• {name} ({TCS})


Nem regisztrált felhasználó  - [belépés]
Etalon12<br>
böngésző

Xpress.hu > DVD > Az út (DVD)
Az út The Road (xproad)
A termék már nem kapható
 
 
 
 

MEGJELENÉS: 2010. szeptember 8. | INFO A termék sajnos már nem beszerezhető.



  • Alkotók
  • Leírás
  • Részletek
  • Kritikák
Ezen a zord bolygón, a valaha ismert természet és civilizáció megannyi szépségével megszűnt létezni. Egy mindent elsöprő világkatasztrófa eredményét látjuk csak a földön, amelyben egy család próbál életben maradni és rálelni a letűnt kor megmaradt értékeire. Mindent szürkeség, por és romok borítanak, az állat- és növényvilág teljesen kipusztult, ember is alig élte túl a szerencsétlenséget. Apa (Viggo Mortensen – Good, Appaloosa – A törvényen kívüli város) és fia (Kodi Smit – McPhee) bizakodva és elszántan próbálják magukat életben tartani az éhenhalástól és a kannibalizmustól. Ha meg akarják lelni az áhított nyugalmat, fel kell venniük a versenyt az ellenséggel és végigmenni a szebb világ felé vezető úton!
Stúdió:
Játékidő:
107 perc
Gyártási év:
2009
Hangok:
- magyar - 5.1 (DD)
- angol - 5.1 (DD)
- angol - DTS
Feliratok:
magyar
Képformátum:
1.78:1 (16:9)
Korhatár:


Tizenhat éven aluliak számára nem ajánlott
Átlagos értékelés:
R2-D2
értékelése:
2010. okt. 12. - 18:04
Nálam az All Time depi-filmek top 10 biztos szereplője lett Az út… Én még életemben nem láttam ennyire nyomasztó és kilátástalan hangulatot sugárzó alkotást…

Talán az Éli könyve kapcsán beszélgettem egy barátommal, hogy egy esetleges világvége után mi értelme lenne egyáltalán életben maradni… Még önmagam csak hagyján, az ember elkínlódik valahogy, de hogy a családtagodat, gyerekedet látod/hagyod szenvedni…. Hát nem tudom. Igazából szerintem jobb a halál egy ilyen szituban, mikor nincs kaja, nincs semmi. Erre tessék: it van Az út, ami pont az ellenkezőjét próbálja sugallni.

Alapban bírom a posztapokaliptikus mozikat. Általában elgondolkodtató művek, (elképesztő látványvilággal), részben próbálnak a világvégét kiváltó események veszélyeire felhívni a figyelmet, részben reményt adhatnak egy elpusztult világban a túlélésre. Sokszor talán túlontúl is hollywoodi módon, de nagy részüknek pozitív a kicsengése. No, Az útban ilyenről szó sincs…
Adva van ugyebár apa és fia – akik egy nem ismert katasztrófa után egy nem ismert helyről indulnak egy nem ismert helyre. Tulajdonképp nem lényeges egyik tényező sem a film szempontjából – hisz a film címe is út, nem végállomás – de azért engem egy picit érdekelt volna. Mondjuk a flashbackekben… De mindegy. Vannak ők ketten és mennek. Ahol, és ahogy mennek, az elképesztő: a Föld ilyen mértékű pusztulása talán meg sehol sem volt megjelenítve. Borzalmas körülmények, éhség, hideg, az állatvilág egy kutya meg egy bogár. Emberevő emberek, szürkeség, halál mindenütt. Nagyon jól megcsinált háttér ahhoz az úthoz, aminek…..
…aminek tulajdonképp az égvilágon semmi értelme. Mivel 10 év telt el a katasztrófa óta, teljesen nyilvánvaló, hogy nincs hagyományos értelembe vett civilizáció a Földön. Nincs mit kereseni. Nincs miért menni. Nincs értelme az ÚT-nak… Amikor az a legnagyobb érték, hogy a halottakról leszedni a ruhát, cipőt, amikor egy doboz kóla biztosítja a heti/havi kalóriát? Aludni egy lobogó tűz mellett egy életen át?? Menekülni a rablóbandák és kannibálok elől?? … Kösz, nem.
Értem én, hogy a filmnek pont az lenne a fő mondanivalója, hogy soha nem szabad elveszteni emberi méltóságunkat. Soha nem lehet feladni. Igazából a kérdés is pont az: hol a határ? Mikor mondja azt valaki, hogy elég? Mennyi szenvedést kell átélni, meddig lehet elnézni, hogy a fiad szenved és éhezik? Meddig bírod, hogy nem tudsz neki kaját adni? Te, kedves néző, meddig bírnád??? A feltett kérdésekre a filmben mindenki megtalálja a választ. De szerintem nem az számit, mit mutat a film. Hanem hogy Te mit érzel nézése közben..

