. A teljes vértelenség és Max csodás elengedése ellenére azt kell, írjam, hogy a harmadik rész csupán ebben a 10-15 percben volt képes minimálisan megidézni a vérbeli Mad Max világot – de ezt is családbarát módon képes csak tenni.

Nem igazán akarok a film minden tízpercébe belerúgni, mert tulajdonképp szeretem ezt az egész Univerzumot is, a rengeteg logikai buktató fölött is képes vagyok szemet hunyni, azonban egy dolog van, ami mindenképp említést érdemel: ahogy Max súlytalan lett, úgy lett pehelykönnyű a Gonosz is ebben a moziban. Tina Turner karakteréről egy percig nem tudtam elhinni, hogy képes lenne bármiét is ölni (disznószarért meg pláne nem), fullajtárjai azokkal az idióta maszkokkal és megjelenésükkel pedig inkább komikusak lettek, mint félelmetesek. Végül is… pontosan olyanok voltak, mint amilyen a film maga. Középszerű, érdektelen, felesleges. Trilógia harmadik darabjának is csak nyögvenyelősen megy el, önálló filmként számomra értékelhetetlen lenne.

A BD viszont szerencsére azért nem az. A kép néha gyönyörű, főleg a sivatagi jeleneteknél, az angol hang meglepően teres, bár nem a legintenzívebb, extra egy darab előzetes, ami nem sok. Aki még nem látta, annak nem javaslom, hogy megtekintés nélkül vegye meg külön…. No de ki ne látta volna már a Mad Max trilógiát???


Kritika elbírálásának dátuma: 2013. júl. 31. - 6:10
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9/10 volt.
11.
Az utolsó mohikán: Végső rendezői változat The Last of The Mohicans: Directors Cut (1992)  
1.999 Ft
Listaár: 6990 Ft (-71%)

Kosárba teszem

kb. 1-5 nap alatt szállítható


R2-D2
értékelése:
2013. jún. 25. - 17:28
A nagy indiánkönyv pt. II
A hozzám hasonló vén rókák gondolom, még emlékeznek gyerekkorukra, amikor is a mainál sokkal ingerszegényebb világban egy-egy könyv volt a kikapcsolódás kulcsa, egy-egy könyv volt a képzeletbeli utazás eszköze. S melyik fiúgyermek ne rajongott volna anno az indiános regényekért, Karl May illetve J.F. Cooper műveiért?? Más lett a világ, az emlék azonban máig megmaradt: a csodálatos kalandok a különféle regényhősökkel a rézbőrűek és sápadtarcúak között… és egyúttal ide kapcsolódik egy kis háttérinfó is a filmhez: Az utolsó mohikán J.F. Cooper ötkötetes könyvsorozatának második epizódjának megfilmesítése. Elég szabad értelmezésben ugyan, mert jócskán eltér annak cselekményétől, de a lényeget, a drámákat változatlanul hagyta. S az is elgondolkodtató, Hollywood miért nem lát(ott) fantáziát mind az öt könyv adaptálására – jó kis kaland lehetett volna…

Most, a frissen vásárolt BD-n újranézéskor gondolkodtam el rajta, tulajdonképp mennyi szállal is kötődöm én ehhez a filmhez… Kezdve a gyerekkorom olvasmányitól, Cooper regényeitől a rendező, Michael Mann és a főszereplő Daniel Day- Lewisen keresztül a már-már betegesen imádott filmzenéig. E kapcsok külön-külön is eredményezhetnék azt, hogy Az utolsó mohikán kedvencem legyen, de így együtt – ráadásul egy nagyszerű moziban - törvényszerű a siker. Már az elején, a vadászatnál kilóra megvett a mozi, a zenével, a csodás képekkel, az indiánok mérhetetlen alázatával természet felé. Aztán ahogy jutunk előre a történetben – ami, meg kell mondjam, semmivel nem lett rosszabb a könyvénél – úgy éltem magam egyre jobban bele Sólyomszem, Unkasz és Csingacsguk útjába. Részben azért, mert végtelenül szimpatikus, szerethető karakterek, egy letűnt kor megtestesítői, részben a rekonstruált az észak-amerikai táj varázsa, s részben a nagyszerű, érzelemdús, és kalandos történet miatt. Látunk csapdát az erdőben, egy erőd ostromát, skalpolást, kézitusát indiánok között, kenus menekülést a folyón, valódi önfeláldozást és igazi drámát a végén. Mindezt egy totál hitelesnek tűnő korrajzzal, egy vérbeli INDIÁNOS filmben. Anno, gyerekkoromban teljesen hidegen hagyott az angol-francia kakaskodás a kanadai határon, ma már ezt is más szemmel nézi az ember…

Daniel Day-Lewis kiváló választás volt Sólyomszem szerepére, de az indiánok is zseniálisak: különösen a huron(sziú)Ravasz Róka, azaz Magua illetve a delavárok(mohikánok) vezetője, a legendás és gyerekkori példakép Csingacsguk. Érdekes, hogy olvasmányaimban jóval fiatalabbnak képzeltem, de belegondolva, hogy fia, Unkasz is kész felnőtt, ez így volt reális. Duncan és a Monro lányok is eltalált karakterek – a casting, akárki is csinálta, példás. Mint ahogy Michael Mann munkája is, az ő maximalizmusa szinte kézzel fogható a filmen. Mondom ezt akkor is, ha egy bődületes – ámbár mosolyogtató - hiba végül is bennmaradt a filmben: mikor Sólyomszem a végén rohan Maguáék után, az egyik sziklára támaszkodva a szikla „behorpad”, a ráterített szürke pokróc besüpped egy pillanatra…

Ha csontig elemezné az ember, biztos találna benn hibákat, mint minden filmben. Ha nem érint meg, ha nem érdekel az egész világ, biztos nem nyújt ekkora élményt, mint nekem nyújtott… Én azonban nem is vagyok képes keresni benn semmi rosszat, Az utolsó mohikán film általi rebootja akárhányadik nézéskor képes elvarázsolni. S itt kell megemlítenem az ehhez szervesen kapcsolódó zenét is: a filmtörténelem egyik legjobb soundtrackja, még akkor is, ha az alapmotívum és az abból kifejlesztett The Kiss című dal (az ébresztőhangom) egy kelta népdal feldolgozása. Borzongatóan gyönyörű…

A BD-n, meglepetésre nincs magyar hang, így igazából kisebb csoda, hogy ez így meg is jelent itthon. Az angol DTS HD MA nem egy világmegváltás, de a zene gyönyörűen szól, s az ágyúdörgések is tisztességesek. A három darab feliratos kisfilm viszont kiváló anyag, ha jól tudom, eddig ez nem volt elérhető, nem túl bőséges, de korrekt betekintés a film készültébe. Ezek fényében a DVD-hez képest mindenképp előrelépés. Meg különben is: nagyszerű film nagyszerű zenével.

Kosárba!
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. jún. 30. - 20:30
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9/10 volt.
12.
Django elszabadul Django Unchained (2012)  
1.990 Ft
Listaár: 4990 Ft (-60%)

Kosárba teszem

RAKTÁRON


R2-D2
értékelése:
2013. jún. 8. - 17:08
A d-t nem ejtik!

„Na, jöjjenek be ebből a zergebaszó zimankóból és igyanak egy kávét!”

Ez az idézet jelzi talán legjobban, hogy a képzeletbeli nagy filmes palettán hova is helyezzük el Djangot: egy vérbeli Tarantino film, óriási dumával, zseniális figurákkal és színészekkel, s nem mellesleg újabb belépés a Mester többtermes multiplex mozijába, ezúttal a westernfilmes terembe.

