Nehéz egy ilyen nagy filmrol újat mondani, pláne, hogy már könyvtárnyi elemzést összeírtak róla. A Halállal sakkozó lovag képe meg úgy beivódott a köztudatba és a kultúránkba, mint például a Patyomkin lépcsojelenete vagy a Psycho zuhanyzós gyilkossága. Az is ismeri, aki sose látta a filmet.
Röviden: hatalmas élmén,y látni kell, lehetoleg többször is. A szinkron szerencsére régi, igen jó, gyönyöru, költoi szövegekkel. A Halál az egyik legfélelmetesebb figura, akit valaha filmvásznon láttam, pedig nem igazán gonosz. Voltaképpen "valódi semleges" jellem, aki néha-néha azért gonoszkodik is egy kicsit.
A színészek, a kameramunka, a rendezés mind tökéletes. Tele van a film olyan képekkel, amik beleégnek a tudatunkba.


Egészében pedig igencsak elgondolkodtató mu, mai rohanó világunkban sem árt megállni, és néha megnézni egy-egy ilyen filmet.

Amúgy pedig: nagyon örülök, hogy egyre több bergman-film jelenik meg dvd-n. De hol van a Varázsfuvola? Alapmu, alap-interpretáció, arról nem is beszélve, hogy mint operartajongó is várom...

Nos, nem igazán tudnék sok újat hozzátenni a témához, hiszen elottem már szinte teljesen kivesézték a filmet. Véleményem szerint ez egy rendkívül hatásos, drámai muvészfilm, lehengerlo rendezéssel és színészi játékkal. Ezen a filmen is látszik, hogy Bergman milyen nagy mestere volt a filmmuvészetnek, és mennyire eros atmoszférát tudott teremteni. Nem riadt vissza a horrorisztikus, vagy apokaliptikus vízióktól sem ezáltal a film szinte a Jelenések könyvének egy átértelmezett adaptációja. Max von Sydow nagyszeru választás volt a kétkedo lovag szerepére, a Halállal folytatott sakkjátszmák a film legerosebb jelenetei. Ugyanakkor a film tele van hatásos jelenetekkel, úgy mint(SPOILER): a boszorkányégetés, az egymást ostorozó emberek, a kocsmai jelenet és még sorolhatnám.(SPOILER OFF) Azt hiszem minden filmrajongó gyujteményében helye van ennek a munek, és remélem egyre többen felfedezik Bergman muvészetét.

Úgy gondolom, hogy Bergman-nak nem lehet "istenes" filmnek nevezni egyik filmjét sem, vagy, ha így akarjuk, akkor az egész bergmani életmuvet nevezzük annak.

Bergman ismert kifejezése: az  "isten csendje" csak egy merész gondolat, nem pedig válasz.
Felsorolhatnánk valamennyi remekmuvét, ám mindig belebotlanánk az

"az ember a maga istene, isteni képességek nélkül"

konklúzióba, ami -véleményem szerint-  Bergman hitvallása.
Ez a film ennek a hitkeresésnek a legeroteljesebb, s legdirektebb megfogalmazása.
Nem kell ahhoz minden képkockának jelképpé válnia, magyarázatra szorulnia, hogy tudatosuljon bennünk: itt az ember, jelen esetben a Max von Sydow által nagyszeruen megformált lovag, illetve rajta keresztül maga Bergman lázadását látjuk  -nem a halál ellen, hanem a tisztátalan "játszmák" miértjének megértése végett.

A lázadás persze nagyon szolíd: "csak" kérdésekben nyilvánul meg. Amennyiben ennél több lenne, megszunne Bergman kételkedéshez való joga.

O azonban -lovagján keresztül- megvívja, és velünk is megvívatja a maga és magunk csatáját.

Ne akarjunk hát végigszaladni a történet fonalán, mert elfutunk a kérdések mellett, és magyarázkodásra kényszerülhetünk.
Az maga a csoda, hogy Bergman életmuvét, de legalább mérföldköveit megkaphatjuk DVD-n: nem voltak elvárásaim a képet illetve a hangot illetoen. De még abból is kihozták a maximumot a film korához képest.

Gratulálok a kiadónak a bátorsághoz, és várom az újabb bergmani csodákat.

valaki írta, hogy ez biztos, hogy nem a 111. legjobb film a világon. egyetértek, hozzátéve, hogy szerintem benne van az elso 10-ben. van sok késobb elhíresült jelenet a filmben, pl. a lovag és a halál sakkjátszmája. azon kevés filmek egyike, amit sokszor meg lehet, sot meg kell nézni, mert mindig nyújt valami újat. komoly mondanivalóján túl, véleményem szerint tökéletes korrajz a középkorról és annak jellegzetes figuráiról, lovagokról, katonákról, szemfényveszto papokról, kisstílü csalókról, komédiásokról stb. nekem a kedvencem bibi andersson ebben a filmben, aki mondhatnám "gyönyöruen tehetséges" vagy inkább "tehetségesen gyönyöru":) és persze az összes többi szerepben tökéletes alakítást látunk. azon filmek egyike, amely válaszokat keres az ember fo dilemmáira: van-e isten és hol? mi a lét értelme? mi a halál? stb. szerintem a lét értelmére vonatkozóan egyébként bergman sem tud más következtetésre jutni, mint a legnagyobbak kezdve dantétól, vagyis, hogy az embertársaink iránt érzett szeretet és felelosségvállalás az, mely mindent mozgat. az is szenzációs jelenet, mikor a halál eljön a szereplokért az erdei házban és mindenki máshogy, a maga módján fogadja ot: csendes belenyugvással, ellenkezve, meghunyászkodva, könyörögve, megváltóként stb. én 4 bergman filmet láttam eddig és ez a legjobb, bár a többi is nagyon tetszett. az extrák szinte teljes hiánya viszont szomorú. milyen jó lenne pl. egy bergman, max von sydow bagy bibi andersson interjút megnézni a film után, a filmrol.