Ugyanis ez a mozi mindent megtesz azért, hogy átérezd a problémát. Szinte folyik le a pusztulás a képernyőről, részben a fantasztikusan megtervezett világnak, részben a színészeknek köszönhetően. Nagyon erős képek vannak a moziban, sokszor brutális és kegyetlen. Megrázó és megdöbbentő. Sokszor csak szomorú…. A legpozitívabb esemény, mikor kaját találnak csak rásegít erre. Utána még nagyobb a zuhanás.. Vigo Mortensen zseniálisan játszik, akárcsak a kis kölök. A fizikai leépülés, de töretlen elszántság megjelenítése akár díjat is érhetne. Karakteréből törvényszerű és kikövetkeztethető a film vége is,tökéletesen prezentálja a valóságot, tovább erősítve a negatív érzéseinket. S bár a vége úgy-ahogy mégiscsak hollywoodi, a reménynek még csak egy szikrája sem csillan föl egy percre sem. A reménynek egy jobb életre..

Mindezek ellenére maximálisan ajánlom mindenkinek megnézésre ezt a filmet. Na jó, depressziósoknak talán kevésbé – jelentős álapotromlást idézhet elő náluk. De mint film, értékes darab, példátlan hangulattal, nagyszerű színészi játékkal. A korábban látott világvége filmek közül egyik sem ásott még ilyen mélyre, a legutóbb látott Eli könyve pedig vígjáték ehhez képest.Talán túl mélyre is sikerült ásni, mert az embernek kimondottan rossz kedve lesz, miután vége a filmnek. Ha meg netán van egy hasonló korú fiad, még jobban át tudod érezni a hangulatot. Úgy üt igazán. Úgy döntöd el végleg, hogy inkább a halál….

A DVD-n mindezek mellé kiváló kép és hang társul. Ráadásul eredeti DTS-t is kapunk, aminek minimális jelentősége van ugyan, de örvendetes tény. Extra viszont gyakorlatilag semmi az előzetesen kívül. (amiben egyébként szerintem vannak olyan képek, amik a moziba nem kerültek bele).

Kosárba!

Ui: Ha lenne a szobában egy dementor riasztó, akkor megszólalt volna. Ez a film ugyanúgy szívja ki belőled az életkedved, mint a Potter univerzum fekete árnyai… és ezért ad rá az ember csak négy csillagot. Mert nem jó ilyen rosszkedvűen felkelni a fotelből.