Kíváncsi vagyok, lesz-e még kettő olyan film ebben az évben, ami elég erős lesz ahhoz, hogy a Djangot letaszítsa a top10 dobogójáról. Ahhoz képest, hogy lassan az év feléhez érünk, egyedül A lehetetlen férkőzött be elé, s bár még sok van hátra, de egyre inkább kételkedek benne. Még ha jobb, drámaibb, megrázóbb, látványosabb, izgalmasabb film biztosan lesz is, szórakoztatóbb tuti, hogy nem. Mert számomra a Django lényege az első perctől kezdve a széles mosolyra görbülő száj, a feledhetetlen szórakoztató moziélmény átélése, amiben tökéletes arányban keveredett a vér, humor, dráma, történeti tabló, zene, minden. Tarantinonak nem először sikeredett így egy olyan mixet létrehozni, amit akár évente képes újranézni az ember – hol a zenéje, hol a beszólásai, hol maga a film miatt. Írom ezt akkor is, hogy a másodszori, otthoni újranézéskor bizony veszített első hatásából, hisz az akkori fordulatok, váratlan események már ismertek voltak – de még így sem bírtam röhögés nélkül az egyik karakter kirobbanó fináléját…

Már a kezdet, Dr. Schulz belépője meghatározza az egész mozi hangulatát. Abban az öt percben kb. minden benne van, amire később is számíthatunk: a Django közel három órája gyakorlatilag a prológus kiterjesztése. Kiterjesztése térben, gyönyörű tájakkal és helyszínekkel, kiterjesztése zseniálisnál zseniálisabb figurákkal, valamint a pár percben felvillantott, láncon vezetett rabszolgavilág országos méretekre bővítésével. Ez egyéként - minden egyéb filmes érdeme mellett – a Django kivételes tulajdonsága: nagyon erős görbe tükröt tart Amerika múltjának egyik szégyenfoltja elé, szórakoztatóan drámai módon ítélkezik a rabszolgatartás sötét intézménye felett. Megkockáztatom, van olyan nemzedék már a földön, aki esetleg e moziból szerez mélyebb ismereteket ebből a korból – s talán ad elég inspirációt neki ahhoz, hogy máshol is utánajárjon, mi is volt valójában. Magyarán: ami nekem és néhány öreg motorosnak anno a Gyökerek volt, az most az ifjaknak akár a Django is lehet…

Schultz és Django road mozija bővelkedik remekbeszabott jelenetekkel, poénokkal, figurákkal. Don Johnson és kompániája, az egész lovas jelenet rekeszizom-dolgoztató képsor, talán a film egyik kisebb csúcspontja a második rész előtt. Mint minden hasonló alkotásnál, ahol A pontból igyekeznek B pontba jutni a szereplők, itt is érezhető némi pihenő, leülés, de Tranantinonak ezt is sikerül egy pici kis poén, gyönyörű tájak és némi dráma keverésével mozgalmassá tenni. A hosszú játékidő ellenére nem unalmas a film, mindig van benne kapaszkodó, ha másra nem, akkor épp a korra csodálkozhatunk rá: ahogy én innen meg tudom ítélni, a rendező kínosan ügyelt a hűségre..

Aztán Candylanddel – és az oda vezető úttal, a négerbunyó utántól – más szintre lép a mozi. Caprio, Samuel L. Jackson belépésével a már eddig sem piskóta univerzum alaposan kibővül, nagyszerű jelenetek egész sora következik. Hol a feszültség, hol a humor, hol pedig a vér dominál (a nagy lövöldözés Kill Billesen túl van spilázva), a fordulat meglepetése működött – még ha igazából nem volt benn sem a szituban, sem Schultz figurájában -, bármennyire véres következményei voltak, engem szórakoztatott. És itt még nem volt vége!!!! Django come backje, a dinamitos rész a felrobbanó ürgével az egész mozi legjobb poénja, mint ahogy a két nigger pengeváltása is. Bár ez inkább sima térdlövés volt, némi anyázó fennhanggal… A korona az egészen pedig a Trinity című zene, a mozi legjobb témája. Frenetikus finálé, minden tekintetben.

Ezek után nem igazán látok értelmét külön méltatni bármit/bárkit is. Rendezés, színészek, korrajz, díszlet, minden hibátlan. Talán mr. Waltz most nem brillírozik annyira, mint a Becstelenekben, de ez csupán azért van, mert a többiek felnőttek mellé. Jamie Fox tökéletes választás volt, Don Johnsont pedig nekem mindig élmény látni vásznon. Capriót bevallom, egyre jobban bírom, az öreg Mace Windura meg szinte rá sem lehet ismerni, mióta elhagyta az erő…

A BD értékeléséből talán csak a kissé kevés extratartalom vonhat le pár százalékot: kép kiváló, eredeti hang kiváló. A Django azon kevés filmek egyike, amit azonban érdemes szinkronnal nézni, a remekbeszabott dialógusok miatt, ugyanakkor az is tény, hogy a magyar DD 5.1-ben a párbeszéd borzasztóan halk az effektekhez és a zenéhez képest. Ami még ide kapcsolódik, zseniális húzás az egyébként kiváló soundtrackra ugró jelenetválasztási lehetőség, még nem láttam ilyet lemezen. A filmhez adott ajándék képregény pedig egy nagyon megbecsülendő gesztus, ilyen akciókkal lehetne talán visszahúzni a vásárlókat a megjelenéskori megvevés irányába.

Kosárba!!
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. jún. 11. - 7:27
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9.3/10 volt.
13.
A hobbit - Váratlan utazás (lentikuláris borítós, duplalemezes ... The Hobbit: An Unexpected Journey (xp... (2012)  
3.490 Ft
Listaár: 7990 Ft (-56%)

Kosárba teszem

A beszerzés bizonytalan
Blu-Ray Részletek >


R2-D2
értékelése:
2013. máj. 7. - 17:34
Kalandozások Középföldén IV.
„ Drága Frodom ... Egyszer azt kérdezted, elmeséltem-e neked mindent, amit a kalandjaimról tudni kell. Miközben őszintén kijelenthetem, hogy igazat mondtam, de talán mégsem meséltem el mindent egészen…”

Újra Középföldén… Azt hiszem, ezzel a mondattal tökéletesen ki lehet fejezni az egész Hobbit lényegét, érzelmi motivációit – no meg minőségét. Ugyanis az alkotógárdának, ezen belül elsősorban Peter Jacksonnak köszönhetően a Hobbit innentől szerves része a GYU Univerzumnak, minden egyes rezdülésében illeszkedik hozzá. Így tehát aki azt szerette, vélhetően ezt is imádni fogja, aki viszont ki nem állhatta PJ korábbi fantáziavilágát, az maximum egyszer fogja megnézni a Hobbitot is. Ráadásként – ezt csak halkan, SW fanként jegyzem meg – egyre inkább hasonlít az egész a kedvenc univerzumomhoz: klasszik trilógia után prequel, ugyanolyan fanatikus rajongók, ugyanakkora mánia körülötte…

„Fili, Kili, Oin, Gloin, Dwalin, Balin, Bifur, Bofur, Bombur, Dori, Nori, Ori … egy törp még hiányzik… Bilbo, engedd meg, hogy bemutassam csapatunk vezérét Tölzspajzsú Thorint.”

Szóval Középfölde. A film elejei cameo elég volt arra, hogy PJ kilóra megvegyen: a kapcsolódási pont a GYSZ-hez annyira jól sikerült és annyira rajongói szívhez szólt, hogy utána gyakorlatilag bármi történhetett volna. A törpök feltűnése és lakomájuk pedig még inkább elmélyítette ezt az érzést – holott a mai napig nem tudom, ki kicsoda a nagy kavalkádban. Na jó, Thorint megjegyzi az ember, de a többiek… Az egész vacsorának pedig - ami önmagában iszonyat mókás – csodálatos lezárása a dal, a Misty Mountains, amit közösen énekelnek. Ilyen hangulatos felvezetés, amivel a Hobbit nyit, kevés filmben található. Tulajdonképp nem történik semmi, mégis elmerülünk a környezetben, a díszletben, a karakterekben – legyenek akár régiek, akár újak. S nem, nem hosszú: pont olyan, mint pl. egy igazán jól sikerült este, nem akarod, hogy vége legyen…

„ - Keresek valakit, aki részt venne egy kalandban.
- Egy kalandban? Kétlem, hogy bárkinek Bree-től nyugatra, kedve lenne holmi kalandokhoz.”

