Lynch fricskája mindenkinek. igen, amúgy "mellékesen" o ezt is tudja. S nem kis fába vágta a fejszéjét! egy öreg ember funyírógépre ülve nekivág a nagyvilágnak, hogy meglátogassa testvérét és a film majdnem teljes egésze ez az utazás maga. Mennyire könnyu lenne ebbol unalmas filmet csinálni és íme, ez a zseni megint megmutatta, hogy korszakos nagy tehetség.  Abszolút nem "lynch-es", hanem egy zseni tökéletes ujjgyakorlata, sot, sokkal több annál. Egy rendkívül eros, emberi mualkotás.

Sok éve már, hogy egy mozifilmet megelőző ajánlók között találkoztam a The Straight Story előzetesével. Volt még jópár másik, de csak erre az egyre emlékszem. Pedig biztos ajánlgattak valami pörgős akciófilmet is robbanásokkal, meg vérrel, ami elvileg jobban felrázza az embert. Ez a film szűk másfél percnyi montázzsal képes volt rabul ejteni.
David Lynch filmjei közül ezt tartják általában a legkevésbé „lynches” alkotásnak. Egyrészről sok igazság van ebben, hiszen nyoma sincs a más filmjeire olyan jellemző sötét és komor hangulatnak, nem jelenik meg benne a gonosz semmilyen formában. Magából a témából adódóan ez utóbbira a témából adódóan nem is lett volna lehetőség. Nincsenek városszéli gyárnegyedek, monumentális beton vagy vasképződmények. Kapunk helyette gabonától aranysárga szántóföldeket, őszi tájakat, csodálatos naplementéket. Lynch a szokásos profizmusával tárja elénk a vidék szépségeit jól megválasztott zenékkel (naná, hogy Angelo Badalamenti!), vissza-visszatérő képi motívumokkal. Azért ne felejtsük el a rendező másik, érzelmekkel és humánummal gazdag oldalát! Gondoljunk az Elefántemberre, vagy a Twin Peaks sorozatra (ahol azért jócskán akadt sírás-rívás, méghozzá a jó fajtából), de akár említhetjük Sailor és Lula szerelmét és elkeseredett harcát a boldogságért (Veszett a világ). Jelen film tehát nem tekinthető valamiféle mostohagyereknek.

Lynch hangulatteremtésben egyszerűen zseniális. Jegyezzük meg, nem véletlenül ragadta meg ilyen érzékletesen a vidék szellemiségét, hiszen maga is ilyen környezetben nevelkedett. Miért időzök ennyit a hangulat bemutatásával? Mert fontos része a filmnek. Cselekmény alig, szereplőkben sem bővelkedünk túlságosan; ami van az a csodálatos hangulat, lassan pergő képek és egy bölcs öreg cowboy, aki egy aprócska fűnyírótraktorral vág bele élete utolsó utazásába. Közben emberekkel találkozik, egyszerű ám épp ezért értékes bölcsességeket oszt meg velük, és velünk nézőkkel. Kevésnek hangzik. Még az is lehet, hogy unalmasnak. Én mégis minden évben megnézem, és soha nem unatkozom rajta.
A The Straight Story sok mindent megtanít nekünk családról, szeretetről, büszkeségről és alázatról:

Alvin Straight és testvére tíz éve nem beszélnek egy ostoba veszekedés miatt. Mindketten makacs, büszke öregemberek, s így egyik sem lenne képes megtenni az első, megalázónak tartott lépést a békülés fel. Azonban mikor Alvin tudomást szerez róla, hogy Lyle szélütést kapott, elindul, hogy talán utoljára lássa a testvérét. Gyönyörű kezdet. Húszból tizenkilenc rendező akkora giccset faragna belőle, hogy gyomorrontást kapnánk. Nem így Lynch: jó érzékkel egyetlen percig nem billen át meghatóból a szentimentálisba. Többen nevezték az oldalon hatásvadásznak a filmet, pedig nem az. Csak hatásos. Aki immunis az emberi érzelmekre – nos, igen -, az valószínűleg nem fogja szeretni. Ami viszont garantált, hogy legyenek bár nagyapáink bármennyire szerethetőek, a film megtekintése után valószínűleg mindannyian szomorúan vesszük tudomásul, hogy Alvin Straight csak egy van, és sajnos nem a mi családunkban. :)
Írásomat egy mozis élménnyel kezdtem, most azzal is fejezem be: egyetlen ember sem állt fel a film végén, hanem csendben megvárták a kiírásokat, kiélvezve az andalító gitárzenét az utolsó hangig.

