Magyarország a csőd szélére került 1988 végére. Az állampárt dörzsölt, sokat megélt öregjei egy fiatal, csupán negyvenéves közgazdászt, Németh Miklóst tettek meg miniszterelnöknek, hogy időt nyerjenek, ha pedig jobbra fordul a gazdasági helyzet, megszabaduljanak tőle. Némethnek viszont más tervei voltak. A kormányt függetlenítette a párttól és olyan gazdasági-társadalmi reformokat vezetett be, amelyek egy éven belül a vasfüggöny lebontásához és a köztársaság kikiáltásához vezettek.
Az Oscar-jelölt Anders Ostegaard (Burma – Tudósítás egy zárt világból) és Rácz Erzsébet kreatív dokumentumfilmje nemcsak a rendszerváltó államférfi portréja, sokkal több annál. Rengeteg archív felvétellel és az irattárakban, visszaemlékezésekben fellelhető anyagok segítségével életre keltik a nyolcvanas évek végét, teljes abszurditásával és időnként thrillerbe illő feszültségével együtt. Humorral és érzelmekkel teli bepillantást kapunk a huszonöt évvel ezelőtti események kulisszái mögé, amelyhez hasonlóban még nem lehetett részünk.