Aztán a nagy kaland még csak most kezdődik. A GYSZ-hez hasonló road movie különböző eseményei és helyszínei mind egy újabb varázslat részei, egy mágiáé, ami nem enged elszakadni Középföldéről. Rengeteg kapcsolódási pont Frodoék útjával, a kővé vált trollok, Völgyzugoly, a Ködhegység gyomra azt a hatást érik el, mintha sosem hagytuk volna el e tájat. Mintha az elmúlt 10 év nem lett volna. A kalandok külön-külön is élményszámba mennek: a trollvacsora gusztustalanságai ellenére már-már gasztronómiai élmény, Elrond házába belépni pedig mindig jó dolog. Az meg, hogy itt is feltűnik néhány régi arc, ismét csak a kapcsolatot erősíti: érdekes volt figyelni a morgul tőrre adott reakciókat a jövő ismeretében. A hegyi ösvényes lett számomra a mozi leggyengébb része, a kőóriások harca valahogy még ettől a fantasyvilágtól is idegennek tűnt. Szerencsére nem vitték (annyira) túlzásba, s a Ködhegység mélyén történtek vastagon kárpótoltak mindenért. No, nem a koboldokra gondolok, mert az a menekülés bizony kissé ront az összképen: technikailag sem lett teljesen hibátlan, meg borulásilag/zuhanásilag is hagy némi kivetnivalót maga után. A Koboldkirály viszont király, olyan, mint Nass főnök az EP I-ből…

„- Én vagyok Zsákos Bilbo.
- Zákosz? Mi lehet az zákosz, kedveszkém?”

A hegy mélyében történtek – s az egész film – legjobb, legmeghatározóbb eseménye természetesen Gollam feltűnése. Nem gondoltam volna, hogy egy valaha is gnómtól borsózni fogok örömömben, de itt ez történt. Az Andy Serkins által megformált lény a GYU univerzum egyik sarokpontja lett, minden perc élmény, amit a vásznon látunk tőle. 10 év alatt semmit nem vesztett bájából, a CGI fejlődésével pedig még élethűbb lett. A drágaszág pedig új gazdát talált…
A finálé nagy csatája méltó lezárása a mozinak, akkor is, ha egy icipicit túlzó és önismétlő. A pillangó feltűnése ugyanakkor csak annak lesz az, aki korábban látta a GYU-át, aki majd a Hobbitot látja először, annak ez lesz az első, megismételhetetlen élmény. Mint ahogy az évtizeddel ezelőtt látott csatajelenetek kísérteties hasonlósága is: sok negatív hangot hallottam arról, hogy a gigászi csatát Erebornnál már láttuk… Igen, de évek múltán, mikor is majd gyerekeink nézik a hat filmet egymás után, minden máshogy fog működni. Mondom, sok mindenben ismétlődik a SW…

„Te! Mit műveltél? Majdnem megöletted magad! Nem azt mondtam, hogy csak kolonc leszel? Hogy sosem éled túl a vadont? Hogy semmi helyed nincs közöttünk? Ekkorát még nem tévedtem soha éltemben!”

Imádom a Hobbit látványvilágát, imádom a helyszíneit, imádom a karaktereit. S ez még csak az első epizód volt, s már mennyi mindenki visszatért. A nagy régieken kívül az „újak” Bilbó, Radagast, Thorin és a törpök karakterileg és színészileg is kiválóak. Jó, hogy Martin Freedman szüneteltette a dr. Watson figurát ezért a moziért, mint ahogy jó, hogy Richard Armitage is lepasszolta John Porter alakját a Válaszcsapásból Thorin kedvéért. Persze, mindig lehet viszonyítani mindent mindenhez, de úgy gondolom, szép lassan Bilbo figurája felnő majd Frodo mellé, mint ahogy Thorin is megközelíti majd Aragornt. Még ha mások a súlypontok, akkor is. Egy valami, egy nagyon pici valami hiányzott harmadik nézésre is: mintha kevesebb idéznivaló szöveg lenne a Hobbitban (akkor is, ha írásomban összeszedtem párat), mint korábban volt – a GYU megszámlálhatatlan ikonikus mondata mellett ezt ebből a szempontból egyelőre kissé üresnek érzem. Leszámítva a „Ha zákosz veszít, megesszük egészben!” dumát…

Ahogy látszik, kizárólag érzelmi szempontból vagyok képes megközelíteni a Hobbitot. Egy imádott franchise részeként, s nem érdekelnek a film hibái, még ha másoknak esetleg teljesen nyilvánvalóak is. A könyv ismerete hiányában ráadásul viszonyítási pontom sincs, nekem ez így a nagybetűs MOZIÉLMÉNY, egy kib*szott időutazás a múltba, amikor is először merültem el Tolkien világában. És jelenleg nagyon örülök, hogy még kétszer megtehetem. A minőség ezek után garantált…

Ahogy ez a BD is minőségi. Gyönyörű kép, s beszarás angol hang. Bár kétszer láttam moziban magyarul, s meggyőződésem, hogy a szinkron – főleg Gollamé – jobb, mint az eredeti, ezúttal angolul néztem. Nos, a DTS HD MA 7.1 csúcs. Eszméletlenül részletgazdag, nem üvölt, tökéletes harmóniában vannak az effektek a dialógusokkal. A kiadvány igazi kincse az extra BD. Egy hat perces kisfilm, meg jó néhány előzetes (némely 5.1-ben) mellett a két órás forgatási napló hatalmas élmény minden filmrajongó számára. Alapos, érdekes dokumentum az egy évről, egy nagyon szimpatikus Peter Jacksonnal, aki nem felejtett el ember maradni sikerei ellenére sem. Aki picit is szeret a dolgok mögé tekinteni, nézze meg. S ha jól érzékeltem, HD-ben van. Tökéletes kiadvány, akár teljes áron is:

Kosárba!!
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. máj. 14. - 11:33
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 10/10 volt.
14.
Felhőatlasz Cloud Atlas (2012)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)
Blu-Ray Részletek >


R2-D2
értékelése:
2013. ápr. 29. - 1:15
Szextett szex nélkül
Gondolom, nem vagyok egyedül vele, de mikor kijöttem tavaly erről a filmről a moziból, hatalmas zűrzavar volt a fejemben. Láttam valamit, amiről éreztem ugyan, hogy különleges alkotás, éreztem, hogy valamit kellene a háttérben észrevennem a hat különböző szál között – azonban valahogy a sok apró részlet nem állt össze egésszé… Innentől kezdve nem is volt kérdés az újranézés - sőt nem is elég egy újranézés -, ami az otthoni, nyugodt körülmények között, ismerve már a film szerkezetét és a főbb figyelnivalókat, meg is hozta a várt eredményt. Lényegesen jobban tetszett a film, úgy érzem, kezdek valamit kapizsgálni is belőle – ugyanakkor a legfőbb gondjaim mégsem múltak el teljesen…

A hat történeti szál, amivel a mozi dolgozik, egyenként kiváló. Vannak persze közülük személyes kedvenceim (különösen a két jövőbeli), vannak, amiket csak most kedveltem meg, de tény, hogy az önálló kis sztorik remekül megírt és filmre vitt történetek. Stílusukban sokrétűek, hisz van itt drámai, romantikus, kalandos, rejtélyes, történelmi hátterű, korban is jócskán máskor játszódnak, de mindegyik simán magában rejti a filmnézés oly elengedhetetlen kellékeit: a személyes kötődést a szereplőkhöz, a hangulatot, a történetet, tehát a nagybetűs ÉLMÉNYT. Mindegyikben meg lehet találni az ember számára megfelelő kapaszkodót, mindegyiket a maga nemében és korában különlegesnek lehet tekinteni. Ahogy egybe vannak fűzve, az meg egyszerűen zseniális. Már a moziban is feltűnt, de itthon jobban tudtam rá figyelni: ennyire kiváló vágást, ennyire sokrétű elemek és jelenetek ennyire kiválóan egybe fűzését rég láttam. Az áttűnések, a mondatok jelentéseinek több korban elhelyezése, a kérdésekre más korban adott válaszok vágása elképesztően jól sikerült, komolyan mondom, filmszerető emberkéknek már csak ezért is megérné megnézni a Felhőatlaszt. S ami első nézésre zavart, itthon az is más értelmet nyert: sokszor csak pár percre, egy jelenet erejéig ugrunk más történetszálba – a kapkodás helyett most már logikusan felépített forgatókönyvet sejtek…

Azonban még ennyi dicséret mellett sem tudok elmenni a Felhőatlasz számomra két legnagyobb hibája mellett: az egyik, hogy a kétségtelen kapcsolódási pontokon kívül hiányzik a mindent átfogó kohézió. Hiányzott a végéről a katarzis, mikor is azt érzi a néző, hogy végigült 164 percet, s megérte: a film végére történik valami, megmagyaráznak valamit, amit egész mozi alatt várt. Nos, itt ilyen nincs. Lehetne erre azt mondani, hogy mi a francért vannak a nézőnek ekkora elvárásai, meg mit is lehetett mást várni, azonban az egész mozi valahogy úgy van felépítve, valami olyasmit sugall végig, hogy ennek a katarzisnak el kell jönnie. Nem tudom máshoz hasonlítani, mint egy hosszú és nagyon izgalmas pettinghez, amiben minden megtörténik, csak épp a legfontosabb nem. A katarzis… Ebben pedig mindenképp a rendezők a ludasak, hiszen az ő dolguk lett volna az is, hogy művüket közelebb hozzák a nézőkhöz. Jómagam nem igazán szeretem, ha egy filmnél nagyítóval kell keresni a mondanivalót. Oké, a Cloud Atlasra sok mindent rá lehet fogni, de ha mégsem jön át a vásznon elsőre a közlendő, az régen rossz. Ez egy kis költségvetésű művészfilmeknél nem ritka jelenség, no de a 103 millió dolláros büdzsé ez esetben minden, csak nem kis költségvetés – még jó, hogy a gyártási költségek legalább megtérültek.