No, megyek is, fölkötöm magam…

6 látogatóból 6 értett egyet ezzel a hozzászólással
PozAndr
értékelése:
2013. szep. 4. - 14:43
A világvége fájdalma
A Föld halott. Nem lehet tudni mi okozta a pusztulását. Az ég szürke, mindent hamu borít, az utakon porlepte, tönkrement autók találhatók, a házak elhagyatottak, romosak. Az emberek eltűntek, a megmaradtak bandákba-hordákba verődve, rabolnak, gyilkolnak, hogy erőszakosan élelemhez jussanak, ha kell, úgy, hogy a megölt embereket eszik meg. A pusztulást ennyire fájdalmasan valósághűen még soha nem láttuk, mint most. Ebben a halott világban járja útját az Apa és a Fiú. Menekülnek a pusztulás elől, összes ingóságuk egy bevásárlókocsiban elfér. Egy cél lebeg a szemük előtt: eljutni délre, az óceánpartra, ahol talán, talán még lehet életet találni. Cormac McCarthy nálunk is hatalmas példányszámban fogyó Pulitzer-díjas könyvéből, az Útból John Hillcoat forgatott megrázó erejű filmet szeretetről, törődésről, és reményről.

„Ha a fiú nem Isten igéje, akkor Isten sosem szólalt meg”

Talán ez a mondat - mely Viggo Mortensen szájából hangzik el -, a film legnagyobb tanulsága. Képes-e valaki embernek, jó embernek megmaradni egy pusztuló világban, ahol nem csak a természet, de az erkölcs is halott? A Fiú a film során, többször is megkérdezi az Apát: „Mi még jó emberek vagyunk?”. Igen, feleli Ő. Az Apa kezében mindig ott van egy revolver, benne összesen két golyó található. Egy a Fiúnak, egy neki. Mert jóság az is, ha az ember ilyen körülmények között - amikor az ember nem, vagy nem teljesen képes reményt látni a reménytelenségben - veszedelem esetén megöli a gyermekét, hogy az elkerülje a nagyobb rosszat. Láttunk már ilyen helyzetet, jó pár évvel ezelőtt, a Frank Darabont által rendezett Köd című filmben, azonban John Hillcoat művében ez sokkal jobban valósághűnek, emberközelinek érződik. Egyszerűen a témaválasztás miatt. Darabont filmje a scifi-horror műfajába tartozik, amely nem következhet be, míg Az Út cselekménye igen.

Értelem és érzelem

John Hillcoat fantasztikus munkát végzett McCarthy könyvével, szerencsére nem egy Eli-könyve, vagy Mel Gibson Mad-Max klón lett belőle. Viggo Mortensennek sok filmjét láttam eddig, ebben a filmben élete legjobb alakítását nyújtja, csendesen kommentálja az eseményeket, és lelket önt a fiába, ha kell. Szerencsére a rendező gondot fordított arra is, hogy Az Apa emlékein keresztül meglássuk a letűnt világ nyugalmát, szépségét is, és azt a fájdalmat is, amikor Az Anya elhagyta őket, mert nem bírta elviselni az elviselhetetlen. Az Apa, és mi sem tudjuk meg, hogy mi történt vele. Meghalt? Megölték? Vagy rázuhant egy többtíz méteres fa, amely oly gyakori a földrengések miatt? Vagy valamilyen csoda folytán túlélte? A másik nagyon jó dolog, amit a rendező tett, hogy azt is megmutatta, hogy még egy haldokló világban is lehet néha örömet találni, legyen szó bármilyen jelentéktelen dologról, legyen az egy vízesés, vagy egy életben maradt bogár…

Az Út vége

Talán ez a kritika rendhagyóra sikeredett, de maga a film is az, különösen ha a mai kor Hollywoodi, mondanivaló nélküli mozik sorába illesztjük bele. Ez a film megrendítő alkotás az emberi természetről, lassú folyású, mégis mindenkinek látnia kell. Olyan kérdéseket feszegetnek benne, amelyekre mindenkinek magában kell megtalálnia a választ, a lelkének legmélyén.

0 látogatóból 0 értett egyet ezzel a hozzászólással
kekec
értékelése:
2010. aug. 18. - 9:07
John Hillcoat filmje, Az út, Cormac McCarthy Pulitzer-díjas regényén alapul. Az út kokemény dráma, itt nyoma sincs a poszt-apokaliptikus akciófilmek kellékeinek.

