4.6 5
Regisztrált vásárlóink a bevenév (nick) beállítása után írhatnak kritikát a termékekhez. Becenevet a Fiókodban a Vásárlói információk menüpont alatt választhatsz.
  • Csak regisztrált felhasználók írhatnak kritikákat.
  • Csak regisztrált felhasználók írhatnak kritikákat.
*
*
  • Rossz
  • Kitűnő
Avatar
dick laurent | 2007. 03. 25. 0:07
a nagyítás értékes film a londoni fiatalságról, egy új generációról, aki egyszerre felszabadult és kiábrándult. ez egész mozit egyfajta álomszeruség lengi körül, pedig tudjuk a "valóság a legnagyobb rejtély". david hemmings alakítását nem lehet eléggé dicsérni. egy ennyire filmszeru filmhez nem elég egy közepes alakítás, és igen, a színész kiválóan oldja meg a nem mindennapi feladatot. játéka ösztönze lehetett rengeteg színész számára. a hangulatot herbie hancock zenéje csak tovább erosíti. 10/10
Hasznosnak ítélted a kritikát? Yes No (0/0)
Avatar
mdm | 2006. 04. 11. 23:54
Fantasztikus film!

Antonioni munkásságát nem ismervén nem jelenthetem ki hogy legjobb filmje ez, de az biztos hogy mindettol függetlenül ez egy feledhetetlen alkotás.

Abszolút hiteles korkép a 60-as évekrol, a sztori tökéletes, a film mérföldkové notte ki magát!
David Hemmings karaktere nagyon jól kitalált. Az unott, ám kiváncsi lekezelo különc fotós telitalálat, és a színész tökéletesen visz életet ebbe a szerepbe.
A kép tökéletes, mai filmeket megalázó minoségu. A zöld gyep, a muterem színei olyanok mintha egy olajfestményt nézegetnénk. PAZAR!
A hang tisztán szól, nincs vele baj.
Az audiókommentár informatív, a zenesáv felesleges, a két elozetes elhanyagolható, de az igyekezet hogy ne fapados kiadványhoz jussunk mindenképp értékelendo, és az is nagy szám hogy egyáltalán ennyit sikerült összeguberálni.
Azt hiszem hogy az ilyen filmekre mondják azt hogy "A MUST SEE"!
Hasznosnak ítélted a kritikát? Yes No (0/0)
Avatar
[: Azuroo andrew :] | 2006. 03. 16. 22:55



Antonioni 1966-os filmjérol nehéz lenne úgy beszélni vagy fejtegetni azt, hogy ne történjen !Spoilerkedés!, így fölhívóm rá a figyelmet, az elkövetkezokben akad ilyen mondat talán nem is egy.
A forgatókönyvet Julio Cortazar elbeszélése nyomán Tonino Guerra és maga Antonioni írták.

Az olasz rendezo filmjének cselekménye Londonban játszódik, az ottani fiatalok bohém közegében, (nihilizmus, különcködés –individualizmus, ám ugyanakkor felszínesség) lokálok adta atmoszférában.

Ezen társadalmi csoport tagja hosünk Thomas is, aki ad hoc jelleggel készít pár képet egy félre eso parkban egy párról.

Az elsore ártatlannak tuno eseménysor azonban új értelmezést kap Thomas laborjában…
És nem akárhogyan játszik Antonioni a fotónagyítás folyamatának képeivel. Képrol képre közelik, melyek origójában a lány arcán megjeleno érzelmek: kétség, természetellenes félre nézés – mintha csak oda vonzaná a figyelmét valami várt vagy esetleg nem várt esemény. Antonioni brilliánsan vezeti a nézot, így Thomassal együtt áll össze számunkra is az esetleges gyilkosság eseménysora. (további érdekes dilemma számomra hogy férfi arcának kifejezései jellegtelenek, semmitmondóak)

Végül kronológia sorrendben pásztázik a kamera, így összefüggéseiben láttatva a történteket.

spoiler:

Ennek okán Thomas visszatér a parkba, s ott is találja a hullát - Ami önmagában irreális, hiszen miért hagyták volna ott addig… (valami neszt is hall, talán egy fegyver csore töltését) mikor végül elszalad.

A betörés melynek során elviszik a fotókat, csak a bokor mellett fekvo test nagyítása marad.

Vajon miért ? – talán mert csak azok a fotók érdekelték a betöroket melyeken a lány van… és a hátra hagyott nagyításon valójában nincs is fekvo test… Na éppen ezen kétségek miatt jó a Nagyítás.

Még a holttest felfedezése a parkban egyértelmuen nem képzelgésként ábrázolt, addig a pantomim teniszezés labda pattogása melyet úgy (csak) hallunk, hogy közben kis közelit látunk Thomasról, egyértelmuen  mutat rá arra hogy ez csupán hosünk fejében hallatszódik.

Belemegy a pantomimok játékába, hol ott tudja, hogy nincsen valójában labda – talán itt találkozik újra a „nem létezo realitással”, ugyan úgy mint amikor a gyilkossággal és a holtesttel szembesül.
A fo motívumunk végül is nem a gyilkosság lesz – amely talán meg sem történt… (vagy még is …)



A film igazi motívuma inkább a sikerbol, jólétbol a nihilizmusba zuhanó Thomas dilemmája a valóság szubjektív érzékelésérol, kapcsolta az ot körülvevo világgal, élettel…
10 / 9
Hasznosnak ítélted a kritikát? Yes No (0/0)
Avatar
juliet | 2005. 03. 31. 15:47
En is lemondtam a kritikamrol, miutan elolvastam field ertekeleset az archiv kritikak kozott. (Miert kerul sok kritika az archivak koze? Es plane az ilyen reszletes es alapos kritikak. Sok filmnel nincs kritika, csak az archiv konyvtarban. Ezt nem ertem.) Abban benne van az en velemenyem is, sot tobb.

A film egyebkent kihagyhatatlan minden igenyes filmelvezonek, alapmu!!! Barcsak minden alapmu megjelenne DVD-n. Csak annyit teszek hozza, hogy David Hemmings szerintem zsenialisan alakitja a kozonyos fotost! A film kepei orokre bevesodtek az emlekezetembe.

Az extrak lehettek volna tobbek, erdekes lett volna.
Hasznosnak ítélted a kritikát? Yes No (0/0)
Avatar
Kunfu-ce | 2005. 03. 30. 16:26
Hmmm. Elolvastam field remekbe szabott, érto kritikáját az archívak között, és lemondtam a magaméról. Abban minden benne van, amit mondani tudnék vagy nem tudnék a Nagyításról.

Az egyik kedvenc filmem, régóta hordozom magamban a közönyös fotós és a fantasztikus London képeit. Sok filmrol, amit gyerek- vagy ifjúkorom óta privát legendával övezek, ismételt megtekintésre kiderül, hogy a legenda aurája (pardon) megfakult. A Nagyítás egy cseppet sem fakult, sot. Talán azért lehet ez, mert Antonioni filmje tényleg remekmu?
Hasznosnak ítélted a kritikát? Yes No (0/0)