A másik meg, ami még másodszori nézésnél is zavart kissé, az a színészek felhasználása, nemek kifordítása és az összes ezzel járó dolog. Értem én, hogy ez is a művészi koncepció része, de számomra többször pont a visszájára fordult az egész – különösen Noakes nővér esetében. Azt nem vitatom el, hogy színészi szempontból zseniális és maradandó alkotást látunk, de szerintem a kevesebb itt is több lehetett volna – szerintem jobb lett volna, ha minden szálban külön gárda van. Vagy esetleg ha a színészeken keresztül tisztán le lehetett volna vezetni valamiféle reinkarnációs szálat (nekem még nem sikerült), akkor még talán jobban befogadtam volna, de így inkább zavaró volt számomra. Aztán persze lehet, ha még párszor megnézem, összeáll az egész, de az már az első szerelem varázsát nem hozza el…

Pedig lehetett volna akár az is. A Felhőatlasz technikailag egy nagyszerűen megcsinált mozi lett, minden dollár meglátszik rajt. Tényleg magával ragadó a látvány, tényleg jó kis történetek, kivételesen jó a színészgárda. A Wachowski tesókat nem kell bemutatnom – én ráadásul minden filmüket szeretem – Tom Tykwer pedig a Lé meg a Lolával no meg a Parfümmel lopta be magát a szívembe. Mégsem sikerült nekik egy elsőre fogyasztható, maradandó filmélményt összehozni: maradandó ugyanis csak annyiban lett, hogy az ember les ki a fejéből, mi is történt vele. Meg közben örül, mint majom a farkának, ha felfedez egy asztalláb alá csúsztatott naplót, vagy egy köteg szerelmeslevelet kapocsnak…

Aztán lehet, direkt van így. Az biztos: ennél a mozinál nem kell senkinek sem kellemetlenül éreznie magát, ha nem jön le minden elsőre. Még másodszorra sem fog. Meg kell próbálni szimplán élvezni az egészet, egy felszínes kirakósjátékot játszani a történettel meg a karakterekkel, hátha összejön valami. Csak arra kérek mindenkit, ha sikerül neki, jelezze felém, mert akkor szívesen újranézem annak tükrében is a mozit.

A BD eléggé szegényes lett. A filmen kívül semmi nincs rajt, a kép számomra tökéletes volt (bár ez nem mérvadó), a négy HD hangon viszont meglepődtem. Ritka a magyar DTS HD egy lemezen – ennek igazából örülnünk is kellene, de valahogy úgy érzem, itt egy icipicit a minőség rovására ment. Kevésbé dinamikus, intenzív, mint az várni lehet tőle. Aztán az is lehet, hogy ez is a rendezői koncepció része – mint ahogy az volt az Éhezők viadalánál – csak ott volt hozzá dokumentumfilm, amiből mindezt megtudhattuk. Itt ilyen sincs. Kár.

„A Felhőatlasz olykor csúnyán szájbarágós, máskor pedig meglepően homályos, mégis összességében remek filmélmény lett. Aki az elején felül a hullámvasútra az minden bizonnyal a végén úgy fog lekászálódni róla, hogy forog a feje és elsőre azt sem tudja, hogy mi történt vele, csak abban biztos, hogy valami nagyszerű dolog.” - nos, pontosan így látom én is. A hullámvasútra viszont többször fel kell ülni, épp ezért:

Kosárba!!!
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. máj. 2. - 6:13
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.7/10 volt.
15.
New York bandái (BD+DVD+DC) Gangs of New York (2002)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)
Blu-Ray Részletek >


R2-D2
értékelése:
2013. már. 28. - 21:41
Egy felkelés története
Érdekes a viszonyom ezzel a mozival (is), évek óta a polcon van az ajándékba kapott külföldi kiadás DVD-n, de sosem vettem rá magam, hogy megnézzem. Valahogy idegenkedtem az egésztől, a hosszától, Capriótól, a hangulatától, mindentől. Aztán nemrég egy áruház készletkisöprő akciójában pofátlanul olcsón láttam BD-n, s ha már ott volt, meg is vettem. Azon melegében meg is néztem – s bizony nem voltam tőle elájulva. Írni sem akartam róla (amúgy is egyre kevesebb értelmét látom az írásnak), ámde az extralemez megtekintése után alaposan megváltozott a véleményem…

Ugyanis rengeteg minden megvilágosodott bennem a filmmel kapcsolatban. Scorsese New York mániája nem volt újdonság, ámde az USA rövid történelmének ezen korszakát totál homály fedte nálam. A dokumentumfilmek megtekintéséig csupán egy kosztümös bosszúfilmet láttam benn, most viszont egy nagyszabású történelmi tablót, ami fellebbenti a fátylat New York és Amerika sötét korszakáról, ami előtt egy meggyilkolt pap fia próbál bosszút állni apja gyilkosán. Ilyen kontextusban – tudva, hogy gyakorlatilag az 1800-as évekbeli valóságot látjuk a vásznon -, sok mindent át kellett gondolnom. Mindenekelőtt a film végi mészárlást, ami előtt először értetlenül ültem – mert soha, sehol nem olvastam róla eddig…

Mindazonáltal a NYB nem történelmi film, legalábbis nem elsősorban az. A fő szál Amsterdam (Caprio) története, aki évek múltán visszatér gyerekkora játszóterére, hogy elégtételt vegyen a Hentes Bill (Day-Lewis) nevű bandavezéren, aki felelős apja haláláért. A bosszú, mint motiváció zsigerig hat: a kezdő képsorok Vallon pappal (Neeson), az ír Döglött Nyulak bandájával, a véres ütközettel adnak annyi érzelmi kötődést, hogy Amsterdam későbbi tettei hitelesek és néha megrázóak legyenek. Okos húzás volt, hogy egyfajta meghasonlott módon zajlik az egész, ugyanakkor az is tény, hogy Bill helyében egy ponton rövidre zártam volna az eseményeket. Az egész légkör, a bandaháború nagyon jó, véres és kegyetlen, a társadalmi különbségek, a nők kiszolgáltatottsága megdöbbentő, a díszlet – a római Cinecitta stúdió munkája – lenyűgöző: a kor mocska szinte lefolyik a képről, a szenvedés és a szegénység húsba vág. A mellékszereplők, Cameron Diaz, Brendan Gleeson, John C. Reilly parádésan egészítik ki a Bill vs. Amsterdam harcot, tulajdonképp minden a helyén van ebben a monumentális alkotásban. Scorsese stílusát kicsit furcsa volt látni e díszletek közt, de a keménysége nyomon érhető…

… ami sajnos nem tudja minden esetben kitölteni a történetet. A film néha érezhetően leül, többször éreztem felesleges dialógusokat, feleslegesen hosszú képsorokat, amik ugyan a történelmi tablót valóban színesítik, de a pillanatnyi moziélményt negatívan befolyásolják. Csak így, az extrák megtekintése után értettem meg, mit is keresett a filmben és milyen fontos is volt William Tweed szerepe, mennyire fontos is volt a polgárháborús-választódis kitérő…

Mert a NYB ezektől lett igazán emlékezetes mozi. Attól, hogy nagyon erős történelmi alapokon nyugszik, attól, hogy bemutat egy világot, amiről nem szívesen beszélnek odaát. 09.11 előtt ez a lázadás volt NY történelmének legnagyobb tragédiája, annak előtörténete pedig a maga politikai színezetével elgondolkodtató és megdöbbentő történet. A fene se gondolta volna, hogy Lincoln ennyit szenvedett ezzel a rabszolga felszabadító polgárháborúval, mint ahogy azt sem, hogy a későbbi gengszterfilmek ír, olasz maffiájának alapjai valahol e korban gyökereznek. Tanulságos, látványos, és komoly filmmé ezáltal vált számomra a NYB, pár nappal a megnézése után pedig az akkor kínosan unalmasnak érzett részek sem tűnnek már fárasztónak. Mert már nem számítanak, mert egyszerűen nem megy ki a fejemből a szétlőtt város látványa...