Egy ismeretlen kataklizma után a kietlen vidéken tart Délre az Apa és a Fiú. Nincs nevük, csak így nevezik egymást. Útjuk során az emberségükbol kivetkozött emberiség rémségesen kegyetlen tagjaival kerülnek szembe, akik számára a növények és állatok nélkül maradt Földön egyedül a kannibalizmus a túlélés módja. Az Apa pisztolyában már csak két golyó maradt, egy a saját, egy pedig a Fiú számára, ha úgy hozza a sors. De vajon képes lesz-e akármelyikük meghúzni a ravaszt?

Míg az Éli könyve címu filmben Éli a Bibliát védelmezi akár élete árán is, ebben a filmben az Apa védelmezi ugyanígy a Fiút. Ráadásul, mint az a filmben elhangzik, számára a Fiú az Isten szava – tehát egyfajta Biblia, ha úgy tetszik. És valóban, a Fiú az Isten szava, azaz a reményé, a bizalomé és az ártatlanságé. Míg ugyanis az Apa a túlélés érdekében maga is egyre jobban kezd elembertelenedni, a Fiú az, aki végig rákérdez: „Ugye mi vagyunk a jók? Ugye mi hordozzuk a tüzet?” O az, aki önzetlenül akar segíteni a hozzájuk hasonló vándorokon és o az, aki a film végén tovább hordozza a Reményt.
Az Apa, aki még részese volt egy szebb világnak, a puszta túlélés okán igyekszik mindent elfelejteni az elozo életébol, így az Anyát is, aki önként választotta a halált, míg a Fiú, aki már az apokaliptikus világ szülötte, és csak a pusztulást látta maga körül, végig hordozza magában mindazt a szépet, amit már csak az Apa történeteibol ismerhet.

Az út nem könnyu film. Megrázó és kegyetlen jelenetekkel van tele. Ugyanakkor egy ritka szép film is, ami az Apa és a Fiú kapcsolatán keresztül a szülok és gyermekek közti kötelék és szeretet csodaszép példáját állítja elénk és ami témafelvetésében mély keresztény igazságokat hordoz arról, mit is jelent embernek maradni és hordozni a tüzet egy embertelen világban. Olyan film, ami, mint minden igazán jó muvészi alkotás, valódi katarzist okoz.
6 látogatóból 5 értett egyet ezzel a hozzászólással
gerbence
értékelése:
2010. aug. 17. - 16:44
Hát, nem is tudom.
A másfél órás filmet körülbelül három és fél órásnak éreztem. Értem, érzem én a szándékot: rendben van a monotónia, a kilátástalanság, a sehová nem haladás, de sajnos a filmbol a dinamika mellett hiányzik még valami fontos: nincsen érzelmi íve. Már az elején a nyakunkba kapunk mindent, amit aztán az elkövetkezokben látni fogunk, igazából csak ugyanazt látjuk újra és újra ismétlodni különbözo helyzetek során. Nincs valódi cselekmény és nincs jellemfejlodés sem (az apa néhol - túlságosan? - eroszakossá válik, néhol visszavesz, mindvégig a fia iránti szeretet mozgatja; a fiú az elejétol végig jó), így aztán ahogy a szereplok az úton, úgy mi nézok sem tartunk sehová a filmmel.
Van mit átadnia a munek, de ezt egy tehetséges fotóstól egy állóképen is megkaphatjuk, nem igazán van jelentosége a film (mint képsor) idobeli kiterjedésének. A hangulat valóban átüto, ám mindvégig ugyanaz, alig moccan a regiszterméro. Úgy érzem, a film kezdetén elhelyeznek minket egy (történeti-hangulati) helyzetben, azután csak abban fetrengünk végig. Lehet persze keresni benne a szimbolikát (biztosan ott van), de ha az rejtve nem hat, nem "üt át", akkor felesleges.
Zseniális mozgókép azonban a megvalósítását illetoen: a cselekmény kidolgozatlanságával pontosan ellentétes az az aprólékos és mindenre kiterjedo munka, amivel valósággá tették a film világát. Bámulatosan valóságosnak hat minden tárgy, arc, rom, kosz, ami a vásznon megjelenik. Ez is erosíti bennem a "fotográfia-élményt": itt bizony az a lényeg, ami és ahogyan a szemünk elé tárul, és nem az (ti. a cselekmény), amit követünk.
Ezt a filmet bizony nem érteni, hanem érezni kell, csak sajnos éppen ezt nehezíti meg a már említett érzelmi-hangulati egynemuség.

