Antonioni 1966-os filmjérol nehéz lenne úgy beszélni vagy fejtegetni azt, hogy ne történjen !Spoilerkedés!, így fölhívóm rá a figyelmet, az elkövetkezokben akad ilyen mondat talán nem is egy.
A forgatókönyvet Julio Cortazar elbeszélése nyomán Tonino Guerra és maga Antonioni írták.
Az olasz rendezo filmjének cselekménye Londonban játszódik, az ottani fiatalok bohém közegében, (nihilizmus, különcködés –individualizmus, ám ugyanakkor felszínesség) lokálok adta atmoszférában.
Ezen társadalmi csoport tagja hosünk Thomas is, aki ad hoc jelleggel készít pár képet egy félre eso parkban egy párról.
Az elsore ártatlannak tuno eseménysor azonban új értelmezést kap Thomas laborjában…
És nem akárhogyan játszik Antonioni a fotónagyítás folyamatának képeivel. Képrol képre közelik, melyek origójában a lány arcán megjeleno érzelmek: kétség, természetellenes félre nézés – mintha csak oda vonzaná a figyelmét valami várt vagy esetleg nem várt esemény. Antonioni brilliánsan vezeti a nézot, így Thomassal együtt áll össze számunkra is az esetleges gyilkosság eseménysora. (további érdekes dilemma számomra hogy férfi arcának kifejezései jellegtelenek, semmitmondóak)
Végül kronológia sorrendben pásztázik a kamera, így összefüggéseiben láttatva a történteket.
spoiler:
Ennek okán Thomas visszatér a parkba, s ott is találja a hullát - Ami önmagában irreális, hiszen miért hagyták volna ott addig… (valami neszt is hall, talán egy fegyver csore töltését) mikor végül elszalad.
A betörés melynek során elviszik a fotókat, csak a bokor mellett fekvo test nagyítása marad.
Vajon miért ? – talán mert csak azok a fotók érdekelték a betöroket melyeken a lány van… és a hátra hagyott nagyításon valójában nincs is fekvo test… Na éppen ezen kétségek miatt jó a Nagyítás.
Még a holttest felfedezése a parkban egyértelmuen nem képzelgésként ábrázolt, addig a pantomim teniszezés labda pattogása melyet úgy (csak) hallunk, hogy közben kis közelit látunk Thomasról, egyértelmuen mutat rá arra hogy ez csupán hosünk fejében hallatszódik.
Belemegy a pantomimok játékába, hol ott tudja, hogy nincsen valójában labda – talán itt találkozik újra a „nem létezo realitással”, ugyan úgy mint amikor a gyilkossággal és a holtesttel szembesül.
A fo motívumunk végül is nem a gyilkosság lesz – amely talán meg sem történt… (vagy még is …)
A film igazi motívuma inkább a sikerbol, jólétbol a nihilizmusba zuhanó Thomas dilemmája a valóság szubjektív érzékelésérol, kapcsolta az ot körülvevo világgal, élettel…
10 / 9