• {name} ({TCS})


Nem regisztrált felhasználó  - [belépés]
Etalon12<br>
böngésző

Niwrok termékkritikái:
Találatok száma: 552 db. (6 oldal) | Jelenleg mutatva: 1. oldal (1-100. termék)
Termék/oldal: 20 | 40 | 60 | 80 | 100
<<< első oldal
< előző 1 2 3 4 5 6 következő >
1.
Ház az erdő mélyén The Cabin in the Woods (2012)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)


Niwrok
értékelése:
2012. okt. 9. - 22:45
Kompakt horrormaraton
"Ha akarom, olyan vagyok, mint egy szőrpamacs vagy paróka vagy egyujjas kifordított bundakesztyű vagy szobafestőpemzli vagy papucs orrán pamutbojt."

Mottónak talán kicsit hosszú, de Pom Pom mindenki által ismert monológja tökéletesen illik ide. Ennek oka, hogy bizony a klasszikus horrorok, az erdőbeneltévedős-lassúbaltáselől-gyorsanmenekülős-mégismegjhalósok, amiket nem átallok folyton picsahorrornak titulálni és rövidíteni, bizony ilyenek. Tök mindegy, hogy tóbafulladt késelő, mesebeli szörnyek, mutánsok, élőhalottak vagy más, a nézőre frászt hozó rémségek bukkannak-e fel a filmben, de a "kaptafa" mégis ugyanaz, ugyanazokkal a sablon szereplőkkel, ugyanazokkal a "váratlan" fordulatokkal, ugyanazokkal a csontig lerágott klisékkel. De ettől persze nem lesz automatikusan rossz vagy lebecsülendő egy ilyen film, hiszen a rettegést is hitelesre kell csinálni, a környezetnek is izzadnia kell magából a félelmet, és ehhez bizony kell a jó stáb és a jó színészek. Sőt, ezért a minőségi kockázatért vesszük meg sokadszorra, ezért a jól ismert borzongásért áldozunk rá időt és pénzt, még úgy is, hogy néha már a film elején meg tudjuk mondani, hogy a szereplők milyen sorrendben fognak elhalálozni, hiszen a sokadik picsahorrornál már ez sem megjósolhatatlan. Más a díszlet, más szereplők ijednek meg más szörnyektől, halnak másféle halált, de mindenki tudja, hogy igazából a jó öreg "horror Pom Pom" jelenik meg különböző formákban.

Ahogy történik ez jelen filmben is, hiszen az "öt fiatal kirándulni megy az erdőbe", mint alapmotívum, a karakterek sablon-vonásai (az elmaradhatatlan szőke, az idióta balfék, az izomagy és a többiek), aztán később a benzinkutas, a megérkezés sejtelmessége, a könnyed buli közepén felbukkanó rémek, a sikoltozva menekülés az erdőben, a vértől vörös csillanás egy késen, és így tovább. Mind-mind olyan elem és kellék, amit ennyi idő után már tulajdonképpen unni kéne, de a szívünk mélyén tudjuk, hogy ha nem lennének benne, akkor hiányoznának...

Csakhogy a film mégsem a klasszikus elemekkel indít, és ez amilyen zseniális húzás volt, annyira nehezen tudtam ráhangolódni a pocsék ütemérzék miatt. Ha az volt a cél, hogy azon lepődjek meg, hogy már nem fogok meglepődni semmin, mert a stáb a film harmadik másodpercében lelövi a trükköt, akkor jelentem, nem jött be, sőt! Amilyen izgalmassá és varázslatossá lehetett volna tenni a kulisszák mögé való betekintést, a tárlatvezetést minden horrorfilmek boszorkánykonyhájában, ha ez kellően fel van vezetve, annyira illuzióromboló tudott lenni rögtön az elején a két infantilis kretén, a hasonlóan barom kollégáik, és az egészet körbelengő izzadságszagú vicceskedés. Nem mondom, hogy nem röhögtem fel időnként, de ezúttal jobban szerettem volna nem röhögni, ha kevesebb a vígjátéki elem, főleg úgy, hogy legtöbbször a mosoly inkább kínos fintor volt. Pedig egy dolgot baromira jól kifejez ez az egész: azt, hogy a horrorfilm bizony tudatosan tervezett médiatermék... és innentől a horrorfilmek egy-egy hülyeségét látva biztos eszembe fog jutni, hogy a "háttérmunkások" éppen milyen gombokat nyomogathatnak, milyen szereket kotyvaszthatott és vethetett be a "vegyi osztály", vagy milyen kétségbeesetten rohangálnak a "köpenyesek", és próbálják az általuk kívánt mederben tartani a történetet, csak hogy a szereplők ne viselkedjenek annyira logikusan és életszerűen, mint kéne.

A végére pedig előkerül a horrorfilmek örök nagy kérdése, a "Miért?"... de bár inkább ne kerülne! Sokat nem is mondanék róla, mert nem szeretném, ha az utolsó öt perc a szükségesnél jobban megkeserítené az előtte levő nyolcvanat.

A DVD tartalmazza a filmet (lassan már ezt is meg kell köszönni a kiadóknak), részemről a kép és a hang megfelelő volt, extra pedig ebben az árkategóriában "természetesen" már nincs (amúgy se nagyon). Sajnos szinkronnal néztem, így egy poént előre lelőttem magamnak; ha a meglepetésre játszotok, nézzétek inkább eredeti nyelven.

Röviden: Amikor az első előzetest megláttam, totál belelkesültem, hogy egy zseni elegyítette a picsahorrorokat a Kockával. A film tükrében ez a lelkesedés talán túlzó volt, de a Ház az erdő mélyén mindenképpen egyedi szórakozás, de csak azoknak, akik amúgy is ismerik és szeretik a picsahorrorokat.
Kritika elbírálásának dátuma: 2014. okt. 4. - 18:36
A kritikát eddig 6 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.2/10 volt.
2.
Movie 43: Botrányfilm Movie 43 (2013)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)


Niwrok
értékelése:
2014. jan. 6. - 21:41
Meghökkentő(en gusztustalan) mesék -
Ez a film kb. olyan, mint egy vonatszerencsétlenség, amire rázuhant egy Boeing, és mindezen végigtrappolt egy hasmenéses elefántcsorda! Nem tudsz nem odanézni, nem tudod nem végignézni, mert mindig kíváncsi vagy, mi lesz a következő, nem hiszed el, hogy ezek a színészek egy ilyen filmben...

Ettől viszont még nem lesz jó, bár érthető módon nem is az volt a cél. A legnagyobb baj, hogy nem véletlen, hogy a poénok nem a viccek elején szoktak lenni, így az első sokk után többször is unalmassá vált, hogy ugyanazt a témát nyújtják még tíz percig, hogy meglegyen az epizódos jelleg. Másrészt más körülmények között kézzel-lábbal tiltakoznék egy olyan film ellen, amiben egy nagy adag szar szétkenődik egy szélvédőn vagy amiben fanszőr hullik egy tányér levesbe. Még akkor is, ha egyébként igen kiválóan tart görbe tükrök Hollywoodnak és részben az egész világnak, a sablonosodó zsánerfilmeknek, a képmutatásnak, a polkorrektségnek meg az összes marhaságnak, amiből Hollywood, mint jelenség összeáll, és persze igazából az ezekre vevő, ezeken csámcsogó nézőknek is. Tiltakoznék, mert ciki lenne nem tiltakozni ellene, mert ez botrányos meg minden.

Vannak azért jobb fejezetek, de inkább csak attól a tehertől való megszabadulást láttam benne, hogy ezek a sztárok szerettek volna részt venni egy fingós-hányós Apatow-szerű vígjátékban, kitörve a rájuk aggatott skatulyákból, de a hírnevük miatt külön-külön nem tehették, így viszont egyszerre mégsem válhatnak kitaszítottá. És ez az a "belterjes buli"-jelleg, ami a Movie 43 esetében erősebb tudott lenni a szégyen- és undorérzetnél. Hogy ez a film egy buli, amivel ezek a tehetséges és jól fizetett filmesek bevontak egy kicsit a saját személyes és társasági dolgaikba. Hogy minden drámai szerep ellenére benne vannak a hülyeségben, hogy az otthoni házimozijuk magányában azért ők is röhögnek egy ízléstelen Sandler-viccen vagy egy Jackass-epizódon, hogy nekik is jól esik felszabadulni a média és pribékjei jelentette görcseikből, és hogy nézőként bevontak ebbe, az engem is a részesévé tett a bulinak. És ez jó érzés! Ahogy egy koleszos társaság is mondjuk azok anekdotázik, hogy "Te, Pista, emlékszel, amikor hótrészegen oldalba pisáltad a körzetiek kocsiját, aztán meg futva előlük eltaknyoltál a saját gatyádban?", vagy hogy "Az megvan még nektek, ahogy a Robi pörög a buszmegálló-tábla póznáján, és Jennifer Lopeztől énekli a Jenny from the Blockot?", úgy mostantól én is haverilag oldalba könyökölhetem virtuálisan teszemazt Gerard Butlert.

A Movie 43 mindezért nekem nem is film, hanem egy nyitott hollywoodi parti, amiből nem gazdagodtak meg a szesz- és drogkereskedők, ami után nem kell a hányást sikálni a kárpitból a takarítónőknek, ami után nem várja a sztárokat a címlapon egy óvatlan terpesztésből származó fotó saját nemi jellegeikről, és aminél igazából mindenki eldöntheti, hogy részese akar-e lenni ennek, vagy sem. Emlékeztető, hogy a sztár is ember, ha főszerepet játszik a Nyomorultak musical dollárszázmilliós adaptációjában is, akkor is, aki időnként szeret répát dugni az orrába a poén kedvéért. Ez egy "szívességfilm", gesztus a nézőktől a színészek felé, hogy az eddigi munkájukért "cserébe" elnézzük nekik az efféle bizarrabb "vágyaikat".

Röviden: Ez a film egyszerűen egy másik dimenzióban van, mint azok, amelyekre jól-rosszul rá tudom húzni az 1-től 10-ig skálát, de még akár a százalékost is (csak mert muszáj értékelni, azért lett a középút 5 pont). A Movie 43 pontszáma egy irracionális szám, mert maga a film is az. Valahogy inkább a fricskát, a hollywoodi öniróniát látom benne, mint hogy milyen ordenáré ez az egész, bár nagyon is az.
Kritika elbírálásának dátuma: 2014. jan. 22. - 9:47
A kritikát eddig 4 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8/10 volt.
3.
Vissza a jelenbe Hot Tub Time Machine (2010)  
299 Ft
Listaár: 990 Ft (-70%)

Kosárba teszem

RAKTÁRON


Niwrok
értékelése:
2014. jan. 19. - 10:50
Időutazó jakuzzi... WTF?!
Na most ehhez meg a fenti "egyenlethez" mit lehet még hozzátenni?! Mit mondhatnék, amitől vonzóbbá tehetném ezt a filmet, vagy amivel kevésbé nagy marhaságnak tűnne? Utóbbihoz nincsenek ötleteim, az előbbivel azért megpróbálkozom :) .

Mert persze az alapötlet blőd, de attól még szimpatikus ezzel a 3+1 szerencsétlennel (három régi haver -akik egy kicsit távol sodródtak az évekkel egymástól- egészül ki egyikük kocka unokaöccsével), akiket megkeseredett, félrecsúszott életükben egy tragédia kovácsol össze, hogy aztán nem sokkal később egy váratlan lehetőséget kapjanak életük legjobb éjszakájának újraélésére... és esetleg megváltoztatására. Igazából ennyi, egy fejesugrás a rossz házasságokból és a döntések rossz következményeiből a 80-as évek féktelen síparadicsomi bulijába.

Mindezt szerencsére egész fogyaszthatóan és humorosan teszi a film, legfeljebb egy kicsit morbidra véve a figurát (mint a már említett tragédiánál), vagy éppen visszafogottan ordenáréra (a lehányt mókus után most már tényleg kénytelen vagyok új hollywoodi fétisre gyanakodni). A poénok egy része, a legtöbb természetesen a két korszak különbözőségéből adódik, mert mondjuk két évtizede még egy kicsit több kellett a "lájk"-nál egy kapcsolat beindításához, ahogy az időutazóknak meg az megdöbbentő, hogy valaki nemcsak tudja, mi az a walkman, de használja is. Ezen felül vannak vicces jelenetek a szereplők múltjának kissé másmilyen újraéléséből, a maradék meg jön a helyzet abszurditásából.

Érthető módon a húzóneveknek John Cusacknek meg a kb. három jelenetben felbukkanó, a rejtélyes és talányos gondnokot alakító Chevy Chase-nek kéne lennie... de nálam szinte ők voltak a legérdektelenebbek, mert a showt totál elrabolta Rob Corddry! Még csak idén kezdtem felfigyelni a fickóra, szerintem nagyon jó komikus, de itt még a karaktere is annyira tökéletesen seggfej, hogy talán minden percet végigvigyorogtam, amikor a képernyőn volt. Ő a történet kiindulópontja, az ő élete van a legmélyebb gödörben, mégis ő mondja a legjobb poénokat (egyet, Nick "hazatelefonálását" leszámítva), és tök jól áll neki a cinizmus meg a szarkazmus is, miközben neki ez az éjszaka nem is volt olyan kellemes élmény, lévén kétszer is összeverték... amit az események vonalához hűen újra is kell élnie.

Röviden: Lehet ez akármilyen baromság, szinte végig jól szórakoztam, és alig várom, hogy belecsobbanhassak a folytatásba.
Kritika elbírálásának dátuma: 2014. jan. 22. - 9:47
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.7/10 volt.
4.
A biztonság záloga Safe (2011)  
999 Ft
Listaár: 3290 Ft (-70%)

Kosárba teszem

kb. 1-5 nap alatt szállítható


Niwrok
értékelése:
2014. jan. 19. - 10:55
A bio-PDA és megmentője

Már a borítót olvasva is felszaladt a szemöldököm, elvégre a ketrecharcos-exrendőr még csak hagyján, de ez a zsenikislány vonal elég bizarrnak tűnt, viszont régen láttam vérbeli "B" kategóriás akciófilmet, ezeknél Statham mozijaira bizton lehet számítani, és ezek közül a Safe-re esett a választás.

Mivel ennek a stílusnak alapból megvannak a maga korlátai, így ezekkel nem is érdemes foglalkozni, és akkor a maradék negatívumokat a bevezetőben sorra is vettem. Vagyis azt, hogy az egész alapötlet marhaság. Statham karaktere, ez a Luke se kutyafüle, de benne legfeljebb a töménység zavaró, ahogy az összes 80-as évek beli akcióklisét megpróbálták egy szereplőbe szuszakolni (mondjuk a "tévedésből elvesztett meccs, ami után kiírtanak egy családot" dolog még ott is erős lett volna, az utána megvalósított "felügyeletről" nem is beszélve). Mei puszta létezése és felbukkanása viszont egy gigantikus kérdőjel: a matektanárát is lealázó, Kínából importált, kiskorú matekzseni, akit a triádok zsebszámológépes PDA-ként használnak, pedig az elektronikus változatnál azért pár fokkal feltűnőbb és "sérülékenyebb", és akkor még hozzájönnek a személyes problémák is... EZMIEZ?! Oké, tudom, már csak egy bánatos kölyökkutya kéne, és kész is lenne a tökéletes film, de engem azért csak megdöbbent, amikor valakinek ilyen messzire gurul a gyógyszere, még akkor is, ha persze, azt is értem, hogy nehéz ebben a műfajban újat, figyelemfelhívót hozni, ez meg legalább az. Az író-rendező Boaz Yakin amúgy meglepetésemre egészen érdekes filmográfiát és egyéb filmes múltat tudhat magáénak, amik közül többet szeretek...

...és igazából ezt is, mert a két főhős abszurditásán túl elégedett voltam a filmmel. Leginkább amiatt, hogy ezeket a karaktereket milyen izgalmas kapcsolati hálóba dobja bele. Bár az első fél óra másról sem szól, mint hogy gubancolódik a Mei-Luke-ruszkimaffia-triádok-korruptzsarukéstársaik ötösfogat, de még utána is akad egy-egy új szál, amik körbehurkolják az egészet. Ez néha zavaró, de általában tetszeni szokott, ha egy film csak "ablak" a szereplők életére, és nem azzal húzzák az időt, hogy mindent előre szájba akarnak rágni. Ilyenkor meg aztán pláne, amikor a bűnszervezetek jó mélyen turkálnak egymás zsebeiben, persze mindenfajta bizalom nélkül, évekre/évtizedekre visszamenően. A Safe csúcspontja nekem az a hatalmi/üzleti/politikai háló volt, amiben nem is az a kérdés, hogy rablók és pandúrok hátbaszúrják-e egymást, még csak nem is az, hogy mikor, hanem minderről még alkudozni is kezdenek, hogy akkor most markolatig szúrnak-e, vagy esetleg bizonyos jutalékok megemeléséért, bizonyos érdekeltségek átengedéséért csak öt centi mélyen. Ez az, amiért egy kicsivel több, mint egy sima alsó-középkategóriás akciófilm.

Mert az, még úgy is, hogy a műfajhoz képest egy kicsit kevés az akciójelenet, meg rövidek is, a már említett drámaiság érdekében, a Luke és Mei között kialakuló kötődésnek nagyobb teret hagyva, ami jó, csak egy ilyen filmet nem ezért kezdek el nézni. Van azért egy szépen koreografált bunyó a metróban, két-három nagyobb lövöldözés és autós üldözés, ahol szerencsére nem csak a kilőtt golyók meg a leamortizált kocsik száma a fontos, hanem a rendezőnek jó pár érdekesebb beállításra is futja (pl.: a visszapillantó tükrös).

Röviden: Az időnkénti érzelgősködés és a röhejes alapsztori ellenére is azt kell mondanom, hogy a Safe összességében egy jó hangulatú és stílusos akciófilm, Statham munkásságának egyáltalán nem válik szégyenére... még ha ez egyeseknek nem is jelent sokat :) .
Kritika elbírálásának dátuma: 2014. jan. 22. - 9:46
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9/10 volt.
5.
Kick-Ass 2. (Ha/Ver 2.) Kick-Ass 2 (xpka2) (2013)  
999 Ft
Listaár: 3190 Ft (-69%)

Kosárba teszem

RAKTÁRON


Niwrok
értékelése:
2014. jan. 2. - 1:12
A képregényhősök realizmusa
Ritka, hogy egy sorozat részei között ekkora véleménykülönbség legyen nálam, főleg pozitív irányban. A Kick/Ass elsőre abba a zsákutcába futott bele, mint oly sokan, vagyis hogy az egyébként elméletben remek alapötletet, a kicsit gúnyolódó-morbid hangvételt és a hétköznapi hősök sztorit nem tudta a gyakorlatba átültetni. Hiába ütős egy mondattal is a kamerásmobil- és a közöny-kritika, hiába remek figura az apa-lánya igazságosztó erőszak-duó, és a lelke mélyén még Kick/Ass is, de sajnos túlsúlyban van a tinigeek-hangulat, Frank D´Amico időhúzó gengszterkedése és a Vörös Köd nevű szánalomhalmaz. A második részre igazából csak ezen az arányon változtattak, és ez is pont elégnek bizonyult.

Szerencsére maradt az egy pillanatig sem komolyan vehető, ripacskodós-képregényes stílus, a filozofálás a média torzulásairól és a közbiztonság visszásságairól, és mellé jött egy csomó olyan dolog, amit már korábban is hiányoltam. Említés -ha jól emlékszem, egy darab híradórészlet meg egy darab utánzó- szintjén került például eddig csak szóba Kick/Ass, mint jelenség, vagyis hogy Dave "munkásságát" hányan tekintik ösztönzésnek, hogy új alteregót alkotva maguknak segítsenek másokon, vagy éppen hányan találnak menedéket egy maszk mögött saját személyes tragédiáik elől. A dráma új műfaj ebben az elegyben, de jól áll neki.

A JF és benne Jim Carrey igazi plusz, főleg mert ahol a jófiúk csapatba verődnek, ott a rosszak érkezésére sem kell sokat várni, a Vörös Köd satnya lárvájából kibúvó "Muterbe/Ver" és gonosz csatlósai (Zdrasztvujtye, gyévocská!) pedig pont annyi vérfröcskölést, morbiditást és idétlenkedést adnak a filmhez, amennyit az jó szívvel elvisel. A Kick/Ass 2. tele szájjal röhögve gúnyolja ki és vágja gyomorszájon Hollywood összes szuperhősmoziját, amelyek vért izzadnak azon, hogy fenntartsák az illúziót, és a néző ne jelmezes színészek kalimpálását lássa. Ez meg nem pusztán bevállalja a "jelmezes színészek kalimpálását", de még ki is kacsint a "valóságra", a maszkon túli világra, ahol a vér az vér, a veszteség az veszteség, és ahol a "következményeket" nem tünteti el a digitális varázspálca, a félrenéző kamera és az amnézia. A film csúcsa volt nekem, hogy minden abszurditása és a kib*szott színpadiassága ellenére is negyed órára (a temetői jelenet és az azt követő üldözés idejére) képes volt valószerűbb lenni, mint az idén júniusig általam látott akciófilmek kábé összesen! Végig megmarad azon a sávon belül, amit ha nehezen is, de be lehet tudni szerencsének... qrvasok szerencsének. És nahát, így rögtön tudtam izgulni rajta, rögtön jött az akciófilmeknél régen tapasztalt érzelmi hatás, például egy kis beleborzongás a Ralph bácsinál tett látogatás rideg kegyetlenségébe vagy a szaporább légzésszám és pulzus!

Abban persze még lett volna mit javítani, hogy a történetszálak egy kicsit jobban összefonódjanak, hogy kevésbé legyen olyan érzete a nézőnek a film kétharmadában, mintha három különböző film snittjei keveredtek volna össze a vágóasztalon. Különösen igaz ez Hit Girl mellékvágányára, ezúttal ugyanis ő a soros, hogy a tinivilág kihívásaival szembenézzen egy kis Bajos csajok utánérzésben. Remek paródia ez is, csak Chloë Grace Moretz találhatta furcsának, hogy idén kétszer is kijutott neki ebből a "kiközösített középiskolás kiscsaj különleges képességekkel"-szerepből (a másik ugye a Carrie).

Ha pont ez utóbb említett szakaszból a "rókarudi" kimaradt volna (azt már azért kicsit soknak éreztem a fricskából, meg mostanában amúgy is feltűnően és zavaróan sok a hányás a filmekben), akkor talán járna a maradék pont is, mert a Kick/Ass 2. nekem emlékezetesen szórakoztató élmény volt, de így "csak"...
Kritika elbírálásának dátuma: 2014. jan. 8. - 14:58
A kritikát eddig 4 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.8/10 volt.
6.
Sleeping Beauty Sleeping Beauty (2011)  
699 Ft
Listaár: 3190 Ft (-78%)

Kosárba teszem

RAKTÁRON


Niwrok
értékelése:
2014. jan. 2. - 1:24
Jelige: Perverzek se kíméljenek!
Istenbizony, én elolvastam, miről szól, hogy van egy csaj, aki vállalja, hogy miközben ő aléltan fekszik, pénzért egy elit klub tagjai kedvüket tölthetik rajta. Persze elhamarkodottan, de ebből egészen érdekes drámát tudtam volna elképzelni, hiszen azért eddig eljutni bármelyik félnek, és ezt megélni... vagy lehetett volna akár egy még érdekesebb thriller, az ájultság alatt történtek rejtélyével. Ehelyett enervált életeket láttam... meg más enervált dolgokat, amik nélkül bőven meg tudtam volna lenni ebben a másfél órában.

Ez megint az a típusú film, aminél talán értem és érzem, mi miért van, de a film maga annyira kevés kapaszkodót ad hozzá, hogy az idő jelentős része azzal telt, hogy egyáltalán az eseményeket egy életbe tudjam rendezni. Merthogy ez a Csipkerózsika (Emily Browning számomra továbbra is értékelhetetlen alakításával) nem csak a klubban ernyedt és alélt, hanem a fennmaradó időben is. Semleges guminő-arckifejezéssel tűr és csinál szinte mindent, az egyik munkahelyéről való kirúgására például csak egy "köszönöm" a válasza. Sőt, pontosabb az a jellemzés, hogy hagyja, hogy mindenki azt csináljon vele, amit akar. Talán ha három olyan szitu volt, ami megrökönyödést vagy szabad szemmel látható érzelemmegnyilvánulást eredményezett nála; példaként: ebből az egyik az, amikor a klubban megkérik, hogy a "felső" ajkait rúzsozza pont olyan színűre, mint amilyenek az "alsók"... hagyok időt, hogy leessen... Egyébként csak éber kómában tengette napjait, rakosgatta a lapokat a fénymásolóba vagy törölgette a kocsmaasztalt. Biztosan okkal csinálja mindezt, de a háttérbe az író/rendező asszony nem kívánt betekintést adni.

Pedig hatásos szereplőből, sokkoló vagy éppen megbotránkoztató jelenetekből, mondatokból nincs hiány, de ezek pillanatnyi felvillanások csak, egyre gyarapodó kérdések, amik között az ájult lányon kéjelgő vén kecskékre már-már alig kaptam fel a fejem. Helyette ott volt az elégetett pénz, a lecserélt albérlet, a család jelenlétére utaló egyetlen telefonhívás, a "fogyaszt-e drogot?" kérdés után a visszakérdezés, és mindezeken koronaként a vodkás müzli. Csak a kérdések, válasz sehol; találd ki! Egyedül a végén sejlik fel Csipkerózsika életének szerteágazó szálai között valamiféle kapcsolat, csak akkor már túl későn.

Minden negatívuma ellenére azt kell viszont mondanom, hogy ha egy élet, életek értelmetlenségéről, kilátástalanságáról akarnék filmet látni, akkor ezt nézném meg ismét, annak elgondolkodtató és frappáns. Az egy más kérdés, hogy most ezt az egyszeri alkalmat is túl soknak tartom.

Röviden: Mintha a Sucker Punch-ot nem Zack Snyder, hanem teszemazt Lars von Trier rendezte volna; szinte ugyanaz az öncélú húspiac az egész, csak a sci-fi-fantasy akcióorgiát felváltotta a melankolikusan drámai művészkedés (ennyivel tekinthető talán többnek annál), célközönségnek pedig a pubertás geek-ek helyett a sznob, de kellően kanos öregurakat képzelhették el.
Kritika elbírálásának dátuma: 2014. jan. 8. - 14:58
A kritikát eddig 4 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.8/10 volt.
7.
Pi élete Life of Pi (2012)  
1.490 Ft
Listaár: 3290 Ft (-55%)

Kosárba teszem

RAKTÁRON


Niwrok
értékelése:
2014. jan. 2. - 1:16
Tigris! Tigris!
Erre a filmre leginkább az előzetese és az indiai vonal vett rá, egyfelől, mert egyszerűen egy szép és küzdelmes filmnek tűnt, másfelől meg kíváncsi voltam, mi ez a "tigris a csónakban" dolog, hogyan lehet ezt úgy megcsinálni, hogy ne tűnjön gagyinak, és ki legyen töltve rendesen a játékidő.

Aztán valahogy úgy adódott, hogy éppen a tigrises részt tartottam mégis kevésbé érdekesnek. Az első fél óra, a keretsztori az egyszerűségében is különleges életképével (egy író ötleteket gyűjtve az új könyvéhez meghallgatja egy másik férfi élettörténetét), a főcím állatkerti sétája, és azok a kalandos vagy éppen mókás mérföldkövek, amik segítségével Pi a hajótörés idején az lehet, aki, szóval a bevezető jobban megfogott. Még némi nosztalgiát is jelentett, mert felidézte bennem, amikor még Gerald Durell korfus emlékeiről olvastam a könyveket. A sok családi anekdota, amik lenyűgözik az olyan idegeneket, mint akár a film nézője: hogy miért lett Pi Pi, és hogy az évek alatt hogyan ismerkedett meg a különböző hitrendszerekkel, hogy honnan kapta a nevét a tigris és hasonlók. Mindehhez jön az ezerarcú India azon arca, ami nem nyomor meg kasztrendszer meg mocsok meg patkányok, hanem a színes, zenei és kulturális egzotikum, amiért általában szívesen nézem az Indiában játszódó filmeket. Ezek akkor is elszórakoztattak volna, ha csak ilyenekből áll a film, és nem társulnak hozzá a csónakban történtek.

Szóval Pi és a tigris... Azt tudjuk már az elején, hogy túl fogja élni, hiszen ő meséli a saját történetét, azt is, hogy a tigris nem rágta le semmijét, de azt mondhatom, a végkifejlet feszültségének hiánya egy cseppet sem ront az élményen. Részben azért, mert az ember hajlamos megfeledkezni erről, amikor egy dühös, kétségbeesett és éhes tigris hadonászik a méretes mancsaival és az ezekből kiálló karmaival az orra előtt, részben meg azért, mert ahogy talán a filmben is elhangzik, a célnál sokszor fontosabb, hogy az ember hogyan jut el oda. Ebben pedig bőven van potenciál, kaland és látványosság, leginkább abban, hogy Pi hogyan tanul a hibáiból, óvatlanságából vagy éppen a túlzott biztonságra és kényelemre hajtásából (konzervek). Izgalmassá és érdekessé teszi még az olyan egyszerű kérdés is, hogy Pi miért választja a nehezebb utat, miért nem hagyta már az elején egyszerűen sorsára a tigrist, miért nem könnyíti meg ezzel a maga számára a tengeren sodródás amúgy sem könnyű napjait, de persze nem csak Pi a lényeg, attól mindez öncélú lenne.

Mert "talán" nem is arról szól ez a film, hogy egy fiú hogyan élt túl a tengeren egy hajótörést alig tíz méterre egy tigristől, hanem arról, hogy az ember a nehézségek, kihívások és tragédiák közepette hogyan találhatja meg az erőt magában arra, hogy küzdjön és túléljen, és ennek ösztönzésére, elősegítésére hogyan használhatja saját leleményességét, képességeit, erejét, hogy környezetének ismeretlen vagy akár kegyetlen részét "megszelidítse", hogy a fenyegetettségen, a bizonytalanságon és a hiábavalóságon túl tudjon másra is figyelni és gondolni. Akár úgy is, hogy a remény ára a fenyegetettség...

A DVD-n kevés extra (egy 20 perces werk), minőségi szinkron, éles és élénk kép és egyetlen képkockányi képhiba várja a nézőket.

Röviden: Nekem inkább ez volt a "váratlan utazás". Az indiai hangulat, a többféle és szimpatikus nézőpont, Pi karaktere, a varázslatos látványvilág mellett még a keretsztori egyszerű életképe is nagy hatással volt rám. Istenhívő ugyan nem lettem tőle, de csak mert az "alkotás", a természet sokszínűsége, ereje és csodája mellett háttérbe szorul az "alkotó" erő fontossága, és ezzel a filmmel is így vagyok.
Kritika elbírálásának dátuma: 2014. jan. 8. - 14:58
A kritikát eddig 4 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9/10 volt.
8.
Az acélember Man of Steel (xpmof) (2013)  
999 Ft
Listaár: 3290 Ft (-70%)

Kosárba teszem

kb. 1-5 nap alatt szállítható


Niwrok
értékelése:
2014. jan. 2. - 1:07
Superman dilemmája
Nekem kb. így fest egy izgalmas és érdekes szuperhősös film! Azt nem mondanám, hogy túl sok újszerű vagy annyira kiváló elemmel rendelkezik, de néha elég annyi is, hogy egy filmben mindenki azt csinálja, amihez ért, és nem kontárkodik bele másba.

Nolan eddig -minden előzetes híreszteléssel ellentétben- semmi mást nem írt és forgatott, mint pszichodrámát, függetlenül attól, hogy azt thrillernek vagy akciófilmnek "álcázta". A legtöbb filmjének azok a legjobb részei, amikor a szereplői jellemén, a félelmeiken, kétségeiken, motivációikon, az ezekből következő tetteiken és azok járulékos áldozatain agyal, amit az utóbbi időben kiegészített az emberiség kollektív tudatának és önpusztításhoz vezető cselekedeteinek elemzésével és kritizálásával. Superman figurája és eredettörténete is érezhetően az ő világlátásának lett alárendelve, és nekem tetszett, hogy sokkal színesebb és árnyaltabb lett a Superman-univerzum, mint eddig, bár ez persze azt is jelenti, hogy a klasszikus elemeknek nem vagy csak alig jut szerep. Ezúttal a kryptoniak nem csak tehetetlen szemlélői saját világuk összeomlásának, hanem aktív résztvevői, és Superman sem az az eltévedt árva űrkisfiú, akinek a mamája varrt piros palástos ruhácskát, hogy abban röpködjön, hanem hogy a ruháján levő szimbólum földi megtestesítője legyen, a rossz döntések két lábon járó mementója, okulásul. A küldetése azonban nem könnyű, eleve onnantól, hogy meg kell győznie az embereket, bár egyetlen szempillantással meg tudná ölni bármelyiküket, de nem fogja, hogy a tisztelet és a jószándék legyen az, amin keresztül hat az emberekre, ne a félelem, és akkor a származásának kérdéseit éppcsak megemlítem. Ezért aztán nem volt nehéz elhinni, még ha Henry Cavill játéka és a jól letesztelt érzelmi sablonok a színfalak mögé kényszerítették is ezeket, hogy az igazi harcok odabent zajlanak, és az egész hacacáré Zoddal meg az egész űrt végigguberáló kryptoni sittesekkel csak ennek kivetülése.

Ez a kivetülés persze nem baj, mert Nolan steril, csekély dinamikát és fantáziát felvonultató akciójelenetei után jól esett, hogy Snyder -aki ha másban nem is, ebben szerintem profi- olyan látványvilágot teremtett, amin azért rendesen kellett kapkodnom a fejem. Önmagában a látványtervezők munkája is tetszett, a védőruhák és a tengeri állatokra hajazó űrjárművek megalkotója különdíjat is érdemelne tőlem, de az igazi vizuális élményt az összecsapások jelentették. És úgy, hogy ezúttal térkapukon át érkező inváziós seregek sem kellettek hozzá, csak féltucatnyi kryptoni, akik a hadsereg asszisztálásával gyepálják egymást. Megvannak a maga botlásai, mondjuk nehezen hihető, hogy Smallville nem vált a földdel egyenlővé úgy a negyedik-ötödik lángcsóva és lezuhanó repülő után, de ha nagyon akarom, ez még magyarázható sok-sok véletlen egybeeséssel...

...a néha kínosan hangzó párbeszédek és az időnként giccsparádé viszont nem. Gondolom ez az a rész, ami Goyernek "köszönhető", mert a másik kettőből nem nézem ki (Nolan legalábbis biztosan tud ennél jobbat). Nem rossz, csak tele van közhelyekkel és bakikkal. A mélypont a kutyás-tornádós jelenet, ahol a főszereplő tragédiáját sikerült teljesen nevetségessé és ostobává tenni, az nyugodtan végezhette volna a vágóasztalon.

De aztán ennyi, és ahhoz képest, hogy Hollywood negyvenes generációjának két ellentétes pólusa hozta össze a sablonkirállyal kötőanyagként, akinek már nem egy popkult-ikont sikerült a sárba löknie (csak annyit mondok: Szellemlovas 2.), nekem kétszer megméretve is tetszett.
Kritika elbírálásának dátuma: 2014. jan. 8. - 14:58
A kritikát eddig 4 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.8/10 volt.
9.
Ízek palotája Les saveurs du palais (2012)  
699 Ft
Listaár: 3190 Ft (-78%)

Kosárba teszem

RAKTÁRON


Niwrok
értékelése:
2013. nov. 17. - 22:27
A francia gasztroangyal
Amennyiben az ajánló végén szereplő "romantiká"-t érthetem úgy, hogy az az ételek iránti szenvedélyről és szerelemről van szó, akkor a mondat szépen kifejezi a film lényegét. Másfajta érzelmek ugyanis legfeljebb nyomokban fedezhetők fel a filmben, és egyébként éppen ettől lesz egyedi.

A legtöbb főzős filmben, amiket láttam, a konyhaművészet, az ételek ugyanis legfeljebb köretként szolgálnak, hogy a két szakács közötti szerelemnek, kezdő szakács és titkolózó asszisztense közötti barátságnak vagy éppen az egyéni drámáknak, problémáknak zamatos kísérőt szolgáljanak, és kb. a filmek felénél ki is kopnak a "menüből". Itt is hasonlót vártam, főleg mert a keret és az elejtett háttérinformációk ezt sugallták; egy sorsfordító nagy drámát, ami az Elysée-palotából egy antarktiszi kutatóbázisra kísérte Hortense-t. De hiába vártam, nem kaptam... hál´istennek.

Hortense ugyanis egyszerűen szeret főzni, szereti az ételeivel boldogabbá tenni az embereket, és közben át is ad egy kicsit a saját életfelfogásából a környezetének. Végre itt minden az ételekről szól: az ételekről beszélgetve derül ki Hortense kapcsolata az elnökkel és a többi kollégával, az ételekről szólnak azok a rivalizálások és korlátok, amik megkeserítik Hortense palotában tartózkodását, és derül ki, hogy semmi sem tudja annyira kikezdeni Hortense nyugalmát, mint amikor a kalóriák meg a költségek miatt próbálják megakadályozni a teljes önkifejezésben, hogy elégedetté tudja tenni a vendégeit az ételeivel. A pletykák, szurkálódások is csak ennyiben érdeklik, egyébként meg arra sem veszi a fáradtságot, hogy megcáfolja őket. És ezen kívül sok nem is derül ki róla, a családja is csak említésre kerül: Hortanse nagyothalló nagybácsija (aki potenciális drámaforrásnak tűnt) tíz másodpercig kap szerepet, az pedig, hogy Hortanse-nak van egy lánya, az első órában ki sem derül, és nem is lényeges, csak egy adat. Mert a lényeg a tányéron van.