Mindenképpen egy valamikori újranézés fogja helyre tenni; addig is azonban, bár moziként közepesnek tartom, mégis mindenkinek ajánlom megnézésre, mert egyszeruen látni kell. Az értékelésem így lett négyes.

3 látogatóból 3 értett egyet ezzel a hozzászólással
Drogba16
értékelése:
2010. aug. 19. - 19:52
Az út c. alkotást semmiképpen ne nézzék meg depressziósok, öngyilkosjelöltek, esetleg komor lelki világúak. Mivel csak még rosszabb lesz tole. Az út c. film olyan atmoszférát, olyan hangulatot teremt, amelyet eddig nagyon kevés hasonló filmen láttunk. Sot, talán egyen sem. Az ismeretlen katasztrófa utáni ismeretlen világ olyan erovel hat az emberre, hogy ha esetleg valaki netalán elképzelte volna valaha, hogy egy kataklizma után milyen cool dolgokat tenne, az garantáltan változtatna álláspontján. A totális semmi, amely a film minden képkockájából árad. A totális kiüresedés, ahol már semmiféle használható, értékes vagy szép dolog nincs már. És ebben a zord világban láthatjuk a két névtelen foszereplot, akik céljuk felé haladnak: egy talán valamivel melegebb, élhetobb vidék felé. Talán már nem is hisznek céljuk megvalósulásában, talán ez már csak egy olyan dolog, amely valamiféle értelmet ad az életüknek. És az apánál ott a fegyver, amely a megváltást hozhatja számukra. A gyilkolásra alkalmas eszköz, mint a megszabadulás eszköze: kissé paradox helyzet.
A 2 foszereplo személyén keresztül pedig olyan kérdéseket boncolgat a film, mint az apa és fiú kapcsolatát, az emberséget egy embertelen világban, a kitartást, azt, hogy meddig bírjuk ki, meddig tartjuk magunkat egy ilyen kiüresedett életben.
"Mi hordozzuk a tüzet" - ez a film egyik kulcsmondata.
És nem kell egy ilyen kataklizmának megtörténnie, hogy a mi világunkban is szükség legyen ilyen emberekre, akik "hordozzák a tüzet". Hisz gondoljuk csak el, miféle vadállatokkal vagyunk körülvéve!



Elnézést mindenkitol, aki végigolvasta a K-val folytatott vitámat!
8 látogatóból 2 értett egyet ezzel a hozzászólással

A termék vásárlói ezeket is szerették:
DVD
BLU-RAY
KÖNYV
DVD
Vásárlói értékelés
ÁTLAG
59%

8 értékelés
Részletezés: 
81-100%
 (4)
61-80%
 (1)
41-60%
 (0)
21-40%
 (0)
0-20%
 (0)

Megosztás

Kapcsolódó hivatkozások

A termék fóruma

Ingyenes szállítás
Romantika
 

Az oldalon feltüntetett termékképek csupán illusztrációs célt szolgálnak. A valódi termékek megjelenése esetenként eltérhet a képen látottaktól!
Tel.: 06/1-41-31-555 | © Xpress.hu 1999-2014. Minden jog fenntartva.
T: T: