Nagy kincs ez a film, vagy hát én legalább is akként kezelem. Úgy 6 évvel ezelőtt láthattam először és azóta kerestem. Nem is olyan rég meg is vásároltam. Sokáig nem lehetett kapni, de amint megjelent - már nem is tudom, hogy hol -, azonnal lecsaptam rá.
Maga a film egy 13 kötetből álló könyvciklus, első 3 részéből készült. A mű szerzője Daniel Handler, aki Lemony Snicket néven adja ki könyveit.

Mivel a könyveket jómagam nem olvastam itt kénytelen vagyok némileg feltételezésekbe bocsátkozni azt illetőleg, hogy a könyv első sorban fiataloknak szól. Ez persze szinte biztos, mert a film az ifjabb réteget óhajtatik megfogni és miért is térne el az eredeti történettől?

Röviden a történet gerince: a három Baudelaire tesó egy baleset következményekét árván maradtak és új gyámjuk, a pénzhajhász Olaf gróf veszi nem éppen védelmező szárnyai alá őket. Na innen kezdődik a rettenetesen szövevényes és legalább annyira látványos utazás.
Egy kicsit a látványról... Lenyűgöző! A hangulata egyébként a Sucker Punch bizonyos jelenteihez hasonlít, amit én pont az Álomháborút nézve véltem felfedezni. Vicces egyébként, hogy mindkét film főszereplője Emily Browning és a szerepet itt is nagyon hozta, de erről majd később.

A grafikai megoldások, ahogy mondtam nagyon jók lettek. Cseppet sem hatásvadász, viszont annál inkább groteszk. Nagyon szépen dolgoztak a színekkel, emiatt egy élvezhető, valamilyen szinten fiktív világot sikerült összerakni, ami egy kicsit hasonlít a Sky kapitány és a holnap világa című filmre, csak ez sokkal élesebb és letisztultabb.

Tehát adott egy jó forgatókönyv és egy ütős grafikai háttér, ehhez már csak a jó színészi alakítás kell, ami persze menetrendszerűen érkezik.
Jim Carrey magával ragadó  alakítást nyújt, holott a karaktere (Olaf gróf) egy ármánykodó, hazug és sunyi alak. De pont ezért nehéz, ezt hozni, ami alakítás kicsit a Batman-filmben hozott munkájához hasonlítható. A testvérek szintén nagyot alakítanak. Érezhető az összetartás, az, ahogy a nagyobb testvér (Emily Browning) gondoskodik a kisebbekről (Liam Aiken, Kara és Shelby Hoffman).
A kiadvány is azt a színvonalat hozza, amit a tartalma. A borító gyönyörű lett, az extrák is elegendőek. Nagyon szép kiadás.

Azt még elfelejtettem mondani, hogy a filmet 4 kategóriában Oscar-díjra is jelölték, amiből egyet el is vitt:

Oscar-díj (2005) - Legjobb smink és maszk
Oscar-díj (2005) - Legjobb jelmeztervezés jelölés

Oscar-díj (2005) - Legjobb látványtervezés jelölés

Oscar-díj (2005) - Legjobb filmzene jelölés
Szóval ez egy alapvetően ifjúsági-film, de mindenkinek csak ajánlani tudom. Az egyik nagy kedvencem, amit sokszor már megnéztem, de még számtalanszor meg is fogom.
TÖRTÉNET: 8

LÁTÁNY: 9

HANG, ZENE, KÉP: 9

KIADVÁNY: 7

Hátborzongatóan fantasztikus!

Végre Jim Carrey más szerepben is megmutatkozik,nem csak a táncoló majom szerepében.

A történet lenyugözo,szép és kidolgozott.

A könyvet nem olvastam,azt viszont tudom,hogy ezt kétszer is megnéztem a moziban anno.

Nagyon jó szórakozást nyújt a nézonek,aki mellesleg azt sem tudja,hogy sírnia,vagy nevetnie kéne.

Egy pokolian megrázó,poénnal fuszerezett mese,ami teljesen magával ragad.

Zseniális film, ami igazából meglepo keveréke egy borongós látványvilágú, keserédes Tim Burton-sztorinak, és egy betegesen túljátszott, orült Ace Ventura-epizódnak.

Nincs mit szépíteni: Carrey ironikus ripacskodása annyira groteszkül hat az egyébként szomorú történetben, hogy az ember elsore nem tudja, fészkelodnie kell-e, vagy illetlenül elmosolyodnia: a kegyetlen gyereksorsot hideg precizitással ábrázolja a film, s miközben Olaf grófot legszívesebben szétcincálnánk, a sorsukba beletörodo árvák csöndes rezignáltsága szinte tolakodóan követeli a nézo együttérzését.

Ez a furcsa kettosség egyszerre elrettento, és varázslatos: lehetetlen nem szeretni Sunny beszólásait (illetve begügyögéseit...), de Olaf gróf karaktere is amilyen perverz, legalább annyira szánalmas és kacagtató is egyben. A sztori ötletes, a helyszínek vizuális remekmuvek, s mialatt a halálos rejtély lassan megoldódni látszik, azon kapjuk magunkat, hogy kezünket tördelve drukkolunk: valaki belezze már ki a kedves rokont, fogadja örökbe az árvákat, és vezényeljen egy grandiózus, könnyes naplementét a vászonra.
És egy ekkora volumenu Tim Burton look-alike versenyen nincs kétség, hogy a naplemente bizony könnyes lesz, a befejezés pedig csöndes, szipogós happy end.
Mestermunka.

Ritka dolog, hogy egyet kell értsek a kritikákkal, de a dvdextrán ez most sajnos egy nagyon eltalált és összefoglalt kritika. Igazából sokat hozáfuzni nem is lehet. Nekem egyébként a helyszínek különösen tetszettek, a film színei és látványvilága nagyon jó. Sajnos számomra itt ki is merül az egész. A hangról annyit, hogy hallottam már rosszabbat is, de sokszor sokkal teresebb is lehetett volna. Persze ez csak az én véleményem...

Kezdjük ott hogy az néhány extra nincs is rajta a lemezen.A kimaradt extrák:Hogyan készultek Olaf gróf szerepei, A gyerekek kiválasztása a szerepere,jelmz- és szereppróbák.

Ezeket a hiányosságokat ellensúlyozza a pluszba felkerült audiókommentár.

Az extrák címei elég megtévesztoek.

A werkek viszonylag érdekesek, a két audiókommentár remek.

A kép néhol kissé grízesnek tunt, de egyébként nem volt vele semmi probléma.

Az 5.1-es hangsávok jól szólnak, a párbeszédek jól hallhatók, de ne várjunk semmi különlegeset.

Ez egy jó kiadvány, bár az extrákból lehetet volna több is.Én még várok a kétlemezes kiadásra, hátha valaha megjelenik.