Röviden: Az ízek palotája egy könnyed főzős komédia, szinte mint egy szufflé illusztrációja, mozgó képek egy régi szakácskönyvhöz, amiben az érzések, drámák, bár léteznek, de meghúzódnak a háttérben.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. nov. 21. - 6:12
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 7.3/10 volt.
10.
Válaszcsapás: 1. évad (4 DVD) Strike Back: Cinemax Season 1 (2012)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)


Niwrok
értékelése:
2013. nov. 13. - 18:31
Durr, durr és kúr
"Cinemax Season 1", érdemes erre figyelni. Merthogy aki nem ismerné a háttérsztorit: a lényeg az, hogy eredetileg az angol Sky1 csinálta A Strike Backet, de passzolta a második évadot, az amerikai Cinemaxnak viszont annyira megtetszett a formátum, hogy átvette, csak éppen szinte mindent kidobott belőle. Maradt a 20-as részleg (az angol titkosszolgálat egyik területi bevetésekre specializálódott osztaga), persze teljesen más szereplőkkel, maradt a kétepizódos szerkezet (ezt egyébként külön díjazom, az 5*2 rész pont jó ritmust ad az egésznek, ebbe nem fér tökölés, legfeljebb töltelékrészek)... aztán ennyi. Illetve még a számozást is meghagyták, úgyhogy az amcsi nézők pisloghattak rendesen, hogy mi ez az S2-zés (a továbbiakban S2 alatt ez a kiadvány, a "Cinemax S1" értendő), ki a tök az a Porter, és hasonlók. "Cserébe" a Cinemax szögre akasztotta a drámaiság nagy részét és még azt a kevés realitást is, amivel a sorozat rendelkezett, és csinált egy... "lövős-baszós" sorozatot:).

Ami sajnos sokat romlott, az a karakterek színvonala: az angolok a 6 rész alatt azért csak kialakítottak valami képet a 20-as részleg háttér-tagjairól, Collinson és Layla karakterének szabad szemmel is látható mélysége volt. Itt viszont Eleanor Grant ezredesen kívül mindegyik biodíszlet, közömbös senkik a tömegben, és némelyik epizódszereplőről is többet tudtam meg, mint róluk. Porter karaktere csaknem sebészi pontossággal lett kettévágva a "jó zsaru"-"rossz zsaru" tengely mentén, amitől egyébként különbözőségük ellenére is mindkét utód olyan, mint egy képregényfigura. Stonebridge az ilyen "jó tanuló-jó sportoló" típus, aki tutira kitüntetéssel végezte az összes elképzelhető dolgot, amibe csak belekezdett, és csak azért nem az élére vasalt tankönyvei alapján hajtja végre a küldetéseket, mert lassan rájön, hogy Scott módszerei hatékonyabbak... főleg, ha mindenféle átverésekbe csöppen az ember. Így aztán nem tudom, a Cinemax felvállaltan csinálja-e ezt, de ez egy one-man-show lett, Scotté. Az még hagyján, hogy Scottnak már az oviban is "renault" lehetett a jele (ennyi öncélú kúrós vágóképet kb. a Spartacusban láttam utoljára, részenként legalább egy nőt tutira levarr, akár a legelképzelhetetlenebb helyzetekben is), de közben egyesül benne Sherlock Holmes és Rambo minden előnyös tulajdonsága, hogy egyébként a Nagy Összeesküvés szálai is az ő múltjában fussanak össze, és még a poénok (jellemzően szarkasztikus és/vagy szexista beszólások) 99%-át is neki köszönhessük. Mellette Stonebridge legfeljebb söprögető, esetleg a magánéleti konfliktusok szállítója. Ordító ellentétükre még a jelmezes is rájátszik, és egyszerűen röhejes, ahogy időnként Stonebridge ingben meg sportzakóban feszít, miközben Scottról le sem lehet robbantani (tényleg nem, kipróbálták!, ld. lejjebb:)) a gyűrött kínai pólókat és a koptatott farmert.

A történet kb. ugyanazon a szinten mozog, mert amennyivel az S1 tartalmasabb volt, az S2 annyival izgalmasabb, pörgősebb. Az epizódok közötti összekötés ezúttal lazább, a múltbeli dolognak kevesebb a személyes indíttatása, nem generál igazi feszültséget, az egyes epizódok viszont önmagukban sokkal zsúfoltabbak, talán öt percre is alig lassulnak le. Azokból rögtön a bevezető, a hoteles tetszett, aztán persze a szudáni, és végül a koszovói, utóbbi leginkább azért, mert a készítőknek a magyar az már majdnem albán, úgyhogy tele a stáb magyarokkal (Nagy Zsoltnak még szöveges szerepe is akad), hogy aztán a finálé egy része ténylegesen Budapesten is játszódjon (annak minden perce kincs, de nem írok róla, mindenki fedezze csak fel magának!). A fordulatok gyakoribbak, de általában súlytalanabbak, előfordul szimpla ismétlés az S1-ből (pl.: aknamező, a 20-as részleg "sajátos" módszerei a pszichológiai profil alkotására, bajuszösszeakasztás a CIA-val, fényképes poharazás, stb.) illetve van egy-kettő, ami tovább erősítette a képregény-akciómese hangulatot. Némelyik bomba például a felcsapódó lángokon túl belőlem is kirobbantotta a röhögést, gondolva itt rögtön az indiai hotelben fellógatott "csillárra" és a harmadik rész végére a Scottra szerelt "övtáskával". Utóbbinál az volt a legviccesebb, ahogy elképzeltem, milyen szánalmas magyarázatokat fognak kitalálni, hogy elhitessék, Scott azt túlélte (annyira, hogy a megboldogult Annie Wilkes is eszembe jutott Stephen King Tortúrájából), végül szerencsére egy vállalhatóan kínosat sikerült kitalálniuk :). És ha már "ész"... bár abból valóban kevesebb van az S2-ben, de "agyatlan"-nak mégsem mondhatom, lévén kiloccsantott állapotában annyi van benne, mint a 80-as évek "B"-kat. akciófilmjeiben (amitől persze még kevésbé értem, hogy a mozikból miért kellett száműzni szinte teljesen a véres jeleneteket, tévében miért sokkal kevésbé "romboló"...).

Röviden: Mocskosul szórakoztató volt, az kétségtelen, de hogy a formátumon, a rövid átkötésen és a pár remake-elt elemen kívül nem sok köze van az "S1"-nek és ennek a "Cinemax S1"-nek egymáshoz, az biztos. Élményben talán hasonlóak voltak, de oda a két évad igencsak más úton jutott el, az S1-et talán egy fél ponttal jobbnak éreztem... bár a fene tudja, Scott tuskósága is nagy élmény tud lenni. Na jó, akkor inkább legyen az ok az olyan abszurditásukban megdöbbentő jelenetek hiánya, mint a burkás nők a kanapén:).
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. nov. 14. - 5:57
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9/10 volt.
11.
Mielőtt felkel a nap Before Sunrise (1995)  
999 Ft
Listaár: 3290 Ft (-70%)

Kosárba teszem

A beszerzés bizonytalan


Niwrok
értékelése:
2013. nov. 13. - 18:37
Egy bécsi éjszaka...
Az európai kóborlásából hazafelé tartó, amerikai Jesse és a budapesti nagymamájától Párizsba igyekvő Celine egy veszekedő házaspár miatt egymás mellé keverednek egy Bécsbe tartó vonaton. Lassan beszédbe elegyednek, és mert ez mindkettőjük számára kellemes élmény, ezért Jesse javaslatára Celine is leszáll Bécsben a vonatról, ahonnan majd csak másnap reggel indul a srác repülője. Így tehát van egy teljes estéjük, amely során megismerhetik a várost... és megismerhetik annyira egymást, hogy talán több is legyen a dologból, mint egy átbeszélgetett éjszaka.

A beszélgetés a kulcsa és a veszélye is ennek a filmnek. Bár kétségtelenül van egy kis útifilmbe oltott road-movie jellege a dolognak, de a város csak háttér és ürügy két ember beszélgetéséhez, akik eltérő múlttal, tervekkel, nézőpontokkal rendelkeznek, szóba kerül itt öregség, vallás, szerelem, család, szex. Felszínes dolgok és a legmélyebb vallomások, azon alaptétel mentén, hogy a legkönnyedebben azzal tudunk beszélgetni, akit soha többé nem látunk... vagy akiben ösztönösen megbízunk. Ahogy a családjukról, az érdeklődési köreikről, a szakmai elképzelésükről vagy akár a politikai nézeteikről, elveikről beszélnek, úgy tűnhet, hogy semmi közös nincs bennük; talán csak annyi, hogy az egymást keresztező szófolyamokból felsejlik, nem nagyon van kivel beszélniük ezekről a dolgokról, és élvezik, hogy most van.

Nekem tetszett, de mivel történet gyakorlatilag nincs, igazából csak azoknak tudnám ajánlani, akik szeretik a házibulik fáradt filozofálgatását. Bár folyton változik a díszlet, ahogy körbejárják a várost, meg belefutnak a bécsi éjszaka furábbnál furább alakjaiba, mint a csöves költő vagy a tenyérjós, de mégiscsak Ethan Hawke és Julie Delpy van folyamatosan a képernyőn, ahogy végeláthatatlanul ontják magukból a kérdéseket és az anekdotákat, újabb és újabb kirakósokat adva a karakterük személyiségéhez... vagy éppen a nézőéhez, hiszen válaszaikban (különbözőségük miatt) könnyű magunkra ismerni. Talán még ez teheti többé ezt a filmet, mint egy szerelem kicsírázásának története vagy két ember locsogása.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. nov. 14. - 5:57
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 7.7/10 volt.
12.
Mielőtt lemegy a nap Before Sunset (2004)  
999 Ft
Listaár: 3290 Ft (-70%)

Kosárba teszem

A beszerzés bizonytalan


Niwrok
értékelése:
2013. nov. 13. - 18:40
Egy párizsi délután...
Ennek a filmnek a puszta létezése is spoileres, hiszen elkészültéig teljesen nyitott volt a Before Sunrise vége, ami a nézőre bízta, hogyan "haladt tovább" a történet; hogy hogyan alakult Jesse és Celine élete, miután búcsút intettek egymásnak a bécsi pályaudvaron. Linklater kilenc évvel később megadta a saját válaszát a kérdésekre.

Jesse azóta író lett, és a könyve előadó-dedikáló körútján egy napot Párizsban tölt. Egy könyvesboltban az érdeklődőknek a könyvéről mesél, ami -és ez az "emlékbevágásokkal" még egyértelműbb- Celine-ről és a vele töltött estéről szól... aki fel is bukkan az ajtóban. Jesse először alig jut szóhoz, de aztán a rövid "szia, mi van veled, hogy megy a munka"-dolgok után szinte ott folytatják a sztorizgatást, ahol abbahagyták, de az elkalandozásaik és a témaválasztások mindig ugyanoda juttatják vissza őket: a bécsi éjszakához, és hogy az hogyan változtatta meg az életüket és a gondolkodásukat.

Ritka az olyan stílusgyakorlat, amin keresztül megfigyelhető két ember felnőttebbé válása, ill. az, hogyan látják a kilenc évvel ezelőtti önmagukat a mostani életük fényében és fordítva. Hogy a naiv Celine-ből hogyan lett egy távkapcsolatban élő környezetvédő vagy hogy a kötetlenségben hívő Jesse hogyan talált menedékre a múlt emlékeiben. Ugyanakkor sugárzik a filmből, a párbeszédekből (amik közül egyébként sokat maga Hawke és Delpy írtak), a hangsúlyokból, a félrenézésekből, vagy éppen a néma rácsodálkozásokból, hogy ennek a két karakternek múltja van. Persze ez a film is csak egy rövid, "valós időben" nyitva levő "ablak" a szereplők életére (amire a rendező még külön rá is segített a hosszú vágásokkal), de ezúttal van történet, csak az nem maga a beszélgetés, hanem az, amit a szereplők a kilenc év alatt átéltek, és ami ennek nyomán zajlik bennük és köztük.

Mert kilenc év sok kötöttséget, felelősséget és "megcsontosodást" is jelent, és noha gyorsan kiderül, hogy Jesse és Celine most sem közömbösek egymás iránt, de nem tudják, mit kezdjenek ezzel az érzéssel, és hogy ennek kapcsán minek tekintsék a bécsi estét: fellángolásnak, amit beteljesületlensége miatt kiszínezett az idő; gondtalan ifjúságuk nosztalgikusan boldog utolsó perceinek... vagy talán valami másnak, többnek. A vágyaik, érzéseik köré kilenc évnyi félelem és sértettség nőtt a megszokásból és a csalódásokból, ezért már csak ritkán van meg az oldott, fiatalos lazaság a beszélgetésükben. Még teljesen őszinték sem tudnak lenni egymáshoz; gyakran ütik félre egy-egy poénnal a kényes témákat, már ha egyáltalán szóba hozzák őket (a film közepéig nem téma a családi állapotuk), és néha egy-egy -maguknak- kegyes hazugság is tetten érhető. De persze amíg nem indul a repülő, megint van idejük beszélgetni...

Még egy dologban nem változott a film: talán egy fokkal kevésbé, de a Before Sunset befejezése is nyitott. Megint a nézőre vár, hogy "megírja" az egyszerű "Tudom." utáni szavakat és jelenetek.

Remek folytatás, de kis fantáziával önálló filmként is megállja a helyét. Az érzések az elfojtások ellenére is (vagy éppen azért) sokkal intenzívebbek, a film izgalmassá válik pusztán attól, hogy még a végén sem feltétlenül tudni, meddig jutnak, merészkednek el. Az autós jelenet pedig önmagában minden elismerést megérdemel, a nyolc perces snitt a rengeteg szöveg és az érzelmi terhelés miatt is nagy kihívás lehetett. Nekem az tetszett benne a legjobban.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. nov. 14. - 5:56
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.3/10 volt.
13.
Mielőtt éjfélt üt az óra Before Midnight (2013)  
399 Ft
Listaár: 2990 Ft (-87%)

Kosárba teszem

A beszerzés bizonytalan


Niwrok
értékelése:
2013. nov. 13. - 18:49
Egy görög este...
Ahogy azt már a Before Sunsethez is írtam, a film létezése is spoiler. Újabb kilenc év lelt el, újabb válaszok jönnek Linklatertől, Ethan Hawke-tól és Julie Delpytől, újabb részletek derülnek ki a Before Sunriseban megismert szerelmespárról...

Jesse és Celine az ikerlányaikkal egyik ismerősük, Patrick meghívására Görögországban nyaralnak, melynek az utolsó napját töltik. Egy szintén ott üdülő házaspár a kölcsönös szívesség jegyében felajánlja nekik, hogy legyenek ezen az éjszakán kettesben, majd ők vigyáznak a lányokra. Amíg Celine és Jesse elsétálnak a hotelig, rájönnek, hogy évek óta csak a gyerekek és a munka és a háztartás körül forgott az életük, és most, hogy ez szünetel, talán van rá alkalom, hogy felfedezzék, mi maradt a szenvedélyből, a szerelemből kettejük között, ami évekre háttérbe szorult... vagy éppen hogy milyen problémák is azok, amik a mindennapok teendői mellett elsikkadtak, most viszont teljes erejükkel figyelmet követelnek maguknak.

Linklater harmadszor is megcsinálta. Sajnos sosem fogom megtudni, hogy a másik két rész ismerete nélkül milyen látni ezt a filmet, de azt, hogy milyen érzés kilencévente belenézni egy kapcsolat alakulásába annak fordulópontjain, nem cserélném el semmire. Egy nap alatt csaknem öt órát töltöttem ezzel a két emberrel, és a döcögős kezdés (ez alatt a Before Sunrise-t értem) után még a figyelmem sem nagyon kalandozott el, annyira lekötötték. Még mindig működik a színészi játék, a vibrálás Delpy és Hawke között, még mindig érdekesek a sztorijaik, legyen az a mindig kettőt kölykedző macska vagy Jesse leendő könyvének alakjai, még mindig döbbenetesek a hosszú snittek (rögtön a film elején van egy autós jelenet, és bár nem stopperoltam, biztos hosszabb volt, mint 15 perc!)... és a problémáikat, a kérdéseiket sem éreztem távolabbinak vagy érdektelenebbnek, csak mert már harmadszor hallottam őket.

Bár ez sem igaz, hiszen nem ugyanazok hangzanak el, hanem mindig az aktuális élethelyzetük kérdései, ami ezúttal már túlmutat kettejük kapcsolatán, szerelmén. Ennek "túlmutatás"-nak remek érzékeltetése, hogy ebben a filmben először nem kizárólag egymással beszélgetnek magukról és egymásról, hanem az ismerőseiket is bevonják, őket is kérdezik, nekik is mesélnek magukról, és zseniális, ahogy például a vacsoraasztalnál egy kapcsolat három fázisával szembesülhetnek: amilyenek akár ők is lehettek volna, ha most lennének fiatalok (persze modernizálva, Skype-pal meg facebookkal), amilyenek ők is lehetnének a saját életkorukban és amilyenek talán lehetnének mondjuk 30-40 év múlva, ha akkor találkoznának.

Ami pedig kettejüket illeti, arról valahogy többször is a Blue Valentine jutott eszembe: két ember nehéz küzdelemmel elért szerelme válságba kerül, amit egy hotelszoba magányában próbálnak feltárni, és ha lehet, megoldani. Celine és Jesse esetében nem is minden probléma ered egymásból, mert bár van egy csomó apróság, ami hiányérzetet kelt, egy rakás szokás, ami rigolyává erjedve őrületbe kergeti a másikat, és egy pár rejtély, amit a másik tudni szeretne, de éppúgy akadnak kétségeik a karrierről, az anyaságról/apaságról, hogy miért nincs jobban elosztva a házimunka, hogy ki miatt élnek ott és úgy, ahol, hogy mennyi lehetőséget szalasztottak el vagy mennyi minden kimaradt, amit meg akartak csinálni, és már valószínűleg ki is fog. És persze ott vannak azok a kérdések, amik már 9 meg 18 éve is bennük voltak, hogy hova, milyen döntésekhez és következményekhez vezethet, ha együtt maradnak, és hogy a szerelemben gyökerező közös életük, amit a bécsi éjszakájuk majd a párizsi délutánjuk alapján elképzeltek, mennyire állja ki a valóság próbáját.

Valami nagyon megdöbbentőt kéne látnom a moziban decemberig ahhoz, hogy a Before Midnight ne legyen rajta a 2013-as TOP10 listámnak legalább a dobogóján.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. nov. 14. - 5:56
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.7/10 volt.
14.
Tökéletes hang Pitch Perfect (2012)  
999 Ft
Listaár: 3190 Ft (-69%)

Kosárba teszem

RAKTÁRON


Niwrok
értékelése:
2013. okt. 31. - 8:21
Kivágja a magas "C"-t, mint macskát szarni
Ez a hasonlat némi magyarázatra szorul majd, viszont a Pitch Perfect tudathasadásos-stílusidegen dolgait hirtelenjében ezzel gondoltam kifejezni. Hogy kerül a csizma az asztalra, azaz hányás egy zenés vígjátékba?

Mert azért ezeknek eddig elég kötött szabályai voltak: sekélyes szereplők, egyszerű konfliktusok, romantikus limonádé és tinglitangli dalocskák. Az ajánlóból is kiolvasható, hogy az alapok azért megvannak, a forgatókönyvírók egyszerűen megnyomták a gombot az "új szereplő beilleszkedik a suli kasztrendszerébe" klisé-o-matán, és az ezúttal azt dobta ki, hogy Beccának akkor is akapella-kórustagnak kell lennie, ha ezt az elején totál röhejesnek tartja, és egyébként DJ-nek készül. Még a felvezetés bíztató is, másodszor sikerült már rögtön az Universal-logoval lehengerelnie egy filmnek (az első a Scott Pilgrim volt), és az is egy jó dolognak tűnt, hogy nincsenek spontán dalra fakadó, versenytáncos kórusok; szerencsére csak akkor és ott teszik ezt, amikor ennek helye van az énekversenyre készülés keretei között. Látszik, a készítőknek tetszhetett az ötlet, hogy a Glee és azon keresztül a tinis-zenés filmek sikerét meglovagolva megcsinálják a maguk verzióját, de mert ezt a piacot elég jól lefedte a High School Musical, így aztán hozni kellett valami újat, valami meglepőt, valami olyat, amit az emberek megjegyeznek... és ekkor jött az ötlet a mikrofonba hányásról.

Szó szerint, nem a hörgős, hanem a sárgarépás, sugárban a nézőtérre. Aztán tíz perc után meg kellett állítanom a lejátszást, mert akkor lépte át a film a fájdalom- és tűrésküszöbömet a "sellőtánccal", pedig addigra már kiderült, hogy a színhelyül szolgáló Barden Universityre kizárólag a Mattel fröccsöntött babáinak emberi reinkarnációi, seggfejek és elmegyógyintézeti szökevények járnak, ezek tetszőleges kombinációi, meg Anna Kendrick, és még páran, akiket egy kezemen meg tudnék számolni. Bár folytatva a filmet enyhült ez a bizarr undor, de kitartott a végéig... és én egyszerűen nem értem, hogy ezt miért kellett. Sem a forgatókönyvírók, sem a rendező neve nem jelezte előre, de még utólag sem magyarázza, hogy hogyan és miért került ez a film Apatow-i mélységekbe, még úgy sem, hogy Hollywoodban mostanában eluralkodott a "rókafetisizmus", de ha mással nem is, a hóangyal mintájára csinált hányásangyallal sikerült a "bravúr".

Pedig a szolidan tuskó humor még jól is állna ennek a filmnek a sok negédeskedő-cukorszirup musical között. Elizabeth Banks és John Michael Higgins csipkelődő-savazó beszólásaikkal remek kísérői a versenyszínpadon zajló eseményeknek, a csapatok és a csapattagok közti feszültségre ez ugyanígy igaz, csak úgy röpködnek a zenei utalások és szójátékok, de a legjobbakat talán a medencés "háziverseny" sorsolásán mosolyogtam. Érdemes megállítani a DVD-t, és megnézni, mik is a lehetséges kategóriák ("Dalok, amiket elbaszott a Glee", "Agyonjátszott Black Eyed Peas dalok", csak hogy a nekem tetszőkből idézzek párat). A színészekre amúgy sem lehetett panasz, már eleve az kihívás lehetett, hogy ennyire élethűen legyenek retardált kretének, anélkül, hogy elröhögnék. Rebel Wilsont meg most már szívesen megnézném egy olyan karakterként is, amelyikről nem sugárzik a generációkra visszavezethető vérfertőzés.

A DVD is totál akapella, semmi kísérő, csak kép és hang meg felirat, állóképes menü, közvetlen jelenetválasztás. Mélyebb benyomást a felirat tett rám, ugyanis akinek nincs jobb ötlete, mint a "quad"-ot "négyzet"-nek fordítani az iskola egyik parkjával kapcsolatban, a "ginger"-t pedig "gyömbér"-nek, amikor értelemszerűen egy emberről, egy vörös hajú lányról van szó, az nyilván más szörnyűségekre is képes. Oké, nem lehet mindenki Speier Dávid, na de akkor is...

Röviden: Annyira jó lett volna ez a film sablonos és könnyed örömzenének, amivel az ember egy kicsit átmoshatja és pihentetheti a fülét és az agyát a napi zaj után, és ezt az énekes részek a klikkesedős tinirománcokkal és csajos viszályokkal teljesítik is. Csak a maradék, a köztes tér olyan, mint "egy elefántfingás a közönség képébe", így a pontszám a 8 és a 2 átlagakét értendő.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. nov. 5. - 6:54
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.7/10 volt.
15.
Mama Mama (2013)  
999 Ft
Listaár: 3290 Ft (-70%)

Kosárba teszem

RAKTÁRON


Niwrok
értékelése:
2013. nov. 3. - 11:42
Riogatós dráma az anyai szeretetről
Felnőtt mese... igen, szerintem is ez a jó szó a film leírására, és emiatt a műfaji felsorolásból is erősen hiányolom a drámát. A Mama nyomokban tartalmaz ugyan kísértethistóriát, de sokkal inkább arról szól, hogy két kislány hogyan talál új családra, miután a szüleik meghaltak.

Az, hogy a kislányok a központi szereplők, nagy felelősséget rakott a gyerekszínészek vállára, főleg a Victoriát, az idősebb testvért alakító Megan Carpentierére, aki az alakítást meglepő hitelességgel hozták. Érdekes lenne tudni, hogy mennyire avatták be őket a történet mélységeibe és rémségeibe, de éppúgy érződik rajtuk az erdőben eltöltött idő hátborzongató elállatiasodása, mint idővel a nevelőszülők iránt érzett szeretet és aggódás. Csak mögéjük sorolhat be az Annabel szerepében Jessica Chastain, nem azért, mert az alakítása rosszabb lenne, egyszerűen csak a bevezetőt és a finálét leszámítva a karaktere súlytalanabb, viszont nagyon jól mutatja be azt az érzelmi átalakulást, amivel a filmbeli események számára együtt járnak. Ami/aki nem működik a filmben, az sajnos éppen Mama, legalábbis nem úgy, ahogy egy horrorfilmben azt vártam.

Egyszerűen nem tudtam félni attól a szellemtől, amelyik ugyan gyilkol, riogat, kifacsarodik, hörög meg mászkál, de közben a film jelentős részében annyit csinál, hogy játszik a gyerekekkel, énekel nekik, eteti őket -az Örökké Termő Fán érő, szilvaméretű cseresznyéivel(?)-, és amikor lelepleződne, akkor előzékenyen elbújik a háziak elől a szekrénybe meg egyéb helyekre. Nem éreztem, hogy a figura maga félelmetes lenne, csak az eszközök azok, amivel a stáb a frászt akarja a nézőkre hozni, hogy hirtelen felbukkan itt-ott és hogy milyen zajokat kelt. Még amikor titokzatos, akkor is kb. olyan, mint egy albérletben élő, szégyenlősen rusnya babysitter, akit Annabel simán megkérhetne, hogy vigyázzon a lányokra, amíg koncertezik a bandájával. Onnantól meg, hogy elkezdik direktbe mutogatni, és kiderül, hogy "csak" egy groteszk samponreklám, még inkább szánalmat és sajnálatot éreztem iránta, mint félelmet.

Ezért a Mama inkább "riogatós" drámaként tetszett meg, ahogy bemutatja a testvérek kapcsolatát és a szereplők anyasághoz való viszonyát. Hogy hogyan "éli meg" Mama, aztán meg Annabel, hogy a lányok bekerültek a "létezésükbe" (Mamánál ugye nehezen értelmezhető az "életükbe"), és hogy a testvérekben milyen változásokat indít ez el. Mindezt szinte mellékesnek tűnő jeleneteken keresztül, mint ahogy Lily hívja Victoriát egyik éjjel, vagy ahogy Victoria leveszi a szemüvegét, mielőtt a gyerekszobába lépne. A film sokkal inkább szól a szeretetről, a gondoskodásról, a ragaszkodásról, az elengedésről és az érzelmi kapcsolatok szorosságáról, mint a félelemről. Minden horrorklisé és mellékszereplő ellenére ez két nő és két kislány története. Még Luke karakterével sem tudtak sok mindent kezdeni, a funkciója annyi, hogy létrehozza ezt a kapcsolatot, Annabell "tükre" legyen, és utána Coster-Waldau-t az író kómába meg egy céltalan erdei bolyongásra küldte.

Még mindenképpen ide kívánkozik, hogy az operatőrt, a látványtervezőt és a rendezőt is együttesen dicséret illeti a film hangulatának megteremtéséért. Bár sokszor kilóg a lóláb az érzelmi manipuláció miatt (a végén, hajaj...), de még az elejéről nagyon megjegyeztem Jeffrey menekülését az autóval a havas úton meg a Helvetia nevű kis házat az erdőben (ami az elmúlt évek egyik legkarakteresebb helyszíne lett szerintem ebben a stílusban).

Röviden: A Mama alapjául szolgáló 3 perces kisfilm sokkal félelmetesebb, mint másfél órásra hizlalt nővére. Ettől még sok dolog van, amiért érdemes lehet megnézni, csak tudni kell, hogy a riogatás még csak-csak, de a borzongás nem igazán van köztük. A véletlen úgy hozta, hogy két egymást követő napon is megnéztem a Mamát, de örülök ennek, az eredetileg szánt 7 pont a műfaji korrigálás miatt így erős 8 pont lehetett.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. nov. 5. - 6:54
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.7/10 volt.
16.
Kényszerleszállás Flight (2012)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)


Niwrok
értékelése:
2013. nov. 3. - 21:37
Lehet-e egy seggfej hős, és fordítva?
„Az ember megiszik egy piát, majd a pia megiszik egy piát, végül a pia megissza az embert!”

Egy lötty állott sör az üvegből, egy kis maradék whiskey, egy csík kokain: így indul jól a reggel Whip Whitaker kapitány számára, aki ezen a különleges napon abba a helyzetbe kerül, hogy egy repülőszerencsétlenséggel a háttérben tesztbábuja lehet mindenféle morális dilemmának, ezzel próbára téve önmagát, a környezetét, a nézőket, de még igazából a Kényszerleszállást készítő stábot is.

Bár az ajánló nem említi, de mert a fent leírt események a mozi első öt másodpercében történnek, így nem spoiler: a történet alapja az, hogy Whitaker kapitány berúgva, majd önmagát egy szippantásnyi kokainnal józanítva olyan repülési bravúrt hajt végre, ami a totális katasztrófa helyett "csak" hat embernek a halálával jár. Ezt nagyjából tudtam már a film előtt is, így azt hittem, hogy ez leginkább egy tárgyalótermi krimi lesz egy függő drámájával kiegészítve, és a kérdések aköré fognak csoportosulni, hogy mit tekintünk "fontosabbnak": hat ember halálát vagy kilencvenhat életét? Meghurcolható-e az az ember bármilyen okból, aki 96 ember túlélését jelenti egy reménytelennek tűnő helyzetben, hat áldozat árán? Megmenthető lett volna még akár az a hat is, ha Whitaker kapitány nem a pia-kokó kombót dobja be reggelire, hanem egy sonkás tojást, vagy ezek tették lehetővé azt a higgadtságot, hogy legalább az utasok egy részét megmeneküljön? Ha Whitaker a rákos felesége vagy a bírósági végrehajtó utolsó figyelmeztetése miatt aggódott volna, akkor ez a befolyás kisebbnek, elfogadhatóbbnak tűnik-e, mint az effajta függőség? Szóval már rögtön a valóban sokkoló hangulatúra megcsinált légikatasztrófa után szépen sorakoznak a kérdések, várva, hogy ha a film nem is ad választ ezekre (hiszen akkor mit vinne magával a néző?), de azért megpróbál közelebb vinni hozzájuk.

Nos, ez a film ezt nem teszi meg. Ezt a csattanót sajnos le kell lőnöm, sok csalódásnak elejét véve ezzel: aki pszichológiai nyomozásra számít, és arra, hogy a végén választ kap például Whitaker függőségének okára, hogy azért piál-e, mert az imádott apja túl korán halt meg, vagy mert hatéves korában eltörték a hintalovát... az ilyenekért másik filmet kell nézni. Hasonlóan kell tenni a probléma széleskörű "kibeszéléséért" (például a média és a külvilág szinte teljesen kimarad az alaphelyzetből), vagy hogy a néző egy Dávid-Góliát küzdelmet lásson a "kisember" és a Nagy, Gonosz Légitársaság meg a Még Nagyobb, Még Gonoszabb Repülőgépgyár között, akik a saját hibájuk mocskát maszatolnák egy "hős" esendőségére.

A készítők inkább egy személyes megközelítést választottak. Értelemszerűen részben Whitakerét, akinek megismerjük a körülményeit, amikben él, az áldozatot, amit ő személy szerint elszenvedett a baleset miatt, a múltjának egyes elemeit, a meghasonulásait, a vívódásait a függőséggel, és hogy ez miket hoz ki belőle... de, ahogy mondtam, a probléma gyökerének a bemutatását a film kihagyja. De ez egyáltalán nem baj, mert amelyik kérdést ehelyett végigvezeti a film, az legalább ilyen izgalmas: bármiért is került Whitaker erre az útra (ami nem pusztán a függőé, hanem a hazudozó, beképzelt, gyáva seggfejé...), van-e bármi, ami letéríti őt erről? És mert az első lehetőséget, vagyis hogy a munkája, az életüket rábízó utasai iránt érzett felelősségtudat legyen ez, azt rögtön az alaphelyzet kiikszeli... Igen, Whitaker piával folytatott "küzdelménél" már csak az keményebb, amit a stáb folytat azért, hogy a néző 96 ember megmentőjét ellenszenvesnek tartsa. Ahogy EZT Denzel Washington kifejezi és elősegíti, azért emelném ki őt.

Azonban mégsem ő az, akit megjegyeztem ebből a filmből, akitől igazán emlékezetes alakítást láttam volna, vagy akinek a karaktere a legérdekesebb volt, hanem... mindenki más:)! A Kényszerleszállás olyan szinten tobzódik a kiváló mellékszereplőkben, amit talán még egy másik filmben sem láttam; még úgy is, hogy igazából semmi más szerepük nincs a film eseményeire tekintettel, mint hogy csomópontok, útjelző táblák legyenek, választási lehetőségek elé állítva Whitakert. Már az furcsa volt, ahogy Whitaker sztorijával párhuzamosan egy drogos "masszősz" életét is felvezetik (és Kelly Reilly alakítása ennek a szerepnek egy percében is hitelesebb volt, mint Washington a film teljes időtartama alatt), de ő csak előfutár volt. Ugyanígy kiváló karakter és szerepformálás volt John Goodman dílere (morbidan kellemes humorral fűszerezve a filmet), a vallásos másodpilóta (Brian Geraghty), Whitaker ex-felesége és fia, Whitaker szakszervezetis barátja-katonatársa (Bruce Greenwood), a Whitakert a jóízlés határán egyensúlyozva kimosdatni igyekvő ügyvéd (Don Cheadle), a stewardessek, de még az AA-klubban "Kétsör" Barry (Dylan Gussman) vagy az a kórházi ápolt is (charlie E. Schmidt), aki a lépcsőházban bagózva öt perces filozófia nagymonológot nyom Whitakernek az életről. Plusz köztük van a film számomra igazi kulcsfigurája is, de hogy ki az és miért, azért már inkább tényleg nézze meg mindenki a filmet... vagy kérdezze meg a fórumon;).

Kár, hogy az érzelmek, az események súlyának kifejezésében a rendező Zemeckis nem elégedett meg azzal, amit a színészei nyújtottak, és néha nevetséges, giccses vagy éppen bunkó módon tolta az arcomba, hogy mit is kéne gondolnom és éreznem. Ezt néha szimplán kiröhögtem (pl.: Whitaker túlméretes vodkásüvege, a lágyan felduruzsoló hotelszobai hűtő), néha szimplán tudomásul vettem (Whitaker keresztneve Whip, ami angolul ostort jelent...), de a vége, az majdnem földbe állította nálam a Kényszerleszállást (ami amúgy egy tényleg jó, többféleképpen értelmezhető cím).

A DVD képét remeknek találtam, eredeti hanggal nézve azt egy kicsit halknak, nyugodtan lehetett volna erősíteni rajta. A lemezen egy hétperces kisfilm van a repülőbaleset forgatási képsorairól; hasznos és érdekes extra, de emellett szívesen hallottam volna például arról, hogy az író mi alapján és miért írta ezt meg... ja, és tudom, hogy telhetetlen vagyok, de mindezt úgy, hogy nem kell hozzá BD-t vennem.

Röviden: Ez a film egy kalandos repülőút, ami többször kerül légörvénybe, főleg a fináléval, és bár sokak számára részletkérdés lehet, de nekem akkor is bejött az, hogy az ülés kényelmes volt, a stewardessek kedvesek és csinosak, a felszolgált kaja ízletes, a kilátás pazar... és hogy a "leszállásnál" kéznél volt a repülőkön rendszeresített hányózacskó.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. nov. 5. - 6:54
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9/10 volt.
17.
Senna Senna (2010)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)


Niwrok
értékelése:
2013. okt. 26. - 22:15
Rajongói film... csak rajongóknak?
Ha vásárlás előtt nézem meg, hogy a BD-változat majd egy órával hosszabb a kiegészítő interjúk miatt, akkor valószínűleg azt vettem volna meg, utólag viszont azt kell mondanom, a sima változat is elegendőnek bizonyult. Nem mintha nem hinnék benne, hogy azok is érdekes sztorikkal és gondolatokat tartalmaznának, de nekem nagyon bejött ez a tisztán archív felvételekből összevágott stílus, amiket bár narrálnak a családtagok, barátok, versenytársak, de csak a háttérből.

A házivideókból, a tévékamerák felvételeiből és a kulisszák mögötti események korabeli képeiből ugyanis egy egész kis időutazás áll össze, amiből nem zökkent ki semmilyen jelenkori bevágás. A hangulat az archív felvételek miatt elsőosztályú, a stábot minden dicséret megillet ezeknek a filmkockáknak a felkutatásáért és összefűzéséért, és sok érdekesség is kiderül bennük, ami árnyalhatja, kiegészítheti a képet az eseményeket amúgy is ismerőknél.

Az egy más kérdés hogy "eseményeken" kívül nincs is sok benne. Tök jó, hogy Sennáról egy ilyen film készült, de csak azért, mert Sennáról készült, attól még nem lesz jobb. Az itteni véleményírók közül többen azt tartották problémásnak, hogy a film elfogult, nem tárgyilagosan és kiegyensúlyozottan mutatja be a Senna-Prost párharcot, és nem fordít figyelmet Senna negatív jellemvonásaira. Azzal nekem semmi bajom nem volt, egyszerűen ez egy rajongói film, amit egy brazil csinált egy nemzeti hősről. Naná, hogy elfogult! Nekem inkább az volt problémás, hogy hiába a családi felvételek, a háttérinfók, Sennáról, az emberről nem sokkal többet tudtam meg, mint amennyit eredetileg is tudtam róla, mondjuk az alapítványán és a karitatív tevékenységén kívül. Mintha a film "csak" Sennának, a nemzeti jelképnek akart volna emléket állítani, a versenyzői karrierjének krónikása, annak kiemelkedő pillanatainak gyűjteménye akart volna lenni. Mert nekem az lett, és annak tényleg remek, de nem több annál, és ezt egy kicsit sajnálom.