Kedves klasszikuss! drámakedvelo honfitársaim ! A 7. pöcsét c. produkció dvd megjelenésének apropója ihletett meg, s ennek okán ütöm most vadul, elszenesedett, felismerhetetlenségig fakult billenyuzetem gombjait !

Nagy örömmel tölt el, hogy díszdobozban is megjelent  Bergmam bátyó fekete fehér szösszenete.

Nívós szereplogárdát sikerült a rendezonek megnyernie a filmhez, külön kiemelném Bibi Anderson és Nils Popó játékát.

Antonius Black, a fekete lovag semmivel sem törodve vágtázott át a rothadástól átjárt földeken, mikor rohadtúl rájött a sakkozhatnék. Mivel szolgája Jons a fegyverhordáson, és gazdája szaros seggének kitörlésén kívul máshoz nem nagyon értett, Isten pedig épp a döglegyeket hessegette el a világ pestissel sújtott területeirol, így magához a Sátánhoz fordult segítségért.

Jof a bohóc aznap olyan másnaposan ébrett az elozo esti tivornya party után, hogy felkelve látomása támadt: saját édesanyját nézte Szuz Máriának, akinek rögtön el is vette szüzességét hátulról. Black-nek 2 sakkparty között még volt ideje megmenteni egy riherongy biszibaszi boszi lányt, valamint egy buvészcsaládot, akik cserébe méteresre növesztik a Lovag amúgy is méretes falloszát, melyet a késobbiekben mint harcieszközt vet be. (Ez a mozzanat a kihagyott jelenetek menüpont alatt érheto el). A film végén a Halál pofátlan módon megtömte bendojét, majd Black feleségét. Legvégül pedig úgy bepörgött, hogy az igazságkeresovel együtt áttoszta oket a túlvilágra! Szegány Max, azóta is sajgó seglikkal gondol vissza erre az ominózus jelenetre. EZ KÉREM, MAGA A MEGVILÁGOSODÁS!

A mono hang nem igazám jött be, pont abból a hagszóróból szólt, ami tropára ment, mivel elotte a "Döngetem a hátsó bejáratod" c. muvészfilm mocskos módon megdöngette a centert.

Juliet nénének meg üzenem, hogy (inkább kevesebb)sikerrel járó gondolatfonalait vágja rövidebbre, vagy olvassa fel oket inkább az öregek otthonában. Azok a vén trottyok már úgyse hallanak szart se.

Det sjunde inseglet ! - (c) 2006 Gathar krikuss iroda

Ingmar Bergman egyik legfontosabb, "istenes"-filmje. A cím a Bibliára utal, János apostolnak mennyei jelenésekrol való könyvére. A Jelenések könyve az Apokalipszist jeleníti meg János apostol látomásai által, amelyek szörnyubbnél szörnyubb víziókat vázolnak fel.

A sötét középkor, melyben a film játszódik, megfelelo idoszakul szolgálhatott volna a Végítélet napjára a sok járvánnyal, háborúval és a boszorkányüldözéssel. A filmben az egyszeru nép fiai/lányai többször is apokaliptikus jeleket emlegetnek (pl. hogy egy no borjúfejet szült, 4 nap volt az égen, stb.).

De már a film elso jelenete is megadja a sötét alaphangulatot, mikor Block lovag (Max von Sydow), aki épp hazafelé tart a keresztes háborúból 10 éve nem látott feleségéhez, a tengerparton találkozik a Halállal (Bengt Ekerot). Nagyon egyszeruen és szépen megrendezett a jelenet: a lovag imádkozik, majd az ima után egyszercsak (egy hirtelen vágással) megjelenik a Halál, vészjósló arccal, fekete köpenyben, minden csinnadratta és kísérozene nélkül, a háttérben csak a tenger örök zúgását hallani … A lovag nyomban tudja, kivel áll szemben, és hogy lejárt az ideje, de haladékot kér, amit egy sakkjátszmával eszközöl ki. A Halál beleegyezik, és megkezdodik a kettejük közti harc: Élet és Halál harca.