A kiadvány hibátlan, akár teljes árat is megér. Kép első osztályú, ahogy az eredeti hang is. A kincs azonban mégiscsak az az extra DVD lemez, ami tartalmazza mindazokat a háttérinfókat, amik számomra más megvilágításba helyezték a mozit. Minden magyar felirattal.

Nehezen éreztem rá az ízére, de miután sikerült, úgy gondolom, parádés mozi ez.

Kosárba!
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. ápr. 7. - 15:40
A kritikát eddig 4 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.5/10 volt.
16.
2.490 Ft
Listaár: 6990 Ft (-64%)

Kosárba teszem

A beszerzés bizonytalan
Blu-Ray Részletek >


R2-D2
értékelése:
2013. jan. 3. - 19:45
Éhező nézők a viadal után
Mindenekelőtt Running Man és Battle Royale. Sőt, talán még Ház az erdő mélyén is… No meg Disney.

Ezek ugrottak már be a film megtekintése kapcsán már kilenc hónappal ezelőtt is: hangulatuk, cselekményük, esetleges jeleneteik miatt. Meg most is – bár kétségkívül ezúttal sokkal jobban tetszett a mozi. Vélhetően mert már tudtam, mire számítsak, valahogy sokkal jobban elfogadtam ezt a korhatáros gyilkolászós világot, csakúgy, mint a vérmentes vámpírvilágot a másik sorozatban. A Hunger Games (továbbiakban HG) szerencsére sokkal jobb annál, pláne nyitófilmnek: ha már egyszer elfogadjuk és megértjük az alkotók szándékát, egy kimondottan élvezetes kis mozit kapunk, amiben mindenki megtalálhatja a maga kis kapaszkodóját. Az akcióra vágyók az aréna küzdelmeit, a szerelemre vágyók Katniss és Peete románcát, a sci-fire vágyók a Kapitóliumot, a posztapokaliptikus képekre vágyók meg a körzeteket. Ezáltal lesz a HG egy többrétegű - elsősorban azonban mégiscsak a tiniknek szóló -, élvezhető film.

Az Aratás, a körzetek megjelenítése, a Kiválasztás drámaisága nekem nagyon tetszett. A szürkeség, a pusztulás, az egyszerűség képeibe bombaként robban a pink lady, Effie, először komikusnak tartottam látványát, mára inkább fenyegetőnek gondolom: a hatalom képviselőjének, aki egy felsőbbrendű világ követe, annak minden külső megnyilvánulásával együtt. Nem kevés drámaiság is szorul ezekbe a képsorokba, Katniss döntése simán képes könnycseppeket csalni a szemünkbe.
A Kapitólium, a felkészülés egy más világ. A sci-fik világát megidéző város lenyűgöző, a maga monumentális épületeivel, a hi-tech berendezéseivel. Emellett, minden hasonló, küzdősportos filmekben hatásos és hangulatos a felkészülés a versenyre, itt sincs ez máshogy. Az idétlen show-t leszámítva tetszettek az erőpróbák, a pontozások, minden.
Mint ahogy nagyjából az Arénában is tetszettek a dolgok: jó volt a háttér, az erdő, kellően ötletes és/vagy kegyetlen leszámolások, valahogy a love story sem tűnt erőltetettnek. A legjobb jelenet azonban mégiscsak az volt, mikor Katniss kiint a kamerába – az érzelmileg nagyon üt, ráadásul a film komolyabb, társadalompolitikai részébe is kiválóan illeszkedik.

Összességében tetszett az egész, azonban néhány dolog még mindig zavar… Azon már túl vagyok, hogy a PG 13-as karika miatt totál feláldozták a filmet, ezért soha nem lesz olyan, mint mondjuk a Battle Royale volt. Tulajdonképp még értem is a döntés lényegét, hisz ezt elsősorban ismét a középiskolásoknak készítették – akik amúgy is a rajongóbázist alkotják. Az más kérdés, ez mennyire álszent dolog: ugyanezen a középiskolások kedvence Jigsaw is… A túl színes, nevetséges kinézetű karakterek Kapitóliumban csak elsőre okoztak megdöbbenést és visszatetszést, másodszorra már közönyösek voltak – szimbolizáltak valamit, s én elfogadtam azt. Ugyanakkor a mozi néha valóban túl lassú tempóján, valamint a kutyák és a tűz megjelenésén nem tudok napirendre térni… Hogy azok miből, hogyan???? Szerintem nem illettek bele egy olyan TV-showba, ahol valóságot, valós halált és üldözést néz a néző…

A karakterek viszont zseniálisak. Tök jó a 24 gyerek, igaz, néhányukat csak pár másodpercig látjuk. Katniss, az erdő lánya kiváló figura, tényleg szerethető, ahogy társa, Peete is. A felnőttek egész parádés szereposztásban veszik őket körül, Haymitch (Woody Harrelson) és Cinna (Lenny Kravitz) kib*szott jó figura. Gale-re sokáig azt hittem, ő Thor, de aztán kiderült, csak a testvére. Az öreg Donald Sutherlandnak meg jól áll ez a fehér hajú és szakállú elnökösdi…

A HG képi világa, látványa, effektjei hibátlanok. A mozi e tekintetben simán képes varázsolni, ha kel, a 12-es körzetben, ha kell, az Arénában, ha kell, a vezérlőteremben vagyunk. Nincs baj a sztorival sem, a színészekkel sem – talán legnagyobb baj megint velem, a nézővel volt: felnőtt fejjel többet vártam egy tinimozitól…

A BD képe egészen kiváló, legyen az akár a színes főváros, akár zöld erdő, vagy a szürke 12-es. A hangra viszont rácsodálkoztam: néha kimondottan élettelen, halk és hiányos a hangkép – aztán a második lemezből kiderült, ez szándékos. Merthogy a rendező kitalálta, ennek a filmnek nem szabad üvöltenie a mozitermekben.. Brrr. Haragszom érte – így meg szarul szól. A kétlemezes kiadás különleges kincse az extratartalom a DVD lemezen. Minden magyar felirattal, néhány 5-10 perces kisfilm mellé egy alapos, átfogó, közel két órás werkfilm, ami minden lényeges dologra kitér. Ebből értettem meg a szándékokat, a könyv és a film jelentőségét: nagyon jó, érdekes anyag, ugyanakkor hiányzott belőle az írónő szerepeltetése…. Így eléggé rendezőközpontú lett az anyag – s az is kiderült, a film összes hibájáért ő a felelős. Ő akarta így láttatni és hallattatni mindent. Anyagilag végül is neki lett igaza, a 78 milliós költségvetésből 400 milliós bevételt produkált – ami azért valljuk be, nem rossz.

Mint ahogy összességében a film sem. Csak tudni kell helyén kezelni: a HG elsősorban ifjúsági film, gyerekekről szól gyerekeknek…

Kosárba!
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. jan. 10. - 11:52
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9.3/10 volt.
17.
Az emlékmás - bővített és mozi változat (2012) (2 BD) Total Recall: Teathrical & Directors ... (2012)  
3.990 Ft
Listaár: 5990 Ft (-33%)

Kosárba teszem

RAKTÁRON
Blu-Ray Részletek >


R2-D2
értékelése:
2012. dec. 23. - 13:50
Egy más emlékmás
Érdekes lenne látni, milyen értékítéletek születnének erről a moziról, ha nem volna az 1990-es Scwarzi-féle változat. A közönség nagy része nem nagyon tud elvonatkoztatni a régebbi filmtől, s a teljesen érthető nosztalgia hatására azt tekinti az erősebb filmnek, ezt meg a szarnak..

Nekem ilyen gondom nincs. Az eredeti Emlékmás valamiért sosem jött be maradéktalanul, van is már vagy 20 éve, hogy láttam – így ez az új változat kimondottan friss élmény volt számomra. Ezáltal viszont képes vagyok a 2012-es filmre csupán önmagában is tekinteni, nem terhelve gondolataimat a múlt árnyaival.