Képminőségről értelemszerűen nem lehet beszélni ebben az esetben, a hang nekem megfelelt.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. okt. 28. - 6:54
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 7.3/10 volt.
18.
Jack Reacher Jack Reacher (2013)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)


Niwrok
értékelése:
2013. okt. 22. - 6:44
Ki az a Jack Reacher?
A fenti felsorolásba én azért még betettem volna a krimit, azt is rögtön az első helyre. Mert bár van autós üldözés, bunyó és lövöldözés is, de azért a nyomgyűjtögetés és azok összeillesztése sokkal nagyobb szerepet kap, hál´istennek! Pörgősségében is unalmas akciófilmből ugyanis Dunát lehet rekeszteni, tökösnyomozós-agyalós meg szökőévente egy van. Főleg ilyen, ahol minden gyakorlatilag a néző orra előtt zajlik, mégis elvonja a figyelmét a sok sallang meg az önelégültség, és utólag csapkodja csak vérvörösre a homlokát, hogy "tényleg, bazzeg, ezt ezért mutatták meg!". A klasszikus Columbokat idézi, hogy a néző talán már az első öt percben tudja, hogy ki mit miért hogyan követett el, de hogy hogyan fog lebukni, ahhoz kell végignézni a filmet. A módszer pedig természetesen az, hogy a megfelelő kérdéseket kell feltenni, és hogy semmit sem szabad kézenfekvőnek venni.

Ehhez remek karaktert kreáltak, pontosabban gyúrtak össze Tom Cruise két korábbi figurájából. Jack Reacher le sem tagadhatná, hogy egy Daniel Kaffeeba (Egy becsületbeli ügy) oltott Ethan Hunt, aki volt katonai nyomozóként és háborús veteránként mostanában "szellemként" éli mindennapjait, próbálva minél kevesebb nyomot hagyni a társadalom rendszerében. Róla a végéig sem lehet sokat megtudni, inkább csak az elveiről, mást ugyanis nem is nagyon visz magával egyik helyről a másikra. A történetről meg nem sokat szeretnék mesélni, elvégre a készítők már az ötödik percben tekergetik a sztorit, a csavarok nagyobb része frappáns, a kisebb része meg blőd, kellemes arányban.

Az is a Jack Reacher javára válik, hogy a filmnek igen kellemes humora is van. Reacher acélkemény-szarkasztikus beszólásai még csak hagyján, de már éppen megdicsértem volna Christopher McQuarrie író/rendezőt a két melák fürdőszobai csetepatéjáért, amikor is kiderült a DVD-n extra kisfilmből (remek kis 10 perc, érdemes megnézni azt is), hogy azt úgy megcsinálni Tom Cruise ötlete volt, ahogy még sok más kellemes apróság is. Jó figura Robert Duvall fegyvermestere is, csak túlságosan elvitte a filmet a buddy-akciókomédiák felé.

Ami negatívum volt, azok inkább csak hatásvadász apróságok, például Hollywood igazán elfelejthetné már egy időre az "az autó nem indul, majd a legválságosabb pillanatban pöccre"-klisét, mert nem izgatott leszek tőle, hanem ideges. Ezen túl egy kicsit hosszabb a kelleténél, meg elkelt volna pár tartalmasabb szereplő, szegény Rosamund Pike karaktere kb. egy Bond-lányéval ér fel, a legemlékezetesebb a feltűnően a néző arcába tolt dekoltázsa volt.

Röviden: Kár, hogy a téves műfaji meghatározás sok negatív véleménynek ágyazott meg, azok meg sokakat távol tartottak a Jack Reachertől. A legnagyobb kár, hogy a "lassúság" miatt egy állati jó krimi élményétől fosztották meg magukat.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. okt. 28. - 6:54
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.7/10 volt.
19.
Az erő krónikája Chronicle (2012)  
990 Ft
Listaár: 3490 Ft (-72%)

Kosárba teszem

RAKTÁRON


Niwrok
értékelése:
2013. okt. 26. - 21:19
Szuper-haverok
Úgy tűnik, a szuperhős-mozikat is elérte a "found footage"-mánia, a kézikamerás őrület ezeknek a középiskolás srácok kalandjainak képében, akik a maguk pubertás problémái mellé még különleges képességeket is kapnak.

Az iskolai tápláléklánc alján vegetáló, többszörös családi nehézségekkel küzdő Andrew, a tőle lehető legtávolabb eső, osztályelső-diákelnök Steve, és a számegyenesen kettejük között levő Matt egy erdei gödörben találnak "valamit", és ez a valami telekinetikus erővel ruházza fel őket. Attól azonban, hogy tudnak tárgyakat mozgatni, és hogy sorra fedezik fel, mi mindenre teszi ez képessé őket, még nem lettek hirtelen érettebbek, felnőttebbek. Úgyhogy szupererővel is azt csinálják, amit a korukbeli srácok: sportolnak, kicsit szívatják az embereket, csajoznak, buliznak, próbálják magukat népszerűvé tenni. Nekem a finálén kívül ez a szakasz tetszett a legjobban (főleg az iskolai tehetségkutató), amíg a képesség játékos szórakozás és nem hatalom... kár, hogy a drámai alaphelyzet miatt nem maradhatott az.

Ami már kevésbé tetszett, az maga a stílus, legalábbis ahogy indult. Gyakorlatilag az első újkori "found footage" (Ideglelés) óta probléma, hogy a kamerát a szereplők azokban a helyzetekben, amikbe kerülnek csak hiteltelenül tudják használni. Ki törődik a videóval, amikor egy ötvenemeletes szörny vagy egy gonosz lélek van a nyomában? De még talán ennyire rosszul, megerőszakolva soha nem oldották meg, mert már a kamera előkerülése is marhaság. Van bármi értelme annak, hogy Andrew a korábbi piszkálások, megaláztatások mellett egy neonfénnyel világító "Rúgj belém!" homloktetoválással felérő, vállról indítható kamerával kezdi élni a mindennapjait?! Csak szerintem nincs? Mármint azon kívül, hogy éppen egy kézikamerás film készül... Ennél még a szőke csaj "magyarázata" is jobb a "Miért kamerázol?" kérdésre: "Csak úgy...". Ennyi, francnak kérdezel hülyeségeket, tipli tovább, nincs itt semmi látnivaló!

Azaz dehogy nincs! Onnantól, hogy a kézikamera a képességük krónikásává, az események szerves kísérőjévé válik, és nem a körülmények esetlen bemutatása miatt van csak bent, szóval onnantól minden rendben. Rengeteg a kiváló jelenet, amiknek nyomán a várva-várt érzelmi töltet is megérkezik, és remek volt, ahogy együtt tudtam izgulni meg örülni ezekkel a srácokkal. Az utolsó 20 perc "mintha benne lennél" érzete is nagyszerű, az akciók nemkülönben, itt látszik igazán az a 12 millió, amibe a film került.

A kép és a hang a kézikamerás filmekhez mérten teljesen rendben van, az extra kisfilmek közül pedig inkább a 3 perces másodikat (a kamerapróbást) tudom ajánlani. Az első (az 7 perces) sem rossz, de pár sajnálatosan kimaradt mondaton (vallomáson) kívül pont ugyanaz, mint ami a filmben amúgy is benne van. Kár, hogy hozzánk csak a 81 perces változat jött, ahogy néztem, azért a 86 perc sem lett volna rémesen hosszú, viszont lehetőséget adott volna Andrewn kívül a többiek családjának, ambícióinak jobb megismerésére (az "a teljes filmért vegyél BD-t!"-dolgot meg már most nagyon unom).

Röviden: Kb. ilyen az, amikor az ember nem a különleges erővel együtt, Jonathan és Martha Kent óvó kezétől kísérve nő fel, hanem hirtelen pottyan bele a sérelmeinek és a keserűségének mocsarába. És persze ott a kérdés is: Te mit kezdenél egy ilyen erővel?
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. okt. 28. - 6:53
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.3/10 volt.
20.
Brooklyn mélyén Brooklyn’s Finest (2009)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)


Niwrok
értékelése:
2013. okt. 20. - 20:21
Szolgálunk és vétünk
"Az élet nem jóról és rosszról szól, hanem jobbról és rosszabbról"

Alig fél éve néztem a másik, Kiképzéssel reklámozott rendőrfilmet, az Utolsó műszakot, és ahhoz képest, hogy a Brooklyn mélyén volt az, ami kevésbé érdekelt, mégis filmként ez tetszett jobban. Amíg ugyanis Ayer remek forgatókönyve és annak drámaisága mellett a rendezése nekem már nem jött be, addig Fuqua-nak sikerült egy kezdő, de tehetségesnek tűnő íróval együtt dolgoznia (Michael C. Martin), így a történet és a megjelenítés ebben állt össze jobban.

Persze talán nem véletlen, hogy az Utolsó műszak nagyobb népszerűségre tett szert (az imdb szerint egy ponttal jobb). Az emberek biztosan szívesebben néznek filmet hősies zsarukról, akik minden körülöttük hömpölygő mocsok ellenére megtalálják a bajtársiasságnak és a poénkodásnak azokat a kis pillanatait, amivel az eufemisztikus "munkahelyi stresszt" ellensúlyozni lehet, hogy legalább ne mindig vigyék haza magukban a munkát, mint olyanokról, akiket ugyanez már bedarált. A Brooklyn mélyén ajánlóban is említett három zsaruja ez a kategória, de az ajánló valóságtartalma ezen a ponton véget is ér, például nincs itt semmi "a véletlen úgy hozza, hogy együtt kell folytatniuk megkezdett útjukat", mert bár a sorsuk valóban összefonódik, de együttműködésre esélyük sincs. Helyette az egyéni drámák mentén halad a történet, és a nehézkes indulás és lassúság ellenére egyre jobban átérezhetővé vált, hogy mit jelenthet ennek a három embernek nap mint nap munkába indulni, hogy ezt milyen erkölcsi dilemmáktól terhelten teszik. Hogy hogyan folyik össze munka és magánélet, ami mindhármuknál oda vezet, hogy a jogszolgáltatás egyre lejjebb csúszik a fontossági listán, főleg mert a rendőrség intézményének magának is megvannak a maga érdekei, stiklijei, például hogy egy utcai lövöldözés kapcsán kialakult botrányban produkálni kell egy pár rendőrös "pandahírt", ami segít majd a kirakatban a rendőri állomány szebbik arcát mutatni.

"Erre" ott vannak ők hárman. A vallásos Sal, akinek nem csak a felesége és a gyerekei "boldognak látása" a célja, hanem az, hogy a házat, ami már több szempontból sem megfelelő nekik, le lehessen cserélni egy jobbra, és ezért bizony tényleg nem csak annyit tesz, hogy várja a fizetési csekkeket. Az apatikus Eddie, akinek a nyugdíja előtti utolsó hetén varrják a nyakába olyan újoncok felkészítését, akiknek a bizonyítványán még meg sem száradt a tinta, de abban, amit ő tanítani tud nekik, igazságszolgáltatási szempontból nem lesz sok köszönet. A csak Tangoként bemutatott beépített zsaru, akinek pár rendőri vezető jobb választási esélyei miatt kellene még mélyebbre ásva feladnia olyan elveit és kapcsolatait, amiknek a beépítés ideje alatt az életét köszönhette, miközben tehetetlenül kénytelen nézni, ahogy "kinti" élete minden nap távolléttel egyre jobban esik szét. Nem tipikusan azok a figurák, akiknek szívesen osztogatnánk az "A hónap dolgozója" emlékplaketteket, ugye? A film viszont ügyesen meghagyja a kérdést a nézőnek, hogy megvetését, erkölcsi aggályait az egyének, azok jellembeni "hibái" felé irányítja, vagy a "rendszer" ellen, amelyik az egyéneket ilyen helyzetbe hozza.

Mindehhez a film a film megadja az elmerengési időt, két óránál is hosszabb játékidejét lassú drámaiság és két pörgősebb tetőpont jellemzi; az első szinte mértani pontossággal a film közepénél afféle lehetséges fordulópont mindhárom zsarunál, a második meg a finálé majd egy órával később. Mégsem éreztem unalmasnak vagy üresnek ezt az időt, az érzelmek és a pár meglepően érdekesnek és szimbolikusnak ható jelenet (leginkább az maradt meg, ahogy Sal keresztet próbál vetni a liftben, szerintem a film messze legjobb pillanata volt) több, mint elegendő volt.

A DVD-kiadás a -sajnos- szokásos faék egyszerűségű, de érthető, hogy a kiadónak ennél többet nem ért meg: a kép szép, de tudtommal a 16:9 csonkoltnak számít, extrának csak az előzetes minősül, a hang (értsd: szinkron) viszont kellemes meglepetés volt, a sok steril felolvasás után megint olyan magyar szöveget hallgatni, amiket a színészekkel szinte már összenövő "hangok" életre tudtak kelteni.

Röviden: Akik fejében a rendőrök még emberi mivoltuk ellenére is ideálképként élnek, azoknak inkább az Utolsó műszakot tudnám ajánlani. Mindenki másnak ott a Brooklyn mélyén.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. okt. 22. - 7:55
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.7/10 volt.
21.
HA/VER Kick-Ass (2010)  
999 Ft
Listaár: 3190 Ft (-69%)

Kosárba teszem

A beszerzés bizonytalan


Niwrok
értékelése:
2013. szep. 24. - 15:14
Hétköznapi hősök?
Nemrég néztem a második részt, ami akkora élmény volt, hogy gyorsan meg kellett vennem, és újra kellett néznem az elsőt. A Kick-Ass ugyanis moziban nézve alig hagyott bennem nyomot az eltúlzott képregényes stíluson és a szolid társadalomkritikán kívül, így meg akartam tudni, mit mulasztottam két éve.

Most már tudom, semmit. Az van benne, amit elsőre is láttam.

Túl sok mindent próbáltak a készítők összehegeszteni, de a stílusok teljesen elütnek egymástól, amitől a majdnem két órás játékidőben szétfolyik az egész. Legalábbis nekem a romantikus tinikomédia a suli jócsaja után epekedő, de csak csendben otthon recskázó geek lúzerrel (komolyan, percekig az a téma, hogy Dave hogyan, mire, hányszor, és ehhez a művelethez mennyi pézsé kell) igen távol esik a számegyenesen a néha burleszkbe hajló, de amúgy vérbő gengsztermozitól, főleg, hogy időnként egy kevés (túl kevés...) fekete humorral fűszerezik, pl.: Dave anyjának halálával. És akkor mindenre rájön a már említett képregényes stílus és a kb. egymondatos társadalomkritka... igaz, az nagyon erős mondatra sikerült ("Három seggfej ver egy negyediket, és mindenki csak nézi?!", kamerásmobillal, mert ugye ma az a menő, aztán mehet minden a youtube-ra meg az Instára...). Ezek soha nem is fognak összeállni egységes egésszé, de az arányokon sok múlik.

Igazából azt sem tudtam eldönteni, hogy a Kick-Assben mit akartak hangsúlyossá tenni. Foglalkozni a legtöbbet tutira azzal foglalkoztak, hogy Frank D´Amico hajkurássza Kick-Asst, vagy legalábbis azt, akinek őt hiszi, de mindezt legtöbbször unalmasan, elnyújtva, mint egy rossz krimiben. Pedig lehetőség annyi lett volna, mint égen a csillag, eleve a karakterektől kezdve. Kick-Ass mellett Big Daddy és Hit Girl is jó figurák, a vérfröcskölő önbíráskodás meg a gyámügyért kiáltó apa-lánya kapcsolat ellenére is; talán ha négy jelenetben szerepelnek a finálé előtt, múltidézésük viszont remek korona a film képregényes jellegén. Aztán lehetett volna jobban ráfeküdni a Kick-Ass jelenségre, de azóta tudom, azt megspórolták a folytatásra, az első részből ezért maradt ki. Ezek helyett van Red Mist, aki úgy ahogy van, szánalom a köbön, értelmetlen időhúzás minden perc, amit a képernyőn tölt, meg van a gengszteresdi, ami a rakétavetős poénon meg a vérengzés lehetőségén kívül alig szolgált nekem bármilyen szórakozással.

Röviden: Jó alapok, jó karakterek, jó színészek, remek stílus, de összefőzve zavaros és íztelen elegyet alkotnak. Talán a humorból kellett volna több, talán az, hogy tényleg Kick-Ass-ről szóljon a film, lehet az is, hogy csak Speier Dávid fordítása hiányzik (Ha-ver, Kis Dög, Vérprofi... ugyan kérem!), de valami nekem nagyon...
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. okt. 3. - 19:24
A kritikát eddig 4 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 7.5/10 volt.
22.
Börtönregény How I Spent My Summer Vacation/Get th... (2012)  
699 Ft
Listaár: 3290 Ft (-79%)

Kosárba teszem

kb. 1-5 nap alatt szállítható


Niwrok
értékelése:
2013. szep. 17. - 15:34
Üdvözletem küldöm El Pueblitoból
Nem tudom, hogy miért nincs nagyobb felhajtás e film körül, amikor van benne Mel Gibson, akció és poén. Engem is egy itteni ajánló (kösz, Artu!) vett rá arra, hogy megnézzem. Aztán még tetszett is.

Viszont hiába van Mel Gibson a stáblistán, ha főszereplőt kéne mondanom ehhez a filmhez, akkor az a börtön maga lenne. Még egy ennyire döbbenetes és abszurd helyszínt! Néha egyszerűen nem is figyeltem a cselekményre, annyira lekötött hogy milyen és mennyi elképesztő dolgot tudtak belezsúfolni El Pueblitoba. Ha zenei aláfestéssel megtámogatott útifilm lenne, talán akkor is élveztem volna... na jó, lehet, hogy több óra után kiszúrtam volna a dobhártyám ettől a mexikóirap-mariachizene egyvelegtől. Nem is akarok sokat írni róla, mert a meglepetés sokkja legalább annyira része volt a dolognak, mint ennek a "lakóparknak" az olyan apróságai, mint az "üzleti negyed" vagy a V.I.P.-részleg.

A helyet benépesítő karakterek is sokszínűek, legyen az a Gibson alakította Névtelen (ő csak ugyanattól lett az ajánlóban Driver, mint a Drive-é, vagyis hogy vezet), a katonai múlttal és ebből eredő profizmussal rendelkező, de azért érző szívű tolvaj, a "speckó" kissrác az anyjával, a börtönt kvázi-dirigáló gengszterfőnök a családjával (Flor néni rulez!), a saját pecsenyéjét sütőgető és azt láthatóan sokszor fel is faló amcsi konzul, a zsaruk, börtönőrök, egyéb segédek. Még a legutolsó csicskának is van valami jellegzetessége, hogy ne "Ágyútöltelék 1." szerepeljen a stáblistán a neve mellett, ha más nem, legalább egy húszdolcsis szűzmáriás Rolex-utánzat.

Noha azért lehet tudni, hogy a mexikói börtönök nem arról híresek, hogy ott lenni életbiztosítás vagy csupa móka és kacagás, ahogy a Névtelen narrálja saját akcióját és a tapasztalatait, abból szinte ez jött le. Persze, ha sopánkodott volna, akkor is ugyanolyan vacak lenne a helyzete, és lehet, hogy jobban fel is hívja magára a figyelmet. Ez volt egyébként a leghihetetlenebb, hogy a cipős balhén túl alig kötnek bele a "gringóba", még a hecc kedvéért sem... ő meg közben nyugodtan megfigyelhet, szövögetheti a kijutásáról a terveket, és kezdhet el kötődni egyik-másik bentlakóhoz. Eszköze a menekülésre maximum a jókor, jó helyen felhasznált információ lehet, például arról, mi is lett azzal a pármillió dollárral, amivel lekapcsolták a korrupciót hétköznapi könnyedséggel kezelő zsaruk. Aztán sajnos a narráció kezdett elmaradozni, míg végül az egész egy félórás, mesterien megtervezett duplabosszúban csúcsosodott ki; az is jó volt, csak nem annyira.

Röviden: Szórakoztatóan morbid börtönfilm, ahol a véres leszámolások és összeesküvések közé azért csak befér a cinikus humor is. A valóság amúgy is sokszor rálicitál bármilyen elképzelésre, másrészt meg még ezt is komolyabban tudtam venni, mint tavaly a szappanos drogoperába hajló Vadállatokat.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. szep. 22. - 19:46
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.3/10 volt.
23.
Az öt legenda Rise Of The Guardians (2012)  
999 Ft
Listaár: 3290 Ft (-70%)

Kosárba teszem

RAKTÁRON


Niwrok
értékelése:
2013. szep. 16. - 16:28
The Avengers - Holiday Special
A tavalyi év végi bejglis punnyadás egyik legkellemesebb meglepetése volt ez az animációs film, amit szinte csak egy véletlen miatt néztem meg, pedig kár lett volna kihagyni.

Az Öt legenda stábja -ha már egyszer ismert alakokkal dolgozik, akkor- érezhetően a karakterekre, azok bemutatására akarta helyezni a hangsúlyt, de ehhez kellett összekötésnek valami izgalom és akció, ezért tér vissza Szurok alakjában a Végtelen történet Semmije, félelemmel és csalódottsággal "fertőzve meg" a gyerekek álmait, reményeit, képzeletét. Ezt persze nem nézhetik tétlenül a szülői intelmek és ünnepi hagyományok közül előlépő szereplők, a Mikulás, a Húsvéti Nyúl, a Fogtündér meg az álomhozó Homokember, és az önmagában, céljában és múltjában még jócskán bizonytalan Dér Jankóval kiegészülve felveszik a harcot a gyerekeket unott zombivá változtató rémálomhordák ellen.

A szereplők újragondolása abszolút ötös. Nem csak a róluk szóló mesékhez kötik őket, hanem úgy vettem észre, hogy egy-egy földrészhez is, és azok jellegzetességei segítségével alkottak a feladatukhoz mérten céltudatos és felelős, de ugyanakkor legbelül gyermeki, játékos, vagány és érzékeny figurákat. Így lesz a Télapó két hatalmas szablyával felfegyverzett, tetovált kozák harcos, aki a szabadidejében jégből farag játékvasutat láncfűrésszel, a Húsvéti Nyúl az ausztál vadonok harci rutinját sugárzó Rambo-felderítő, aki hímes tojásként dédelgeti a hímes tojásait, Dér Jankó a jeges csínytevések skandináv mestere, és így tovább. A személyiségük és az otthonuk, a csapattagok közti viszonyok, apró cinkelések, versengések bemutatásának szentelte a stáb a játékidő jelentős részét (főleg az északi sarknál voltak elemükben,a csengettyűs manók mindig megmosolyogtattak), nekem is ezek tetszettek a legjobban. Hogy ezek mellett kellett Jankó jellemfejlődése, Szurok mesterkedése és a gyerekszereplők asszisztálása, az inkább szükséges volt, mint szerves eleme a sztorinak, de összességében nagy élmény volt.

Ezen felül nagyon szoktam és tudtam értékelni, hogy végig a gyerekeknek szól, nem lett családi mutáns a mindenféle korosztályoknak való kiszólásokkal. Egyetlen beszólás volt csak, amin megrökönyödtem, annyira nem illett a film stílusába... mert hát amikor Szurok azzal vág vissza egy kis gúnyért Nyuszinak, hogy "Szopogass tojásokat!", azért azt nehéz nem úgy érteni, hogy "Kapdbe, Nyuszi!"...

Az animáció is remek, bár itt már akadnak hiányosságok; Fog és Nyuszi otthona is elég kopár és elnagyolt, a gyerekek dettó, Cukin kívül igazán egyiküknek sincs igazi jellegzetessége. Ilyenkor viszont elég volt eszembe jutnia, hogy a Dreamworks miket alkotott a mindenféle részecskékkel, és az máris elég volt, hogy ne foglalkozzak sokat a kevésbé sikerült elemekkel. A kavargó homok és hó meg a mindenféle egyéb szemcsék ugyanis nagy kihívás elé állíthatták a rajzolókat, ezeket tudtommal nem könnyű valósághűen ábrázolni és leprogramozni, ezért talán még bámulatosabb, ahogy Homokember meg Jankó az akaratukkal mindenféle formákat adnak nekik. Mint egy Zöld Lámpás gyerekeknek... merthogy ez az Őrzős dolog le sem tagadhatna egy kis Bosszúállók / IgazságLigája hangulatot:).

A kép és a hang kiváló, extrák is vannak jócskán, bár én örültem volna egy képes werkfilmnek is; ami van, az csak a színészekkel, a kiválasztásukkal és a hangjukkal foglalkozik, a többi érdekesség az audiokommentárban kapott helyet, amit nem szeretek annyira... bár biztos van, aki meg ennek örül jobban.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. szep. 22. - 19:46
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9/10 volt.
24.
A végzet napja The Day (2011)  
299 Ft
Listaár: 3190 Ft (-91%)

Kosárba teszem

RAKTÁRON


Niwrok
értékelése:
2013. szep. 16. - 14:57
Küzdj, aztán meghalsz
"Megtanultam, hogy többé nem fog kenyeret sütni. Nem fog növényt termeszteni, nem fog állatot nevelni. Megtanultam, hogy nincs jövője. És most éppen azt tanulom, hogy mennyi időbe tellik, amíg éhenhal."
/28 nappal később/


Egy kisköltségvetésű film elé nyilván nem ülök le olyan elvárásokkal, és ha egyébként a történet vezetése, egy-egy érdekesebb fordulat vagy a karakterek kidolgozottsága ellensúlyozza a dollármilliók hiányát, akkor esetenként jobban tudok lelkesedni a kisebb, de energiát és lelkesedést sugárzó filmekért, mint nagyobb testvéreikért. Sajnos a Végzet napja nem ilyen.

Pedig az alapötlet egyébként nem rossz, ahogy egy meg nem nevezett katasztrófa után egy maroknyi kóborló ember a semmi közepén menedéket és megváltást vél találni, hogy aztán mindez nagy leleplezésekbe, a csapatot szétfeszítő konfliktusokba és persze élet-halál harcba torkolljon. Csak hát a hangulat, az nem akart összejönni, pedig nagyon igyekezett a stáb ráfeküdni az elcsigázottságra a film majdnem-szürkeárnyalatos képi világával, a szereplők szinte folyamatos néma maga elé meredésével, ami a zuhany-jelenet melankolikus depressziójával érte el a mélypontot. Ez a műviség nem segítette nekem a beleélést; inkább az izzadtságszagot éreztem belőle, mint hogy milyen lehet ilyen hosszú ideje túlélésért küzdeni... azt még elhittem nekik, hogy a szövetségük összetartás helyett a kényszerűségen alapul, de hogy ilyen felállásban, ilyen képességekkel és mentalitással akár tizenketten is képesek voltak ellátni magukat éveken át, azt nem. Sosem szeretem, ha egy film saját magának állít fel szabályokat, aztán fél órával később -minimum amnéziásnak nézve a nézőt- a forgatókönyv fel is rúgja azokat, csak mert az úgy látványosabb vagy izgalmasabb. És ugyanez a felbukkanó "klánra" is igaz: ha ennyire eszköztelenek és rutintalanok lettek volna a túléléshez, ahogy itt az éjszakai rajtaütésnél előadják, ekkora áldozatokkal járt volna a túlélésük, akkor ez a klán már rég nem létezne.

Szerintem túl nagy időtávot akart felölelni a film, túl mély megrázkódtatásokat akart megidézni, túl drámai akart lenni, közben meg túl művészi és érzékeny is... de szerintem egyikkel sem sikerült megbirkóznia. Ennek okán pedig a gyengécske számítógépes animáció is jobban feltűnt.

Az utóélete miatt mégis megragadt a fejemben. Az út, mint viszonyítási alap nekem is felvetődött, sőt, aktualitása miatt a Kolónia is. Részben éppen az húzta le a kedvem, hogy a The Day egyikkel szemben sem állt meg, viszont feltűnt, hogy még azokhoz képest is mennyire kilátástalan az egész. A kísért fiú vagy hogy lehet valami a hósivatagokon túl, azért csak-csak azt jelenti, hogy van miért menni, itt viszont egy befőttesüvegen meg a naivnak ható reményen kívül tényleg nem maradt semmi. Plusz hogy a film felvázolja a túlélés két lehetséges módját, majd rögtön véleményt is mond róluk, melyik lehet célravezetőbb, az érdekes volt.

A DVD "van"; ahogy R2-D2 írta, ez alatt már tényleg csak az van, hogy a képet és/vagy a hangot nem teszik a lemezre.

Röviden: A felszínen egy közepes posztapokaliptikus picsahorror, a mélyebb rétegekben pedig a remény hiányától nyomasztó ábrázolása annak, milyen is lehet majd a világ, hova vezethet, ha az emberiség "a szakadék szélén" sem változik meg.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. szep. 22. - 19:46
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.7/10 volt.
25.
Love Never Dies – A szerelem örök Love Never Dies (2012)  
999 Ft
Listaár: 3190 Ft (-69%)

Kosárba teszem

A beszerzés bizonytalan


Niwrok
értékelése:
2013. szep. 14. - 22:26
Az Operaház fantomja 2. - A visszatérés
Az Operaház fantomja az egyik kedvenc musicalem, és bár kerek egésznek gondoltam a történetét, amikor megláttam, hogy van folytatása, ráadásul DVD-n meg is nézhetem, hiába gondoltam szükségtelennek, a kíváncsiság győzött a fenntartások felett.

Érdemes volt, de pont a folytatás-jellege miatt a megnézése nem ment hullámvölgyek nélkül. Azon még túltettem volna magam, hogy a sztori lassan indul be és hogy a fordulatairól egy közhelyes szappanopera jut eszembe (ezért is választottam fentre azt a kissé gagyinak ható címet), de ahogy a szereplők sorsát alakította Webber az elmúlt tíz év tükrében, az nem tetszett. Mintha minden, amihez a Fantom hozzáért, az megerjedt és szétmállott volna, az évek alatt legalábbis kifakítva a tiszta szeretetet és szerelmet; helyükbe képmutatás, megalkuvás és féltékenység lépett, amint azt a "Dear Old Friend" "szépen" ki is fejezi. Christine-en kívül igazából csak a becsvágy, a sértettség és a kapzsiság mozgatja a szereplőket, amihez nagyon elkelt Gustave alakjában a gyermeki ártatlanság, aki majdnem mindenre gyönyörködve csodálkozik rá.

A dalokra már egy fokkal jobban sikerült ráhangolódnom, de hiányzik az eredeti musical egységesen magas színvonala, amit akár egy mp3-lejátszóban is szívesen hallgattam. Talán négy vagy öt emlékezetesebb van köztük, azok is inkább a második harmadtól, és ahhoz képest, hogy az első taktusaitól a szőr felállt a hátamon, végül a "Beauty Underneath" lett a kedvencem. A dalok legjobb percei azok, amikor megidézik az Operaház dallamait, apró átkötésként, utalva azok érzelmeire és mondandójára.

Ami viszont vitán felül tetszett, az a melbourne-iek produkciója volt, ahogy színpadra vitték a darabot. Zseniális díszletek, kiváló jelmezek, remek előadások, erős érzelmek; nyilván nincs viszonyítási alapom, de hát vannak dolog, amik önmagukban is jók. Főleg az volt meglepő, hogy viszonylag kicsinek hatott a színpad, és mégis rengeteg csodás dolgot sikerült megvalósítani, a Cony Island és a revük világa annyira zsúfolt, hogy teljesen beszippantott, ahogy a többi tánckaros jelenet is, és ez kellett is a duettek bensőséges világát ellensúlyozni.

A DVD hangzása kiváló, a kép viszont nálam a mozgásoknál folyamatosan csíkozódott, és ez sokat rontott az összhatáson.

Röviden: A nagy elődhöz, az Operaház fantomjához nem tudott felnőni, de talán nem is akart. Összhatásában messze van a tökéletestől, de részleteiben gazdagíthatja annyira a nézőit, hogy érdemes legyen megvenni a DVD-t.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. szep. 22. - 19:46
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.3/10 volt.
26.


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)


Niwrok
értékelése:
2013. szep. 11. - 21:11
Kamera által kontrasztosan
Hogy "merőben új" vizuális élmény lenne, azt az ajánlóval szemben talán nem mondanám, pont az ott is említett Baraka miatt, de hogy egyedi, azt biztosan.

Hogy miben hasonlít a Samsara Ron Fricke 20 éves művére (nem, ez nem a rendező lejárt szavatosságú tápszere vámpíroknak:))? Tulajdonképpen a leforgatott képeken és az új téma, a körforgás bemutatásán kívül mindenben. Ugyanúgy a néző benyomásaira van bízva minden, narráció híján, ugyanúgy fényképszerűen kimerevített portrék, tájképek, a modern világ monoton hömpölygése és különleges jelenetek váltogatják egymást, mindezt aláfestve általában meditatív zenékkel, melyek érdekességképpen időnként a képek ritmusára csendülnek fel. Megmaradtak a remek átkötések és asszociácíós láncok, megmaradtak a gondolkodásra és ráhangolódásra ösztönző momentumok, amik jók, de néha olyannyira, hogy komplett jelenetek kerültek át. Szinte már kihagyhatatlannak éreztem a járdákon áramló embermassza és a csirkevágóhíd felelevenítését, a szerintem a filmet a kellemesnél hosszabbra nyújtó összvallási félóráról nem is beszélve.

Viszont a hasonlóságok ellenére is sikerült megismételhetetlenné tenni Fricke-ének a Samsarát, mert ezeket a képeket így biztosan soha nem lesz alkalma látni senkinek máshol. Közhelyesen azt is mondhatnám, hogy aki látta a Barakát, és tetszett neki, az azért nézze meg, aki nem, az meg azért. Na meg azért, mert néhány jelenet igazán kimagasló, akár sokkoló, legyen az a különleges koporsók világa és az abból való átvezetés a fegyvergyártásra, a "törzsi" testformálások bemutatása két távoli világban, vagy éppen a számomra megmosolyogtató jelenet a zumbázó rabokkal. És hogy milyen apróságokat rejthet a film: leginkább egy "Safety First" (kb. "a biztonság mindenek előtt") feliratú pólóban guberáló nő ragadt meg a fejemben, akit csak véletlenül vettem észre a többi ember között. Egyetlen egy jelenet volt, aminek semmi helyét nem láttam a filmben, az öltönyös fickó performansza az agyaggal meg a sminkkészlettel, abszurditása ugyanis nekem nem illett a statikusságukban is életszerű, például egy élet kimerevített tablóját mutató jelenetek közé sem.

Úgy éreztem, Ron Fricke azt szerette volna bemutatni a maga eszközeivel, hogy mi változott és mi maradt a világban az alatt a 20 év alatt, amióta a Barakát leforgatta, illetve mit tapasztalt azóta belőle, de még nem volt alkalma megmutatni nekünk. Lehet, hogy megmaradtak a Baraka stílusjegyei, a központi elemek és a film szerkezete, cserében tényleg olyan helyekre, ismeretekbe nyerhetünk betekintést általa, amit nincs az a csillió természetfilm-csatorna, hogy vissza tudják ezt adni. Talán ez lehetett a legnagyobb változás a 20 év alatt: konkurálni a fotel-világutazókat ontó tévéállomásokkal, miközben döbbenetesen mutatkozik meg azok sablonossága, amikor Fricke egyszerűen a kamera elfordításával egy teljesen új összefüggésben láttatja a gízai piramisokat.

Röviden: Hol lazábban, hol szorosabban összefonódó képek és zenék, hangulati benyomások sorozata a mai világról, melyek kellő nyitottsággal és türelemmel párosulva különleges és elgondolkodtató utazássá állnak össze. Hiányukban rapid altató.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. szep. 19. - 23:30
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.7/10 volt.
27.
Nyolc tanú Vantage Point (2008)  
2.290 Ft
Listaár: 3290 Ft (-30%)

Kosárba teszem

A beszerzés bizonytalan


Niwrok
értékelése:
2013. szep. 9. - 7:01
Nyolc tanú - Egy merénylet panoptikuma
A Nyolc tanú harmadik nézése jelentett apropót arra, hogy ennyi év után írjak róla az adatlapra, és ez azt hiszem, jelenthet valamit.

Leginkább azt, hogy a stábnak egy elég szimpla akciófilmet sikerült egy mozifilmeknél egyedi módszerrel érdekesebbé tenni, és még a műfaját is megváltoztatni kicsit. A trükk az, hogy nem az általánosan használt lineáris, legfeljebb keretes történetvezetést használták, hanem egy szűk időtartamot, nagyjából fél óra eseményhalmazát bővítették ki úgy, hogy a jelenlevőkkel/résztvevőkkel történteket a saját szempontjukból mutatják be. Zseniális, ahogy az első szakasz, háttérben a tévés közvetítőkocsival felvázolja, mi és hogyan fog történni: nézőként megtudjuk, hogy egy nemzetközi terroristaellenes csúcstalálkozó zajlik egy spanyol városban, és ennek során terroristák jól szervezett merényletet hajtanak végre az USA elnöke ellen, és ahogy az adásrendező váltogat a kamerák képe között (pontosabban mintha más-más kamera által rögzített felvételeket nézne egyesével), úgy látjuk minden szakaszban ugyanazt, de máshogy. Hiszen nem mindenki ugyanott állt, nem mindenki ugyanarra nézett, sőt, még az is megtörténhet, hogy két ember nem ugyanazt a következtetést vonja le ugyanarról az eseményről, a személyiségükből és az ismereteikből eredően. A film csak pár csomópontot ad meg (amikor a különböző nézőpontok összekapcsolódnak, vagy amit mindenki láthatott/hallhatott), és ezek közé már a nézőnek kell beillesztenie a kirakós darabjait. Ebből persze lesz/lehet sok félreértés, átverés, trükközés, ettől esetenként a legapróbb dolognak is jelentősége lesz később, és az ebből eredő információhiányra építi a film a fordulatait. Csak szemléltetésképpen: a merénylet helyszínén hallatszik egy távoli robbanás, de hogy mi, hol és miért robbant, azt csak három szakasszal és jó fél órával később tudjuk meg. Ez pedig qrvára tetszett! Még harmadszor látva is többször kaptam magam azon, hogy pörög az agyam a látottakon, pedig már tudtam, mi a vége, vagy éppen a szívem és a légzésem lett hevesebb, pedig kevés dolog untat jobban mostanában egy akciófilmben, mint egy töltelék autós üldözés, ami az összetörő autók számával egyenes arányban szokta apasztani az érdeklődésem.