Block útitársa az életvidám Jöns (Gunnar Björnstrand), aki mindig segít a bajbajutottakon, és jelenléte kissé felpezsdíti a film komor hangulatát. Útjukban késobb csatlakozik hozzájuk a vándorkomédiás Jof (Nils Poppe), feleségével, Miával (Bibi Andersson) és kisbabájukkal, Mikaellel, az egyszeru és kissé féltékeny kovács, Plog és ledér felesége, Lisa, valamint a „néma” lány (Gunnel Lindblom), aki egy mondatot mond csak a film végén: "Bevégeztetett". Azonban Jof és családja késobb elszöknek a társaságtól, mikor Jof meglátja, hogy a lovag a Halállal sakkozik, és józan paraszti ésszel kikövetkezteti, hogy ebbol nem sok jó sülhet ki.

Jofnak folyton látomásai vannak, amiket rajta kívül senki nem vesz komolyan, felesége is csak elnézoen mosolyog rajtuk. Olyan o, mint egy próféta, akár Jánost is szimbolizálhatja merész vízióival. Ugyanakkor o és a családja szimbóluma a Szent családnak is. Erre három dolog is utal. 1. Jof egy víziójában a Szuz Máriát látja a kis Jézussal, amint ot járni tanítja a mezon. Miután elmeséli a látomást a feleségének, a következo jelenetben ok is leülnek a mezon a fure a pici babával, és játszanak. Talán nem véletlen a két kép egymásutánisága.

2. Nyomban ezután Jof Jézushoz hasonlítja a fiukat, Mikaelt azzal a kijelentésével, hogy a fiú majd milyen lehetetlen trükkökre lész képes, mint pl. hogy megállítsa a labdát a levegoben. Erre Mia azt mondja: "Dehát az lehetetlen". Mire Jof: "Hát igen, nekünk lehetetlen, de neki nem."

3. A Végítélet napját az általunk ismert szereplok közül egyedül ok élik túl, mikor elszöknek a lovaggal sakkozó Halál elol. Ez kísértetiesen hasonlít a Betlehembol a kisded Jézussal menekülo Máriára és Józsefre.

A lovag elveszti a sakkjátszmát, noha a Halál nem tisztességes eszközökkel nyer, elég, ha arra gondolunk, mikor magát gyóntatópapnak álcázva kihallgatja a lovag gyónását, és fondorlatosan kiszedi belole a taktikáját, vagy pedig a szemfüles (!) tghooker által említett jelenetre, amikor, miután a lovag látszólag véletlenül ledöntötte a bábúkat, a halál nem ugyanúgy rendezi azokat vissza, ahogyan elotte voltak. Érdekes lenne tudni, hogy ez a színész/rendezo hanyagsága volt-e, vagy pedig tudatos rendezoi koncepció. Bergman precizitását ismerve én a másodikra szavazok.

A Halál tehát nem volt sportszeru, de ez nem sokat számít, mindig az erosebb nyer, és a „sötét oldaltól” eleve nem kell becsületességet feltételezni.

Végül Block lovag hazatér feleségéhez, Karinhoz (Inga Landgré), aki mindvégig huségesen várta otthon. A jelenet a várban vérfagyasztó. Felesége a Bibliából olvassa fel a Jelenések könyvének 8. részét a hetedik pecsét felbontásáról, közben pedig kísérteties hangokat hallanak a sötétségbol, majd a Halál ismét olyan hirtelen jelenik meg, mint az elso alkalommal a tengerparton. A hat ember szinte szó nélkül tudja, mi a kötelessége, és engedelmeskednek, követik ot.

A következo jelenet egy végtelenül meghitt, békés, napos, madárfüttyös jelenet, a világ megtisztult, akár az Özönvíz után, Jof és a családja ébredezik a kocsiban. Majd Jofnak ismét látomása lesz, látja a haláltáncot, ahogy a Halál vezeti maga után a kis társaságot a dombon, egybefonódva, egymás kezét fogva. Elöl a Halál, hátul a kovács lépdel.

Jof szavai szintén az Özönvíz tisztító erejét juttatták eszembe: „[…] távolodnak a hajnaltól, ünnepélyes táncban. El a sötétség felé. Miközben eso csurog az arcukon. Tisztára mossa könnyeik sójától.”

A Halállal táncoló menet feláldozza magát, megváltja a többieket, hogy azok tisztán élhessenek tovább.

Érdekes "véletlen", hogy 7-en táncolnak a dombon, ahogyan János is 7 angyalt említ a Jelenések könyvében.

A látomás után a család békésen elsétál, és megint rend van a világban.

Gyönyöru film, melyben benne van Bergman minden hite és kétkedése Istennel kapcsolatban, melyek kinyilatkoztatásához a lovagot használja szócso gyanánt, akit tekinthetünk a mester alteregójának is. Érdekes módon Block lovag sok önsanyargató kérdésére a könnyed Jöns ad feleletet a film más pontjain, ezzel talán azt sugallva, hogy nem kell folyton az élet értelmén töprengeni, egyszeruen élni kell, és akkor az ember önkéntelenül is megtalálja a keresett válaszokat.

Csodálatos film a szokásos alkotógárdával, amelyet látni kell, és amin érdemes elgondolkodni. Több kevesebb sikerrel én is csak azt tettem, a kritizálás minden igénye nélkül.

Hasonló témában ajánlom mindenki figyelmébe az Úrvacsorát.