Aminek viszont az lett a vége, hogy ez kimondottan tetszett. Egy vérbeli sci-fi, a mai kor minden filmkészítési vívmányait felhasználva igazán látványos, pörgős, izgalmas kis akciófilm, aminek bármilyen furcsa, van egy kis társadalom- és jövőkritikai mondandója is, s ami néhány zseniális ötletet is megvillant. Rögtön az első ilyen a Lift, ez a gigantikus jármű, ami összeköti Angliát Ausztráliával. Nekem nagyon tetszett ez az egész ötlet, a földmagon átszáguldó szállítóeszköz ötlete – és megvalósítása. Lehet, hogy pont az eget rengető képtelensége miatt, de újszerű és hatásos volt – s egy sci-fibe pont illő. Aztán ahogy bontakozik ki a sztori, tárul ki a világ, újra rácsodálkoztam a CGI által nyújtott lehetőségekre, a jövőbeni többszintes városok látványára - a két világ vizuális megjelenítése egyszerűen bámulatos.

Túl sok időnk aztán nincs is nézelődni, nagyon hamar elkezdődik az akciófolyam, ami jóformán megállás nélkül tart is a végéig. Ha valaki csak és csupán ezt várja tőle, nem csalódhat: a mozi két órája gyakorlatilag végig üldözés, verekedés, robbanás meg lövöldözés. Vérbeli blockbuster, kiváló sci-fi köntösben, amit lehet nézni és nem kell rajt gondolkodni. Az kétségtelen, hogy a nagy elmerülés közben azért ott motoszkál a fejünkben az „én ezt már láttam érzés” – de a lendület átsegít ezen, s őszintén megmondva, nem is annyira kellemetlen érzés ez. Képi világban mindenekelőtt a Különvélemény és az Én, a robot ugrott be, míg történetileg leginkább Jason Bourne öntudatra ébredése és az azzal járó üldözéses akcióhalmaz. Azonban mivel a fenti filmeket kivétel nélkül szeretem, nem volt gondom az Emlékmás befogadásával sem. S ha igazán belegondolok, a háttérben még némi gondolatébresztő mondanivaló is meghúzódik holmi diktatúra épülésről, a Föld pusztulásáról, stb….

Doug (Colin Farell) kálváriája kifejezetten szórakoztatott. Farellt amúgy is bírom, s szerintem kiváló választás volt a szerepre. A mellé rendelt két dekoratív női szereplő (Jessica Biel és Kate Beckinsale) kimondottan jól színesíti a sztorit, kettejük párbaja a maga kis poénjaival meg mosolyt csal az arcunkra. Ráadásul jól is bunyóznak… az egész mozi képi világa nagyon rendben van, ahogy fejlődik a CGI, egyre inkább be tud szippantani a film, szinte ott voltam a jövő Londonában az autópályán. A néhány bosszantó és nyilvánvaló logikai képtelenség ellenére összességében bejött az egész: gyorsan pörgő fájdalommentes két óra, önmagában (és tán még remakeként is) egy kellemes akcióscifi.

Mindazonáltal - ha már írásunk tárgya a BD – érdemes megemlíteni a rendezői és a moziváltozat közti lényegi különbséget. Míg a moziváltozat szinte egyértelművé teszi, filmünk melyik világban is játszódik, addig a rendezői kétségeket ébreszt, illetve azokban hagy. Kicserélték a zongorázós jelenetben a hologramos fejet, illetve a végén ott van a tetkó a kézen… Első blikkre ezek tűntek fel, ez viszont azt jelenti, hogy talán Doug még mindig a székben ül…

A kétlemezes BD példás. Kép gyönyörű, a hang kánaán. Abszolút tesztlemez mindkettő. Van hozzá egy kis felülről csúsztatható slipcase is, de az igazai kincs ebben az ínséges világban a második – végig feliratos – extra lemez. A gegparádé jó, csak Kate állandó bocsánatkérése idegesített kicsit benne. A dokufilm a valóságról és fikcióról nagyon tetszett, imádom az ilyeneket – s mindig meglepődök, hogy már mik vannak.. A produkciós kisfilm is tetszett, valóban bevezet néhány jelenet készítésébe, ellenben a previzualizáció 20 percben uncsi volt. De legalább volt minek uncsinak lenni…

Nem az év filmje, nem is korszakalkotó mozi, de a mai trendeknek tökéletesen megfelelő látványú és akció dús szösszenet. Engem elszórakoztatott – s van, mikor nem is kell más.

Kosárba!
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. jan. 3. - 13:40
A kritikát eddig 5 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9/10 volt.
18.
A sötét lovag - Felemelkedés (2 BD) The Dark Knight Rises (2012)  
2.490 Ft
Listaár: 7990 Ft (-69%)

Kosárba teszem

kb. 1-5 nap alatt szállítható
Blu-Ray Részletek >


R2-D2
értékelése:
2012. dec. 15. - 1:08
Gotham és felszámolója
Ahogy néztem a mozit, néha elgondolkodtam: Nolan álmának hányadik szintjén is vagyunk??? Az Eredet majdnem komplett csapata feltűnik ugyanis Gotham Manhattan Cityben – épp csak Cobb hiányzik, de ő meg ugye otthon van valahol a két gyerekével…

Ahogy a TDK, úgy a TDKR sem nyűgözött le elsőre. Sőt igazából másodikra sem. Talán kissé szkeptikus is vagyok az egész bőregér-franchise-zal, azonban a Kezdődik! iszonyat erős indítása megérintett, utána a Joker film egy picit visszalépés volt, ahhoz képest ez meg újfent egy kicsit az. No persze ez messze nem jelenti azt, hogy a TDKR rossz, vagy élvezhetetlen film lenne, de egyszerűen képtelen vagyok átlépni azokat a logikai, hangulati baklövéseket, amit a közel három órás játékidőben elkövettek ellenem. A látvány, az akció, a karakterek és a zene ugyanakkor sok mindenen átsegített, sőt, minél többször nézem a filmet majd, annál engedékenyebb leszek vele...

Kezdjük a pozitívumokkal. A legfontosabb, legjobb, legmaradandóbb ismét csak nem Batman maga, hanem ellenfele, Bane. Nos, a Tom Hardy által megformált karakter egyszerűen zseniális. Az a brutalitás, megjelenés, erő, gonoszság, ami abból a figurából sugárzik, az lenyűgöző. A maszk, a sejtelmesség által is felépített személyiség egyszerűen tökéletes. Nem igazán szerencsés Jokerhez viszonyítani, mert totál más a két alak, de nekem Bane jobban tetszett a nyersségével. . Ugyanakkor az is szomorú tény, hogy Batmant ebben a filmben is elnyomja egy mellékszereplő - itt ráadásul első ízben fizikailag is -, a Batman film tulajdonképp Bane filmje lett, ahogy előzménye meg inkább Joker film volt... Ehhez tartozik még, hogy Bane témája pedig az utóbbi idők legjobb filmzene témája, nekem iszonyat bejött
A bathangulat azért átjön, a látvány rendben van. Jók az üldözések, az akciójelenetek, jó Blake, Selina karaktere is. Gordon, úgy is, hogy kissé kevesebb szerephez jut, még mindig kiváló, mint ahogy Fox is. Semmi baj nincs sem a látvánnyal, sem a karakterekkel, sem a színészekkel, sőt, magával a rendezéssel sem. Egy picit talán a tempón lehetett volna fokozni, de az az 5-10 perc, amivel több, mint kellene, még elmegy…

A legnagyobb bajom a forgatókönyvvel és a koncepcióval van, az azokból helyenként eredő ötlettelenséggel, illetve logikai és történeti bukfencekkel. Nekem már az elején nehezen fogadta be a gyomrom a félig kripli batmant, akit egy kirúgott mankóval padlóra lehet küldeni. A fizikai és lelki sérülés túljátszatott, túl erőltetett volt – hogy aztán egy lábprotézissal a probléma megoldódjon, olyannyira, hogy a fal is összetörik… áááá… Amúgy is túl lassan indult az egész, a repülőgépes indítás meg bármennyire is kiváló, nagyban meghatározza a befogadhatóságát, hogy nem tudjuk, ki kicsoda benne.
Mikor a mozi beindul, sok okunk panaszra nem lehetne – a tőzsdei rész nagyon rendben van – mígnem elérkezünk Bane vs Batman vol. I. bunyóhoz. Nos, a lábprotézis fabatkát sem ér, s szegény bőregerünk nagyon ráfázik – itt kezdődik a film igazi kálváriája számomra. Egyrészt ott, akkor, az a harc és sérülés nem hiteles, utána az öt hónap felépülés az isten háta mögött nem hiteles, a mászás a kútból meg egyszerűen a legundorítóbb hollywoodi giccs: csontig hatolt a fájdalom, mikor a klisémegoldást vették elő a kijutásra. Egy ilyen moziban!!! Egy Nolan moziban!!!