Már utaltam a film tagoltságából eredő másik különlegességre: mivel emberek nézőpontjait látjuk, így a dolog sokkal személyesebbé válik. Bár a Nyolc tanú egy merényletről szól, de nem a merénylet áll a középpontban, hanem az emberek, akiknek a sorsa, az életútja speciel pont egy merényletben fonódik össze. Egy szimpla akciófilmhez képest mindenkinek egy kicsit jobban megismerjük a múltját, a céljait, a körülményeket, amik miatt erre a térre jött, és amiért részese lesz a merényletnek passzív szemlélőként, tanúként, testőrként, bűnsegédként vagy akár terroristaként. Mint egy Szent Lajos király hídja, csak van benne robbanás, autós és gyalogos üldözés, lövöldözés meg mindenféle egyéb izgalom.

Ennyi szál összefogása persze erős kezet és precíz tervezést kíván, és ez az, ahol kissé megcsúszva a film a "kiváló"-ból "csak" "nagyon jó" lett nekem. Többször éreztem úgy, mintha a film "dezorientált" lenne térben és időben, amitől bizonyos események időérzete megváltozik, és nem csak Einstein relativitáselmélete miatt:)... de ez úgyis csak azoknak mondhat valamit, akik látták. A másik egy apró negatívuma a más nézőpontú ismételgetésnek: ami elsőre unalmas, esetleg zavaróan felesleges volt, az másodszorra is az lesz, és nekem ilyen volt az FBI-osok kergetőzése a rendőrrel. A harmadik "hiba" pedig a vége, mert bár szép dolog a reflex meg a "jószándék", de azért csak hidegvérű gyilkosokról beszélünk, az ég szerelmére... De megnyugtatom az érdeklődőket, egyik sem akkora probléma, hogy bárkit el akarnék beszélni a Nyolc tanúról.

A film értelmezését segíti és az esetlegesen rejtve maradt érdekességeket tárja fel a majd 45 percnyi extra a lemezen, ami minimum piros pont. Például hogy pár szereplővel hogyan utalnak a Kennedy-merénylet egy-egy ismert figurájára, vagy hogy William Hurt hogyan oldotta meg a szerepéből adódó kihívásokat. Persze van hátlapogatás is ("X.Y. fantasztikus színész/rendező, csodálatos volt vele dolgozni"), de melyik interjús extrában nincs?

Röviden: Hogyan változtathatja meg egy esemény vagy egy ember megítélését, ha több tanú mondja el ugyanazt a történetet róluk? Erre a kérdésre keresi a választ egy ötletes kirakó keretében a Nyolc tanú, miközben egyszerre játszik a nézővel és játszatja is. Próbálkozásnak ügyes, és egyszer talán valaki felfedezi és tökéletesíti a benne rejlő potenciált.

U.i.: Azt tudja valaki, hogy jöhetett ki a címben a nyolc:)?
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. szep. 11. - 10:46
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9.3/10 volt.
28.
Hisztéria Hysteria (2012)  
699 Ft
Listaár: 3290 Ft (-79%)

Kosárba teszem

RAKTÁRON


Niwrok
értékelése:
2013. szep. 2. - 17:07
Forradalmi felfedezés! A nők is élvezik!
Ha valakitől a viktoriánus kori Anglia jellemzőit kérdeznék, elsők között biztosan a prüdériáig eltúlzott szemérmesség lenne a válasz. Ezt sugallják a Jane Austen regények és a korabeli kosztümös filmek, amikben az intimitás és a gyönyör csúcsa egy parkbeli séta tavaszi bódító virágillatban, és amik alapján egyesek odáig merészkedhetnek, hogy gúnyosan elintézik annyival, a viktoriánus korban nem is volt szex. Pedig volt, kellett lennie:), csak az akkori és a mostani tudományos ismeretek, nézetek és társadalmi normák eltérése miatt ezeket inkább megmosolyogjuk vagy szörnyülködünk rajtuk. Ugyanez megvolt az általános orvoslásban is, hiszen a népi gyógymódokból és a kuruzslásból épphogy kikacsintó Harley Street-i doktoroknak már a higiénia, a kézmosás és a baktériumok léte is forradalmi, sőt, őket szakmai hiúságukban sértő gondolatnak bizonyult, nemhogy azzal nézzenek szembe, hogy a mindenfajta női hangulatváltozást egységesen hisztéria névvel illető "betegség" talán árnyaltabb diagnózist kívánna, és annak esetleg a szexuális feszültségből, a vágyakból és azok megélésének hiányából eredő okai vannak.

A sok komolytalan pajzánkodás mellett ezért olyan, a korszakból eredő komoly témákat is napirendre tűz ez a film, mint az osztályellentétek, a nők elnyomása, a manapság már egyszerűen barbárnak ható orvosi módszerek mindennapossága, stb., de azért nem kell megijedni, ez csak a kerete a "személyi élvezeti eszköz" feltalálásához vezető eseményeknek, az ennek nyomán szép lassan kibontakozó románcnak, meg persze az egyre nagyobb számban a hisztériát enyhítő "kezelésre" érkező londoni dámáknak. Ez utóbbiak a legjobb pillanatai a filmnek, mert az azért tényleg vicces, hogy a karót nyelt előkelő hölgyek verbális ("Csináld erősebben, te csődör!") és mindenféle egyéb önkéntelen reakciókat adnak a "kezelésre", felpolcolt, elfüggönyözött lábbal, teljes utcai díszben az asztalon fekve, ellenpontnak meg ott a szobalány, aki készséggel ajánlja fel, hogy 6 shillingért ő is szívesen benyeli a karót. Kb. ilyen szinten kell elképzelni ebben a filmben a bujálkodást, a legintimebb jelenet két párosodó kacsa, úgyhogy ezúton szeretnék gratulálni az NMHH-nak a képmutató 16-os karikához...

Igazából minden szereplő remekül megírt, az őket alakító színészek kiválóak, miattuk mindenképpen érdemes megnézni a filmet. Szívesen emelném ki Maggie Gyllenhaalt, elvégre ő nagy kedvencem, de inkább a fakóbb, kötelességtudóbb fiatal testvért alakító Felicity Jones, és a folyamatosan a golyóit markolászó (szigorúan kézerősítő célzattal, görcsök ellen!), az elveinek és az elképzeléseinek megfelelő helyet kereső ifjú doktor (Hugh Dancy) maradt meg.

Az egyetlen problémám a filmmel kapcsolatban, hogy a stáb túl sok mindent akart beletuszkolni, és azokat nem a legjobb ritmusban váltogatják. Így pár jelenet elnagyolt míg mások túl szájbarágósak, túl hirtelen váltások vannak benne egyre üresebben kongó párbeszédekkel, a vége felé pedig igazából mindenfajta előkészítés nélkül egyengetik el a szereplők sorsát, hogy tudjuk, mindenki megtalálta a helyét.

A DVD nekem átlagosnak tűnt, mert bár a kép szép, élénk és részletgazdag, sajnos a szinkron alatta maradt az elvárásaimnak, sem a beleélést, sem a hangszíneket nem sikerült minden esetben eltalálni. Extra még előzetesek szintjén sincs, illetve maga a film tartalmaz egy extrának is tekinthető képes történeti áttekintést a vibrátorok fejlődéséről.

Röviden: Egy ilyen kellemesen szórakoztató romantikus komédia után igazából csak az maradt, hogy mindenkinek sok-sok "paroxizmust" kívánjak:).
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. szep. 8. - 17:42
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.7/10 volt.
29.
Aranypolgár Citizen Kane (1941)  
999 Ft
Listaár: 2990 Ft (-67%)

Kosárba teszem

kb. 1-5 nap alatt szállítható


Niwrok
értékelése:
2013. aug. 30. - 10:41
A modern Midász
Nem tagadom, kicsit "muszájból" álltam neki az Aranypolgárnak, merthogy a "filmművészet klasszikusai" jellemzően nem hatnak meg, legfeljebb, ha a történetük, az alaphelyzetük felkelti az érdeklődésem. Orson Welles ezen filmjében Charles Kane, mint médiamágnás élettörténete és a mindenhol -pl.: az egyik Columbo-epizódban:)- burjánzó "rózsabimbó" rejtélyessége együtt elég volt ahhoz, hogy befizessek rá.

Amit az első percekben nagyjából meg is bántam, mert azok komor zavarosságára abszolút nem volt hangulatom. És már előre mondom, hogy nem különösebben hatott meg az "első számú amerikai film" és a "mérföldkő" meg ilyenek; volt már film, aminek elismertem a helyét a világ filmművészetében, de a polcomon nem adtam neki helyet. Ahogy azt is tudom, hogy lexikonokat írtak már tele az Aranypolgár mindenféle dolgával, tehát az én pár sorom aztán nem oszt, nem szoroz, sőt, kifejezetten feleslegesnek tűnhet, de nem szeretem, ha számomra bármilyen szempontból emlékezetes vagy kimagasló filmek adatlapja üresen tátong :) .

Ugyanis a híradós montázsból kezdtem ráérezni a dolog ízére. Kicsit talán hosszúra sikeredett, és a fejhangon visító narrátor sem lett a kedvencem (még akkor is, ha tudom, hogy ez volt az általános akkoriban, és legalább felkészített a színészek hasonló hangszínű és hadarós beszédére), de kezdett tetszeni az érzés, hogy valami "újat" és "monumentálisat" látok. 70 év távolságából, vajmi keveset tudva a kor filmjeiről persze nehéz ezt elképzelni, hogy mi a tényleges újítás és kísérletezés, és hogy ezek az akkori nézőkben mit válthattak ki. De még a saját viszonyítási rendszeremben is izgalmas volt némelyik perspektíva vagy kameramozgás (főleg a statikus beállításokhoz képest, és az elképzeléssel együtt, hogy az akkori technikával hogyan lehetett az megvalósítható!) vagy az eltolások vagy a játék az eltérő méretekkel, magasságokkal... Nem feltétlenül jött be mindegyik, de az biztos, hogy majd minden vágás hozott valami érdekességet. Ha egyet kéne kiemelnem, az az lenne, ahogy Welles az idő múlását érzékeltette és az elhidegülést hangsúlyozta Kane és az első felesége között, ha kettőt, akkor meg azt tenném hozzá, amikor a kiadói bulin emberek beszélgetnek, és közben Kane meg a tánckar "tükröződik" az ablaküvegen.

Ez már átvezet a történethez, aminek szintén nagyon kellemes vonásai vannak. A már említett híradórészlet ugye felvázolja a teljes film sztoriját, de kizárólag a száraz tényekre és eseményekre korlátozódik, vagy amit annak idején szenzációnak, egzotikusnak gondolhattak, ezért lehet szó Xanaduról perceken át. A többi pedig ezt a vázat tölti fel az egyes események hátterével, az emberrel, a drámákkal, elvekkel, emlékekkel, amiket a tárgyak nem, csak a többi ember őriz meg. Ebben már önmagában az érdekes volt, ahogy azt éreztem belőle: ha Kane úgy hal meg, hogy nem mondja ki a "rózsabimbó"-t, és emiatt pár újságíró nem kezd nyomozásba arról, hogy miért mondhatta, és keresik fel ehhez a Kane életét végigkísérő vagy akár meghatározó embereket, meghallgatva a személyes történeteiket, akkor igazából a lőtéri kutyát nem érdekelte volna, hogy milyen is volt az az ember, aki Xanadu képében igazából extravagáns síremléket, egy kastélypiramist építtetett magának Florida partjainál...

És erről a "milyen"-ről is lehetne sokat írni, egy a hatalom és a vagyon csapdájába esett emberről, meg az általánosabb érvényű mondatokról, a média bemutatott hatalmáról, a színészekről (nem véletlenül említettem az előbb Kane első felségének jelenetét, ugyanis Orson Welles mellett Ruth Warrick játéka maradt meg leginkább), az olyan szimbólumokról, mint a kirakós a végén, de ahogy mondtam, ezt már biztos megtették sokan előttem.

A DVD teljesen rendben van, a kép alig valamivel tűnt rosszabbnak -csak hogy fekete-fehér példát mondjak-, mint a Némafilmesé, pedig azért ott is csak van 70 év különbség, a hangtól pedig nem lehet csodát várni. Extra pont annyi van, amennyi kell és amennyi lehet; azokból a diavetítés volt igazán érdekes.

Röviden: Ilyen régi filmeket szívesen nézek: amik nem valaki által különlegesnek kikiáltott, de vitrinben tartott, poros műemlékek, hanem a jelenben is értelmezhető mondandójuk, időtlen szituációik vagy látványos szimbolumaik vannak. Az Aranypolgár nekem mindhármat megadta.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. szep. 3. - 6:02
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9.3/10 volt.
30.
Gonosz halott (2013) Evil Dead (xped2013) (2013)  
990 Ft
Listaár: 3190 Ft (-69%)

Kosárba teszem

RAKTÁRON


Niwrok
értékelése:
2013. aug. 31. - 23:10
Démonlakta ház az erdő mélyén
Ez megint olyan film volt, ahol nem láttam az eredetit... illetve de, az egyik folytatást, a Holtak seregét, úgyhogy nem volt viszonyítási alapom... illetve de, csak nem a Raimi-féle Gonosz halott, és hogy helyette mi, arra a címben utaltam is.

Mert ahogy annak idején a Ház az erdő mélyén-nél leírtam, az annyira a gyökerét ragadta meg az erdei menekülős horroroknak, hogy onnantól minden ilyen csak annak a tükröződése, egy lehetséges változata lesz, legalábbis nálam, egy jó időre. Hogy a pincében kóválygó fiatalok ezúttal nem zombikat, hanem a démonidéző Holtak könyvét pörgetik ki a szörnyruletten, technikailag részletkérdés, ahogy az is, hogy a "háttérstáb" ezúttal nem látszik, és nem is nagyon éreztem, hogy közbe kellett avatkozniuk.

És ez jó. Önmagában már az is baromi jó dolog, hogy végre olyan "picsahorrort" láthatok, amit nem egy hepimíl-menü árából dobott össze pár lelkes amatőr vagy kezdő filmes. Elsőként említve tudtam értékelni a forgatókönyvet, tetszett, hogy nem csak meghalni mentek a házba a hullajelöltek, hanem volt céljuk, volt személyes kötődésük a helyhez, volt ok, amiért az első gyanús jelekre nem volt pakolj-pucolj, ami folyton rákfenéje az efféle filmeknek. Lehet, hogy néha (főleg a faágak között átszűrődő fényeknél) egy kicsit giccsbe hajlik, de vannak szakmai tudásról tanúskodó beállítások, vannak rendes, CGI-vel megtámogatott maszkok és olyan kelléktár, amit egy rendes démonos-trancsíros film megkíván.

Igazából egy dolog hiányzott nekem kicsit belőle: a hangulat, még pontosabban a démonmegszállás okozta zsigeri rettegés. Időnként a rendező nem a klasszikust, hanem a paródiába hajló, morbid humorú folytatásokat tartotta szem előtt, és ebből a humorból próbáltak átmenteni az új filmbe is, plusz pár legendás jelenetet vagy képet én is ismerek, de nem mindig találták el a helyét a tisztelgésnek. Valahol az elektromos késsel végrehajtott csonkolásnál tűnt fel, hogy inkább mosolygok, mint rémüldözök, hogy aztán a fináléra már a Horrorra akadva komolyabb nagytestvérét véljen látni a képernyőn.

Amit lehet is nézni, lévén a kép és a hang is kimagasló, még a csekélyebb kapacitású formátumon is, amin az angol feliratos, 25 percet kitevő előzetesek is sokat dobnak.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. szep. 3. - 6:02
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 7.7/10 volt.
31.
Majd meghalnak Mandy Lane-ért All the Boys Love Mandy Lane (2006)  
299 Ft
Listaár: 999 Ft (-70%)

Kosárba teszem

A beszerzés bizonytalan


Niwrok
értékelése:
2013. aug. 17. - 18:41
Majd meghaltam Mandy Lane-től
Pontosabban a katatón unalomtól, amit előidézett.

Amatőr, kézikamerás horrorokon edződve is Mandy Lane az egyik leggyengébb időpazarlás volt, amit az utóbbi években elszenvedtem. Nevetségesen ostoba, az undoron kívül semmifajta érzelmet kiváltani nem tudó karakterek egy olyan történetben, amit kb. egy frusztrált, mindenki által kiközösített, pubertás lúzer írhatott, közvetlenül azután, hogy a huszadik nő is nevetve hajtotta el melegebb éghajlatra, de még azelőtt, hogy szociopata ámokfutásra indulna. Hasonló személyiségek alkothatták a stáb többi részét is, mert a szükségesnél nagyobb élvezetet találtak a rengő mellek lassított felvételen mutatásában, és amikor a két bugyis csajt a lépcsőn felfelé menet vagináig tolt objektívvel vették fel, azon már csak nevetni tudtam. De ezektől még szimplán közepes is lehetett volna az élmény...

Az viszont milyen szánalmas már, hogy a karakterek maguk "jelzik" az írónak, hogy mennyire rohadtul unják magukat (kétszer is elhangzik, hogy "unatkozom"), csak mert órákon át nem történik semmi más, mint hogy egy rakás tenyérbemászó tini enyeleg és mindenfélét vedel meg szív! De hát virrasztani kell, amíg az író nem hajlandó mindenkit szép sorban kinyírni! Vagy az, hogy a gondnokfickóval azért kéne együtt érezni, mert elmeséli, mekkora megrázkódtatás volt neki nemrég negyven beteg marhát agyonlőni... ja, és mindezt azért, hogy meglegyen az indok, szegény Mandy Lane miért tapicskolhat egy dögkútban a finálé során. Na és hogy a film azzal próbál feszkót építeni, hogy "a feszengősen induló programról már jó előre a legrosszabbakat gondoló" Mandy időnként nyugtalanítóan sejtelmes zene kíséretében odanéz valahova, mint az UFO-látó Pista bácsi, aztán hűmiapicsa, megint nincs ott semmi?! Én is hasonló "jókat" gondolok amúgy a hátsó borítón levő parasztvakító kamuhalmaz megfogalmazójáról (ld. "ajánló"), a Screen Daily idézett írójáról már nem is beszélve. Na meg könyörgöm, senki ne mondja, aki esetleg látta a filmet, hogy három tized másodperc alatt nem jött rá arra, kit is rejt a csuklya!

Az első és az utolsó tíz perc ér valamit. Az elején azért, mert azt hiszed, ez még jó lesz, a végén meg az író megpróbálkozik valami fordulatfélével (de előtte még végig kell kínlódni azt a röhejes jelenetet, ahogy a véres, sikítozó csajt kilométereken át "kergeti" egy Lexus a szántóföldön), csak akkor már hiába, főleg, hogy a miértet "kifelejtette".

A DVD a film színvonalát hozza, vagyis az is egy kalap kaka. A kép olyan, mint amit egy hangyaboly digitalizált be VHS-ről, de már eleve az alapanyag vacak, az operatőr nyilván még sosem hallott a "bevilágítás" nevű forradalmi technikáról. A szinkronhangokat vélhetően valamelyik kábeltévés szappanopera szünetére kérhették kölcsön, beleélés nulla. Extraként -már aki azt annak tartja- egy előzetes árválkodik. A Gyilkos labirintust idézte fel bennem a kiadvány, lévén a legtöbbre a tokot tartottam az egészből.

Röviden: Mandy Lane pont olyan, mint a film: szendén pislogó szűzpicsa, akiről azt hiszed, összejöhet vele valami, de kapni nem fogsz tőle semmit. Ha rám hallgattok, bármilyen olcsón kínálja is magát a kis szajha, messzire elkerülitek! Csak a pénzetek és az időtök fogja bánni, ha hozzám hasonlóan bedőltök neki.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. aug. 25. - 22:47
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.7/10 volt.
32.
A harmadik lány The Third Girl (2009)  
999 Ft
Listaár: 2190 Ft (-54%)

Kosárba teszem

A beszerzés bizonytalan


Niwrok
értékelése:
2009. szep. 26. - 22:52
Úgy tunik, mégiscsak akadnak jó epizódok a 11.évadban is. Ezúttal nem tudhatom, hogy a könyvhöz képest mennyi a nyesés és a toldás, de már az jó pont, hogy nincsenek benne apácák. Lényegében a Harmadik lány klasszikus A.C., családi titkokkal, gyilkossággal, kellemesen követheto eszmefuttatásokkal, és Mrs. Oliver is jól helyettesíti Hastings kapitányt. Zavaró talán csak a film hossza volt (kb. 15 perc rövidítés jót tett volna neki), hogy a "vak" ember néha elfelejtett "vak" lenni, és hogy a befejezés kicsit "hajánál elorángatottnak" tunt, mintha ezúttal is másodlagos lenne a buntény. Vannak jobb filmek a sorozatban, de a krimikedveloknek ez is ajánlható.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. aug. 17. - 10:58
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 5/10 volt.
33.
Anonymus Anonymus (2011)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)


Niwrok
értékelése:
2013. aug. 6. - 18:40
Több dolgok vannak földön és egen...
Az összeesküvéses történelmi krimikre mindig is vevő voltam (meg leszek is:)), így rögtön felfigyeltem rá, de amikor megláttam, ki rendezte, a fejem kérdőjellé torzult. Hogy mi, Roland Emmerich, aki fröccsöntött akciófigurákkal és digitális építőkockákkal szokott pusztítós-robbantóst játszani, az fog kosztümös filmet dirigálni?!

Így azzal kell kezdenem, hogy megkövetem a rendezőt. Én tényleg nem néztem ki belőle (igaz, nem is nagyon láttam tőle) mást, mint sekélyes látvány-akciófilmeket. Erre az imdb-n olvasom, hogy nem csak rendezője volt az Anonymusnak, hanem konkrétan saját zsebből finanszírozta is az egészet.

És jó lett! Talán egyetlen negatívumként azt mondanám, hogy az eleje egy kicsit döcögős, nehéz rögtön a karaktert vagy a szerepet társítani az arcokhoz, de ez is azért van, mert a film nem elégszik meg egy lineáris történettel, hanem 3+1 idősíkon ugrál folyamatosan (a "+1" egy jelenkori keret, egy rövid bevezető majd a végén a tanulság). Ezen túl viszont minden abszolút rendben van: a történet érdekes, a több szál ellenére is ügyesen keveri az intrikát és a néha szappanoperába hajló romantikus vonalat, a kor megidézése hiteles, legfeljebb az Elizabeth-tel összevetve tűnik kicsit önismétlőnek (tolmácsolva díszlet- és jelmeztervező ismerősöm véleményét:)), a színészek közül pedig csak megszokásból emelném ki Rafe Spallt (Shakespeare), Rhys Ifanst (Edward De Vere), Edward Hoggot (Robert Cecil) és az I. Erzsébetet a különböző korokban megtestesítő Joely Richardson - Vanessa Redgrave párost. Néha egyébként meglepő a részletgazdagság, gondolva itt a tintás ujjakra.

Nem kevésbé érdekes persze a mögöttes gondolat sem, ami így, hogy nemrég néztem a J. Edgart, csak még feltűnőbb volt. Hogy milyen jellegtelennek tűnő, és azóta nyilván a történelem homályába vesző dolgok befolyásolták (és befolyásolják) az embereket. Hogy milyen apróságok, akár csak egy ember becsvágya vagy kényszerbetegsége is milyen változásokat idézhetett elő, és tette a világot olyanná, amilyennek ismerjük. Hogy minden ember azzal a hatalommal él, amije van, és talán észre sem veszi, amikor már visszaél ezzel. Szóval nem csak a látvány és sztori ez a film...

A DVD kellemes darab, szépen animált menüvel, kép és hang nagyon is rendben (azért inkább az eredeti hangot javaslom, a szinkronhangokat pár helyen nem sikerült eltalálni, de semmi veszélyes). A törölt jelenetek 2,5 percet adnak a filmhez, a filmet fejtegető werk jó 10 perces, melyekhez csak -vagy "legalább", nézőpont kérdése- angol felirat van.

Röviden: Mint kosztümös-romantikus az Anonymus nagyon jó film, viszont a tömegmédia XVI. századi formáinak kulisszái mögé betekintésként egyszerűen kiváló! Szimbolikus tanmese ez is, mint a Shakespeare-drámák... bárki is írta azokat.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. aug. 14. - 6:56
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8/10 volt.
34.
Leharcolt oroszlánok Secondhand Lions (2003)  


A TERMÉK
NEM BESZEREZHETŐ!


Niwrok
értékelése:
2009. okt. 13. - 23:39
Ha hasonlítanom kéne az utóbbi évek filmjeihez, azt mondanám, hogy a Bakancslista és a Zuhanás legjobb vonásait ötvözi; ha távolabbra nyúlhatnék, akkor még hozzávenném a Tüskevárt. De mivel nem kell:), így azt mondhatom: szeretetreméltó film két idos emberrol, akik képtelenek voltak csendben megöregedni és meghalni, mert a lelkük fiatalsága azt nem engedte. Film a meseszeru valóságról és a valósághu mesékrol, amik egy fiatal fiúnak segítenek felnotté és férfivá válni. 9-99 éves korig mindenkinek ajánlom.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. aug. 5. - 14:51
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 4.7/10 volt.
35.
A régi környék Garden State (2004)  
799 Ft
Listaár: 5390 Ft (-85%)

Kosárba teszem

RAKTÁRON


Niwrok
értékelése:
2010. már. 14. - 22:55
Nekem nem jött be a film. Bár az önmegismeros-egymásra-találásos filmeket általában kedvelem, a színészek alakítása és a lassan csordogáló dráma jó alapnak tunt, ebben valahogy nem találtam a helyem. A fo bajom az volt vele, hogy az író teleaggatta a filmet mindenféle csicsás és zavaró ostobasággal (hörcsögtemetés, lítium, csendes tépozár, aligátoros korcsolyázás, stb.). Erre jöttek rá az öncélú belassítások és túlszínezések. Mindezektol olyan érzésem volt, mintha a készítok önmagában érdektelennek találták volna a filmet, és ezekkel akarták változatossá, érdekesebbé tenni. Nálam meg pont ezzel lottek túl a célon, mert az egyszeru és kedves történet életszerutlen zagyvasággá változott.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. aug. 5. - 14:51
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 4.7/10 volt.
36.
Eleven testek Warm Bodies (2013)  
999 Ft
Listaár: 3290 Ft (-70%)

Kosárba teszem

kb. 1-5 nap alatt szállítható


Niwrok
értékelése:
2013. aug. 1. - 14:27
Meghalni? Elszunnyadni, semmi több.
Rrrrr és Julie... Hiába a nevek hasonlósága, csak utólag olvasva világosodtam meg, hogy az Eleven testek igazából egy Rómeó és Júlia átértelmezés, csak éppen a középkori Verona helyett a helyszín Montreal a közeli jövőben, és a szerelmeseket sem családjuk régbe nyúló viszálykodása szakítja el egymástól, hanem az, hogy egyikük él, a másik meg... már nem annyira.

Az alapoktól éppen ezért túl sokat nem érdemes várni, már a plakát vagy a borító is elég beszédes: van egy fiú, aki zombi, van egy lány, aki élő, fiú virággal udvarol a lánynak, a lány meg nem rohan sikítozva az első fedezék mögé. Olyan "nekrofil cukiság" az egész, és az a nagyszerű benne, hogy a film által bemutatott szabályok szerint még működik is. Az író okosan megpróbálta megteremteni az alapot ahhoz, hogy R miért és hogyan kívánja meg jobban Julie csókját, mint az agyát; mert azt tudjuk ugye, hogy a zombik szinte minden filmben az emberek agyára vetik rá magukat... na de miért? A válasz ötletessége kellemes mélységet adott ennek a történetnek, ebből derül ki sok minden egy zombi lelkivilágáról, működéséről, létezéséről, hogy még a zombik sem feltétlenül a Z világháború homogén, hömpölygő húsmasszája, hanem lehetnek egyéniségek. Ezen felül -ahogy szokott- sok félreértés, kaland és időnként móka ered a szerelmesek szembeszökő különbségéből, meg persze sokan sokféleképpen próbálják lebeszélni R-t és Julie-t erről a kapcsolatról (bár ahogy Julie szórakoztatni próbálja R-t, az lett a kedvenc jelenetem, de igazából nem is R-t kedveltem meg, hanem M-et, R "aggódó" haverját)... de ez nagyjából ennyi, egy lehelletnyi édeskés dögszaggal izgalmasabbá tett egynyári limonádé. Ha csak az élőhalott/szörny-zsánert nézem, azért a vérfarkas és a vámpír iránt egyaránt epekedő Bella sokkötetes kalandjaiból úgy tűnhet, hogy túl sok újat nem lehet már mondani a (látszólag) beteljesülhetetlen szerelem témakörében... aztán meg mégis sikerült, igaz, nem pont a románcra vonatkozóan, az azért nem hagyott volna ennyi fognyomot a szívemen.

Ugyanis nem csak a love storyt magát, hanem azt az ajánlóban említett paradoxont is megindokolja az író, hogy hogyan lehet egy zombi "érzékeny", ehhez pedig a régi mondást aktualizálta: "Mindenki annyira halott, amennyire annak érzi magát.". Csak mert valaki belülről "hal meg", és ez kívül nem tükröződik elüszkösötött végtagok és cafatokban foszló hús képében, attól ő "él"? Egy olyan egyszerű test funkció, mint a szívdobogás kellően indokolja-e, hogy valakiről kijelentsük, "eleven"?! Vagy olyan szociális normák, mint az étkezési szokások? A film szakít ezzel az "elavult" nézettel, és ehelyett az aktivitásból eredezteti az elevenséget, és ezen keresztül fejezi ki, hogy a "holtak" más értelemben távolodtak el emberi mivoltuktól, mint azt az "elevenek" szeretnék, hogy más vonatkozásában van határvonal élő és holt között. Hogy nekik is meglehetnek a saját társadalmuk, a saját hierarchiájuk, a saját hobbijaik (persze csak halvány utánzataként az élők hasonló szokásainak)... és hogy a holtságot nem a vér, hanem az érzelmek, a tettek "áramlásának" megszűnése, elapadását jelenti. Ebből a szempontból csak azt sajnáltam, hogy a film keveset, de egyszerűsített, így kimaradt R "családja" és az olyan apróságok, mint a Holtak iskolája... de végülis kell valami új a könyv olvasóinak is nem? A Csontikat is átértelmezék kicsit, nyílván kellettek a végső csatajelenetbe a rohangáló turbózombik.

Ettől még a felvetés ugyanolyan érdekes és elgondolkodtató a maga szimbolikus egyszerűségében is. Aki már látott hétfőnként üveges tekintettel a buszon munkába zötykölődő vagy a gyárkapu felé csoszogó embereket... akinek vannak ismerősei, akik esetleg valamilyen okból évekre kvázi-remetékké váltak... aki szerint valami mostanra elveszett az emberek közti kommunikációban és érzésekben... aki úgy érzi, a világban egyre jobban fertőz a közöny... Az hozzám hasonlóan rá fog ismerni a reptéren magukat körbe-körbe vonszoló, a mozgólépcsőhöz hasonló egyszerű szórakozásokat kereső, a bárban a söröskorsó felett egymásnak tőmondatokat odamorgó Holtakban a saját szűkebb vagy tágabb környezetére. Nagyon értékeltem ezt a fajta fekete humort, amit a párhuzamokkal kifejez a film... de a mosolyom elég fanyarra sikerült, mert nem volt könnyű a világot ilyen szemmel néznem... és nem is csak a világot.

A kiadványról túl sokat nyilatkozni ugye még nem tudok, de az tuti, hogy ilyen extralistát DVD-n évek óta nem láttam! Ha minden rövidfilmecske csak pár perces, akkor is jó fél óráról lehet beszélni, ami azért nem semmi.

Röviden: Napjaink zombireneszánszának egyik romantikus vadhajtása. Nekem meg a 2013-as év eddigi legkellemesebb meglepetése.

U.i.: Ó, baz... erkély-jelenet is van, és még ott sem esett le, mit nézek:)! Öregszem, na:)...
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. aug. 5. - 14:51
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9.3/10 volt.
37.
Goya kísértetei (Ristretto kiadás) Goyas Ghosts (2006)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)


Niwrok
értékelése:
2013. júl. 30. - 22:33
Senki sem számít a Spanyol Inkvizícióra!
Ez a meglepetések filmje volt, leginkább ami a koncepciót és a sztorit illeti.

Goya neve miatt arra gondoltam, hogy ez életrajzi film lesz, ehelyett a festő és képei csak laza átkötést jelentenek a többi szereplő és a spanyol történelem két jelentősebb szakasza között: az Inkvizíció újbóli felemelkedésének idejében és a napóleoni háborúk korában. Bár a sokadik filmet láttam erről a témáról, de még mindig érdekes volt, hogy az egyház akkoriban és általában milyen elvek (vagy azok hiánya) mentén próbálta megszilárdítani a hatalmát és befolyását, hogy milyen hatalmi játszmák zajlottak a berkein belül, és közben hogyan vált más hatalmi játszmák eszközévé. Ennek a szakasznak, de talán az egész film legjobb jelenete lett az például, ahogy bizonyítani próbálják a kínvallatással kicsikart vallomások értelmetlenségét; kiválóan mutatja például, hogy bizonyos meggyőződéseket hogyan nem lehet tényekkel sem megingatni, ha azok kellően mélyen gyökereznek vagy kellően sok embernek fűződik hozzá érdeke.

De ez még mindig csak díszlete a valódi főszálnak, ami egy korabeli lány és a családjának sorsát kíséri végig, fókuszálva kapcsolatukra Lorenzo atyával, ugyanezen szakaszok mentén. A Goya egyik festményén megörökített Ines bűne eszerint annyi csak, hogy rosszkor van rossz helyen, majd "rossz" emberek érdekeinek kerül a kereszttüzébe, és ez utána egész életére megpecsételi a sorsát. Az ajánló írójával valószínűleg nem ugyanazt értjük szerelem alatt, senki ne várjon romantikus légyottokat, helyette nyugodtan készüljenek fel a nézők arra, hogy egy ember rejtegetnivaló titokká váló vágyai hogyan döngölik mélyebbre Inest a földbe, még akkor is, amikor már talán tényleg a halál lenne a legnagyobb megváltás neki.

Mindez Natalie Portman és Javier Bardem többszörös átváltozásával és előadásában önmagában érv a film mellett (Portmané egyébként a film két legnagyobb meglepetése, de nem árulom el, mik azok, aki megnézi, úgyis tudni fogja, mikre gondolok), de azért Skarsgardot sem hagynám ki a méltatásból (tetszett például, ahogy a stáb "betekintést" enged Goya öregkori süketségébe), továbbá remek alakítást láttam az Ines szüleit játszó színészektől is. A legendásan ronda királyné megformálója pedig olyan jól tette a dolgát, hogy némi figyelmetlenségből eredően sokáig azt hittem, férfi:).

A DVD képe kicsit fakónak és szemcsésnek tűnt, a hang jó, igazából mindkettő olyan, ami egy kosztümös filmhez elmegy. Az adatlap nem ír az extrákról, pedig van belőle kb. fél órányi: két darab kétperces werk-snitt és ötször kb. öt perc interjú a stáb tagjaival, leginkább a színészekkel és a rendezővel.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. aug. 2. - 6:31
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.7/10 volt.
38.
Elveszett jelentés (egylemezes változat) Lost in Translation (2003)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)


Niwrok
értékelése:
2013. júl. 29. - 20:34
Elveszve Tokióban
A fenti ajánlónak alapjaiban és nagy vonalakban talán sikerült megragadnia a film lényegét, hiszen tényleg a rövidtávú egymásra találások természetét fejtegeti, csak utalva rá, hogy ezek milyen jelentős hatással lehetnek egy ember életére... piaci okokból azonban próbálja úgy beállítani, mintha az egy fergeteges humorral és szenvedélyes pillanatokkal felvértezett darab lenne, pedig nem.

Inkább lassú merengős jelenetekre készüljön, aki az Elveszett jelentést választja, hiszen a téma a két főszereplő életének holtpontja, legalábbis ami az életcéljaikat illeti. Charlotte a főiskolás szerelem és a piacképtelen tanulmányok árnyékában még nem fedezte fel, nem találta ki, hogy hol és hogyan is képzeli el az életét, ezért csapong, Bob pedig egy kihülőfélben levő házassággal a háta mögött keresi ugyanezt a célt, az irányfényt, eddig kevés sikerrel. Ehhez az útkereséshez, bár inkább csak tanácstalan kóválygáshoz csak díszlet Japán, éles kontrasztja a nyugati világgal nem önmagában fontos, vagyis hogy a mentalitásbeli különbségek milyen vicces vagy kínos helyzeteket eredményezhetnek (arról is készült már remek film, legalábbis szerintem a Tokiói tortúra az), hanem pusztán hangsúlyozni próbálja, hogy egy ilyen izgalmas, sokszínű, felfedezésre ösztönző világ sem vált ki már semmilyen érzelmet ebből a két emberből. Ez a kiégett, megfáradt Bobnál még talán érthető, egyszerűen hagyja magát sodortatni az eseményekkel, a lány ellenben legalább megrémül a saját apátiájától. Bob és Charlotte tulajdonképpen személyes hullámvölgyük alján találkoznak egymással, és egymásból erőt merítve próbálnak kipöckölődni belőle, közben bejárva pár sushi éttermet és karaoke szobát.

Éppen ezért a sokszor emlegetett "megindító humor" összesen két jelenetnél jött elő: a Harrishoz érkező masszőznél és a kórházi váróteremben; ez utóbbinál viszont nem Murray szerencsétlenkedése volt vicces, hanem a háttérben a két nő a csokrokkal, akik úgy fulladoztak a visszafojtott nevetéstől, hogy a virágokon reszketett a celofán:). Persze, lehet megmosolyogtató nekünk (kívülállóként) a japánok viselkedése, stílusa, szokásai, de csak egy ideig, és igazán extrém példák híján (na jó, a talk show jelenete elég meredek:)...) tényleg csak szokatlanságukból ered némi móka. A címben is említett "ferdítések", a kommunikáció pontatlanságából, esetlenségéből eredő félreértések jók lennének, de sajnos teljesen elfogynak a film második felére.

