Nem vagyok Ákos rajongója, de szívesen meghallgatom a zenéjét, és mint embert is sokra tartom, elsosorban a maximalizmusa miatt.

Sikerült jó áron hozzájutnom ehhez a kiadványhoz, így éppen Ákos maximalizmusának ismeretében kíváncsisággal telve tettem magamévá az egyik példányt. A fóliából való kifejtés már eleve örömre adott okot, mivel valóban nem mindennapi a gyönyöruen kivitelezett digipack csomagolás anyagválasztása. A külso tokot kissé hiányolom ugyan, mivel így az elso fedlap lötyögos marad, de sebaj, a polcon, a többi kiadvány között ennek nincs különösebb jelentosége.

Maguk a korongok is szépen szitázottak, és bár nem néztem meg a filmeket, de azért a belepillantás alapján úgy vélem, igen nívós tartalommal bír ez a kiadvány.

Egyetlen fájó pontja, és számomra megbocsáthatatlan szépséghibája csak a toknak van. A kartonra ragasztott muanyag lemeztartók belso gyuruje olyan igénytelen kialakítású, hogy meg merem kockáztatni, a létezo legvacakabb, amivel életemben találkoztam. A megközelítoleg 1,5-2 mm vastag muanyagból kialakított pattintós rész négy lemezrögzíto körme olyan merev, hogy igen nagy odafigyelést igényel, ha nem akarjuk leamortizálni a korongokat. A 2-es lemez belso gyurujén így is sikerült egy kisebb repedést létrehoznom, és hiába próbáltam rájönni a nyitjára, úgy látom, ez a tok eredeti formájában rendeltetésszeruen használhatatlan.

Mivel külön tokba azért mégsem szívesen tettem volna a korongokat, ezért inkább azt a megoldást választottam, hogy a négy körömbol hármat (!) letörtem. Ennek köszönhetoen némi odafigyeléssel sérülésmentesen visszateheto a lemez, a leemelése pedig sokkal-de-sokkal egyszerubb, ugyanakkor magától még így sem esik le, hiába rázom és forgatom a tokot. Végül mindkét rögzíto-pöcköt megmutöttem, de azért az extra korong sérülését (még ha nem is vészes) nagyon sajnálom...