Közben a másik oldalon öt hónapig utaztatnak valamit autóban, ahelyett, hogy egy jól őrzött helyen tárolnák. Bacaság. Azzal én itt most nem is foglalkozom, miért is pont öt hónapig, viszont a tipikusan utolsó pilllanatokban feltűnő megváltó ismét hiteltelen és giccses. Egy lyukas garas nélkül, a világ másik feléről, észrevétlenül átkelve az ellenőrzött folyón/vízen… Ja, és ebben az öt hónapban senki nem vette a fáradtságot, hogy megkeresse járművét, ami érintetlenül parkol ott, ahol hagyta… A fegyvertelen rendőrroham a felfegyverzett bűnözőkkel szemben baromi hatásvadász és hiteltelen, mint ahogy a Bane vs. Batman vol. II is. A következő bevillanó fájdalom a második hollywoodi klisés megoldással itt jött: a motoros csaj berobbanása a képbe a legegyügyűbb mozikat idéző jelenet a „minden veszve van” megoldására, simán B kategóriás esemény, s ráadásul a filmben aprólékosan felépített és kegyetlen jól megcsinált legjobb karaktert egy vágással kiírják. Bosszantó…
A záró képsorról meg ne is beszéljünk, azokat, úgy, normális körülmények közt nem lehet túlélni… Osztom azok véleményét, miszerint Nolan le is zárta volna a trilógiát ily sötét módon, ámde a stúdió mást akart: így lett egy sejtelmes keserédes finálé. Ami egy percig nem kérdéses, hogy valós, kár mindenféle magyarázatokat kreálni köré.

Most biztosan sokan csóválják a fejüket, hogy mit akar ez a hülye egy képregényfilmben a hitelességgel. Nos, kérem, ez a legnagyobb baj. Míg a Kezdődik! full fikciónak volt felfogható egy meghatározatlan helyű, kitalált Gotham Cityvel, a TDK-ban csupán csak a hong kongi kitérő volt furcsa, itt ez a mozi valamiért kilépett a képregények világából és a történéseket valós közegbe helyezte. USA himnusz, amerikai elnök, Nemzeti Gárda, manhattani látkép… Miért kellett? Egy fantasy/képregényfilmet hiba nevesíteni, mert akkor sokminden visszájára fordulhat – mint ahogy itt is történt. A valós környezetbe helyezés ugyanis feltételez némi hitelességet is, feltételezi, hogy komolyan kellene venni a mozit. A Batman világának pedig eddig pont az volt az egyik erőssége, hogy kitalált világ volt, amin csak szórakozni kellett… Ez változott – hátrányára.

Szerencsére a kiadványról semmi rosszat nem tudok írni. A kép referenciamunka, ahogy az angol DTS HD MA 5.1 hang is. Valami eszméletlen jól szól, ha lehet, még rátesz egy lapáttal a TDK BD hangzására. Brutális mélyek, erőteljes és jól elosztott effektek, s normálisan kikevert dialógusok. Csillagos ötös. Ami azonban emellett még igazi kincs: a második lemez feliratos extratartalma. Az egy órás film a batmobilokról nagyon szórakoztató, biztos óriási élmény volt, mikor minden eddigi járművet kiállítottak egyszerre. A werkfilmek zseniálisak, legyen szó akár trükkökről, akár karakterekről. Bár nagyjából ismertem Nolan filmkészítési módját, azért magam is meglepődtem, milyen kevés CGI-t használ, mennyi mindent megépíttetett valóságban. A hitelesség kedvéért ugye – egy képregényfilmben… Egy apró hibát véltem csak felfedezni: a felirat gyakran elvész a fehér hátterű képek előtt.


Nos, bármenyire is nem úgy tűnik, a film azért tetszett. Összességében szórakoztató, csak egyáltalán nem szabad komolyan venni. Még ha ő maga azt akarja, akkor sem.

Kosárba!!!



Kritika elbírálásának dátuma: 2013. jan. 3. - 13:26
A kritikát eddig 4 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9.2/10 volt.
19.
A.I. - Mesterséges értelem A.I. - Artificial Intelligence (2001)  
2.490 Ft
Listaár: 6990 Ft (-64%)

Kosárba teszem

A beszerzés bizonytalan
Blu-Ray Részletek >


R2-D2
értékelése:
2012. nov. 1. - 22:37
Mesterséges érzelem
Hogy mi értelme van egy több mint 10 éves moziról írni? Igazából fogalmam sincs. Talán az, hogy mindig vannak ifjú versenyzők, akik később kapcsolódnak be a Nagy Filmkeringésbe, s talán nekik valódi újdonság lehet egy-egy ajánló: mert mindig van, amit érdemes bepótolni, amire érdemes felhívni a figyelmet. Az A.I. pedig tökéletesen egy ilyen mozi.

A nagyon sok látott film közül az A.I. az egyik, amely minden nézésnél képes könnyeket varázsolni a szemembe. Ez már akkor is így volt, mikor még nem volt gyerekem, azóta pedig szinte törvényszerűnek tűnik. Szerintem ebben (természetesen) Spielbergnek elvitathatatlan érdeme van – tulajdonképp Kubrick jól érezte még életében, hogy ezt Spielbergnek kellene rendezni. Aztán a sors úgy hozta, hogy ez be is következett: ami számunkra, filmrajongók számára kész főnyeremény lett. Egy hihetetlenül érzelmes, néha talán icipicit valóban giccses, ugyanakkor többrétű, elgondolkodtató sci-fi, ami minden értelmezési és beleélési szintjén komoly értékeket hordoz, és komoly gondolatokat ébreszt…

Már az első képsorok egy olyan jövőt vizionálnak, amik szorosan kapcsolódnak a mai globális felmelegedéssel kapcsolatos elméletekhez. Ez a vonal - bár a leggyengébb szál az egészben – végigmegy a filmen, s egy vargabetűvel, a kétezer évvel későbbi korban zárul le, a maga jeges valóságában. Aztán ugyebár ott van a morális kérdés, az „Alkossunk egy robotot, amely képes szeretni” gondolata, ami már önmagában is egy kiváló alap lehet bármely sci-fiben. Anno, amikor Kubrick tervbe vette az A.I.-t, elég sok hasonló témájú novellát olvastam – az eltelt közel 30 év azonban a kérdés aktualitásán nem változtat. Beszélni, elmélkedni róla ugyanúgy aktuális ma is.

A mozi legnyilvánvalóbb és legérzelmesebb szintje azonban az anyai szeretet kérdése. Amit Daviden keresztül, pontosabban a tündérmesén keresztül közel két és fél órában átélünk, az még a kemény férfiszíveket is meglágyíthatja. A mecha, a kisfiú-robot története, aki Pinocchio mintájára igazi kisfiú akar lenni, hogy őt is igazi kisfiúkén szeressék, s ezért rengeteg kalandon kell átmennie, keresve a varázslatos Kék Tündért baromi erős érzelmi töltettel rendelkezik. Tulajdonképp az emberi élet majd’ minden korszakában: gyerekként is és szülőként is. No meg ugyebár mindenki volt kisfiú/kislány… Kellett hozzá mondjuk az ártatlan képű, akkor 13 éves Haley Joel Osment, aki ösztönösen kiválóan volt robot-kisfiú, s aki kiválóan hozta a mindent elsöprő szeretet iránti vágyat is.