Mindezekért Bill Murray és Scarlett Johansson játéka is sokat épít a néma gesztusokra, a mimikára (ld. borító), mellyel képesek mély érzéseket kifejezni, de mert ez a mélység hosszú távon monoton és fárasztó (a film első fele gyakorlatilag depressziós esettanulmány), így mentőövnek éreztem a mellékszereplők könnyedségét. Szerencsére őket is olyan tehetségek tolmácsolják, mint Giovanni Ribisi (a tőle eddig látottaktól idegen szerepben) és Anna Faris.

A DVD képe és hangja nagyjából rendben volt, "extraként" van ajánló és a néhai extra DVD kedvcsinálója... tehát nincs.

Röviden: Sofia Coppola remek filmet csinált két sótlan emberről, amiből kevés humorral, egzotikummal fűszerezve érdekes, művészi fogás lett, de hogy sokan íztelennek fogják érezni és undorral kiköpik majd, az biztos.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. júl. 31. - 6:10
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.7/10 volt.
39.
J. Edgar - Az FBI embere J. Edgar (2011)  
999 Ft
Listaár: 3290 Ft (-70%)

Kosárba teszem

kb. 1-5 nap alatt szállítható


Niwrok
értékelése:
2013. júl. 30. - 17:42
Trust no one
Clint Eastwood nagy fába vágta a fejszéjét, amikor az amerikai történelem olyan összetett és rejtélyes alakjának majdnem 50 évéről akart filmet forgatni, mint J. Edgar Hoover. Főleg úgy, hogy a magánéletet és a szakmai kihívásokat is egyenlő súllyal akarta bevonni, éppúgy kitérve Hoover személyes érzéseire, mint a hatásra, amit a világpolitika alakulásában feltételeznek róla.

Kezdeném ott, ahol általában befejezni szoktam, a színészeknél. Lehet, hogy csak mert Hoover kinézete és stílusa nekem nem volt ismert -ellenben például Meryl Streep Margaret Thatcherré átlényegüléséhez a Vasladyben volt viszonyítási alapom-, de sokkal kevésbé a szerepeket láttam, mint a színészeket, bármennyit is dolgoztak az öreg DiCaprion vagy Naomi Wattson a sminkesek. Biztos hiteles, de nekem inkább illusztráció hangulata van, mintha csak elmesélni akartak volna egy történetet, nem megjeleníteni. Még Armie Hammertől láttam a legmeglepőbb alakítást, már amennyire meglepő volt, hogy nem egy idiótát játszik, mert hiába láttam már őt a Közösségi hálóban vagy a Felvonóban is, de nagyon sokáig fog tartani, amíg nem a Tükröm, tükröm pocisimiért pitiző királyfijaként fogok emlékezni rá:).

Bár a történelmi jellegű filmekhez hasonlóan a tempója kimért és lassú, a széles merítés miatt ez az "elmesélés" is tartogathat izgalmakat és feszültséget. Például azáltal, hogy Hoover fél évszázados tevékenységének szakaszait egy-egy jellegzetes esemény köré csoportosította az író, keretként pedig azt használja, ahogy Hoover ezeket tollba mondja az önéletrajzába. Ezek között pedig tényleg vannak érdekesek, mint például hogy Hoovernek milyen szerepe volt a bűnügyi helyszínelés és egységesített nyilvántartások megteremtésében és kialakításában -ami nélkül ugye nem lehetne már lassan minden csatornán ömleszteni a CSI-t-, és mindezt a Lindbergh-ügyön, mint a korszak legemlékezetesebb bűntényén keresztül mutatják be. Aztán ott van Hoover harca a maffiával, amivel saját és a szervezetének elfogadottságát, ismertségét kívánta növelni, és hogy a népszerűség növelésében milyen szerepet szánt a médiának, azon belül is Hollywoodnak. De említhetném a támogatását vagy éppen befolyását a politikusokra és a politikára, hiszen olyan ideológiája, elvei Hoovernek is voltak, amik befolyásolták a döntéseiben, és ahogy egyre több információhoz fért és férhetett hozzá, jelenléte éppúgy volt szükséges és terhes az Igazságügy-minisztérium alá tartozó FBI élén, akár még elnököknek is, attól függően, hogy kit támogatott és kit zsarolt. Ez utóbbiakat mondjuk a stáb jelentős részben szóbeszédekre és a csekély számú "elkeveredett" dokumentumra alapozhatta, hiszen Hoover féltve őrzött információi a halála után nem sokkal egy iratmegsemmisítőben végezték, mert ahogy életében egyre kevésbé bízott és hitt bárkiben is, ugyanúgy tette azután is.

A film pedig azt sugallja, hogy erre a fajta, sokak szerint paranoidnak és hatalommániásnak tekintett és tekinthető magatartásra a magyarázatot Hoover magánéletében érdemes keresni, a saját félelmeiben és biztonságában. Ezért azzal párhuzamosan futnak a külvilág eseményei, bár abba aztán tényleg szinte csak pletykákon keresztül nyerhető betekintés, legyen szó az anyjával vagy a munkatársaival való kapcsolatairól. Hogy ezt miért tartotta fontosnak az író, bármennyire bizonyíthatatlan is, ahhoz az ő eddigi munkássága és élete szolgál támpontul... azt mindenesetre elérte vele, hogy Dodó Kacsa sem lesz már az a figura nekem, aki eddig volt.

A DVD az állóképes-ikonos menün kívül minőségi darab, és jó, hogy van extra, bár a három soros leírás a film hosszával is veteksző werket sejtet, de igazából csak 12 perces... viszont legalább sok apróságra választ ad arról, miért úgy készült és készülhetett el a film, ahogy.

Röviden: Nem is csak életrajzi filmként vagy az USA politikai panoptikumaként lehet érdekes, hanem általános tanulmányként arról, hogy a történelem mennyire manipulált és manipulálható, pusztán azáltal, hogy eseményeit emberek idézik elő, azok hatásait emberek rögzítik az utókor számára, emberek válogatják át és tolmácsolják a közönségnek, ami szintén emberekből áll. Csak ne lenne olyan átkozottul vontatott...
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. júl. 31. - 6:10
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9.3/10 volt.
40.
A burok The Host (2013)  
999 Ft
Listaár: 3290 Ft (-70%)

Kosárba teszem

kb. 1-5 nap alatt szállítható


Niwrok
értékelése:
2013. júl. 16. - 17:34
A Stephenie Meyer menet
Egyik kedves barátnőm miatt mentem el erre a filmre. Ő kb. egy éve olvasta a könyvet, és akkor nagy hatással volt rá, sokat idézett belőle, és bár a könyv nem lelkesített be, amikor hallottam, hogy film is készül belőle, gondoltam, az csak nem fog annyira fájni. Nos, úgy tűnik, férfiemberként magyarázkodással kell kezdenem, hogy miért megyek el az Alkonyatos csaj filmjére:).

Ennél már csak azt kéne jobban kimagyaráznom, hogy igazából nagyon rosszat nem tudok mondani róla. A Burok nagyjából ott folytatódik, ahol az Invázió befejeződött, vagyis hogy a Földet és a lakóit szó szerint megszállta egy idegen faj, itt éppen pitypangcsiga-szerű léleklények, akik igazából rendet rakni jöttek, és már csak pár ember küzd lázadóként ellenük. A sztori központi alakja a magát Vándornak hívó lélek és a vele test-társbérletben levő Melanie, aki túl erős és túl érdekes tudatnak bizonyult Vándornak. Az "egy test-két lélek" lesz így a konfliktusok forrása, főleg ahogy Vándor felfedezi magának az emberi érzések világát Melanie családján, barátain keresztül, a léleklények Hajtónak nevezett begyűjtői meg azt, hogy Vándor Melanie befolyása alá került.

Meyer-feldolgozásról lévén szó, az, hogy a beteljesíthetetlennek és elérhetetlennek tűnő szerelem lesz a téma, nem is lehet kérdés. Az már inkább, hogy ez a világ érdekesebb, mint a csillámporos tinivámpíroké, még ha nem is sokkal mozgalmasabb. Itt is baromi sok a szenvelgés, főleg, hogy Melanie bezártságának érzékeltetésére a rendező is "bezárta" a filmet a lázadók menedékéül szolgáló préri-barlangvárosba a játékidő 80%-ára, amit csak néha tör meg egy-egy üldözéses jelenet a Hajtók krómozott sportkocsijaival és helikoptereivel. Így sok jelenet arról szól, hogy Mel és Vándor "beszélgetnek" a sötét barlangfalat bámulva, és a két órás játékidő ellenére sem lép túl három kérdésen és annak fejtegetésén. Mondjuk lehet, hogy nekem szerencsém volt, a filmet a már említett barátnővel néztem, és ő időnként jelzett, hogy mire kéne figyelnem, vagy hogy a történet milyen vonatkozásai (pl.: a Vándor által meglátogatott korábbi világok, a lelkek társadalmi struktúrája, biológiája, stb.) maradtak ki. Lehet, hogy a "lábjegyzetei" nélkül rosszabb lenne a véleményem.

Így én lepődtem meg a legjobban, hogy a film gyenge pontja nem Meyer, hanem a rendező/forgatókönyvíró Andrew Niccol. Már film közben is ott motoszkált a fejemben a Lopott idő az egyenkrómozott járművektől és a szupersteril helyszínektől, és amikor felvillant Niccol neve a stáblistán, csak egy "Óóóó... bazmeg"-re és egy homlokra csapódó tenyérre futotta tőlem. Én elhiszem, hogy a producerek odavannak ezért a fickóért, mert a jelmezes és a díszletes gázsija kb. megspórolható, de nézőként a falra mászok tőle. Az az egyetlen marha nagy szerencséje, hogy a Burokhoz még illik is valamennyire ez a stílus, hiszen egy szenvedélyektől, érzelmektől és konfliktusoktól tulajdonképpen mentes világot kellett megteremtenie, amiben a krómon/-ben jól tükröződik a lények ezüstös tekintete. Hogy aztán az emberi lázadók miért nem tartották fontosnak, hogy a régi civilizáció bármilyen személyes emlékét magukkal vigyék a rejtekhelyükre a használati tárgyakon kívül, vagy hogy bizonyos eseményekre, körülményekre mi a magyarázat, az meg legyen Niccol titka.

Röviden: Meditatív romantikus sci-fi, két órába sűrítve egy Alkonyat-maratont, csak éppen olyan sterilen előadva, mint egy műtő. Valami azért csak van benne, mert a hossza és annak ellenére, hogy igazából alig történik valami, nem untam.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. júl. 25. - 11:26
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.7/10 volt.
41.
Lazacfogás Jemenben Salmon Fishing in the Yemen (2011)  
999 Ft
Listaár: 3190 Ft (-69%)

Kosárba teszem

RAKTÁRON


Niwrok
értékelése:
2013. ápr. 23. - 22:09
Romantikus mese a természeti és politikai manipulációról
Egy ideje a polcomon várta ez a film, hogy a lejátszóba kerüljön, és régóta kíváncsi is voltam rá, de aktuálisan a Föld Napja kapcsán éreztem úgy, hogy stílszerű lenne ezt megnézni.

Elvégre nem igazán tudtam nem azt látni a film alapötletében, a Jemenbe telepített lazacokban, hogy a mai világban sokan azt hiszik, a pénz előtt semmi sem akadály. Persze mindig voltak álmodozók nagy ötletekkel, és ezeket kevés választotta el az idült hülyeségtől, aztán néha mégis bejöttek, de biológiai és természeti szabályokat felrúghatónak gondolni, csak mert egy arab sejknek égeti a zsebét 50 millió font... nos, ez engem inkább felháborít, még ha a saját földjének felélesztése, újranépesítése, lakói megbékítése is a célja. Túl sok önhitt őrültséget finanszírozott már a világ -mondjuk sivatagi sípályákat vagy magyarországi gyapotföldeket-, hogy ne a pazarlás jusson először róla eszembe. Hogy valaki arra izguljon, hogy artézi kutak vizén úsztassa folyásiránnyal szembe a lazacokat, mindezt a sivatagban: szerintem nem csak képtelen, hanem egyenesen beteg ötlet.

Szóval jócskán felkészültem arra, hogy rángani fog a szám széle az idegtől, ahogy az egyre vadabb és pazarlóbb lazacúsztatás kihívása szárba szökken... remegést viszont jó ideig csak a röhögéstől produkáltam:). Az első szakasz ugyanis egy remekül sikerült kabarétréfa, jópofa karakter-karikatúrákkal, az abszurd ötlet mellett/körül elhangzó abszurd poénokkal, mindezt angol udvariaskodással és gesztusokkal. Már eleve Dr. Al Jones megadta az alaphangot, ahogy az amúgy minden ízében dögunalmas, mégis játékos halbiológus -akinek életében mérsékelt izgalmat csak a kamarazenekari próbák és a feleségével való, "hónap első szombatja"-típusú szexuális együttlétek jelentenek- szívatja a katonabarátjáért aggódó és a sejknek dolgozó Harrietet, de mindig meglepődik rajta, hogy nem tud olyan baromságot kérni, amit a sejk pénze vagy Harriet ne tudna elintézni. Kettejük mellett a mellékszereplők is állandó mosoly tárgyai voltak, legyen az Al csúszómászó főnöke, a politika élvonalának megtestesítői, de leginkább Kristin Scott Thomas a felturbózott, szarkasztikus sajtófőnök és családanya szerepében, akinek pont egy olyan olyan "pandahírre" van szüksége a befagyott diplomáciai kapcsolatok enyhítésére, mint a jemeni lazacok.

A film második fele már nem ennyire mozgalmas, a lazacos móka háttérbe szorul a romantika és a dráma ellenében. Itt már a szereplők személyes problémák hangsúlyosak, meg persze a mindkét oldalon konfliktusokat generáló, visszafogottan bimbózó szerelem. Nem ront az összképen ez a langyos limonádé sem, hiszen kiválóan van megcsinálva, csak fel kell készülni a váltásra. Ezt az idill-szerű állapotot, az álmok megvalósulásának, a változás elindításának lehetőségét pedig jól ellensúlyozza a nemzetközi helyzetre reflektáló katarzis.

Hallström stílusa, a bohókás hangulat vagy a szereplők játéka semmit sem vesztett értékéből az évek alatt, ugyanolyan élmény, mint bármelyik korábbi filmjük. A szépség és a precizitás így csak néha csap át giccsbe, például a vízből kiugró lazacon megcsillanó napfény képében.

Ha szapulni lehet egy DVD-t vagy egy kiadót, akkor hadd lehessen dicsérni is: a GHE kiadványai nekem a lehetőségekhez mért minőséget képviselik évek óta. A kép és az eredeti hang is remek, az extrák pedig talán nem túl sok plusz információt hordoznak, de aki igényli, annak kb. 25 perc további szórakozást jelenthetnek.

Röviden: Greenpeace-aktivisták rituálisan fogják elégetni a DVD példányait, de rajtuk kívül szinte senki, a minőségi szatírák, az ábrándos kalandfilmek és a romantikus lányregények kedvelői sem fogják azt érezni, hogy ezzel a filmmel az árral szemben úsznának. Részemről kiváló szórakozás volt, úgyhogy "viszlát, és kösz a halakat":)!
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. júl. 25. - 11:25
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.7/10 volt.
42.
Borotvaélen Man On A Ledge (2011)  
699 Ft
Listaár: 3290 Ft (-79%)

Kosárba teszem

kb. 1-5 nap alatt szállítható


Niwrok
értékelése:
2013. júl. 10. - 21:53
Csak tériszonyosok kíméljenek!
A Borotvaélen is feliratkozott az "Elsőre is tetszett, de másodikra még jobban"-filmlistámra. Egy igazi "lezser" akciófilm, amit bármikor szívesen nézek újra.

Ha valaki semmit nem tud a filmről (például a fenti ajánlót sem olvasta), és úgy ül le elé, akkor meglepheti, hogy mi mindet ki lehet hozni egy egyszerű öngyilkossági kísérletes felvezetéssel. Az első fél óra ugyanis annyi, hogy megtudjuk, Nick Cassidy, a volt rendőr hogyan és miért jutott el arra a pontra -korábbi életéből szinte mindent elveszítve, kilátástalan helyzetben-, hogy egy levelet hátrahagyva kimásszon egy hotel huszonpáradik emeletének párkányára. Nem azt mondom, hogy micsoda drámai alakítást produkál Sam Worthington (de azért átlagon felülit), és hogy minden gesztusa regényt mesél el, de ha a film ennek a szakasznak a végén úgy folytatódna, hogy Nick egy lépéssel a mélybe veti magát, akkor is úgy éreztem volna, hogy egy teljes filmet láttam. A temetői jelenetből például sok rendező tanulhatna, és ezúton üzenem J.J. Abramsnak, hogy "Na, kb. ezt csinálja egy vonat egy autóval!".

Persze az azért sejthető, hogy nem ennyi lesz a film. A rendőrségi pszichológus megérkezésével szépen összegubancolódnak a dolgok, már eleve azzal, hogy Nick maga nevezi meg, kivel akar tárgyalni a párkányról visszamászásáról. A Borotvaélen ebben a szakaszban, noha végig egy párkányon játszódik, úgy őrzi meg a feszültséget, hogy az akciójelenetek mellé sok-sok drámai vonást sző, hiszen lassan kiderül, minden szereplőnek van valami szennyes, titkolni- vagy felejtenivaló a múltjában, aminek ezen a pár négyzetméteren szerepe lesz, Nicknek pedig úgy kell versenyt "futnia" az idővel, hogy ő maga próbálja kezében tartani a célszalagot. És akkor éppcsak megemlítem, milyen "hangulatos" aláfestést jelent mindehhez a média és a kamerásmobillal felszerelt tömeg, akik alig várják hogy a napjuk fénypontjaként videóra vegyenek egy üvöltve zuhanó, a járdán szétzúzódó embert, és sugárzik belőlük a csalódottság, hogy Nick nem ugrik le addig, ameddig nekik valami fontos dolgukra tovább nem kell szaladniuk.

Eközben a másik, párhuzamos szál az izgalom mellett humorban lett erős. Nekem talán még a párkányon történteknél is jobban tetszett az a jópofa amatörizmus és csipkelődés, ahogy a párocska asszisztált a kinti eseményekhez, miközben a tériszonyt leszámítva talán még az ő dolguk volt nehezebb. Mindehhez ráadásul két igazán remek színész társul: Jamie Bell az egyik kedvenc színészem a 80-as generációból, Genesis Rodriguezt, a korábban csak szappanoperákban szereplő színésznőt pedig nem csak ő tartotta kívánatosnak, ahogy belehuppant a gumihacukába.

A DVD azonban sajnos nem rendelkezik Rodriguez kisasszony kívánatosságával. Bár a kép és a hang is jó, de sem az állóképes menü, sem az extrák hiánya nem tartogat a filmen kívül további érdekességeket. Mindenesetre még így is megér annyit, amennyiért mostanában kapni lehet.

Röviden: Kiváló ritmusú akciófilm, ami ügyesen váltogatja az izgalmat, a drámát és a humort, és ezért még az a pár túl "há`persze"-dolog vagy a kissé túl nyálasra sikeredett finálé sem nagy ár.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. júl. 18. - 14:21
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.7/10 volt.
43.
Üdv a mocsokban Welcome to the Punch (2012)  
999 Ft
Listaár: 2190 Ft (-54%)

Kosárba teszem

A beszerzés bizonytalan


Niwrok
értékelése:
2013. júl. 12. - 19:35
Kék halál
Inkább dráma, mint akciófilm a lövöldözések és a szövevényes háttéralkuk ellenére is, aminek alapszabálya itt nagyon jól kijön: "Mindig van egy nagyobb hal".

Hadd kezdjem a nyilvánvalóval: ha valamiről meg fogom jegyezni ezt a filmet, akkor az a kékes-szürkés látványvilága lesz. Egyszerűen ennyi kéket én életemben nem láttam még filmben, a Nagy kékségben vagy a Hupikék törpikékben sem! Az előzetest nézve még idegesített, a film során egyre jobban megszoktam, a végére pedig úgy éreztem, talán mégsem egyszerűen csak öncélú vonzódás áll a háttérben.

A film sokat épít ugyanis a karakterekre, közülük is az ajánlóban is említett párviadal két tagjára: Maxra és Sternwoodra. Előbbi mintapéldája annak, hogy egy félresikerült akció és utána a kollégák cinkelése hogyan csinál egy fiatal, lelkes, vakmerő zsaruból apatikus, megalkuvó kriplit, megszállottságának tárgya pedig olyan, mint az acél, aki az akcióit rideg precizitással és előrelátással tervezi meg, az ő esetében pedig az lesz érdekes, hogy egy személyes ügy hogyan hoz elő belőle érzelmeket. Ezek a jellemvonások tükröződnek a színvilágban, ráadásul itt mindenkit nyomaszt valami. A szereplők néha csak a némán, a gondolataikba merülve merednek maguk elé, legyen az Max társa, a rendőrfőnök vagy a politikai kampányt egyengető sajtófőnök.

A film ritmusa ettől lassú, mégis feszült; mint egy kínos komótossággal felhúzott rugó, és aki a korábbi évek trendjei szerint arra számít, hogy ezt majd pár vicc oldja, csalódni fog; a film humortartalma az egyik jelenet abszurditását leszámítva pontosan nulla. A tempó még az akciójeleneteknél sem pörög fel, némelyiket külön be is lassítják, de egyfelől pont ez a lassúság emeli ki ezeket a tömegből, másrészt ritka élmény ennyire követni valakinek még a szívdobogását is, aki csak egy pillanatnyi szünetre vár a golyózáporban, hogy legalább el tudjon menekülni a biztos halálból.

Ennyi átéléshez, hitelesen megformált karakterekhez persze jó színészek is kellenek, és ebben abszolút nem vall szégyent a film. Mark Strong a Hazugság hálójában óta az egyik kedvenc angol színészem, McAvoy pedig nem sokkal van lemaradva mögötte, ráadásul itt a legutolsó mellékszereplő is kiváló alakítást nyúlt. Bármelyiket szívesen látnám újra majdnem bármilyen szerepben, főleg Andrea Riseborough-t

Mindezzel csak egy baj van: értem, és elmondtam, hogy szerintem miért lassú a film, de attól még lassú, néha egészen az unalomig. Minden pozitív vonása ellenére sem kötött le a teljes időtartamban, márpedig egy filmhez ez nálam a "beugró kérdés".

A DVD is a beugró szintet képviseli: állóképes menü, szép, de itt-ott "fűrészfogassá" váló kép, jó hang (a magyar szinkron legalább olyan steril, mint a képi világ, az angol eredetiben sokkal több az átélés), semmi extra.

Röviden: Ha valaki egy ötletes akciójelenetekkel felvértezett, drámai hangulatú krimire lenne kíváncsi, biztosan ezt ajánlanám neki egy esős szombat estére. Kár, hogy az emberek általában vagy drámát vagy akciófilmet vagy krimit szeretnének látni.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. júl. 18. - 14:21
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.7/10 volt.
44.
Halálfutam - A pokol tüze Death Race - Inferno (2012)  
699 Ft
Listaár: 3190 Ft (-78%)

Kosárba teszem

RAKTÁRON


Niwrok
értékelése:
2013. júl. 14. - 21:20
Sivatagi (halál)show
"A versenyzők fegyencek! Kérjük, ezt otthon ne próbálják ki!"

A Halálfutam második része az első bűnös élvezete után a felesleges folytatások ürességét hagyta maga után. Nem volt más, mint egy előzményként megírt gyatra történet, unalmas felvezetővel és töltelékjelenetekkel, ami hiába volt "mellben" erős, mivel szinte hímes tojásként kellett vigyázni a kölcsönkért kocsikra, így sem a lövöldözős derbiben, sem a robbanásokban nem volt semmi különleges. A harmadik résznek, ahogy a Halálfutamnak magának, jelentős megújuláson kellett keresztül mennie, hogy ne végezze a roncstelepen.

Aztán jött a meglepetés: ez a film nemcsak minden szempontból jobb, mint az előző, hanem "jó" is! Az egyik legnagyobb ötlet rögtön az volt, hogy hagyják a fenébe az ikonikus, de éppen ezért unalmas kocsikat, a megszokott szigetes kergetőzést, és csináljanak (Frank kocsijának megidézésével) az új sziklás-homokos helyszínhez jobban passzoló homokfutó járgányokat. Tök jó lett; mint egy Párizs-Dakar gépágyúkkal, és itt-ott még egy luxusautó is felbukkan, például egy Jaguar hűtőrács. És mivel ezek saját fejlesztések voltak, így aztán mehettek a levesbe; nincs finomkodás, hogy éppcsak kocogtatják egymást az autók, hanem törnek, szétesnek és robbannak, ahogy kell.

Másrészt érezhetően felszabadultabb a film. Sokkal több benne a móka és a humor, még ha a témához illően ezek morbidra is sikerültek és öncélúak is lettek. Problem? Egy ilyen filmben?! Nem tudom például, kinek az ötlete volt a mitfárerek "selejtezője", de az biztos, hogy sok pubertás metálrajongó titkos álmát valósították meg a lángszóróval meg csatabárddal felfegyverzett, bőrszerkóban feszülő macák egymásra uszításával. Hasonló élvezetet talált a stáb a hentesárú és a vérpatronok kamerába reptetésében, különösen akkor, amikor rakétával robbantanak valakit cafatokra, és ez szintén nem volt jellemző emlékeim szerint az előző részre. A poénok pedig sok kis apróságból állnak össze, mint például a narrációból (ebből idéztem fent az egyiket), egyes szereplőkből (érdekes volt például Olga volán mögé ültetése egy Halálfutamon, de megmosolyogtató volt az itteni börtönőr-nő is:)), de még a kis helyzetkomikumokból is.

Történet? Az is van, és ahhoz képest, hogy ez eddig sem volt túl hangsúlyos, próbálták vele megalapozni a helyszínváltást ill. egy furmányos-meglepő kapcsolódási pontot csinálni az első részhez (ez a film a 2. és az 1. rész között játszódik). Nem rossz, de felesleges, szövevényért nem egy Halálfutamra fizetek be; ez a végére túlságosan le is ültette a hangulatot, a film érdemi részét szerintem a második futam zárta. A színészek pedig tökéletesen illenek ebbe a koncepcióba, érkezzenek bár a modellszakmából, ahogy a hölgyek többsége, vagy a tucat-akciófilmek toplistájáról, ahogy az urak nagy része tette (Danny Trejo, Ving Rhames; kell-e többet mondani?). Talán Dougray Scott jelenléte az egyetlen furcsaság, de azért az első rész is felmutatott egy Joan Allent, szóval...

A DVD-n sajnos csak a film van, de mert tudom, hogy sokakat ez szokott eltántorítani egy vásárlástól, szólok, hogy az Unrated változat, szóval ez ne legyen akadály.

Röviden: Lehet, hogy csak "B"-kategóriás, de abból az egyik legjobb! Nagy sztárok nélkül, kis költségvetésből, de majdnem visszahozta az első rész élményét, ha költségarányosan nézem, akkor meg túl is szárnyalta azt.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. júl. 18. - 14:21
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.3/10 volt.
45.
Aranyhaj és a nagy gubanc Tangled (2010)  
999 Ft
Listaár: 3190 Ft (-69%)

Kosárba teszem

A beszerzés bizonytalan


Niwrok
értékelése:
2013. júl. 2. - 17:06
Ide nekem egy fésűt!
Bár nem tudtam róla előre, annyira nyomják végig a DVD-n, hogy ez a Disney 50. animációs filmje, hogy akkor már azt vártam volna, hogy terjedelmes és dicsőséges munkásságuk megidézésére a Disney valami igazán nagyot alkot. Az Aranyhaj nem lett mérföldkő, de ettől még szórakoztató, a sok jellegzetes elem miatt meg eltéveszthetetlen.

A Disney az 50. alkalomra nem vállalt kockázatot, nem teremtett új karaktert, hanem maradt annál, mint ami annyiszor bevált: senyvedő hercegnő, fehér paripa, hős megmentő, gonosz banya. Az újdonság egyedül a többfunkciós hajzuhatagban keresendő, ami ággyá, ostorrá, liftté vagy komplett szépségápolási és egészségügyi központtá változik, igény szerint. A karakterek igazából rendben vannak, bár ezek a hiperaktív ló-vadászkutya hibridek sosem jöttek be, mint amilyen itt Maximus, a többiek meg pont annyira egydimenziósak, mint amennyire ez elvárható egy mesétől. Bár nagyon szűk, részben önismétlő helyeken játszódik a film, a főbb díszletek részletgazdagok és színpompásak, főleg Aranyhaj házi "galériája" és a várbeli ünnepség. A történet is tetszett, olyan kis bájosan romantikus, ami elé akár a hat év körülieket is le lehet ültetni.

Az egyetlen terület talán, ami nem akarózott bejönni, azok a Disney-filmekben szinte rendszeres dalok. Aranyhaj nyitánya a napi monotonitásról egész jó (és külön megemlíteném, hogy a magyar fordítás sokkal kifejezőbbre sikerült, mint az angol eredeti), de a többi vagy unalmas vagy erőltetett vagy egyszerűen felesleges. Hol van ez az Oroszlánkirály betétdalaitól, de akár egy Legelő hőseinek "Lesz-e napsugár egyszer még"-jéhez képest? A banya által előadott dalok például egyszerűen gyengék, pedig eleve pluszpont nálam, hogy Náray Erika énekel.

Röviden: Sokkal jobb, szerethetőbb filmeket is láttam már a Disney-től, de ők elég magasra tették a lécet ahhoz, hogy még ilyenkor is jó filmeket csináljanak.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. júl. 8. - 9:55
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 7.3/10 volt.
46.
Az ördög benned lakozik The Devil Inside (2012)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)


Niwrok
értékelése:
2013. jún. 30. - 18:47
Az ördög a részletekben lakozik
"A Vatikán nem támogatta ezt a filmet, és nem vett részt a film elkészítésében."

Naná, mert nagy valószínűséggel nem is tudtak róla előre, úgy meg nehéz lett volna támogatni:).

Ahogy R2-D2 is írta, ilyen végtelenül átlátszó, de nagyon hangzatos marketinglufikból épül fel majdnem az egész film. Ez egy blöff, de úgy látszik, a PA-hoz hasonlóan bejött, az imdb szerint jelzett 50-szeres haszon legalábbis ezt mutatja.

Én abból a szempontból megengedőbb vagyok az ilyen filmekkel szemben, hogy az utóbbi időben elég sok amatőr vagy kisköltségvetésű horrorfilmet láttam, és azokhoz képest nem rossz. Hozza az átlagos szintet, amit az ilyen filmek képviselnek, ráadásul azért akad benne egy-két tetszetősebb trükkfelvétel, az erőltetett, hézagos történet is kitölti a 72 percnyi tiszta játékidőt. Érezhető a fejlődés a stáb előző, a magyar piacon is megfordult filmje, a Stay alive - Ezt éld túl után (abban volt a számítógépes játékban reinkarnálódott Báthory Erzsébet).

Az első pár percben megijedtem, hogy a film végig szemcsés-mosottas lesz, de az csak a múltidézős rész, utána már a HD kézikamera és a mindenféle webkamerák veszik át a helyet. Még viccesnek is találtam ezt a kézikamerás dolgot, hiszen nekem majdnem egyértelmű, hogy semmifajta forgatási engedélyt nem kértek (és kaptak) arra a pár külső vatikáni és római helyszínre a készítők, na de amúgy is kinek tűnne fel egy "filmező"-beszélgető turistacsoport... mert ugye az az alapfelvetés, hogy a Vatikán nem támogatta a filmet:). Még talán a vak apáca (a legaljasabb dolog egyébként egy ilyen hangulatkeltő, de a film szempontjából majdnem lényegtelen vágóképre építeni egy kampányt) is csak úgy lett odamontázsolva pár gyanútlan, beszélgető apáca mellé.

Nekem a belső helyszínek és a mellékszereplők voltak a kedvenceim, főleg a megszállottságot imitáló, kitekeredett artistalányok, de érdekes figura volt a két "partizán" pap is. Kár, hogy nem tudtak hasonlóan karakteres főszereplőket találni, mert a csaj totál érdektelen és hiteltelen volt, a srácnak meg sokkal jobban szerepelt a kamera "mögött", mint előtte. Még nagyobb kár, hogy félelemkeltésben csak harmatos próbálkozásokra futotta: attól valahogy nem tudok megijedni, hogy a szereplők belevisítanak meg beleugrálnak a kamerába, és hogy a démonoknak is állandóan csak a trágárkodós-mocskolódós szexen járjon az esze... gyenge.

A DVD annyit pont megért, amennyit adtam érte, hangostúl, képestűl, extranélküliségestűl.

Röviden: Mintha az Ördögűzőt gondolta volna tovább egy amatőrfilmes baráti társaság, hogy aztán a művüket feltölthessék a Youtube-ra. Kategóriájában ötletes darab, a horror műfajában azonban a küszöbig sem ér fel.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. júl. 8. - 9:55
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.3/10 volt.
47.
Rontó Ralph Wreck-It Ralph (2012)  
999 Ft
Listaár: 3290 Ft (-70%)

Kosárba teszem

A beszerzés bizonytalan


Niwrok
értékelése:
2013. júl. 1. - 20:37
Ásítós ásatás a 8 bites világban
Bár a játéktermek nekem jórészt kimaradtak, de koromból és érdeklődési körömből adódóan nagyfokú nosztalgiával viseltetek ezek, vagy például a kvarcjátékok iránt. Ez a film a figurákból, a hangulatból és a helyszínből adódóan ezt a nosztalgiát akarta meglovagolni, csak akkor azt nem értem, hogy miért nem tette.

Legalábbis az első negyed óra után... A bevezető (aztán később a stáblista) egy csomó régi játékfigurát megidéz, kicsit kifigurázza a gyengeségeiket, a stílusukat, miközben tiszteleg is előttük. Nagyon jóra sikeredett például a rosszfiúk csoportterápiája, Ralph története, a vágyai és a hozzá kapcsolódó mellékszereplők viccesek, jópofák. Ezt a szakaszt szívesen idézem fel bármikor.

Csak aztán valaki leszólhatott a stábnak, hogy ez tök jó meg minden, tök cuki, hogy a harmincas generáció tagjait akarják becsábítani a moziba a gyerekeikkel, hogy ők is megtudhassák, mivel ütötte el apu az időt egy esős vasárnap délután, amikor még nem volt Xbox meg PS meg mobil... csak éppen a célcsoportnak, a mai kor gyerekeinek ezek nem mondanak semmit vagy alig valamit. Úgyhogy jó lenne a játékidő maradék részében velük foglalkozni, nekik mutatni valamit, és hanyagolni a túlkoros gyernőtteket. A Cukorkaföldjére megérkezés után így a film hátrahagyja a játéktermek sokszínű világát, és bezáródik ebbe az egy "gépbe", ami az émelyítő gügyögés, a mindent beterítő rózsaszín cukormáz, az erkölcsi tanmese, az izgalmasnak szánt autóversenyes krimi meg a bimbózó barátság ellenére is szürke és lapos. Nem rossz, mert valahogy elgöcög a végéig, vannak érdekes jelenetek, de teljesen szerepét veszti, hogy hol és milyen figurák vannak "játékban", és ez egészen a cukor-bogár hibridek felbukkanásáig így is marad (leszámítva talán egyedül Félix esetét a ráccsal).

A DVD hozza a Disney minőséget hangban és képben is, azok hibátlanok, és van még egy dolog, amire rászoktak mostanában: az extraként csatolt kisfilm szórakoztatóbb, arányaiban több ötlettel bír, mint a nagyfilm, ami eladja a DVD-t.

Röviden: Egy animációs film, amire inkább a szülők vihetik el a gyerekeiket, és még egy olyan, amiben egyik korosztály sem azt kapja, amit szeretne. Kár érte.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. júl. 8. - 9:55
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8/10 volt.
48.
A lehetetlen The Impossible (2012)  
699 Ft
Listaár: 3290 Ft (-79%)

Kosárba teszem

kb. 1-5 nap alatt szállítható


Niwrok
értékelése:
2013. júl. 1. - 20:44
A természet ereje és az erő természete
Bár nincs a műfaji meghatározások között, de nekem ez akkor is simán elmenne horrorfilmnek: nincs az a mutáns sorozatgyilkos vagy szellemzombi, amelyik fel tudná venni a versenyt a többszázezer köbméter zavaros víz keltette rettegéssel és az azt követő bioterrorral. Még a trükkfelvételek és a makettek árnyékában is döbbenetes, ahogy a családi idill pillanatok alatt vált át katasztrófafilmbe, ahol minden sikoly és minden seb csontig hatol. Teszi ezt azért, mert a rendező szerint nem csak egy család, hanem a phuketi tragédia minden érintettje számára felelősséggel viseltetnek.

Bár egy családot helyez a film központjába, jó érzékkel nem csinál belőle családi filmet. Kicsit talán túl sok a véletlen és itt-ott érzelmes helyett inkább érzelgős lett, de csak amennyit a megmenekülés és az egymásra találás eufóriája indokol. Az egyik legérdekesebb vonása az volt a Lehetetlennek, hogy nem hollywoodi produkció, hanem a stáb jelentős része spanyol volt, ahogy azok a túlélők is, akikről Bennettéket mintázták. Ez talán meglátszik a költségvetésen, de a minőségen egy percig sem. A phuketi luxusszállóban töltött karácsony hangulata, a tomboló vízáradat, a kétségbeesett bóklászás a romok, hordalékok között, majd a túlzsúfolt kórház; minden a helyén van, minden díszlet, minden gesztus, minden reakció a helyén van.