Csodálatos film!

Teljesen új értelmet nyert nálam a mai napon. Most olvastam, hogy a foszereplo, Richard Farnsworth, a filmet követo évben 2000-ben, öngyilkos lett.

Ez a film, az o rekviemje a szememben.

Nyugodjék békében...

Kukk!
Kicsit hatásvadász, kicsit mesterkélt, kics "amerikai"; de nagyon szép film. Nem a világot mentik meg benne egy újabb nukleáris csapástól, vagy meteorittól... csak szépen, nyugisan mesél. Igazán fontos emberi értékekre mutat rá. A család, a barátság, a megbocsátás, a tisztelet, a segítség... A zene - bár Badalamenti világhíru zeneszerzo - kicsit elszakad a filmtol. Helyenként tökéletes az összhang, néhol viszont nem értettem "minek szól ez itt?".

A kép meg illik a filmhez. Éppen annyira jó, amennyire kell. Helyenként egész érdekesen mozog a kamera.

Csak ajánlani tudom.
Üdv!

Sanyi

Érdekes,hogy amiket eddig Lynch-tol láttam,az nagyon megeroltette az agytekervényeket,míg ez tényleg egy egyszeru,lényegretöro történet volt,ami sokkal inkább az érzelmekre épített,méghozzá remekül.Nagyon szépen kifejtésre került a filmben a fo gondolat,a család fontosságának hangsúlyozása,amit a színészek kiváló játékának hála hitelesként is hangzott el.Igaz,nem egy pörgos film,de végig nagyon élvezetes,nem lehet rajta unatkozni egy cseppet sem.Örülök,hogy Lynch eme filmjét is megismerhettem.Bár a borítón elég csúnyán fest,hogy "Lyinch",de ennyi szépséghiba még belefér a kiadványba.Amúgy magyar szinkronnal néztem és szerintem nagyon jól sikerült az is,legalábbis én semmi kivetnivalót nem találtam benne.

Nagyon lassú és nagyon nem tunik fel, hogy szalad az ido. Óriási a foszereplo, hihetetlen, hogy milyen kifejezo egy egyszeru, öreg tiszta ránc arc. Szerintem ez Lynch egyetlen olyan filmje, ami után felállsz és azt mondod, ez teljes és egész. Mondjak egy klisét is: arról van benne szó, hogy igazán fontos az életben. Egyetlen problémám, hogy két helyen is "bekapta" és elakadt a film :(. A szinkronnal csak azért nem volt bajom, mert feliratosan nézem és így ajánlom mindenkinek.

Aki ismeri David Lynch egyéb munkáit, valószínüleg ugyanúgy meglepödik, mint én.

Minöségileg mindet fantasztikusan jónak tartom, de ez itt egészen más, mint a "Kék bársony", vagy a "Twin Peaks".
Egy lassú tempójú, gyönyörüen fényképezett történet, ami alapvetö emberi érzéseket mutat be-bármifajta kommentár vagy ránk eröszakolt vélemény nyilvánítása nélkül.
Csak ajánlani tudom mindenkinek, aki szeret kikapcsolódni és elmélkedni az élet dolgairól.

A történet egyszeru, akárcsak a kivitelezés, mégis alig-alig érezzük, hogy ezek az emberek színészkednének, olyan tökéletesen alakítanak. A lassú, nyugodt tempó tökéletesen illik ehhez a visszafogott alkotáshoz, mely jól adagolt életbölcsességeivel maradandó élményt nyújthat befogadóinak.

(Egy jó kis kommentár nem ártott volna!)

az elefántember mellett a leg... nem is tudom "milyenebb" david lynch rendezte film. talán békés a helyes jelzo rá, de pl. a kék bársony is az, csak ott jelen van a másik véglet is. senki ne gondolja, hogy lynch eladta magát, még így simán ott van a kézjegye a filmen (amikor a funyíró elindul a lejton, na azt jelenetet le se tagadhatná, hogy o rendezte). ritka jó film, talán egyszer igazi klasszikusként fogják jegyezni. a kiadás oyan, amilyen.