A film jól elkülöníthetően három részből áll. Az első, egy viszonylag zárt világ, a Swinton család élete, ahova kerül David. Teljesen valószerű környezet, talán csak a járművek utalnak rá, hogy a jövőben járunk. Borzasztó erős az érzelmi kisugárzása, hisz David aktiválásától kezdve, a tesó hazatérésén át, David mellőzéséig millió szívszorító esemény történik. Mikor pl. Monica felolvassa a kódszavakat, s David átöleli, hogy anya… megindító… Nagyon jó az első harmad, a szűk környezet ellenére minden motivációt megkapunk a folytatásra. Ami meg aztán homlokegyenest egy más világ lett…
Gigoló Joe feltűnése, az egész háttér alaposan kiterjeszti és megváltoztatja a mozit. A szülői kapcsolat helyébe a barátság és puszta túlélés kerül, a Mészárcirkusz pedig a maga brutalitásával és mondanivalójával borzongató. Érzelmekben ugyan itt sincs hiány, mégis ez a szakasz inkább az akciókról és a kalandról szól – egy jó adag robot-jövőképpel, no meg némi társadalomkritikával. A mechákat alkalmazó majdani elpunnyadó társadalom, a „mecha vs. orga” ellentét valós, sötét jövő képét vetíti elő, ahol David hite, vágya a szeretetre fénylő csillagként világít…
Így érünk el Manhattanbe, ami toronymagasan az egész film érzelmi kiömlése.. Már azzal is, hogy David szembesül magával, aztán a mélyben talált megoldással – de legfőképp azzal az egy nappal, ami megadatott neki. Borzongatóan gyönyörű lezárás, annak az egy napnak a képei mind-mind csordultig vannak érzelemmel. Ugyanakkor a kétezer évvel későbbi körülmények, David új társainak szerepe a sci-fi vonal kiterjesztése – és egyben méltó befejezése is. Az utolsó harmad elgondolkodtató és félelmetes, szomorú és felemelő, boldog és tragikus egyben. Tökéletes, de Spielbergesen túlfűtött módon érzelem gazdag.

Az egész mozi látványvilága, a történet háttere zseniális. A jövő hangulata nagyon átjön, de egyben nagyon hiteles is. Megnézve az extrákat, félelmetes munka van benn. John Williams dallami ezúttal kissé visszafogottabbak a szokásosnál, de remek hangulatot adnak a filmhez. A színészek maximumot hozták, a fentebb már említett H.J.Osment, aki a Hatodik érzékből lehet ismerős – s akiből sajna nem lett ismert filmszínész – egyszerűen zseniális: s ő maga mondta, hogy egyetlen egyet sem pislogott a film alatt!! Nem kevésbé szenzációs Jude Law Gigoló Joe szerepében, neki is jól sikerült „robotizálnia” magát. Igazi ínyencség a maci szerepe, annak ellenére, hogy csak bábu. Brendan Gleeson, William Hurt is üde színfoltja volt a történetnek – ami azonban egyértelműen David története. A kis srác Oscart érdemelt volna.

A BD-t ugyanakkor semmi másért nem éri meg megvenni, mint a feliratos extratartalom miatt. A kép ugyanolyan homályos, szemcsés, mint a DVD-n volt: de hát nem is lehet más. Kaminski maga mondta, hogy rendszeresen füstöt használ a forgatáskor, ezzel tették szűrtté a felvételt… Ebből pedig soha nem lesz tűéles kép. A hang az DTS HD MA 6.1, de kissé erőtlen, nem sokkal jobb, mint a DVD volt. A valós pluszt az extratartalom adja: ugyanaz, mint a kétlemezes DVD-é, de végre mindenhez jár felirat. Nagyon jó anyag, Kubrick ’84-es ötletétől a Spielberg búcsúbeszédéig gyakorlatilag minden részletbe beavattak minket. Külön jó, hogy mindezt apró, 5-10 perces dokumentumfilmekben teszik, nem pedig egy nagy egészben. Így is több, mint egy óra. Kiváló anyag.

Kosárba!
Kritika elbírálásának dátuma: 2012. nov. 29. - 6:31
A kritikát eddig 4 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9.2/10 volt.
20.
Vadászat a Vörös Októberre The Hunt for Red October (1990)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)
Blu-Ray Részletek >


R2-D2
értékelése:
2012. máj. 28. - 22:01
Kétségtelenül van valami varázsa a vízfelszín alatt játszódó filmeknek, a klausztrofóbia és a ránk nehezedő vízoszlop súlya ad egyfajta hangulatot az élménynek. Különösen igaz ez a tengeralattjárós filmekre, hisz egy ügyes operatőr a frászt tudja ránk hozni a szivar alakú hajókban készült felvételekkel – ha ez a célja. De míg pl. a Das Boot-ban ez volt, itt véleményem szerint nem.

A Vörös Október (jé, volt egy ilyen ruhagyárunk is) esetében azonban nem a klausztrofóbia előtérbe tolása a cél. Jelen van, érezni, de a légkör elsősorban attól a politikai feszültségtől terhes, amit kiválóan jelenít meg a film. Aki akkoriban (’84) már rendelkezett öntudattal, bizonyára emlékszik, milyen ideges hangulat volt még mindig a két nagyhatalom között. Egy állítólagos incidens története a mozi, egy könyvadaptáció – a valóságot ugyan soha nem fogjuk megtudni, de amit a képernyőre vittek, az teljesen hihető és életszerű lett. Legalábbis egy laikus (asztrodroid) számára…

A Vörös Október (továbbiakban VO) immár 22 éves film. Abban a korban született, amikor Hollywood ontotta magából a jobbnál-jobb filmeket. Amikor nem a látvány uralta – legalábbis nem elsősorban – a mozivásznakat, hanem a történet és a színészi alakítás. E mérce szerint a VO simán megállja a helyét, hisz tenyérizzasztóan izgalmas történetével, a speciális víz alatti környezetben kiváló színészi alakításokat láthatunk. Ami akár még igaz is lehetett. Nagyon jól megírt kis sztori, aminek van egy kis ideje kitekinteni a világpolitikai helyzetre is. Ezáltal enyhül egyébként a tengeralattjáró klausztrofóbiája, de kell a történetbe a háttérszitu, a történelmi tabló felvillantása is. Attól kerek az egész, a tengerészek tetteire okot is ad. A szovjet csúcs-tengeralattjáró útja az amerikai partok felé közeledve a távolság csökkenésével fordítottan arányosan emeli a film feszültségét. Bár Raimus kapitány (Connery) szándéka elég korán nyilvánvaló lett, sikere tulajdonképp az utolsó percig kérdéses. Ez a film egyik legnagyobb erénye: képes oly módon kétségek közt tartani, hogy ne éljük bele magunkat sem a siker biztos tudatába, sem a túlélők személyébe.

A másik, amerikai oldalon pedig feltűnik egy CIA elemző, Jack Ryan (Alec Baldwin), aki talán Hollywood egyik legszerencsétlenebb marketing fogása lett. Tíz évvel később ebből tuti komoly franchise-t kerítettek volna, fix színésszel, amolyan Jason Bourne módra. Így viszont maradt a következő filmjeire új színész – ezáltal nullázva le a karakter jelentőségét. Baldwin első főszerepét egyébként kiválóan hozza, megalapozva ezzel későbbi karrierjét, ami azonban már olyan lett, amilyen a jó sztori miatt önmagában is egy nagyszerű mozi lenne, de az igazi fűszer, a csemege hozzá a parádés színészgárda. Sam Neil, Scott Glen, James Earl Jones mind „nagy” név – mind emeli a film színvonalát. Nevükkel és játékukkal egyaránt.

A VO így lett egy valósághű, kiváló tengeralattjárós kalandfilm. Régebben egyszer tartottam tengeralattjáró hetet, mikor is sorra néztem a jobb e témájú filmeket, most csak ez volt terítéken. De igazából szívesen belevágnék újból.

A BD remek alkalom volt az ismétlésre. Pláne úgy, hogy az első, feliratos DVD-t cseréltem le vele. A lemez képe – bár nem tesztlemez – szerintem egészen jó, a TrueHD hang meg egyszerűen csodás. Tény, hogy a párbeszéd gyengus kicsit, de a víz alatti effektek ütősen szólnak, a hajó nyikorgása, a szonár hangja, a torpedók robbanása rendesen körbeölel. Extraként a kb fél órás doku tartogat néhány érdekes infót, tartalmilag a feliratos DVD anyaga. A legfontosabb azonban, hogy a magyar felirat már a javított változat – az első DVD-n valóban borzalmas volt.

Kosárba!
Kritika elbírálásának dátuma: 2012. nov. 29. - 6:30
A kritikát eddig 9 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9.6/10 volt.
<<< első oldal
< előző 1 2 3 4 következő >
Blu-ray
Ingyenes szállítás