Sosem szerettem a Mad Max 3-at… Igazából soha nem értettem, mi szükség is volt rá, a kissé szürreálisra sikeredetett posztapokaliptikus világ mellett nem tudtam hova tenni a gyerekeket az oázisban, no meg Max sem a régi már jármű nélkül.
Nos, a trilógia újranézésével ez a véleményem nem változott, inkább csak a súlypontok tolódtak el. Nekem „Mad” Max már a második epizód felénél eltűnt, helyette csak egy szimpla Max maradt, aki ott még Országúti harcosnak megfelelt. Itt azonban maximum Hook lehet, annak minden gyermeki bacaságával együtt. Az Igazság csarnokának a finálét leszámítva nulla köze van a Mad Max univerzumhoz, világvége utáni filmnek talán még elmenne, ha nem áldozták volna be a korhatár besorolás oltárán. Így lett belőle egy szimpla ifjúsági mozi, amiben Max senkit nem öl meg, teljesen vértelen az egész, még azzal a két nyíllal együtt is, amit Blasterbe engednek.
Az eleje pedig viszonylag jól indul – kicsit furcsa ugyan, hogy nem üldözéssel kezdődik, mint az első kettő – de a tevék által húzott autó látványa egy, már totál üzemanyag nélküli világot vizionál. A repülős figura meg, a gyerekkel szerintem simán az előző rész Kapitánya volt – ez esetben viszont kissé fura a későbbi kapcsolta Rockatanskyval. Talán lehet egy ikertesó, de akkor már megerőszakolom a forgatókönyvet… Max kalandjai Csencsvárosban némi fenntartással elmennek, bár az őrült Maxból egy tutyimutyi Max lett: szolgamód megteszi, amit mondanak neki, majd hagyja magát deportálni… Gulag. Száműzetés a sivatagba… anyám… ez kinek jutott így eszébe???
De ezek még mindig a jobb pillanatok voltak. A kölyökhad szerepe, történetük egy teljesen más irányba vitték el a mozit. Arról most ne is beszéljünk, hogy hogyan és milyen körülmények között maradhattak ott és úgy, annyi ideig életben (hisz az atom óta kb 15 év telt el), és észrevétlenek, sokkal jobban zavart az a bugyuta szerepjáték, az a hiteltelen ősemberi környezet a sivatag közepén, illetve önmagában az egész Hook-i légkör. Annyira nem illik ez az egész a Mad Max világába, annyira nevetséges lett tőle Max, hogy szinte fájt. Ifjúsági filmnek viszont tökéletes: a botokkal felszerelt, koszos arcú kiskölkök inkább egy komorabb hangulatú Disney moziba valók, esetleg egy a Le a cipővel poszt apokaliptikus számháborújába…
A finálé a maga ökörségeivel (szinte lemásolták a második epizód kamionos üldözését), a sivatag közepén véget érő, új sínpáron száguldozó személyautóból készített vagonnal még tetszett is. Itt éreztem egyedül azt a feelinget, ami a második részt átitatta, de még ez sem volt olyan, mint a motoros elő rész. A teljes vértelenség és Max csodás elengedése ellenére azt kell, írjam, hogy a harmadik rész csupán ebben a 10-15 percben volt képes minimálisan megidézni a vérbeli Mad Max világot – de ezt is családbarát módon képes csak tenni.
Nem igazán akarok a film minden tízpercébe belerúgni, mert tulajdonképp szeretem ezt az egész Univerzumot is, a rengeteg logikai buktató fölött is képes vagyok szemet hunyni, azonban egy dolog van, ami mindenképp említést érdemel: ahogy Max súlytalan lett, úgy lett pehelykönnyű a Gonosz is ebben a moziban. Tina Turner karakteréről egy percig nem tudtam elhinni, hogy képes lenne bármiét is ölni (disznószarért meg pláne nem), fullajtárjai azokkal az idióta maszkokkal és megjelenésükkel pedig inkább komikusak lettek, mint félelmetesek. Végül is… pontosan olyanok voltak, mint amilyen a film maga. Középszerű, érdektelen, felesleges. Trilógia harmadik darabjának is csak nyögvenyelősen megy el, önálló filmként számomra értékelhetetlen lenne.
A BD viszont szerencsére azért nem az. A kép néha gyönyörű, főleg a sivatagi jeleneteknél, az angol hang meglepően teres, bár nem a legintenzívebb, extra egy darab előzetes, ami nem sok.  Aki még nem látta, annak nem javaslom, hogy megtekintés nélkül vegye meg külön…. No de ki ne látta volna már a Mad Max trilógiát???