Régen számtalanszor adták le a Halálos barátságot a megboldogult TV3-on, ezért számomra önmagában is erős nosztalgiaértékkel bír. A film egyébként meglehetősen tipikus pszichothriller, de jól össze van rakva. A történet kétharmadában egy barátságról szól, utána lép csak rá a műfaj alaposan kitaposott ösvényére. James Spader remek, mint mindig, különösen, amikor figurája sötét oldalát kell kidomborítania. Rob Lowe meggyőzően játssza az elbűvölő, ugyanakkor gátlástalan alakot, de az őrületbe már beletörik az eszköztára. David Koepp a művészi jellegű Nulladik lakosztály után másodszor írta meg ugyanazt a történetet, ezúttal a kommersz receptjét követve. A thrillereket akkoriban sorozatban szállító Curtis Hanson határozott kézzel vezényli le a filmet, amely műfajának ha nem is megújító, de máig élvezhető darabja.
A Halálos barátságnak ez már a második hazai kiadása. Érdekes módon az első, független megjelenésű kapott szinkront, de feliratot nem, míg az MGM-féle kiadásról lespórolták a szinkront és cserébe lett felirat. Őrület. Mivel a szóban forgó szinkron nem volt túl míves darab, nem is hiányzott igazán, sőt lényegesen jobb volt eredeti hanggal nézni a filmet. Az örömbe sajnos belerondított a feliratozás minősége, mely egy orbitális félrefordítással érte el mélypontját. A "fuck with you"-t "kiba**tam veled" helyett megdugtalak-nak fordították, amivel, hogy is mondjam, új szintre helyezték a főszereplők kapcsolatát. Maga a hang erőtlen, a kép a sötétebb jeleneteknél pedig elég részletszegény, de összességében egy húsz éves filmtől nem rossz. Akinek számít a külcsín, jó hír, hogy van belső borító és a menü se a szokásos MGM logós borzadály.