Éppen ezért bármennyire bevállalós, nagy fizikai kihívásokkal is szembenéző volt Naomi Watts játéka vagy bármilyen együttérzést is képes kiváltani Ewan McGregor jelenete például a telefonokkal, itt bizony a gyerekszínészek alakítása volt meghatározó. A kisebbek is hitelesek, de róluk a werkben elmondják, hogy olyan érzelmeket kellett megjeleníteniük, amiket talán nem is értettek, így persze hiányzik a beleélés. A Lucast alakító Tom Hollandra viszont érdemes lesz figyelni, az ő szerepe fogott meg a legjobban, hiszen elkényeztetett, durcás tiniből kell percek alatt, egy durva sokkot épphogy túlélve felnőnie, neki kell a legtöbb korlátját legyőznie, a legtöbb felelősséget vállalnia. Ráadásul hozzá kötődik az a jelenet, ami talán még a drámai tetőpontnál is jobban meghatott: az, ahogy Lucas a kórházban megpróbálja felkutatni a többi túlélő rokonait.

A kép nekem tökéletesnek tűnt, főleg, hogy az élénk, telt színek és a napsütés miatt egy pillanatra sem hagyja elfeledtetni a stáb, hogy egy paradicsomi környezet változott át földi pokollá. Ezen felül nagyon tudom ajánlani az extrákat, sokkal inkább szeretem az ilyen kétszer öt perces informatív kis rövidfilmeket, mint az akár egyórás unott hátlapogatást.

Röviden: A legjobb sztorikat még mindig az élet írja, a legjobb költséghatékony filmeket pedig nekem még mindig a spanyolok csinálják. A végkifejlet ismeretében is izgalmas és megható, kilátástalanságában is reményteli, az meg nagy kincs mostanában. Maximálisan ajánlom.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. júl. 8. - 9:55
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.7/10 volt.
49.
Koszorúslányok Bridesmaids (2011)  
999 Ft
Listaár: 3190 Ft (-69%)

Kosárba teszem

RAKTÁRON


Niwrok
értékelése:
2013. jún. 16. - 1:21
Lehet-e romantikus egy fingás?
Tutira nem én vagyok a célközönsége ennek a filmnek, ennek ellenére én majdnem végig remekül szórakoztam rajta.

Kristen Wiigre ezentúl sokkal jobban kell figyelnem, mert nemcsak hogy tökéletesen alakítja a főszereplő Annie féltékenységtől és kudarcoktól mókásan epéssé és önsajnálóvá erjedt személyiségét, de emellett sikerült a Koszorúslányokhoz Oscar-jelölést érő forgatókönyvet is írnia, ami nem rossz ajánlólevél. Nekem szinte minden eleme bejött: kedvesen aranyos volt a sütis dolog, jó volt a romatikus szál, kiválóan kitalált volt a többi koszorúslány (főleg a maxi-infantilis vihogós, Melissa McCarthy meg láthatóan túlkompenzál mostanában az évekig tartó "cuki Sookie" után), akik sajnos csak pár hozzájuk kapcsolódó poén idejére bukkannak fel, egyébként sokuknak nincs is közük a sztorihoz. Még a picsogás meg a vinnyogós hiszti is jól áll ennek a filmnek... persze csak így, hogy kéznél van a távirányító:).

Van viszont két túlnyújtott "inkább kínos, mint vicces" rész, az egyik a ruhapróbás, a másik meg a repülőgépes "beszívás". Biztos Apatow húzta a száját, hogy "Sehol egy fingós-szarós-hányós poén, ne már..." meg "De kár, hogy nincs benne kretén tahóskodás...", és aggódott a pénzéért, hogy ezek nélkül hogyan lenne sikeres a film, így aztán az ő megnyugtatására került bele mindkettőből egy kevés. A gond csak az, hogy általános vélekedés szerint a közös hányás a férfiaknál "a bulival jár", és sok barátságot pecsételt már meg, a csajok hajából lógó nyálkás répadarab viszont "undi"... szerintem is igazán kimaradhatott volna belőle. Ja, meg ott az egyértelműen vérfertőzésből származó lakótárs testvérpár, és be kell vallanom, visszataszító retardáltságuk ellenére a zöldborsós jelenet volt az első, ahol a röhögéstől majdnem becsúsztam a dohányzóasztal alá.

A képminőség nem a legjobb, a szinkron viszont kárpótol mindenért... miután az ember jócskán feltekerte a hangerőt, utána fergeteges, és önmagában +1 pontot ad a filmhez. Az extrák is tök jók, például van egy komplett kivágott jelenetsor Paul Rudd-dal, de a legtöbbet a "Bonjour"-on nevettem.

Röviden: A Koszorúslányok úgy készült, mint a Másnaposok csajos kiadása, így krimi és akció helyett romantika és drámázás az alapja. Annak 2. és 3. részére sikerült is köröket rávernie nálam.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. jún. 17. - 6:02
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 7.7/10 volt.
50.
Géppisztolyos prédikátor Machine Gun Preacher (2011)  
999 Ft
Listaár: 3190 Ft (-69%)

Kosárba teszem

RAKTÁRON


Niwrok
értékelése:
2013. jún. 16. - 1:14
A megváltás katonája
- Szóval csinálsz pár fényképet, hazamész és ez is csak egy sztori lesz a haveroknak?
- Igen. Talán.


Hogy nekem ez a film miért maradt ki eddig?! Az Afrikában játszódó, az ottani állapotokat a képmutató nyugati világ orra alá toló filmekre eddig különös figyelemmel voltam, a Géppisztolyos prédikátor esetében viszont akkor kaptam észbe, amikor itt valaki mellbevágó nyíltsággal írt arról, hogy mennyire magára ismert Childersben. Neki ezúton is köszönöm az "emlékeztetőt".

Merthogy ez a film legalább annyira mellbevágó; a személyes dráma éppúgy, mint azok a tragédiák az afrikai mindennapokból, amiket ízelítőként sem könnyű feldolgozni, nemhogy folyamatosan együtt élni velük. De az elején még csak Childers látható, ahogy mindent és mindenkit pusztít maga körül és magában a droggal és az erőszakkal, hogy aztán egy váratlan esemény kapcsán felébredő, arcába üvöltő bűntudata a valláshoz vezesse, és a közösségi munkára tegye fel az életét. Ez az önkéntesség juttatja el Afrikába, és részben jószándékból, részben az életében elkövetett sok rossz jóvátételéért minél több afrikai árvának igyekszik megadni a nyugodtabb, biztonságosabb, játékosabb élet lehetőségét. Még Gerard Butler színészi eszköztárán is átütnek ennek az embernek az érzései, motivációi, elvei, aki az erőszakból a békés üdvözülésbe igyekszik eljutni, de ráébred, hogy ez sokaknak AK-kal és aknákkal körbevéve elérhetetlen luxus. Hogy nem lehet "Istennek tetsző", hogy emberek azzal a félelemmel fekszenek le minden nap, hogy pár begőzölt zsoldos talán éppen aznap éjjel akarja lemészárolni a falujukat. A tehetetlenség és a bizonytalanság így visszavezeti Childerst az erőszakhoz, amit jól ismer, amit használni mer és amivel szembenéz, ha kell, még az erkölcsi-vallási kétségei ellenére is. Ő vált annak a megtestesülésévé, hogy minden civilizációs önámítás és állandó nyugalomról szőtt ábránd ellenére van az a helyzet két nézőpont ütközésénél, amikor a diplomácia és a szép szavak annyit sem érnek, mint a nedves WC-papír.

Mivel a film életrajzi ihletésű, így észre lehet venni némi elfogultságot, például az afrikai katonai csoportok ábrázolásánál, de a főhős szempontjából ez így jogos: akik Childersben pozitív benyomást hagytak, azokat kicsit jobbnak, akik gyerekek megkínzásáért, megnyomorításáért felelősek, azokat meg sokkal rosszabbnak festi le a film, mint talán tényszerűen történt. Olvastam olyannak az írását, aki ezt problémaként tette szóvá, de könyörgöm, tényleg azoknak az érveit is toleránsan mérlegelni kéne, akik a katonának kiszemelt gyerekeket azzal tesztelik, hogy verjék agyon a saját anyjukat?! Legnagyobb meglepetésemre a rendező is rájátszik erre az álláspontra, amikor az egyik lemezen levő werkben arról beszél, hogy Childers a felszínen nem különösebben "szerethető", és hogy mennyire könnyű ítélkezni felette a tettei alapján. Mégis mi a búbánat határozza meg egy ember megítélését, ha nem a tettei vagy a nem-tettei?! Mert persze, el lehet könyvelni Childers gyilkosnak és agresszív vadállatnak, és lobogtatni a Bibliát, hogy "Aki kardot ragad, kard által vész el", csak érdemes-e...

Ez az, ami a kiválóan ábrázolt drámán és a háborús képsorokon túl is belerágja magát a fogékony nézőkbe: a kérdés, hogy ő személy szerint mit lenne hajlandó feláldozni, vagy még inkább megtenni, vagy akár csak eltűrni egy "jó" cél érdekében! A másik oldalon meg az, hogy mennyire "helyes" az a cél, amit csak ilyen eszközökkel lehet elérni. Így aztán ami nekem a filmben abszolút telitalálat volt, az a Vöröskeresztes ápolónő meg ahogy Childersszel szemben viselkedik, egészen addig, amíg rá nem ébred, hogy milyen a rossz AK rossz végén lenni...

A DVD képét és a hangját is ötpontosnak találtam, ahogy a lemez extratartalmát is. Igen, mert már eleve furcsálltam az itteni adatlapot olvasva, hogy egy GHE-s lemezen ne legyen extra, de nem kellett csalódnom. Nekem nagyon tetszett a két kisfilm, amiből az egyik a rendező koncepciójába, a másik pedig a zeneszerzésbe nyújt egy kis betekintést, mindkettő kitérve a történet valós alapjaira.

Röviden: Sok drámai pillanattal megáldott jelenkori vezeklés- és zarándoklattörténet, ami remélhetőleg a sokkoló tragédiákon túl is sokáig a nézőjével tud maradni, ha hajlandó elgondolkodni a morális kérdéseken.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. jún. 17. - 6:02
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9/10 volt.
51.
Hibrid Splice (2009)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)


Niwrok
értékelése:
2013. jún. 14. - 15:01
Kinek a pap, kinek a mutáns
Bár már jó két éve bőségesen kiveséztem a filmmel kapcsolatos véleményemet a fórumon, az adatlapra nem írtam, most viszont az újranézés során annyival jobbnak tartottam, ami elsőre is tetszett, és annyival kevésbé zavart, amit rossznak, hogy kedvem támadt itt is megemlékezni a Hibridről. Ami már önmagában is egy hibrid, mert ahogy R2-D2 is írta, a sci-fi mellett a dráma és a horror is helyet kapott.

A történet gerince a két tudós és az általuk létrehozott lények, ami több szempontból is érdekes vázat jelent. Kicsit szkeptikus, kicsit pesszimista, de az egyre általánosabbá váló közöny és önzés (mint a figyelmetlenség vagy éppen a nemtörődömség) miatt azért csak felmerül a kérdés, hogy az emberiségnek muszáj-e buzerálnia olyan dolgokat, amiket nem ismer kellő részletességgel, és amikkel nem jár, de nem is igazán járhat el kellő gondossággal (pont az ismeretlensége okán). Az ötlet persze nem új, már a Jurassic Parknak is ez volt a témája (és még az előtt is soknak), csak a bömbölő-trappoló dínók gyorsan széttaposták a tudományos-morális kérdéseket, itt viszont Natali másfél órán keresztül mással sem foglalkozik, mint hogy a saját sikereiktől és szükségleteiktől megrészegült tudósok hogyan merészkednek egyre beljebb azon az úton, amin józan ész szerint elindulniuk sem nagyon kellett volna.

Mindennek alapjait, a történet menetét a drámai vonal jól fejlett izomzatként támasztja meg. A technológiai dolgok, a felfedezések ugyanis a legritkább esetben önmagukban okoznak problémát, és az emberek alapvető jelleme sem arról szólna, hogy a becsvágy, a régi sérelmek vagy az "anyaság vs. karrier" kérdés ennyire gyökeresen határozzák meg a viselkedésüket. A Hibridben viszont pont az jön elő a legjobban, hogy két ember (ezúttal főleg a nő) konfliktusai és komplexusai hogyan telepednek rá egy tudományos kísérletre, hogyan oldódik fel a szubjektivitásukban a szakmailag elvárható minimális objektivitás is, amitől sorsuk jól olajozottan halad a pusztulásuk felé.

Ennek a filmnek így aztán minden szempontból egyetlen motorja van: Sarah Polley. A szerepe és kvalitásai szerint is simán fölébe nő Adrien Brody itteni produkciójának, Delphine Chanéac pedig hiába kelti életre bámulatosan a "bakfis" Drent, a maszkja és Dren animációja miatt nézőként hajlamosabb voltam inkább ez utóbbiakra figyelni, és Brody karakteréhez hasonlóan őt is inkább sakkbábnak éreztem ebben a "játszmában", mint játékosnak.

Csak a vége, arra kellett volna más "géneket" keresni, mert a finálé gyatra picsahorrora megfertőzi az élményt, így az utolsó tíz percben majdnem elvérzik az egész. Aztán sokan csak ennyit fognak megjegyezni belőle: menekülés, lihegés a bokrok ágai között, véres hullák a hóban; az egész siralmasan "C" kategória.

Röviden: Lassúsága ellenére is remek tanulmány a nemiségről, azon belül is az anyaságról és az ösztönökről, jó nagy adag tudományos moralizálással nyakon öntve, csak sajnos Natali túl véresen és sokaknak visszatetszően tálalta.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. jún. 17. - 6:02
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.3/10 volt.
52.
Változó szerelem Flipped (2010)  
999 Ft
Listaár: 3190 Ft (-69%)

Kosárba teszem

kb. 1-5 nap alatt szállítható


Niwrok
értékelése:
2013. jún. 11. - 18:17
Egy gyerekszerelem két arca
A történet, ennek a kedves gyerekszerelemnek a kibontakozása is érdekes, de az igazi különlegességét az adta, hogy nem csak azt ismerjük meg, Bryce és Juli hogyan élte meg a "kapcsolatuk" egyes szakaszait, hanem azt is, hogy ebből az időszakból mit tartottak fontosnak megjegyezni. Hiszen néha amit az egyik ember jelentéktelen apróságnak gondol vagy puszta figyelmetlenségből (esetleg közönyből, önhittségből ill. itt leginkább gyávaságból) követ el vagy mond, abból a másikban hosszú évekig erjedő sértettség lesz, de éppúgy fordítva, egy, az egyiknek semleges pillanat a másik rózsaszín szemüvegén keresztül csak még feljebb korbácsolhatja az érzelmeket. Ez a jópofa játékosság önmagában is élménnyé tette a Változó szerelmet.

Így aztán a többi szereplő, a gyerekek mértani pontossággal dramatizált családja már csak ráadás. Mindkettőben van mókás poénforrás, mindkettőben vannak egyéni, részben feldolgozatlan tragédiák annak nyomán pedig mindkettőben ott a tanulság, az életbölcselet. Pont jó kiegészítők

A DVD-ből az extrát emelném ki, nekem ugyanis a kép és a hang is megfelelő volt. Az extra örvendetes, hogy van, de sajnos kb. csak addig tart, amíg az ember felolvassa a borítóra írt címét:).

Röviden: A Változó szerelem a fiatalabbaknak a romantikus filmekkel való ismerkedésre, az idősebbeknek az első szerelem feletti nosztalgiázásra készült, ettől lesz -ha nem is "tökéletes", de- kiváló családi film.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. jún. 14. - 13:52
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 6.7/10 volt.
53.
Pokolba az élettel Give’ em Hell, Malone (2009)  
399 Ft
Listaár: 990 Ft (-60%)

Kosárba teszem

A beszerzés bizonytalan


Niwrok
értékelése:
2013. jún. 3. - 21:21
Pokolba a történettel
Érdekes keveréke a Spirit - A sikító városnak és A Megtorlónak. Ha jól figyeltem, akkor a jelenkorban játszódik, de minden szereplő, a film noir stílus és a zene meghatározta hangulat mind olyan, mintha ez egy képregény feldolgozása lenne, és a naptárban is vissza kéne lapozni úgy 70-80 évet. Teátrális és cinikus, viszont a sehova sem vezető, történetnek csúfolt kuszaságon és a kis költségvetésen kívül rosszat tulajdonképpen nem tudok mondani róla. A nyitás durva lövöldéje megadta az alaphangot, és még ha időnként unatkoztam is közben, összességében szórakoztató volt. Annyit bőven megért, amennyit adtam érte.

A kép DVD-hez mérten különösen szép, a (magyar) hang viszont keverési bakiktól szenved. Van például egy autós jelenet, ahol a motorbőgés elnyomja a szereplők párbeszédét, pedig engem lehet, hogy az jobban érdekelt volna...
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. jún. 11. - 7:26
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 5/10 volt.
54.
A betolakodó Á l intérieur (2007)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)


Niwrok
értékelése:
2013. máj. 30. - 15:18
Spontán vetélés
Ahogy nézem, én leszek az ellenpólus, mert nálam ez a film teljes érdektelenséggel találkozott. Azt hiszem, nem is maga a film miatt, hanem a stílus, az nem "bejövős".

Horrorból én ugyanis inkább a riogatóst kedvelem, és az itt emlegetett meg a filmben bemutatott gore-ban legfeljebb a maszkmesterek, a kellékesek és az effektesek munkáját tudom értékelni. Azt, hogy minden mellékszereplőnek összesen annyi "dolga" van, hogy házhoz menjenek meghalni (azt is max. időhúzási céllal -ami önmagában furcsa egy 78 perces filmnél, amiből 4-4 perc amúgy is a főcím meg a stáblista-, mert a végkifejletre semmilyen hatással nincsenek), amitől a végén a díszlet már inkább egy vágóhídra hasonlít, nem sikerült szórakoztatónak találnom. Sőt, igazából undorítónak (de, a végén a jelenetet a lépcsőn!) vagy borzongatónak sem. Az őrület, az igen, az valamennyire működött, ami leginkább a történet hiányában (kb. két bővített tagmondatban elfér), a zenében (hangszerelt zaj az egész) ill. a szereplők cselekedeteiben mutatkozott meg (a második rendőrcsapat különösen sötét volt, és a konyhai cigizős jelenet is épp csak egy fokkal volt értelmetlenebb, mint amennyire brutális).

Nem mondanám azonban azt, hogy rossz lenne, csak azért, mert nekem nem tetszett. Főleg úgy, hogy a munka, amit belefektettek a jelenetek, kellékek megalkotásába, az nagyon is érződik. A film megteremti a nyomasztó és feszült hangulatot, némi ijesztgetés is van (pl.: rendőr a biztosítékszekrénynél), ami egy ilyen vészterhes szituációban elvárható, és az nem a film miatt van, hogy ezt nálam a patakokban folyó vér nem erősíti, hanem oldja. A drámai vonala is tetszett a filmnek, nagyon kifejező (mivel alig beszélnek, kellett is), de amit igazán kiemelnék a filmből, az a szimbólumrendszere, hiszen nyilván az sem véletlen, hogy Szentestére időzítettek egy ilyen történetet.

A DVD-vel nagyobb bajom nem volt; a képet kicsit szemcsésnek láttam, a francia hang meg elég ütős volt, és tényleg nem hiányzott a szinkron, hiszen kb. 10 percnyi jelenet tartalmaz szöveget, a többi úgyis csak sikoltozás, nyöszörgés és hörgés. Extra "van", másfél perces diavetítés forgatási és a filmből kivágott képekkel.

Röviden: Aki szereti az ennyire trancsírozós filmeket, annak biztos tetszett / tetszeni fog. Azt hiszem, én nem tartozom közéjük.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. jún. 3. - 15:29
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.3/10 volt.
55.
Brooklyn törvényei Brooklyn Rules (2007)  
799 Ft
Listaár: 999 Ft (-20%)

Kosárba teszem

RAKTÁRON


Niwrok
értékelése:
2013. máj. 14. - 16:06
A környék nem enged
Pár hete ajánlotta valaki ezt a filmet az Xpress fórumán, és bár alapból a gengszteres filmek nem lelkesítenek fel túlságosan, a szereplői és az ajánlás nyomatékossága miatt mindenképpen látni szerettem volna.

Még jó, hogy ez igazából nem is gengszeres film. Igen, nagy szerepe van az alvilágnak a történet hátterében, ami a legváratlanabb és a legvéresebb módokon tudja egy pillanat alatt tönkretenni a "civilek" életét, de a lényeg mégiscsak a három elválaszthatatlan barát. Hogy ők hogyan élnek a helyi maffia árnyékában, ill. hogy mennyire vonzza vagy taszítja őket ez a világ. Hogy milyen családból, milyen körülmények között élnek, mikkel kell szembesülniük nap mint nap, hogy micsoda érdekszövetségek hálójára kell tekintettel lenniük akár a magánéletükben is, és hogy ez a tudat alatti rettegés hogyan befolyásolja elveiket vagy emberi kapcsolataikat.

De a durvaság és a drámai helyzetek ellenére sokszor sikerült a filmnek megmosolyogtatnia. Nem maradnak ki azok a szituk, amiket mondjuk egy baráti társaság még évek múlva is nevetve idéz fel egy sör mellett. A legjobban a bevezető tetszett a gyerekekkel, Bobby családjának bemutatása, a "kutyás jelenet" a végén, na és persze Carmine "spanyolos" öltönye.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. máj. 30. - 6:31
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 6/10 volt.
56.
Lopott szavak The Words (2012)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)


Niwrok
értékelése:
2013. máj. 20. - 11:45
"The Words, by me"
"Ha elhangzott a szó, halott: sokan hiszik.
Szerintem éppen akkor születik."

Nem lopom el Emily Dickinson szavait, csak "afféle" mottóként adnám a filmről írtakhoz, részben azért, mert a saját szavaimat nem igazán találom.

Azt tudom, hogy szeretném ajánlani a filmet, hiszen egy valóban különleges és emlékezetes darabra akadtam a Szavakban, de nem igazán tudom, hogyan, és egy héten belül kétszer néztem meg a filmet, hogy erre rájöjjek. Nem tudom, hogy a három, a fikción keresztül is egymásba fonódó főhős szavaiból, történetéből mit is mondhatnék el. Hogy mit emeljek ki Rory személyes kétségeiből és konfliktusaiból vagy a szenvedélyességből, életszerűségből és tragédiából, ami őt is megfogja. Hogy milyen hangulatot kölcsönöz a filmnek ezen túl a rétegek egymásra épülése és a három "felvonás", ami miatt a végére már nehéz megmondani, hogy kinek a szavait is halljuk éppen és miért. Hogy ezeken felül az egyszerű képekből és dallamokból is micsoda harmónia és szépség sugárzik.

A legérdekesebb kérdés így talán nem is az, hogy mi a könyv "vége", hanem az, hogy mennyire tudjuk magunkat megmutatni másoknak vagy elrejteni mások elől a szavainkon keresztül, szándékaink szerint. Hogy a kimondott vagy ki nem mondott szavak hogyan hatnak a saját életünkre vagy másokéra.

Talán az lenne a legjobb, ha magatok "olvasnátok el" és fedeznétek fel ezeket a Szavakat.

A DVD-t sem a "borítója" alapján érdemes megítélni. Az állóképes menü és az extrák teljes hiánya ugyanis méltatlanul fapadossá teszik a kiadványt, ráadásul a beállításokat megint csak menüből lehet elvégezni. Később a képminőség -amit fantasztikusan élesnek és színesnek találtam (az üvegházas jelenet külön gyönyörű), egyetlen képhibával- és a hang azonban meggyőzött róla, hogy a lényegi részek rendben vannak.

Röviden: Ezek csak Szavak, de olyan szavak, amik sokáig az ember fülében ragadnak. Ez előtt talán a Vágy és vezeklést vagy az Eredetet mondtam volna a filmek közül példának, ami a szavak teremtő és pusztító erejéről szól, de itt ez a téma sokkal tisztábban és mélyebben nyilvánul meg.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. máj. 30. - 6:31
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 7.7/10 volt.
57.
A pokol kapuja 11-11-11 (2011)  
299 Ft
Listaár: 2190 Ft (-86%)

Kosárba teszem

RAKTÁRON


Niwrok
értékelése:
2013. máj. 16. - 23:18
11-11-11 = 1+1+1+1+1+1+...
Az ajánló szerint a 11-11-11 "vészjósló figyelmeztetés"-t tartalmaz, és voltak olyan időszakok, amikor ezt egy közepes értékelés képében láttam beteljesülni. A rendező ugyanis inkább profetikus thrillert és nem horrort akart forgatni, így aztán ritkán hagyja, hogy holmi ijesztgetés megzavarja a nézőt a vallásokról és a babonákról szóló filozofálgatásban. A sejtelmes alakok, halálira sminkelt arcok (pl. a kómából rendszertelen időnként magához térő apa) meg a bazári köpenyes-gumimaszkos figurák zenei taktusokkal jól előkészítetten bukkannak fel, a biztonsági kamerákon látható szellemalakok nem igazán félelmetesek, és a családtagok között meglevő feszültséget sem nagyon érezni.

De mindig volt valami, ami átlendített a holtponton. Leginkább a spanyolos hangulat, ami nem csak a környezetet jelenti (a stáb egyik legjobb ötlete volt, hogy az eredeti helyszínről, Kansasból Barcelonába vitték a sztorit, ahogy arról a werkben mesélnek), hanem olyan horror/thriller elemeket, amiket eddig általában a spanyol filmekben láttam, például a néha szinte monokróm színvilág (Los ojos de Julia). Ebben még a gyengécske riogatás is időnként betalál, pl. a már említett kómás papánál. Aztán ugyan az egymás közti konfliktusok nem működnek, de a belsők igen, hiszen a vallást megtagadó főhősnek azzal kell szembesülnie, hogy talán mégis van valami az anyagi világon túl, prédikátor testvérének meg azzal, hogy talán a felsőbb hatalmak nagyobb szerepet szántak neki a világ menetében, mint amekkorát ő elképzelhetőnek tart magáról.

A DVD az én elvárásaimat maximálisan teljesítette, a képpel és a hanggal is elégedett voltam. Az extrák közül a werket és a kimaradt jeleneteket tudom ajánlani, a bővített jelenetek azonban úgy láttam, csak pár jelentéktelen másodpercet adnak a filmhez, azoknak nem láttam értelmét.

Röviden: A számjegyek összegét, vagyis a 6-ot nekem simán megérte, még egy kicsit talán többet is; annál sokkal jobb, mint az imdb-n kapott (az Asylumos kiadásnál alig eggyel több) 3,9 pont. Az viszont meglehet, hogy a csontig hatoló borzongás helyett az a kérdés marad meg a film végén, hogy mitől is lesz vallás egy vallás.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. máj. 30. - 6:31
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.3/10 volt.
58.
Super 8 Super 8 (2011)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)


Niwrok
értékelése:
2013. máj. 4. - 9:41
E.T. nagytestvére
Három, számomra zavaró dolgot leszámítva, vagyis:
- hogy a készítők fényképről sem láttak soha vonatszerencsétlenséget, főleg azt nem, hogy egy több száz tonnás szerelvény mit hagy egy autóból és/vagy a benne ülő emberből frontális ütközéskor;
- hogy elképzelni nem tudok olyan hadsereget, amelyik egy műveleti területen hagyna kölyköket kamerával bohóckodni, és ennek folyományaként többször érezhető volt, hogy verőfényes napsütésben sem találnák meg a bemutatott katonák a saját seggüket;
- és hogy számomra érthetetlen az a -vélhetően szexuális jellegű- vonzódás, amit J.J.Abrams érez a kék villanás effektek iránt, amiket a legfeleslegesebb helyekre tudott berakni;
szóval ezeken túl igazából elvoltam vele.

Talán valamennyivel több sci-fi-t vártam, több kapcsolatot az űrlénnyel, hiszen Spielberg jelenléte (igaz, csak producerként) és a történet alapjai kapcsán (a Földön "felejtett", a hazautat kereső lény, akinek gyerekek segítenek) azért csak beugrik az E.T., de valamelyik werkben beszélnek róla, hogy Spielberg számára már az E.T. is inkább családi dráma volt. Itt is ez volt a fő szál, két család történetén keresztül bemutatva a veszteség és a bűntudat feldolgozását, erre épültek Abrams és a stábtagok emlékei és élményei arról, hogy miért és hogyan is kezdtek el filmgyártással foglalkozni, aztán a szereplők korából adódóan jön a tinirománc és féltékenység megtapasztalása, ezt követi a korrajz és a máig nem tisztázott Roswell-ügy nagy kérdése... és hogy a háttérben elszabadul, gyilkol és matat valami ötméteres alien, az csak a kalandosságot és monumentalitást hivatott fokozni, amúgy más szerepe nem nagyon volt... illetve de, szimbolikus jelentősége volt a fináléban. Aki ezt a rétegződést és fontossági sorrendet el tudja fogadni, azt nagy csalódás nem érheti.

Ugyanis a megvalósítás sok kívánnivalót nem hagy maga után. Nagyon sok a szép, látványos beállítás, a trükkfelvételek (főleg a már említett vonatkisiklás) precízek és izgalmasak, a gyerekszínészek ügyesen teszik a dolgukat (valahogy éppen Kyle Chandlert és Ron Eldardot találtam a legkevésbé meggyőzőnek, Elle Fanning színész-a-színészben átalakulásaiba viszont azonnal beleszerettem, a tehetség ezek szerint családi vonás).

A DVD pedig minden lehetőséget megad, hogy a néző elmerülhessen a filmben: a kép nekem hibátlannak tűnt, és bár szinkronhangokból tényleg lehetett volna jobbakat is válogatni, elégedett voltam vele. A csatolt werkfilmek közel fél órát tesznek ki, és sokat adnak a történet hátterének megismeréséhez, emiatt gondolom az audiokommnetár is érdekes, de nem vagyok nagy rajongója ennek a fajta extrának.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. máj. 9. - 20:38
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 7.3/10 volt.
59.
Az utolsó műszak End Of Watch (2012)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)


Niwrok
értékelése:
2013. ápr. 25. - 22:57
Amerika leghősiesebb rendőrei
Gyllenhaal, Peña és Anna Kendrick miatt amúgy is megnéztem volna ezt a filmet, de sokat dobott rajta, hogy nagyon sok év végi listán is szerepelt előkelő helyen. A leírások, összefoglalók drámai bajtársfilmet ígértek, reméltem, hogy ez tényleg a jobbak közül való.

A két karakter kapcsolatának bemutatása és felépítése példás. Nem sikerült pontosan belőnöm, de anélkül, hogy feltűnően jelezve lenne, az látszik az eseményekből, hogy évekig kísérjük ennek a két rendőrnek a sorsát, nyilván kiélezve a munkájuk és a magánéletük fontosabb eseményeire, és nem azt kell nézni, hogyan eszik a fánkot járőrözés közben. Még ha ettől kivonatos vagy szakaszos-döcögős is lesz a történetvezetés, és az is kicsit hihetetlen, hogy ennyi minden megtörtént egyetlen párossal, de az biztos, hogy a környék magában hordozza a lehetőséget, hogy ennyiféle dolog, tragédia, borzalom, vagy éppen vidám pillanatok megtörténjenek. Inkább úgy néztem, mintha valódi rendőrök mesélték volna ezeket a sztorikat (azt ugyanis el tudom hinni, hogy külön-külön megtörténtek már, mert elhiszem, hogy a világ produkálhat ilyen drámákat vagy ennyire beteg embereket), és utána a két színésszel megcsinálták hozzá az illusztrációt, kiegészítve pár kis színessel a családjukról. Ettől egy kicsit idealizáltnak tűntek, de az keményen látszik és érződik, hányszor húzták ki vagy vitték bele egymást kockázatos esetekből/-be. Tényleg, egyébként ki nézte meg annyira a borítót, hogy észrevegye, Peña egy aranyozott AK-t fog a kezében?

A rendező viszont olyan eszközt választott a rendőrökkel való közelség kifejezésére, fokozására, hogy szinte ott fussunk velük az akcióban, ami engem inkább zavart, mint lenyűgözött. Rengeteg ugyanis a hordozható meg a kézikamerás felvétel, kis minifelvevők lógnak végig a zsaruk mellényzsebén (amihez egy kicsit jobb érvet igényeltem volna, mint hogy "iskolai projekt"... na de legalább két évig folyamatosan, aranyapa?!), ami még hagyján, de amikor a gangszták is éjjellátóval kamerázták a barbecue-jukat, akkor már röhögve anyáztam. Iskolapéldája ez a ló másik oldalára esésnek, amikor a nagy izzadtságszagú realizmuskodás közepette a "found footage" filmek meg az FPS számítógépes játékok jutnak eszembe.

A DVD puritán és funkcionális, mint a rendőrcipő: kellemesen részletgazdag kép (voltak városi jelenetek, ahol felkaptam a fejem a látványra), ütős eredeti hang (a Nehéz időknél megtanultam, hogy David Ayer filmet nem szabad szinkronnal nézni, mert bele lehet gárgyulni a sok tesózásba/tökizésbe), és ennyi. Még az általában nem-extra előzetesek vagy egy animált menü sem dobják fel a hangulatot.

Röviden: Bármennyire is ultrarealisztikus próbált lenni az Utolsó műszak a sok kézikamerával meg közelivel, a film nem egyszer lengett ki a túlzások és a hiteltelenség irányába. Nem vágtam haptákba magam a filmtől, de úgy voltam vele, hogy nem baj, ha egy ilyen -pár kiragadott, hősies vagy éppen sokkoló eseten keresztül- emléket állít azoknak a rendőröknek, akik tényleg szolgálnak és védenek.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. máj. 2. - 6:13
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.3/10 volt.
60.
Napos oldal Silver Linings Playbook (2012)  
999 Ft
Listaár: 3290 Ft (-70%)

Kosárba teszem

kb. 1-5 nap alatt szállítható


Niwrok
értékelése:
2013. ápr. 23. - 22:19
Ezüst szegély és Arany Málna
Általában azok az igazán érdekes filmek, ahol két szélsőségesen eltérő karakter csiszolódik össze, és komplementer kis világukból mutatnak irányt a másiknak. Itt viszont az a nagyszerű, hogy két tökegyforma jellemű, hasonló stílusú és viselkedésű szereplő talál egymásra, és ezzel pont azt találják meg, amire szükségük van.

Mindketten szimpatikusak, szerethetően problémásak, tőlük lesz mély és érzelmes a film; ahogy megélik és próbálják feldolgozni a veszteségeiket, ahogy a veszteség elszántságot gerjeszt bennük, ahogy az elszántság nyomán a meggondolatlan tettek szégyenérzetet hagynak maguk után, ami újabb feszültséget okoz... és így tovább. Ahogy tudnak segíteni egymásnak kilépni ebből a körből, és ahogy nem hagyják, hogy a környezetük eldöntse helyettük, mi a jó nekik, (ahogy például mindketten ragaszkodnak a mozgásterápiához, miközben a leszedálásukat okozó gyógyszerek feleslegességére rájönnek). Mindez sok sebet fog felszakítani a nézőkben, leginkább a szereplők nyers és radikális őszinteségével és tapintatlanságával, és a "léleksebészet" két órája után vissza is varrja azt, aprócska műtéti heget hagyva csak az arra fogékony nézőkben.

Nekem éppen csak filmként szar, szigorúan a forgatókönyve miatt, ami több alkalommal, különösebb szívfájdalom nélkül heréli ki és erőszakolja meg az "alapul" szolgáló regényt... Kínomban többször törtem ki röhögésben a hitetlenkedéstől, például attól, hogy a film a közepén egyszerűen elfeledkezik a két főszereplőről, és elkezdi az apa vagyoni helyzetét egyengetni. Értem én, hogy van ebben minden, amit az amerikaiak szeretnek, vagyis pszichológusok, gyógyszerek, hiperaktív ordítozás, babonás fociimádat, pozitivista ömlengés, Apple, szerencsejáték, végül képmutatás és önzés, de ettől még csak népszerű lesz, jó nem. Szomorú, hogy mindenféle közönségcsalogató közhelyek egymásra hajigálása és a saját konfliktusainak kiteregetése fontosabb volt az író/rendezőnek, mint hogy ezekről az emberekről és a családról vagy akár erről a különleges szerelemről meséljen, amivel lehet, hogy jobban járt volna mindenki. Tipikusan ilyen, hogy a fináléhoz kellett egy pár világító fényfüzér meg rénszarvas és egy karácsonyfa, ha köze sincs a történethez, akkor is, mert a filmesek szerint a nézők egyre gyakrabban olyan tuskók, hogy nem tudnak ráhangolódni egy család érzelemvilágára, ha nincs karácsony (a karácsony egyébként része az eredeti történetnek, csak nem azért, mint itt). Pedig a mellékszereplőkben is van potenciál, érdekes például ahogy az anya reagál Patrick gyakorlatilag bármelyik, a suttogásnál akár egy fokkal erősebb mondatára, vagy ahogy azért erősen sejthető, Pat honnan örökölte a kényszeres vonásait... Viszont minden túlságosan el van túlozva. Sok jelenetnél feszengtem kényelmetlenül, mert valami nem működött. Például a színészek játéka sem egyenletes: amikor Bradley Cooper és Jennifer Lawrence a karakterek mélyről jövő érzéseit jelenítik meg, akkor brillíroznak, máskor viszont idegenül hangzanak a mondatok a szájukból, sőt meggyőződésem, hogy voltak mondatok, amiket utáltak, és csak közönyösen ledarálták, mert érezték, nem illik sem hozzájuk, sem a karakterekhez.

Röviden: Örültem, amikor kijöttem a teremből, és leginkább annak örültem, hogy Pat és Tiff boldogságának és harmóniájának élményét még egy ilyen elba... forgatókönyv sem tudta teljesen tönkretenni. Valószínűleg az a sors vár rá, hogy annyiszor megnézem, amíg túladagolva immunis nem leszek a negatívumaira, mert a főszereplők színészként és karakterként is voltak annyira szerethetők és tanulságosak, hogy csak a stábtagok, különösen David O. Russell böszmesége miatt ne nézzem újra - és ezért a ganéért jelölték őt Oscarra, megáll az eszem! Egyetlen enyhítő körülményt lennék hajlandó elfogadni: ha szándékos volt a böszmeség, és a film az a felhő, aminek a szélén a történet napfényétől felragyog az ezüst szegély...

Komolyan, erős a késztetés, hogy idén ezt a filmet, ha lesz év végi listázás, a TOP meg a BOTTOM listába is betegyem:). A pontszám ennek az átlaga.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. máj. 2. - 6:13
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 7.3/10 volt.
61.
Felettünk a Föld Another Earth (2011)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)


Niwrok
értékelése:
2013. ápr. 18. - 14:25
Mindenből egy van?
Az alapötlet a párhuzamos Földdel érdekes volt, a kérdések is, amit egy ilyen felvethet ("Milyen lenne eljutni egy olyan világra, ahol az életemet döntően befolyásoló hibákat esetleg nem követtem el?"), és a két főbb szereplőnek is voltak jó pillanatai, nekem azonban az egész túl nyomasztó volt. Nem is azért a tragédiáért, ami összehozta és összekötötte ezt a két embert, hanem a rendező stílusa miatt, aki aztán minden lehetséges eszközt bevetett, hogy átérezhető legyen az események súlya és ígérete. Sokat javított a filmen, amikor megtudtam, hogy gyakorlatilag házi, kisköltségvetésű projektről van szó, így már kevésbé zavart, hogy én ezt a filmet tulajdonképpen már láttam, csak akkor két másik film volt:). Szóval jó hogy láttam, de nem lesz a kedvencem :)

Képpel, hanggal nem volt bajom, a kb. 15 percnyi extrát is szívesen néztem meg.

Röviden: Mint a Szívörvény és A nő kétszer depressziós szerelemgyereke amatőr köntösben, mínusz Gwyneth Paltrow.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. máj. 2. - 6:13
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 5/10 volt.
62.
Bikanyak Rundskop (2011)  
999 Ft
Listaár: 2490 Ft (-60%)

Kosárba teszem

A beszerzés bizonytalan


Niwrok
értékelése:
2013. ápr. 12. - 0:53
Letaglózó letaglózás
Ami egyszerre tud ilyen kiváló dráma lenni, miközben két jelenkori problémát is feszeget, azt szerintem akkor is érdemes lenne megnézni, ha nem jelölték volna Oscarra, de nem hátrány ez a fajta figyelemfelhívás. Amikor én néztem, akkor a plakáton kívül nem ismertem belőle semmit, és izgalmasnak találtam, hogy olyan filmre menjek, ahol minden elem újdonság lesz.

Még azt sem tudtam, hogy belga film, és hogy ez miként lesz része a sztorinak. Aki kicsit is követi az ottani eseményeket, az tudhatja, hogy Belgium a szétesés határán van, vagy legalábbis volt a film készítése idején. A belviszály oka, mely mondjuk hónapokon át tartó kormányválságot eredményezett, hogy az ország két fele nem csak kulturálisan, de anyanyelvében is eltér. Erre már lehetne külön filmet építeni, de itt csak színesítő, hogy a két "összeláncolt" embercsoport hogyan gyűlölködik, és milyen megvetéssel vannak egymás iránt.

Az azért a címből sejthető volt, hogy szarvasmarhákról is szó lesz, és ez gyorsan tisztázódott is, ahogy az első jelenetek egyikében a verőember-alkatú Jacky (róla később) felkeres egy tenyésztőt (nyilván nem az elsőt), és finoman a falhoz kenve megkéri, hogy akkor ugye a jövőben szeretné az ő általuk biztosított hormonkészítményekkel és egyéb vegyszerekkel elősegíteni a tehenei gyors gyarapodását, annál meg, hogy "bio" csak azt a szót felejtse el gyorsabban, hogy "rendőrség". Nyami, ugye? Pedig a marhahús piaca is olyan "egyszerű", mint az összes többi, és két szabály szerint működik: amit lehet hamisítani, azt hamisítani is fogják, és amiben pénz van, ott alvilág is van. A marhahús is ilyen, nem véletlen, hogy akár az is kiderülhet egy szeletről, hogy korábban röfögött vagy nyerített... és ez még a jobbik eset. Ebből az alapból épít fel a film egy talán kevésbé izgalmas, mint inkább érdekes bűnügyi szálat, gyilkossággal, összeesküvésekkel és átverésekkel, de azért egy pillanatra sem tudtam elfelejteni, hogy itt most éppen az a téma, hogy kiknek a "mocskos" kezén és manipulációin megy/mehet keresztül egy darab hús, amíg a tányérra kerül, és addigra mi minden van/lehet benne a fehérjén és a zsíron kívül. Persze az is igaz, hogy nem érdemes túlságosan belemerülni abba, hogy mennyire "tiszták" az ételeink, hacsak nem valakit komolyan foglalkoztat a fényevés gondolata.

És akkor Jacky... "Szerencsétlen ökör...", azt hiszem, ennyit tudtam kipréselni magamból a film végén, mert addigra egyszerre éreztem gombócot a torkomban a sajnálattól és a dühtől. Nekem Jacky volt a 2012-es év legjobb drámai karaktere, noha elsőre úgy tűnt, élete csak a marhák és a hormonok körül zajlik, és nem volt több egy agresszív, izomagyú vadállatnál, akinél ránézésre csak a marhái "kokszolnak" többet (Matthias Schoenaerts a szerep kedvéért magára is pakolt vagy 30 kilónyi izmot, hogy hitelesebb legyen a megjelenése). De ahogy egyre több derült ki róla, a családjához való viszonyáról, hogy milyen erők irányítják az életét (legfontosabbként az, hogy milyen tragédia tette őt arra a vágányra, amely jó eséllyel a pusztulásba viszi, letérni róla viszont egyenlő a végzetes megszégyenüléssel), úgy vált egyre szimpatikusabbá, úgy lettem egyre megértőbb vele szemben. Rengeteg érzelem és rengeteg kérdés szegélyezi az útját, melyen a családján kívül a remény mozgatja; annak a reménye, hogy a testébe "vackolt" "állat" egyszer megszelídül, és ő is esélyt kaphat az ún. normális életre.

Röviden: Ez egy marha jó film. Pont.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. ápr. 21. - 20:09
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.3/10 volt.
63.
Ninja Ninja (2008)  
499 Ft
Listaár: 1990 Ft (-75%)

Kosárba teszem

RAKTÁRON


Niwrok
értékelése:
2013. ápr. 8. - 21:58
A nindzsa színre lép... újra és újra és újra...
Aki akár csak egy pillantást is vetett az ajánlóra, az nagyjából sejtheti, hogy mit is fog kapni a pénzéért: igazi békebeli C-kategóriás, SzívTV-szökevény akciófilmet, amiket annak idején mondjuk Cynhia Rothrock, Don "The Dragon" Wilson, Michael Dudikoff vagy Lorenzo Lamas neve fémjelzett. Csak mert az említett hölgy és az urak már lassan ingyen vehetik igénybe Magyarországon a tömegközlekedést, kellett egy kis vérfrissítés.

Egyetlen oka volt, hogy időt és pénzt áldoztam erre a filmre, és az Scott Adkins (...na jó, meg így utólag Mika Hijii is jó pontnak bizonyult:)). Ha ugyanis manapság igazán látványos, egy kicsit talán túl akrobatikus bunyós jeleneteket akarok nézni, akkor az ő filmjeire bízvást számíthatok. Adkins szép fokozatosan kinőtte magát a statiszta/kaszkadőr szerepből (Stallone be is válogatta az "elitbe", a Feláldozhatók 2-be), így talán arra is esély lesz, hogy ne csak ilyen trash-ben tudja bemutatni, milyen is az igazi pörgőforgó-rúgás.

Mert a Nindzsára nincs jobb szó, ez trash... light. Azért nem mesélek nagyon a sztoriról, mert nincs nagyon mit róla mesélni. Az "A filmtörténelem legelcsépeltebb akciófilm-alaphelyzetei" listában biztos előkelő helyen van az "egy árva kisfiú, akit egy mester nagy harcossá nevel, felnővén renegáttá váló harcostársa ellen kell bizonyítsa tudását, és bosszút állni", amihez hozzácsapták az "a gonosz gengszter-üzletember a versenytársai életére tör" melléksablont, leginkább azért, hogy vég nélkül tudjanak rohamozni a hullajelölt statiszták, és ennyi. Ez utóbbi teszi egyébként igazán röhejessé a filmet, ugyanis az üzletembernek saját szektája van, amit a saját gyártelepén szokott összehívni, és ott olyan díszletek és jelmezek között történik az újoncok beavatása (megbillogozás tüzes vassal...), amitől már az Amerikai nindzsa rendezőjének is egy "ne, ez tök gáz!" felkiáltásra futotta volna csak. A sebekből igénytelen módon fröcskölő digitális művér mellett talán ezért is kapott 18-as karikát a film, mert ez az a korosztály, amelyik az ilyen Nindzsa-félékben legalább a nosztalgiát meglátja.

A DVD nekem megfelelt; a képminőség egész jó, a hanggal sem volt bajom, bár mindkettőben volt két furcsaság. A képnél lehet, hogy én láttam rosszul, de folyamatosan azt éreztem, hogy nem stimmel a képarány, valahogy minden szélesebb volt, mint kellett volna. A hangnál pedig a szinkront érdemes fenntartásokkal kezelni, mert a film felében japánul beszélnek, és ahhoz csak felirat van.

Röviden: Ennek a filmnek nagyon sok hibája van... illetve ha másképpen nézem, akkor igazából csak egy: hogy késett 20-25 évet. Egy-két durvább verekedős jelenetet leszámítva az egész a "kínos" és a "kínosan nevetséges" határmezsgyéjén mozog, de semmi olyan, amit ne lehetne öt perc alatt elfelejteni... vagy akár a 2013-ban esedékes folytatásig.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. ápr. 21. - 20:09
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8/10 volt.
64.
Az Androméda-törzs (mini-sorozat) The Andromeda Strain (2008)  
990 Ft
Listaár: 5990 Ft (-83%)

Kosárba teszem

kb. 1-5 nap alatt szállítható


Niwrok
értékelése:
2013. ápr. 4. - 20:52
A legkisebb űrlény okozza a legnagyobb gondot
"Ez az első idegen lény, amivel az emberiség kapcsolatba került. Nem olyan cuki, mint E.T., de ezzel kell megelégednünk."

Michael Crichton azon írók egyike, akik kiválóan elegyítik a tudományos-technikai részleteket a fikcióval, a morális kérdéseket a személyes-pszichológiai drámákkal, és a leírásokon keresztül mindezek nagyon "látványossá" is válnak olvasás közben. Kár, hogy amikorra filmesek kezei közé kerülnek, addigra általában csak a látvány marad, kevesebb "sci", több "fi" és még több akció. Az Androméda-törzs minisorozat feldolgozás is ebbe a sorba illik, nagyjából a középmezőnybe. Készült ugyan már egy feldolgozás ebből a regényből 71-ben, de azt a magamfajta fanatikusokon kívül már kevesen nézik, Scotték (igen, Ridley és Tony) producerként úgy érezték, ideje a modernizálásnak.

Ez jelen esetben azt jelenti, hogy egy kicsit eltávolították a sztorit a tudománytól, és új, részben abszolút nem a filmbe illő szálakkal töltötték fel. Régen néztem ugyan a korábbi filmet (a könyvet meg nem volt szerencsém olvasni), de az időutazás szinte biztos nem volt benne, továbbá nem volt benne romantikus enyelgés a professzorok között, és főleg nem volt benne ekkora összeesküvés, meg mindenlébenkanál újságíró, akit állandóan ki akarnak nyírni, mert túl sokat tud. Az előző alkalommal a film csaknem fele a föld alatti laborban játszódott, amiből jó tíz percig tartott csak az, amíg a kutatók a különféle biztonsági rendszereken átjutnak, aztán volt a végén tíz perc menekülős rész, a kettő közötti rész viszont csak a túlélők és az Androméda vizsgálatáról szólt, külön hangsúlyozva az emberi hibák és korlátok súlyosságát még egy ilyen szuperbiztonságos, többszörösen biztosítottnak tűnő laborban is.

Azt leszámítva, hogy nem rendelkezik az előző változat előnyeivel, egy kellemes délutáni sci-fi matinénak megteszi, van benne izgalom és akció bőven. Egy tévés sorozat minőségét hozza, értve ez alatt a díszleteket -ebből a szempontból léptek túl egyedül az elődön, de nem is volt nehéz az ottani Pirx kapitány dizájnt felülmúlni-, a számítógépes animációkat, a párbeszédeket és az azokat előadó színészeket is. Utóbbiak munkája nem volt túl megerőltető, ettől függetlenül szívesen láttam az A segítség után Viola Davist egy gyökeresen eltérő szerepben, míg mások a Lost "Jin Kwon"-ját találhatják ismerősnek.

A DVD pont olyan, mint aminek a lemezén egy három órás film terpeszkedik, tesztminőséget sem a hang, sem a kép esetében nem érdemes várni, extra meg "értelemszerűen" nincs. Az után meg talán korábban is érdeklődtem már, hogy vajon mekkora macera, hogy ne csak menüből legyenek választhatóak a nyelvek, mert ha túl nagy, akkor nem panaszkodok többet miatta.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. ápr. 21. - 20:09
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8/10 volt.
65.
Tokiói tortúra Stupeur et treblements (2003)  
599 Ft
Listaár: 999 Ft (-40%)

Kosárba teszem

A beszerzés bizonytalan


Niwrok
értékelése:
2007. máj. 30. - 11:55
A film -bár elég elcsépelt témát- a keleti és a nyugati kultúra különbözoségét mutatja meg, mindezt kicsit fiatalos, kicsit bolondos formában. Mert végülis a történet lényege az, hogy ez a különbözoség hogyan épít le szakmailag és lelkileg egy ennél jobb sorsra érdemes lányt, miközben az irígylésre méltó kitartással, humorral és optimizmussal próbálja kibírni a számára rendelt egy évet.

Számomra mellbevágó volt az elso pár képkockán a színek élénksége, ez mindenképpen dícséretes. A hangok megfeleloek, és a szinkronnal is elégedett voltam, a felirat pedig minoségi (a rendezoi, japán-magyar változatban néztem).

A japán kultúra iránt érdeklodoknek kihagyhatatlan (talán egy kicsit árnyalja számukra a képet), de akik "csak" egy jó komikus drámára kíváncsiak, azok se forduljanak el tole. Ennyi pénzért egyelore az egyik legjobb vétel.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. ápr. 7. - 15:39
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 5.3/10 volt.
66.
B13 - A bűnös negyed Banlieu 13 (2004)  


A TERMÉK
NEM BESZEREZHETŐ!


Niwrok
értékelése:
2007. júl. 20. - 15:08
Leginkább azoknak ajánlható, akik szeretik a szépen megkoreografált akciójelenetetek, mert azok tényleg jók. A kép és a hang minoségérol a hozzáértok tudnának nyilatkozni, de bajom nem volt velük.
Az egyetlen dolog, ami igazán nem tetszett, és ami az egészet eltolja a "mese" kategóriába, az az, hogy a film olyan, mint egy reklámfilm. A filmbeli nyomornegyedben (ami már annyira "szutyok" és "alja", hogy a rendorök is otthagyják) ugyanis minden bolt minden polca tömve van áruval (jól kivehetoek bizonyos márkájú kutyaeledelek), minden gengszer pimpelt tuningverdával hasít (amit jól kiveheto márkájú üzemanyaggal töltenek fel), és még az utcán levo szemét is élére van állítva (amit például egy bizonyos japán elektronikai cég tévéjének dobozába pakoltak). Minden autó tükörfényesre van polírozva, és a falakon annyi a graffiti, hogy ha Pesten csak fele ennyi lenne, már mindenki boldog lenne. Néha felvillan egy-két lángoló autóroncs, de még azok is olyan ízlésesen vannak elrendezve, hogy egy pillanatra sem törik meg a világ harmóniáját.
Ha ezek amúgy nem zavarnak, akkor egy jó filmet láthatsz. Tisztaságmániásoknak különösen ajánlott!
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. ápr. 7. - 15:39
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 5.3/10 volt.
67.
Bőrnyakúak Jarhead (2005)  


A TERMÉK
NEM BESZEREZHETŐ!


Niwrok
értékelése:
2007. aug. 13. - 10:43
Mivel a filmet már sokan magasztalták elottem (joggal), túl sokat nem is tudnék hozzátenni. Talán csak annyit azoknak, akik "az igényesen kidolgozott háborús jeleneteket" hiányolják belole, hogy azért nincsenek a filmben ilyenek, mert Irakról nem nagyon lehet ilyet forgatni. Nem vagyok egy hadászati szakérto, de még nekem is nyilvánvaló, hogy a XX. század végére az egymásnak rontós, lövészárkos, "Normandiás" háborúknak leáldozott. Foleg, ha két ilyen egyenlotlen ellenfél akad össze. A film éppen azt mutatja be, hogy a gyalogosok hosszú kiképzése mennyire hiábavaló is lehet, ha stratégiai szerepet nem szánnak nekik. Ráadásul egy önéletrajzi ihletésu könyv az alapja, és bizony ez is része egy háborúnak.
De azért a DVD-rol is egy pár szót: Klassz film, kellemes kiadásban. A szereplok az unalmat is intenzívvé tudják tenni, leginkább a harc és a folyamatos készültség embert próbáló részén keresztül. Vannak benne "igényesen kidolgozott háborús jelentek", csak éppen nem egy hoseposz szintjén, és így a film tényleg inkább "dráma", mint "háborús".

Davee: Megnéztem. A kérdéses dolgot még mindig tartom. Az Iraki misszió jó film, köszönöm az ajánlását, de nincs ellentmondásban az itt leírtakkal. Részletek a film adatlapján.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. ápr. 7. - 15:39
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 5.3/10 volt.
68.
28 nappal később 28 Days Later (2002)  
990 Ft
Listaár: 7000 Ft (-86%)

Kosárba teszem

A beszerzés bizonytalan


Niwrok
értékelése:
2007. aug. 21. - 11:46
A legjobb zombifilm is lehetne nálam (csak hát elkészült a Haláli hullák hajnala)! Tök mindegy, hogy hullák-e vagy sem, vagy a pilóták mit karattyolnak, ez a film az emberiségrol, az emberiességrol, és úgy egyáltalán az EMBERrol szól! Tömve van eredeti karakterekkel, a színészek profin teszik a dolgukat, és jó pár jelenet többszörösen is megrázó. Ehhez viszont nem árt feliratosan nézni, a szinkron a hangulat 30%-át elveszi.
Ami nálam az igazi jellegzetessége, hogy kevés filmben utáltam ennyire a foszereplot, mint itt; Jim egy unszimpatikus, ostoba vadbarom. Ajánlom mindenkinek, hogy a film utolsó öt percében gondolja végig, Jim mit is muvel a Támaszponton. A kedvenc karakterem az ornagy, és ha én írtam volna a film végét, biztos nem ez a szuperhabos nyálömleny lett volna a befejezés.
Az "elozetes"-t én nem tekintem extrának, így az gyakorlatilag nincs a lemezen.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. ápr. 7. - 15:39
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 5.3/10 volt.
69.
Vaskabátok Hot Fuzz (2007)  


A TERMÉK
NEM BESZEREZHETŐ!


Niwrok
értékelése:
2007. aug. 30. - 8:16
Széjjelröhögtük magunkat a moziban, amikor megnéztük. Ezernyi képi poén (van, amelyik elsore le sem esik), és hiába durvák vagy véresek, az ember egyszeruen nem tud nem röhögni (pl.: templomtorony). Hivatkozások tucatjai vannak benne, a szöveg abszolút "Jarp!", a krimiszál is a helyén van, ráadásul duplán. Közben meg, ahol kell, ott hirtelen tudnak komolyra váltani, és ez egyáltalán nem zavaró.
A legjobb ritmusú, kép- és szövegvilágú akciófilm, amit idén láttam. Ha már Simon Pegg és Edgar Wright így benne vannak a stílusok parodizálásában, úgy öt év múlva szívesen megnéznék tolük egy sci-fit.
- - - - -
Azóta megjött a DVD is. Engem leginkább a bakiparádé meg a kihagyott jelenetek érdekeltek, és azokon is jót szórakoztam.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. ápr. 7. - 15:39
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 5/10 volt.
70.
Az álom tudománya La Science des rêves (2006)  


A TERMÉK
NEM BESZEREZHETŐ!


Niwrok
értékelése:
2007. aug. 30. - 8:50
Utólag kicsit eros kifejezés, de amikor kijöttem a terembol, úgy éreztem, ebben a filmben minden benne volt, amit valaha látni akartam vagy akarhatok egy filmben. Ugyanis totálisan keveri a stílusokat (talán csak a természetfilm hiányzik:))! Kb. 90 percig egyetlen pillanatra sem engedi el az ember figyelmét, különben könnyen el lehet veszni a képekben, pedig az álomképektol lecsupaszítva egy egyszeru romantikus vígjáték. Ez azt is jelenti, hogy a végére kicsit lelassul, de az kell is, különben kijövetkor mindenki csak kóvályogna.
Tényleg, megvan nektek Zoé telefonszáma? :-)
Remek, hogy a Budapest Film kiadta DVD-n ezt a felejthetetlen alkotást.
--------
Bocs, extrák tekintetében az itteni "felsorolásból" indultam ki. Ennek megfeleloen töröltem is mindent, ami az extrák hiányáról korábban írtam. Nyugodtan mondhatom, a werk sem marad el a film mögött. Rengeteg apró részlet kiderül a filmrol, kicsit kevesebb arról, hogy a színészek mit gondoltak a karktereikrol, de jó ez így. Egyszeruségük ismeretében még inkább lenyugözoek a trükkök, az évekig gyujtött WC-gurigáktól meg eldobtam az agyam. Például megtudható a werkbol, hogy hogyan hatott a forgatásra a reggae-zene és a latrinaszag, és hogy mitol barátságos egy cici.

Álomszeruen orült képekben nem hiszem, hogy ezt bármi felül tudja majd múlni.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. ápr. 7. - 15:39
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 5.3/10 volt.
71.
Rekviem egy álomért Requiem for a Dream (2000)  


A TERMÉK
NEM BESZEREZHETŐ!


Niwrok
értékelése:
2007. aug. 30. - 9:25
Ez a film nekem arról szólt, hogy a drog hogyan szivárog be az emberek életébe, lassan, alattomosan, hogy a végén már ne lehessen kiszállni belole. Ezért nem is értem, miért kell egy olyan szétdrogozott látomásos agymenéshez hasonlítani, mint a Félelem és reszketés a golfcipos démonaival (amit elso megnézéskor szimplán untam - talán majd másodszor), vagy a deviáns-lázadó-polgárpukkasztó Trainspottinghoz. Ez a film egy pillanatig sem akar szórakoztatni, ez egyenként mindenkinek a pofájába üvölt, és ráébreszti (ha eddig valaki nem tudta volna), hogy ma az emberek csekély százalékát leszámítva mindenki függo, valamilyen formában.
Ez a film (az egész képi világ, a színészi játék meg a jelenetek) önnön nyomasztóságában nagyszeru, szerintem nincs olyan, aki úgy állt volna fel elole: "Hú, milyen kellemes kis film volt ez!". Talán a negatív vélemények egy része is ennek szól.
A vége is üt, de nálam az a jelenet volt a csúcs, amin csak egyetlen felirat szerepelt: "TÉL". Ott egyszeruen felkiáltottam, hogy "Úristen, ennél még van lejjebb??". Volt.
A többi pontban egyetértek a többi, "túlzottan pozitív" kritikával.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. ápr. 7. - 15:39
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 5.3/10 volt.
72.
Mulholland Drive (egylemezes változat) Mulholland Dr. (2001)  


A TERMÉK
NEM BESZEREZHETŐ!


Niwrok
értékelése:
2007. szep. 10. - 7:46
Nekem tetszett. Az elso másfél órában egy amnéziás asszony és egy kezdo színésznocske nyomozása, egy filmrendezo megzsarolása, és a filmtörténelem legpancserebb bérgyilkosa a fo téma. Meg a mindent átható felszültség, és az ember szinte nem is érzi, mi a forrása (a hajléktalan, az elmaradhatatlan függönyös-törpés szoba és a jósno azért jó támpont), mintha a szikamorfák illata szivárgott volna be a pálmák közé. Már kezdtem volna érteni, mi miért történik, amikor az egész hangulatok és érzések kusza kavalkádjává változott, a harsány vidámságtól a megélt fájdalomig. A kék doboz elokerülésével pedig lázálomszeru tébollyá lesz minden, a "kellékek" újra elokerülnek, mintha ugyanazt a történetet néznénk, csak éppen ezerszer nyomasztóbban.
A film jó, a betétdalok fülbemászóak, és a színészi játék is remek. Nehezen emésztheto, nagy falat.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. ápr. 7. - 15:39
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 5.3/10 volt.
73.
A hazug Deceiver (1997)  


A TERMÉK
NEM BESZEREZHETŐ!


Niwrok
értékelése:
2007. szep. 10. - 7:47
Nagy nevekkel teli kis költségvetésu film, ami tulajdonképpen egy kamaradarab, egy több jelenetre szabdalt kihallgatás. Néha mintha a nézore lenne kötve az a rohadt hazugságvizsgáló, meg van egy kis klausztrofóbia, a célt maximálisan kiszolgáló zene (alig pár taktus, de hát ott van a Cápa, a maga két hangjának ismétlésével), cseppnyi elmebaj, a kopár színek (néha olyan sötét, hogy kivehetetlen, mit is látunk). Szóval ez egy jó kis thriller, csak ajánlani tudom.
Viszont nem hagyom szó nélkül a körítést, a kiadás messze a legigénytelenebb, amit valaha láttam. Nyomtatási hiba a borító címoldalán ("lair"), gépelési hiba a menüben ("bállítások"), és a feliratot még nem is láttam. Ja, és nem sikerült két normális képet találni a szereplokrol: Tim Rothé nem ebbol a filmbol van, Renée meg úgy néz ki, mint egy szabadnapos gumino. Ennél az is jobb lett volna, ha egy hazugságvizsgáló-gépet raknak a fedlapra.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. ápr. 7. - 15:38
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 5.3/10 volt.
74.
Miss Potter Miss Potter (2006)  


A TERMÉK
NEM BESZEREZHETŐ!


Niwrok
értékelése:
2007. okt. 17. - 8:11
Kedves, romantikus film egy nálunk kevésbé ismert iróno életrajza alapján (bár a "Hullám tévén" mintha láttam volna egy-két Nyúl Peti epizódot). Már a két foszereplo is garancia lehetne (csak lehetne, mert a másik közös filmjük, a Pokolba a szerelemmel nem tartozik a kedvenceim közé), de a képi világ és a hangulat, ami igazán meggyozo. Egy egyszeru szerelem története, hol bohókásan, hol tragikusan, a néha megelevenedo rajzokkal kísérve, szép lassan kibontva. Imádtam.
Végül kisgyermekes szüloknek egy üzenet: szerintem maga a besoroló sem tudja, erre a filmre miért rakott 12-es karikát (valaki igen?). Nyugodtan hagyják figyelmen kívül, ez egy családi mozidélutánra is remek választás. Szerintem.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. ápr. 7. - 15:38
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 5.3/10 volt.
75.
Zátonyok közt (Poirot-sorozat) Taken at the Flood (2006)  
999 Ft
Listaár: 2190 Ft (-54%)

Kosárba teszem

A beszerzés bizonytalan


Niwrok
értékelése:
2007. okt. 24. - 9:47
Sajnos nekem még a könyvet ismerve is nehéz volt követnem a filmet, leginkább a sok szereplo és az amúgy is bonyolult történet miatt. Vannak is kisebb változtatások a regényhez képest, de ezek inkább csak árnyalják és bovítik a képet, új szálakat bevezetve. Amiben mindenképpen egyedi ez a film, hogy a végére az összes szereplot megutáltatják a nézovel, mindenki mocskos, aljas, korrupt és gonosz, a gyilkos csak épp egy hajszálnyival a többinél. Christie-re is néha rájött az "utálom a világot" érzés, olykor meg is írta (ld. az Ackroyd-gyilkosság), de erre most a rendezo is jócskán rátett.
Ha még csak most ismerkedsz a krimikkel, vagy a könnyebb darabokat szereted, akkor nem ajánlom. A többieknek is csak fenntartásokkal.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. ápr. 7. - 15:38
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 5.3/10 volt.
76.
A sárga írisz / Az eltűnt végrendelet (Poirot-sorozat) The Yellow Iris / The Case of the Mis... (1993)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)


Niwrok
értékelése:
2007. okt. 31. - 8:10
A Poirot-sorozat messze legrosszabb darabja és egy közepes novella megfilmesítve egy lemezen. A Sárga Írisz, aminek az ötletét Agatha Christie saját magától lopta (ti. Gyöngyözo cián), bár ettol függetlenül annyira nem rossz, és többször elofordult, hogy az íróno annyi fantáziát látott egy korábbi írásában, hogy regénnyé bovítette. A Sárga írisz mondjuk legyen 3/5.
Ami viszont felháborítóan pocsék, az az Eltunt végrendelet. A novellából egyedül a cím, a nevek és a "végrendelet" szó stimmel. Abban a sztori frappáns és mókás, és talán egyedüliként nincs bunügy. Pusztán egy fiatal lány kéri meg Poirot-t, hogy keresse meg apja eldugott végrendeletét, különben a birtok valami macskamenhelyé vagy hasonlóé lesz, és bizony a "kis szürke agysejtek" rendesen megizzadnak, amire egy vidéki gazda rejtvényét megfejtik. Ez a "feldolgozás" olyan, mintha egy kacsapecsenyét bedarálnának löncshúsnak: valami családi maszlag, emancipációs rizsával körítve, a végrendelet csak ürügy, tizenketto egy tucat ótvar, a stílusa is vacak. 00/5 (igen, az ott tényleg egy dupla nulla, WC-be vele!).
-----
Igen, tudom, de annyira bedurrant az agyam a másiktól, hogy a Sárga írisznél alig figyeltem, mit írok. Természetesen a novella volt elobb.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. ápr. 7. - 15:38
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 5.3/10 volt.
77.
Good Bye Lenin! (Egylemezes változat) Good Bye Lenin! (2002)  


A TERMÉK
NEM BESZEREZHETŐ!


Niwrok
értékelése:
2007. nov. 19. - 7:50
Nagyszeru alapötlettel rendelkezo drámai film az NDK végnapjairól, egy család életének és sorsának tükrében. A férje által elhagyott anya, aki egyedül neveli két gyerekét, egy fizikailag és szellemileg egyaránt szuk világban. Aztán a szívroham és a kóma. Ehhez jön két huszonéves, akik a személyes kétségeik és változásaik közepette egy világ változását is kénytelenek elszenvedni, hogy aztán az anyjuk miatt (?) mindent vissza kelljen állítani. De legalábbis késleltetni az elkerülhetetlent.
Értelemszeruen nem lehet tole megtagadni némi politikai, sot, aktuálpolitikai felhangot, ha már egyszer Magyarországon 17 éve folyamatosan ebben élünk. Nekem azonban egy kicsit messzebb vezetett a téma, és ezért tetszett igazán. Az új feltétlenül jobb-e? Látva a ciklámen színu, szorös lámpabúrát, a dolog elég kétséges. Érdemes-e késleltetni az elkerülhetetlent? A külvilág nem az a dolog, aminek a beszivárgását hosszú távon buntetlenül meg lehetne gátolni. Mi a fontosabb: az egyén vagy a közösség, akár a család?
Nem az a pörgos darab, néha beüt egy-két üresjárat. Témája és megvalósítása miatt (csupa "természetes" színész játszik benne; ha mindez valóságshow lenne, azt is elhittem volna) azonban érdemes mindenkinek megnézi.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. ápr. 7. - 15:38
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 5.7/10 volt.
78.
Egon és Dönci - Mindenütt jó, de legjobb otthon Egon és Dönci - Mindenütt jó, de legj... (2007)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)


Niwrok
értékelése:
2008. máj. 17. - 18:17
Szerintem egy nagyszeru alkotás az Egon és Dönci. A bohókás feltaláló Egon és az o falánk "macskája" (mivel nem a Földön játszódik, nem biztos, hogy így hívják) kalandjait követhetjük végig. A történet valóban nem igazán kötötte le a figyelmem; inkább a 10 év alattiak élvezhetik, mint azt itt többen írták. Az animáció viszont nagyszeru: a színek, formák, díszletek, kellékek, texturák változatossága, mind-mind kiváló, pusztán már csak ezért is érdemes megnézni.
Összhatásában kicsit a Mikrobira és a Mézga Aladár urbeli kalandjaira emlékeztetett. Felfogható tesztfilmnek is, ahol eloször a készítok kipróbálták, mire képesek a grafika terén, és a második filmjüket egy epikus történettel is kiegészítik...
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. ápr. 7. - 15:37
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 5/10 volt.
79.
Úttalan út (új kiadás) Interstate 60 (2002)  


A TERMÉK
NEM BESZEREZHETŐ!


Niwrok
értékelése:
2008. jún. 11. - 7:36
Azt hiszem, még soha nem mondtam: ez egy orült film. Ha hasonlítani akarnám, akkor mondjuk a Nagy Hal jó kiindulópont lenne, de annál kicsit elborultabb, mert a környezet realistább. Már amennyire lápi boszorkányokkal és óriásokkal szemben realistább egy olyan fickó, aki a majomfej alakú pipájából zöld füstfelhoket ereget...
Az I60-on Neal kétségeit, félelmeit, vágyait, céljait ismerhetjük meg. Ennek bemutatására vannak epizódikus jelleggel az ajánlóban is leírt események, és bár szívesen írnék le még párat (az ügyvédes részt például minden joghallgatónak látnia kellene), de azzal a felfedezés élményét rontanám. Eredetileg a színészek miatt vettem meg a filmet, több nagy kedvencem is van közöttük. Végül kellemes élmény volt a film maga is, és bár az abszurd viccek és szituációk talán nem mindenkinek jönnek be, én jókat nevettem rajtuk. Az I60 nem egy életreszóló alkotás, nem az, amit ötvenszer meg kéne vagy akarnék nézni, de még egyszer biztos eloveszem majd, és egyes jelenetei is eszembe fognak jutni. Ajánlom.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. ápr. 7. - 15:37
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 5.7/10 volt.
80.
Pusztulás The Plague (2006)  
2.999 Ft
Listaár: 3290 Ft (-9%)

Kosárba teszem

RAKTÁRON


Niwrok
értékelése:
2009. ápr. 24. - 8:30
A Pusztulás egyetlen elonye, hogy felidézte bennem, milyen jó film is "Az ember gyermeke". A történet erosen arra hajaz, de magán az ötleten túl sem a helyszínek (minden átkozottul steril és pedáns), sem a szereplok (kéttucatnyi néma, zombisan futkorászó gyerekstatiszta; féltucatnyi, sikítozásra és következetlen menekülésre kárhoztatott színész) nem képesek hangulatot teremteni. Olyannyira nincs benne semmi horror-szeru (vér alig, a feszültség 90%-a a rettento gonoszan nézo gyerekekbol ered), annyira érzodik, hogy kb. 1 dollárral került többe, mint egy baráti társaság által forgatott amator film, hogy alig sikerült becsúsznia nálam a C-kategória aljára. Ha pedig mégis sikerülne elvétve némi muködo riogatást összehozni, azt egy percen belül unalomba taszítják egy sablonos családdrámával (a fohos börtönéletének elozményei és következményei) vagy az okokról való, kezdetektol egy irányba mutató, közömbös és értelmetlen fejtegetéssel.
Kép, hang megfelelo, és még némi extra is ráfért a lemezre, tehát a kiadás majdnem kellemes. A film is nézheto, de semmit nem ad, és 84 percen kívül semmit nem is vesz el.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. ápr. 7. - 15:37
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 5.7/10 volt.
81.
Traffic Traffic (2000)  
999 Ft
Listaár: 5490 Ft (-82%)

Kosárba teszem

A beszerzés bizonytalan


Niwrok
értékelése:
2009. máj. 11. - 10:17
Még jó, hogy nem doltem be ennek a "látszólag összefüggéstelen"-dumának! Amilyen riasztó volt ennek fényében a 147 perces játékido, és amilyen impozáns a sztárgárda, végül egy olyan remek filmet kaptam. Nincs ebben semmi kavarás: ott az USA-Mexikó droghatár, és az ezt muködteto-fenntartó rendszerek, mindkét oldalon. Ráadásul ugyanannak az ügynek ismerjük meg több szálát, vetületét, amik még csak nem is gabalyodnak össze különösen. Ezek mindegyike gördülékeny, izgalmas és tanulságos, különösen "Robert Wakefield" jelenete a repülon, meg "Helen Ayala" jellemfejlodése. Egyedül a kék és sárga filterek zavaróak egy kicsit, ahogy próbálgattam rájönni, mit fejeznek ki.

A DVD minoségi darab (foleg az extrák sokasága és a szinkron színvonala miatt), a film témája örökérvényu, így senkit se tévesszen meg az, hogy ez egy 2000-es film. Többszörösen nézheto!
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. ápr. 7. - 15:37
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 5.3/10 volt.
82.
Házasélet Married Life (2007)  
999 Ft
Listaár: 3290 Ft (-70%)

Kosárba teszem

RAKTÁRON


Niwrok
értékelése:
2009. aug. 24. - 23:33
Ez az a film, ami a megvalósítása miatt boven rászolgált az öt csillagra. Kiváló rendezés, remek operatori munka, hatásos színészi játék, jó zene.

Egyedül a történet, ami megkeseríti ezt az "ínyencfalatot". Oké, hogy fekete komédia, de a történet tanulsága fals, gyakorlatilag a gyávaság és a hazudozás piedesztálra emelése. Ha "fordítva" nézem, akkor oktatófilm párkapcsolati tanácsadásra vagy ahelyett, mert megmutatja, hány embert tehet boldogtalanná, ha vélelmek és eloítéletek alapján hozunk szélsoségesen ostoba döntéseket, és emiatt az életünk irányítása mások kezébe kerül. Fél csillag mínusz lenne jogos, de olyan nincs.

A DVD... van. Szép a menü, és ráadásul rögtön feltunik, semmi idegesíto "Ne lopj!" meg céges reklámok garmadája, ahogy lenni szokott; "cserébe" extra sincs.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. ápr. 7. - 15:37
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 5.3/10 volt.
83.
Szex és halál kezdőknek Sex and Death 101 (2007)  


A TERMÉK
NEM BESZEREZHETŐ!


Niwrok
értékelése:
2009. nov. 11. - 1:11
Abszurd marhaság az egész; a szerelem, a szex és az élet sokféle aspektusának hol halálosan komoly, hol vérgagyi értelmezése. Mintha a Minden6ó, a Kabalapasi és az Amerikai pite rendezett volna egy görbe estét egy édeshármassal a csúcsponton, levezetésnek meg beszívva filozofálnának. Vagy mintha Douglas Adams írta volna a Nem kellesz eléggé forgatókönyvét. Durrognak a közhely-petárdák, még a kanalak meg a bevásárlókocsik lélektana is szóba kerül, levezetésnek meg vannak pillangójelmezbe öltözött leszbikus pornósztárok és egy hasmenéses teknos.

Menet közben semmi értelmét nem láttam, a végére mégis megfogott. Talán még egyszer megnézem, de ajánlani jó szívvel senkinek sem tudnám.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. ápr. 7. - 15:37
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 5.3/10 volt.
84.
Dr. T. és a nők (Ristretto kiadás) Dr. T & the Women (2000)  
699 Ft
Listaár: 2990 Ft (-77%)

Kosárba teszem

RAKTÁRON


Niwrok
értékelése:
2010. jan. 23. - 20:24
"A nok nem maguktól szerencsétlenek. A férfiak teszik azzá oket."

Tavaly volt szerencsém egy hasonló alapkoncepciójú filmet látni (Nok), és noha témájukban meg szerkezetükben nem térnek el oly nagyon, ezen jobban szórakoztam, és érdekesebbnek találtam. Az ajánló egy kissé riasztó, az alapján könnyen lehet az itt bemutatott noket pszichopata nostények gyülevészetének képzelni, ennyire azért nem rossz a helyzet. "Szegény" Dr. T. nagy "átka" pusztán az, hogy egy-két mellékszereplot leszámítva csak nok veszik körül, a munkahelyén és otthon is. A nok pedig -még ha filmes sablonok között is- önálló életet élnek. Megvan a maguk problémája, célja, rigolyája, sorsa, és ezek egyszerre zúdulnak a jó doktorra.

Szeretem Altman aprólékos stílusát, ebben most sem kellett csalódnom. Még a sok klisé ellenére is olyan természetes hangulatot tud teremteni, ami kevesek sajátja.

A DVD kiadás megfelelo, a szinkron kimagasló. Összességében jó vétel volt.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. ápr. 7. - 15:37
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 5.3/10 volt.
85.
Fűrész VI. Saw VI (2009)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)


Niwrok
értékelése:
2010. feb. 3. - 8:26
A hatodik résszel számomra sikerült kompenzálni az ötödik rész gyengeségét. Leginkább azt mondanám, hogy "bravúros". Szépen illeszedik az elozo részekhez, ugyanakkor a csapdarendszer is remek (foleg a körhinta). Pár újrahasznosított trükk és karakter ellenére visszatért az a Furész-hangulat, amit annyira hiányoltam tavaly. Sikerült ismét "személyessé" tenni a dolgot, nem csak beterelni pár unszimpatikus majmot a mészárszékre.
Azt azonban természetesen továbbra is tartom, hogy csak az elozo öt rész ismeroinek, kedveloinek lehet értékelheto. Nem is érdemes az elso rész újító ötletességét és döbbenetes meglepetését keresni benne; itt már nagyon régen az összképen van a hangsúly, és hogy az egyes darabkák, az újonnan elokerült "kirakósok" hogyan illeszkednek bele. Inkább úgy néztem, mint egy buvésztrükköt: a szabályok a hatodik részre boven kiismerhetok, az események kiszámíthatók, de ha akarod, az illúzió muködik.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. ápr. 7. - 15:36
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 5.3/10 volt.
86.
Utazás Darjeelingbe The Darjeeling Limited (2007)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)


Niwrok
értékelése:
2010. ápr. 18. - 16:11
Wes Anderson korábbi filmjeit nem láttam, de a történet felkeltette az érdeklodésem, és úgy gondoltam, ha csak India tájaiban, épületeiben, jármuveiben és lakóiban tudok gyönyörködni a film alatt, már nem csinálhatok rossz vásárt.

Ennél azonban jóval többet kaptam, bár számomra tényleg a látvány volt a legerosebb pontja a Darjeelingnek. Igazi színorgia, ami az operator remek munkájának és a jó transzfernek köszönhetoen a DVD képes megeleveníteni. A történet (bár szerencsésebb lenne az "események" szót használni) "csak" segített mindezt tartalommal, a testvérek nem éppen felhotlen kapcsolata pedig hangulattal is megtölteni.

A kiadás kellemes, némi extrával.

Lassabb, meditálós napokra ajánlható.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. ápr. 7. - 15:36
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 5.3/10 volt.
87.
Tortúra Misery (1990)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)


Niwrok
értékelése:
2007. aug. 17. - 10:33
King-rajongó lévén igazán sajnálom, hogy a filmkészítok agya minden esetben leblokkol, ha valamelyik regényébol filmet akarnak csinálni. Én jó King-horrort még nem láttam (bár nem ismerem az összeset).
Jórész ugyanis a film, mint közvetíto közeg, ezesetben is képtelen érzékeltetni azokat a finom feszültségforrásokat, amikre igazán egy regény, és ez a regény épül, foleg úgy, hogy a történet 70%-a Sheldon fejében játszódik. Alig kerül szóba, hogy Sheldonnak milyen kínszenvedés egy új Tortúra-regényt írni, hogy milyen katatóniába kerül a "gyógyszertol", hogy hogyan válik számára meneküléssé az írás (párhuzam a készülo regény és a valóság között, drogos víziókkal fuszerezve), és hogy mennyire retteg attól, amikor Annie papucsát hallja csosszanni a lépcson. Ma vajon éppen jó napja van? Baltát hoz, vagy süteményt? Hiába a zseniális Katie Bates, ha Annie karaktere sem kap elég szerepet, és a végén azt a keveset is agyoncsapják egy fatalista romantikus ömlengéssel.
A film képérol és hangjáról már volt elég hozzászólás, nekem amúgy nem volt bajom vele.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. ápr. 7. - 15:35
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 5.7/10 volt.
88.
Pokolba a szerelemmel! Down With Love (2003)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)


Niwrok
értékelése:
2007. szep. 10. - 7:50
Nyílván nem lehet nagy elvárásokkal leülni egy romantikus vígjáték elé, na de ez... Olyan filmet még nem láttam, ami férfi és noi oldalról is egy szexista marhaság: a nimfo-frigid (ugye mindenki imádja a finom paradoxonokat) no azt hirdeti, hogyan kell megvetni azt, amire titkon vágyik, míg sorsa össze nem hozza egy muffvadásszal, aki, csak hogy bizonyíthasson, tenyérbemászó nyálgéppé változik, mint egy elcseszett Clark Kent. Lehetne a film csak szimplán butácska, de ehelyett egy ripacskodó, ostoba limonádé (vagy ahogy a filmben mondják: "egy óriási, zurös szexkomédia"). Ha a Mattel filmet forgatna az emancipált Barbieról és a soviniszta Kenrol, az lenne kábé ilyen. Ráadásul egyes jelenetek a Szor Austin Powers szintjét közelítik, azt is alulról. Két nagyszeru színész kellett ahhoz, hogy ezzel a filmmel legalább el lehessen evickélni ebben a habos sziruptengerben a végéig. A "kiköto", az utolsó húsz perc ugyanis már egész nézheto, de ha valaki szívbol utálja ezt a filmet, azzal sem tudok vitába szállni. Ja igen, külön meg kell említenem a zenét, a jelmezeket és a díszleteket, ez a három szórakoztatóbb volt, mint a film többi része együttvéve.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. ápr. 7. - 15:35
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 5.7/10 volt.
89.
Mielőtt lemegy a nap / Mielőtt felkel a nap twin pack (2 DVD) Before Sunrise / Before Sunset Pack (2004)  
1.590 Ft
Listaár: 5390 Ft (-71%)

Kosárba teszem

kb. 1-5 nap alatt szállítható


Niwrok
értékelése:
2007. szep. 27. - 7:05
Romantikus bécsi road-movie. A város csak háttér és ürügy két ember beszélgetéséhez, akik eltéro múlttal, tervekkel, nézopontokkal rendelkeznek. Talán az egyetlen közös pontjuk, hogy nem nagyon van kivel beszélniük ezekrol a dolgokról, hiszen szóba kerül itt öregség, vallás, szerelem, család, szex. Felszínes dolgok és a legmélyebb vallomások, azon alaptétel mentén, hogy a legkönnyedebben azzal tudunk beszélgetni, akit soha többé nem látunk.
Nekem tetszett, de mivel történet gyakorlatilag nincs, igazából csak azoknak tudnám ajánlani, akik szeretik a házibulik utáni fáradt filozofálgatást. 4/5

*********

Eleve úgy terveztem, hogy a két filmet együtt nézem meg, mert közvetlenül kíváncsi voltam, ki mire emlékszik arról a napról, hogy ki mennyire változott meg, és hogy ezúttal mi lesz a téma. És nem kellett csalódnom. Ritka az olyan stílusgyakorlat, amin keresztül megfigyelheto két ember felnottebbé válása, ill. az, hogyan látják a kilenc évvel ezelotti önmagukat. A beszélgetés is ennek mentén alakul, a témák általánosabbak, aztán a folyamatos visszautalgatásokból végül kirajzolódik, hogy egyikük sem tudott teljesen tovább lépni, lélekben még mindig a peronon állnak.
Remek folytatás, de kis fantáziával önálló filmként is megállja a helyét. 5/5
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. ápr. 7. - 15:35
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 5.7/10 volt.
90.
A 13-as 13 Tzameti (2005)  


A TERMÉK
NEM BESZEREZHETŐ!


Niwrok
értékelése:
2007. szep. 27. - 7:09
A francia filmmuvészet nagy részével nem vagyok kibékülve, és ezen ez a Szarvasvadász-Motel kutyulék sem javított. Az ilyen sztori már a C-kategóriás akciófilmekben is ciki, azoktól csak az abszolút minimálstílus különbözteti meg. Csak hát nem lesz jó egy film, mert szürkés, érzéketlen, kopár, kegyetlen, aljas, kétségbeesett, egyhangú, és még attól sem, hogy ilyen töményen. A 13-as ezektol olyan lesz, mint egy vámpír, mint egy fekete lyuk: nem a hangulata, hanem a hangulat hiánya teszi egyedivé. Színek nincsenek, a zene gyakorlatilag valamiféle hangszerelt zaj, a párbeszédek többnyire tomondatokra korlátozódnak, a színészek amatorök, az okokra egy szóval sem utalnak, hogy a történteket legalább megmagyarázni lehessen, stb, stb.. Semmi nincs, amibe kapaszkodni tudna a nézo (a karfán kívül), ahol le lehetne vezetni a feszültséget. A végére nem marad más, csak az apátia.
Külön megemlíteném, hogy a foszereplo a stáblista szerint a rendezonek valami rokona (gondolom, az öccse), bár ezt a szerepet az ellenségemre se osztottam volna. De legalább elmondhatták volna neki, hogy a távolba révedésen, a bánatos kutyaszemeken, a hebego zokogáson és az elszánt vicsoron túl is van színészi eszköztár, és foleg nem kéne ezeket egymást követo jelenetekben elsütni.
Aki arra vágyik, hogy egy film érzelmileg kiszipolyozza, az ne keressen tovább, megtalálta. Azt tudom, hogy én soha többé nem akarom megnézni.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. ápr. 7. - 15:35
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 6/10 volt.
91.
Titanic - Egy legenda születése Titanic: Birth Of A Legend (2007)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)


Niwrok
értékelése:
2007. okt. 17. - 8:36
Mindig is szerettem az olyan filmeket, amik egy ismert történetet egy kicsit más nézopontból világítanak meg, más körülményekre figyelve. A Titanic 2 óra 40 perces süllyedésérol annyi film készült, hogy éppen ideje volt egy olyan kezdeményezésnek, ami az építés 5 évét dolgozza fel. Mivel tévés doku, nem lehet nagyjátékfilmes eszközöket és technikát várni tole, de a célnak megfelel. Pár életképet láthatunk, milyenek voltak a munkások mindennapjai, a cégvezetok hatalmi játszmái a vallási és politikai megosztottságban vergodo Írországban, közel az elso világháborúhoz, és ennyi. A Titanic építése csak háttér, hiszen az is csak egy hajó, amirol akkor még senki sem sejthette sorsát. Ez a gyenge pontja egyébként az egésznek: nem igazán tényfeltáró, sokat épít azokra az ismeretekre, amik az ütközés kapcsán lettek jelentosek (szerintem például kizárt, hogy a biztonsági ellenornek egyedül a mentocsónakok számával volt baja). Nem is igazi doku, inkább "illusztráció": eljátsszák, hogy az ismert tények fényében mi történhetett. Külön DVD-ként nem az igazi, inkább valamelyik Titanic-film extrájaként tudnám elképzelni.
A képpel nem volt bajom, de a hang (szinkron) több helyen is hibás volt nálam, pattog, elhalkul.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. ápr. 7. - 15:35
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 5.7/10 volt.
92.
Mrs. Henderson bemutatja Mrs Henderson Presents (2005)  


A TERMÉK
NEM BESZEREZHETŐ!


Niwrok
értékelése:
2007. okt. 17. - 9:07
Egy újabb jó film Judi Dench és Bob Hoskins jutalomjátékával. A gazdag, életvidám, személyes tragédiáitól futött özvegy és a színházigazgató civakodásaitól hangos az egész, miközben ok és a társulatuk is kénytelen megküzdeni a korabeli Anglia maradiságával, majd a háború borzalmaival. Sokrétu, kellemes, majdhogynem izgalmas sztori, kiemelkedo színészi játék. Mintha magunk is a revüben ülnénk. A tavaly látott filmek közül nekem TOP10-es.
Egyetlen dolog zavart: a szinkron és a felirat alapján a magyarok az angoloknál is prudebbek tudnak lenni! Ha egy, a meztelenség társadalmi elfogadásáért küzdo, elokelo (bár kissé szabadelvu) hölgy szerepét játszó, érett, elismert színészno a kimondja azt a szót, hogy "fuck" (aminek egyébként a film történetében is jelentosége van), akkor a magyar fordítás már ne az legyen, hogy "fityfenét"!
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. ápr. 7. - 15:35
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 5.3/10 volt.
93.
Temetni veszélyes (Poirot-sorozat) After the Funeral (2006)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)


Niwrok
értékelése:
2007. okt. 19. - 7:13
Az egyik legjobb epizód, amit a sorozatból láttam, több szempontból is. Vagy Christie írta meg ilyen jól, vagy a forgatókönyvíró viseltetett szokatlan tisztelettel az alapregény iránt, de még nem láttam olyan feldolgozást, ami ennyire hu lett volna az eredetihez. Alig pár apróság változott, míg egyes helyeken még a kifejezések is ugyanazok (egyedül a regénybeni kedvenc mondatomat hiányoltam: "Hoppá, zuhannak az apácarészvények!"). Egy krimiben pedig ez halmozottan fontos, hiszen olykor ezeken múlik a logika, egy nyom, hogy a nézo is lépést tudjon tartani a "kis szürke agysejtekkel". A gördülékenységet a színészek is segítik, jó eloadást láthatunk mindannyiuktól. A történet jól követheto, az Abernethie-család minden tagjának van valami titka, ami színesíti a sztorit, de részleteket nyílván nem mondhatok, az egy kriminél szinte szentségtörés.
A kép és a hang szokásosan magas színvonalú, így ez sem lehet akadálya, hogy akár a Christie-rajongók, akár a kezdo detektívek megnézzék. A Temetni veszélyes az erosen ajánlott kategóriába tartozik nálam.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. ápr. 7. - 15:35
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 5.7/10 volt.
94.
Családom és egyéb állatfajták My Family and Other Animals (2005)  


A TERMÉK
NEM BESZEREZHETŐ!


Niwrok
értékelése:
2008. jan. 2. - 7:27
Gyerekkoromban több könyvet is olvastam Durelltol, leginkább a "Madarak, vadak, rokonok"-at, meg az "Istenek kertjé"-t. Konkrétan a Családom, és egyéb állatfajtákat csak egyszer, mert már akkor is unalmasnak találtam a másik kettohöz képest.
Ez volt a bajom ezzel a filmmel is: Durell Korfus élményei itt nem igazán élményszeruek, ennél jórészt bármelyik ötfos család többet mesélne egy kéthetes görög nyaralásról. Mindenki végig ugyanazt csinálja: Leslie durrogtat a puskájával, Margó napozik, Gerry állatokat gyujt, és mindhárman Larry agyára mennek, miközben a konyhából Mrs. Durell navigálja oket. Ismerve a késobbi könyvek sztoriját, az egész olyan, mintha összevágták volna a vicces emlékek közötti összeköto jeleneteket, a szürke hétköznapokat. Alig pár mozzanat volt az, amit tényleg megmosolyogtam, mint például a Buci-Bigyó elso útját, vagy Larry elvont társaságát, meg Spiro karakterét, az tényleg olyan volt, mintha kilépett volna a könyvbol.
A képpel nem volt gond, de a zene egy ido után az agyamra ment, még akkor is, ha a témához illett: mintha valami vándorcirkuszban nyekergett volna a verkli, miközben rovarok és rágcsálók mászkálnának mindenhol.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. ápr. 7. - 15:35
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 6/10 volt.
95.
A pék The Baker (2007)  
999 Ft
 

Kosárba teszem

A beszerzés bizonytalan


Niwrok
értékelése:
2008. jan. 15. - 7:17
Hát, kábé ilyen az, amikor a Bérgyilkosok, a Vaskabátok és a Csokoládé forgatókönyve összekeveredik. Egy újabb kis falucska, a szokásosan rigolyás, a vidéki nyugalomba belefáradt lakókkal, akik a nap 24 órájában mennek egymás agyára. Aztán a faluba érkezik Milo, a bérgyilkos, egy félresikerült meló után, egy riválisával a nyomában. Végre lesz mirol pletykálni, így egy fantáziadús srác (Egg) miatt nagyjából 10 percig marad titokban Milo "foglalkozása", aki egyre jobban megkedveli a cukrászok köznapi életét. A falusiak izgatottsága, hogy végre véglegesen lezárhatják régi sérelmeiket, meg a véletlen, és Egg, mint hiperaktív segéd, hirtelen megszaporítja a rendeléseket a "csokoládétortára".
Szóval ez megint egy jó nagy morbid ökörködés, angolosan. Szerintem amúgy is megvan a bája az olyan filmnek, amiben olykor az éjszaka csendjét a mezon felrobbanó birkák(!) verik fel. Külön kiemelném, hogy a szinkron nagyszeru, tehát bátran próbálkozzatok azzal is.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. ápr. 7. - 15:35
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 5.3/10 volt.
96.
Kezdők Beginners (2011)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)


Niwrok
értékelése:
2013. már. 24. - 22:01
Érzékeny csalódás
Rég volt az, hogy ennyire átverve éreztem volna magam egy film nézése közben. Az csak a kisebbik baj, hogy humort meg vicceket ígért, és ezek össz időtartama alig érte el a 30 másodpercet, de még romantikus, szerelem-megtaláló része is csak töredéke a játékidőnek. Oliver "fontossági" sorrendje ugyanis kb. a következő:
1. Feldolgozni az apja rákbetegségét és halálát;
2. Feldolgozni, hogy az apja meleg volt, és ezért volt pocsék a szülei házassága;
3. Feldolgozni, hogy az apja halála után egyedül maradt, képtelennek érezve magát a tartós emberi kapcsolatokra;
... és a dobogóról leszorulva jön Anna. Ez viszont még mindig csak Oliver része, hiszen az apja a betegsége mellett az utolsó éveiben a legtöbb időt egy meleg mozgalom támogatásával töltötte, így aztán a visszaemlékezések egy része erről szól.

Pedig ha eleve ezt ígéri a film, akkor lehetnék sokkal jobb véleménnyel is róla, mert a ridegsége, tényszerű stílusa ("Akkor ilyen volt a Nap, ilyenek voltak a csillagok") mellett egy elkeseredetten válaszokat kereső ember minden szomorúsága benne van. A film akkor volt a legjobb, amikor alig beszéltek a szereplők, rengeteg érzékenység sugárzik ezekből a jelenetekből, már csak azért is, mert a szövegkönyv akkor a legerősebb, amikor a kutya "beszél". Ehhez kellett a tehetség, aminek sem Ewan McGregor, sem Mélanie Laurent, sem az alakításáért Oscart is kapó Christopher Plummer nincs híján, ellentétben Goran Visnjiccel, aki röhejesen hiteltelen volt meleg szeretőként (inkább tűnt valamiféle értelmi fogyatékos hippinek).

Röviden: Természetes, hogy egy filmes a saját eszköztárával igyekszik bemutatni például az apjával kapcsolatos érzéseit, kétségeit, ki nem mondott problémáit. Hogy ennek más emberek életében lehet-e szerepe és helye, főleg, hogy egy romantikus filmbe próbálja ezt belemaszatolni, az már egy más kérdés. Végig azt éreztem, hogy ebben a filmben egyetlen kezdő van, és az Mike Mills.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. ápr. 4. - 15:27
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 6.3/10 volt.
97.
Veszélyes vágy A Dangerous Method (2011)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)


Niwrok
értékelése:
2013. már. 24. - 21:57
Vágy és módszer
Érdekes, elgondolkodtató, de számomra kicsit lassú és monoton film volt a Veszélyes vágy, melyben két "háromszögnek", egy szakmainak és egy szerelminek a történetét, összefonódását lehet végigkövetni az 1900-as évek elejétől az I. világháború kitöréséig, és bár úgy tűnt, hogy C.G. Jung áll a középpontban, két másik szereplő inkább tűnt az események irányítójának.

Utóbbi, vagyis a szerelmi háromszög kialakulása a bevezető, amikor Junghoz egy görcsrohamoktól szenvedő fiatal lányt (Spielrein) hozatnak, a fiatal orvos pedig kísérleti módszerként akarja kipróbálni rajta Freud elméleteit és terápiáját. Bár kettejük orvos-beteg, aztán baráti, aztán szerelmi, aztán szakmai kapcsolata foglalja keretbe a filmet, valahogy mégis ezt éreztem kevésbé hangsúlyosnak. Ez a szakasz leginkább arra volt jó, a vágyakról és azok megéléséről szóló események bemutatása mellett, hogy legalább öt percig elgondolkodtam rajta, Keira Knightley jó színésznő-e -legalábbis a görcsei nagyon hatásosak-, de aztán a Jung feleségét alakító, "szürke verébnek" maszkírozott Sarah Gadon is jobbnak bizonyult nála.

A fő szál viszont sokkal inkább a Freud és Jung közötti kezdeti együttműködés, majd az egyre jobban elharapózó viták. Ahogy látom, másnál is a kettejük közé éket verő Otto Gross volt a legérdekesebb szereplő -két okból is, színészként meg Vincent Cassel, pedig alig volt a képernyőn. Az egyik ok a film eseményeiben játszott szerepe, hiszen az ő gondolatai hatására fordult szembe Jung Freud tanításaival, kérdőjelezte meg annak szűklátókörűségét, mint ahogy Spielreinnal való házasságtöréséhez is ez adta az utolsó lökést. A másik viszont még érdekesebb, és az egész korabeli pszichoanalízist helyezi más megvilágításba, ahogy a film kitér arra is, hogy mivel akkoriban még túl sok tudományos, tapasztalati alapja még nem volt, inkább elméletek és lehetőségek kusza tárháza volt ezért mennyire meghatározta az ezzel foglalkozó emberek szakmaiságát és a betegeik életét, hogy közülük melyik bizonyult dominánsabbnak (főleg ha orvos a páciens is, és már nem nagyon tudni, ki kezel kit), ill. hogy milyen vágyakkal, kétségekkel, félelmekkel viseltetnek akár a szakmai, akár a magánéletük felé.

Röviden: A filmet leginkább azoknak tudnám ajánlani, akiket leköt másfél órán keresztül a különféle pszichológiai elméletek megvitatása, a pszichoanalízis szárba szökkenése, orvos-beteg és orvos-orvos kapcsolatának kibontakozása... esetleg azoknak, akik képesek mindezt kivárni, csak hogy kétszer lássák, ahogy Keira Knightley-t csúnyán megpaskolják:).
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. ápr. 4. - 15:27
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 7/10 volt.
98.
Fel! Up! (2009)  
999 Ft
Listaár: 3990 Ft (-75%)

Kosárba teszem

A beszerzés bizonytalan


Niwrok
értékelése:
2013. már. 17. - 1:16
A második gyerekkor meséje... de csak azé!
"Hé, én tudok egy viccet! A mókus felmászik a fára, és azt mondja: «Nem spájzoltam be makkot télire, és most meghalok!». Vicces, mert a mókus tényleg meghal.".

Az első kérdés, ami megfogalmazódott bennem, hogy vajon amikor meg lett írva a sztori, akkor a Pixar fejesei mégis kit képzeltek el célközönségnek, főleg úgy a huszadik perc környékén. Még azt mondom, a halál behozása a témák közé nem is annyira durva, de istenbizony nem irigylem azt a szülőt, akinek a gyereke (ha együtt nézik ezt a filmet) felteszi a kérdést: "Apu, miért sír a néni a doktor bácsinál?". Komolyan, meddőség, ez kell a hatéveseknek?! Inkább csináljon még egy sárpogácsát a kertben, de tényleg!

Az utána következő részre esetleg oda lehet ültetni a kisebbeket is, hiszen a színpompás lufikkal repülő ház, a segítőkész és elszánt kisfiú, a szivárványszínű tukánemu és a kissé ütődött, de játékos és hűséges kutya kalandjai biztos lekötik a figyelmét (igaz, erre a duck tv is képes sokkal kevésbé látványosan, és aki nem tudja mi az, addig jó neki). Talán ez a film legjobb szakasza: izgalmas, tanulságos és érzelmes is, ahogy a karakterek a problémáikról beszélnek egymásnak vagy ahogy saját hibáikkal szembesülnek. Közben meg észrevétlenül példát is mutat, például bátorságról, barátságról, a családi kötelékek fontosságáról, ahogy kell. Az mondjuk már az ajánlóból meg a borítóról is sejthető volt, hogy ide dupla adag kell a "suspension of disbelief" nevű szerből, ami egy eseményt leszámítva elég is volt: azt talán nem kellett volna beletenni, ahogy a köszvényes bácsi egymaga tartja vissza a lufis házát egy sziklapárkányon állva, nehogy a szél elfújja.

És de, felfedeztem azt a sok tartalmat, amint a készítők beleírtak az emberi kapcsolatokról, a szerelemről, a kitartásról, az összefogásról, arról, hogy "sosem késő"... csak éppen kitűnt az is, hogy az álmokhoz, a tervekhez és a célokhoz hogyan állnak hozzá. Hogy a képtelen, nagy ötletek vagy odáig fajulnak, hogy az ember egy kényszeres, megkeseredett vén trotty lesz, vagy rájön, hogy az egész rajongás nem vezet sehova, nem érdemes kötődni hozzájuk, a példaképek akár még veszélyesek is lehetnek, és inkább a hétköznapi örömöket kell megtalálni az életben. Ez tök jó üzenet egy felnőttnek, na de egy gyereknek más dolga sincs, mint hogy képtelenségekről álmodozzon, szerintem.

A DVD igazán kiváló paraméterekkel rendelkezik. A kép elképesztően gyönyörű, a hang nekem tisztának tűnt, és közel fél órányi extra is van a lemezen az audiokommentár mellett. Ezek közül a "Kissé felhős" c. animációs kisfilm abszolút csillagos ötös, már önmagában ezért megérte megvenni a DVD-t... sőt, leginkább ezért.

Röviden: Komolyan gondoltam a címben, hogy ez a második gyerekkor meséje, de nem igazán pozitív értelemben, ezért nem is tudnám ajánlani gyerekeknek; egy nyugdíjas-otthonban előbb betenném a lejátszóba. Egy gyerekeknek szóló animáció szóljon arról, ahogy az ember felfedezi és megéli az álmait, és ne arról, ahogy elveszítve azokat újakat keres vagy talál.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. már. 21. - 10:25
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.3/10 volt.
99.
Felhőatlasz Cloud Atlas (2012)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)


Niwrok
értékelése:
2013. már. 12. - 23:51
"Hogy a felszínen maradhass, nem vagy elég mély!"
"Hogy a felszínen maradhass, nem vagy elég mély!". Ezzel a sorral egy, a felejtés ködébe vesző nevű együttes "ajándékozott" meg pár éve anélkül, hogy tudták volna, milyen nagy hatással lesznek rám (soha még koncertet nem hagytam olyan gyorsan ott:)), vagy hogy ezt a csak évekkel később elkészülő Felhőatlaszról is írhatták volna jóslatként. A másik mottónak is beillő mondatot pedig a South Park Insheeptionjéből venném kölcsön: "Csak mert valami bonyolult, még nem biztos, hogy jó!".

A terv nagyon monumentális volt, nem véletlen, hogy a Felhőatlasz máig legjobban tetsző része az előzetesen túl az alapötlete: hat történetet, hat szereplőt, hat sorsot akart évszázadokon átívelve bemutatni a XIX. századtól kb. a XXV.-ig. Ezek az életek, ezek a karakterek önmagukban is megtöltenének egy filmet, hiszen van itt fontos üzenetet továbbító ügyvéd, főművét megalkotó zeneszerző, újságíró megacégek összeesküvéseinek nyomában, de még egy különleges pincérnő is. A környezetük is lélegzetelállító, legyen szó tengerjáró hajóról vagy a jövő New Seouljáról. Életük láncszerűen követi egymást, melyet tárgyak és szimbólumok kötnek össze, hol lazán, hol kevésbé lazán. Ezek a jelképek testesítenék meg azt a pályát, ahol egy napló négyszáz évvel később forradalomhoz vezet és ahol egy szimfónia háttérprüntyögéssé degradálódik egy gyorsétteremben.

Az első és a legnagyobb baklövés a Felhőatlaszban, hogy a pillangó-hatás meg is reked a tárgyak, az alkotások szintjén. Az utolsó két idősíkot illetve az 1920-as éveket és a beatkorszakot leszámítva nem is nagyon lehet közvetlen kapcsolatról beszélni, a 70-es évek és a jelen átvezetője pedig annyira pillanatnyi, hogy ha a néző rosszkor pislog, már le is maradt róla. Nincs erő, ami nem csak összekötné, de össze is tartaná a szálakat, mert így a kötődés eseti, a szereplők talán felsejlenek egymás életében, de egyet kivéve (Sonmi) nem vagy alig hatnak egymásra, ami a tettek jelentőségét, generációkon átívelését felszínessé teszi. Nyilván tévesen, de azt vártam volna, hogy az egyéni döntések tényleges hatással legyenek a következő korok életére, sőt, akár még az is, hogy az egyes döntések milyen "párhuzamos világokhoz" vezethettek volna, különösen a finálé leágazásának függvényében. Vagy legalább azt, hogy ha már a lélekvándorlás bele van erőszakolva ebbe a láncba, akkor az váljon fontossá, és ténylegesen legyen a lélek "önmaga" keresztje vagy segítője a későbbi korokban.

Mégis, ennek a felszínességnek alig sikerült meglepnie, hiszen Wachowskiék két Mátrixnyi bizonyítékot adtak a világnak arról, hogy az álspirituális közhelyek királyai. Magam harapnám szét az ütőereimet, ha végtelenített szalagon kéne hallgatnom az Orákulum "bölcsességeit" Az Élet Nagy Igazságairól; a Felhőatlasz három órája ehhez képest "csak" katatón állapotot idézett elő. Ezeknek a monoton hangon előadott, légüres frázisoknak van alárendelve az egész film, amiknél esetenként a Cosmoban vagy a Nők Lapjában is színvonalasabbat lehet olvasni. Különösen röhejesen hatnak ezek akkor, amikor két ilyen közé beékelődik a P.G. Wodehouse-t idéző nyugdíjaskomédia aktuális foszlánya, vagyis a jelen-szál.

A színészek viszont, mivel mind a hat történetben szerepet kapnak, kivétel nélkül dicséretet érdemelnek, de még a megformálásukban segédkező maszkmester és a sminkes is. Néha egészen ötletes és ügyes álruhát választottak, máskor viszont sírni tudtam volna; Ben Whishaw-t például "sikerült" a legocsmányabb "nővé" tenni, akit valaha láttam, de nevetségességben és hiteltelenségben ott van szorosan a nyomában a mandulaszemű föderációs kisasszonyka és az elmegyógyintézet Brünhilda főnővére. Sőt, a stáb minden tagjáról igazán elismerően tudok csak nyilatkozni; ők kihoztak mindent a forgatókönyvből, amit csak lehetett, és nem ők tehetnek róla, hogy nem lett túl sok minden beletéve.

Úgy tűnhet, hogy nem tetszett a film, de a helyzet annál éppúgy rosszabb, mint jobb: szinte semmilyen érzelmet nem váltott ki belőlem. A maga három órájában lekötött és elszórakoztatott, de csak mint egy lazán fűzött novelláskötet a széteső lapjaival. Nem tarthatok rossznak egy filmet, amiről utána két órát is lehet beszélgetni (csak magáról a cím jelentésrétegeiről negyedet), még akkor is, ha az leginkább a hibákról és az elszalasztott lehetőségekről szólt.

Röviden: Sok mindenben különleges ez a film: képtelenségnek gondoltam, hogy lehet valami egyszerre sekélyes és dagályos, hogy meg lehet próbálni a karmáról és a reinkarnációról értekezni úgy, hogy ennek sem szerepe, sem jelentősége nincs egy történetben, és hogy úgy lehet három órán keresztül az önmegváltás, az akár életeken átívelő önsorsalakítás fontosságát sulykolni, hogy aztán a finálé idilli messiásvárás legyen. A látvány tényleg pazar, a történeteknek is megvannak a pozitív vonásai, értékelendő a rengeteg munka, de egy szappanbuborék akkor is csak szappanbuborék marad, ha a Wachowski-tesók, Tom Hanks, Halle Berry és Tom Tykwer fújják bele a levegőt... különösen akkor, ha a W.-tesók.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. már. 19. - 14:37
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 7.7/10 volt.
100.
Barátság extrákkal Friends with Benefits (2011)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)


Niwrok
értékelése:
2013. már. 10. - 13:36
Mila Kunis extrákkal
Időnként elkap az inger, hogy romantikus vígjátékot nézzek, általában olyankor, amikor a legkevésbé sem vagyok vevő a fordulatokra vagy az agymunkára, mert semmilyen más műfaj darabjai sem készülnek annyira sablonosan, mint ezek... nem, még az akciófilmek sem. A Barátság extrákkal viszont már első nézésre is megragadt a fejemben, és nem volt ez másképp most, DVD-ről látva sem.

Az első ok -már a címadásomból is sejthető- az Mila Kunis jelenléte. A Fekete hattyúban már volt alkalma megmutatni, hogy nem csak egy csinos pofi, de azért szerintem esztétikai élménynek sem utolsó (ráadásul itt vetkőzik is), és a humora is általában a helyén van (másfél évtizednyi Family Guy szinkronizálás után nem is nagyon lehetne másként). Akik a másik térfélen játszanak bármilyen formában, azoknak ott van Justin Timberlake ötpercenként elővillanó kockahasa, de főszereplőként nem egy nagy szám, a mellékszereplők is simán lemossák a színről. Emma Stone egy percben is emlékezetesebb, mint ő összességében, de a prímet Patricia Clarkson viszi megint csak hippi, de ezúttal szingli anyaként (a "pónis" jelenetet az extrák között külön ajánlom:)), és Woody Harrelson a kőbuzi sportrovatos újságíró szerepében.

A történetnek nem nevezhető eseménylánc tényleg kilóg a sablonok sorából, de ezt az ide kapunk - oda rohanunk kapkodós ötletbörzét én inkább frissnek éreztem a sok kaptafa film mellett. Ettől még nem jó, de már az elején tetszett a bevezetőben a jópofa telefonos "csavar", és bár nem mindig látszik az összefüggés a jelenetek között, ennek ellensúlyozására a szövegkönyv írója sok poént vagy az innen-onnan összegyűjtött párkapcsolati tapasztalatot, mondatot írt bele a filmbe, amik így együtt majdnem a feléig elviszik a filmet egy lendülettel. A krach aztán a második részben üt be úgy kb. a bűvészdobozos hallgatózás után, részben sajnos azért, mert valahogy mégis vissza kellett térni a sablonok az időzített kényszerkonfliktusok közé, így a vége már csalódás. Kár. Annyira jól esett volna egy minden vitát nélkülöző, felesleges vitahurok nélküli romantikus vígjáték, amiben a baráti dugásra összebútorozott emberek minden görcs nélkül felfedezik magukban a kölcsönös érzéseiket...

A DVD nekem jónak tűnt, a képet és a hangot is tisztának találtam. Az extrák közül a kivágott jelenetekbe néztem bele, amik közül némelyiknek örültem, hogy kimaradtak (Shaun White-os jelenetből így is túl sok maradt a filmben).

Röviden: Pár újítással, néhány jó poénnal és Mila Kunis seggével csatasorba induló romantikus vígjáték, ami a lendülete ellenére is a klisék posványába fullad. Én spec mindent összevetve azt mondhatom, kategóriájában évek óta ezen szórakoztam a legjobban... de hát a vakok között a félszemű is király.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. már. 12. - 6:45
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8/10 volt.
<<< első oldal
< előző 1 2 3 4 5 6 következő >
DVD
Ingyenes szállítás
Etalon
 

Az oldalon feltüntetett termékképek csupán illusztrációs célt szolgálnak. A valódi termékek megjelenése esetenként eltérhet a képen látottaktól!
Tel.: 06/1-41-31-555 | © Xpress.hu 1999-2014. Minden jog fenntartva.
T: T: