E sorok írója imádja a gengsztermufajt, ezért kéretik nem felháborodni a szero elfogultságán...
Brian De Palma Aki legyozte Al Caponét... (The Untouchables) címu filmje életem egyik meghatározó élménye. Nyugodt szívvel mondhatom, hogy e film hatására váltam a mufaj elkötelezett rajongójává.
A rendezo követi a klasszikus gengszterfilmek kötelezo kliséit, ám De Palma itt is hu maradt önmagához: muve nem szolgai utánzat; az ezerszer látott-hallott-elcsépelt motívumokat is képes újjá varázsolni - amihez hozzáér, arannyá válik.
Az Aki legyozte... talán emiatt sem szokványos gengszterfilm. Távol áll a rosszfiú látványosan felívelo karriertörténetének bemutatásától (Kis Cézár, A közellenség), ugyanakkor láthatjuk és átélhetjük Al Capone (Robert De Niro) végzetszeru bukását: mivel egyetlen gyilkosságot sem bizonyítottak rá, adócsalás buntette miatt ítélte el a bíróság.
Elliott Ness (Kevin Costner) jellemének megformálásánál De Palma egy másik gengszterhagyományt is felelevenít: Ness tisztes családapa, a törvény ore, aki a gengszterek módszereivel kényszerül küzdeni az igazságért (Bullets or ballots, G-Men). E vonások talán még inkább illenek az olasz-amerikai ifjú rendorre, Stone-ra (Andy Garcia), és a hajdan jobb napokat látott nyugdíjas korú Malone-ra (Sean Connery).
A kanadai-amerikai határnál játszódó jelenetben De Palma egy újabb gengszterfilm-hagyományt elevenít fel nagyon hitelesen: a "vadnyugatra", a prérire "kitelepült" gengszterfilmet (A megkövült erdo, Magas Sierra).
A színészek kivétel nélkül kituno alakítást nyújtottak. De Niro hozza a hétköznapi formáját, érezni, ujjgyakorlat számára ez a szerep, de emlékezetes játéka révén o a filmvászon elso számú Al Caponéja. Costner is nagyon átéli a szövetségi pénzügyminisztérium különleges ügynökének szerepét. Emlékezetes, amikor Frank Nittit (Billy Drago) "kocsikázni" küldi a grandiózus chicago-i törvénypalota tetejérol. S ha már Dragónál tartunk... Sajnálatos, hogy ez a sátáni tehetségu színész C-kategóriás filmek kétes fohoseinek megformálására pazarolja képességeit. Hálás szerep Conneryé. Vannak, akik úgy gondolják, "részvét-Oscar"-t kapott alakításáért. Én viszont úgy vélem, Connery a legérettebb alakítást nyújtotta a filmben. Könnyed hangvételt kölcsönöz a történetnek az "érinthetetlenek" legmókásabb tagját játszó Charles Martin Smith, aki egy adószakértot kelt életre: tole származik az ötlet, hogy Caponét adócsalás miatt is huvösre tehetné az igazságszolgáltatás.
Bírálat gyanánt csupán arra szorítkozom, hogy a film lehetett volna "sötétebb". Itt nem a lenyugözo képi világra gondolok, amely a klasszikus gengszterfilmekre és a noir-ra egyaránt emlékeztet, hanem a történet sötétségére. A nagyváros brutalitása a kocsma felrobbantására korlátozódik; megrázó a rendorségi gyilkosság bemutatása is, de ha Al Caponéról szól egy film, akkor a Valentin napi mészárlás bemutatása kötelezo volna. Ennek ellenére Capone embertelenségét kitunoen mutatja be a gengsztertalálkozó idejére kitervelt leszámolás: a rosszfiúk ülnek a megterített asztalnál; Capone "filozofál" a baseballról és a csapatmunkáról, majd a kezében szorongatott ütovel agyonveri egyik emberét, aki a szeszraktár orzéséért felelt.
A csúcspont kétségtelenül a pályaudvar-jelenet. De Palma a csakis rá jellemzo módon tiszteleg Szergej Eizenstein Patyomkin páncélos címu filmje elott...
Az Aki legyozte Al Caponét... olyan film, amely elso percétol az utolsóig leköti a nézot; érezni, hogy a létrehozásában közremuködok - a sminkesektol a fénymegadókon, az operatorön és a színészeken át egészen a rendezoig - élvezték az alkotómunkát.
Minden filmbarátnak jó szívvel ajánlom Brian De Palma mestermuvét; a gengsztermufaj rajongóinak pedig kötelezo film!