A sötét és helyeként elég bizarr Returns (amit én úgyannyira szeretek mint az elsőt) után a stúdió a rendező váltás mellette döntött, az új rendezővel pedig új zeneszerző és főszereplő is jött. Annak ellenére, hogy Tim Burton producerként továbbra is részt vett a film készítésében, a rendező le váltása elég szembetűnő. Schumacher teljesen más szemszögből vitte filmre a denevérembert mint elődje. Sokkal kevésbé sötét és a humor is nagyobb hangsúlyt kap. A gótikus, noiros látványvilág helyébe a neon lép aminek hatására az az érzésünk támad, hogy Gotham nem más, mint egy hatalmas diszkó. Az egész film ilyen amúgy egy látványos, izgalmas, eszetlenül szórakoztató hullámvasút. Ráadásul jobban megismerjük Batman eredetét mint az első filmben, így van egy kis drámai szál is. Akiva Goldsman dinamikus forgatókönyve tele van túlzásokkal, de az egész film mint ha nem is venné magát annyira komolyan, így ezek a túlzások megbocsáthatóak. Kilmer nem rossz Batman, de Bale és Keaton is könnyedén lekörözik. Nicole Kidman pedig szépséges. Jim Carrey saját magát alakítja gyakorlatilag, ebben pedig remek. A film egyik mélypontja számomra a másik fő gonosz Tommy Lee Jones aki ugyanúgy ripacskodik, mint Carrey, de ami tőle még humoros az Két-Arc-tól inkább fárasztó és "over the top". Cough továbbra is remek Alfred, O Donnel meg különösen sok vizet nem zavar. Elliot Goldenthal dallami sem olyan sötét tónusúak mint Elfmané, de zenéje teljesen passzol ehhez a színes-szagos képregény kalandhoz. Lehet utálni ezt a részt mert sokat vesztett a komolyságából (és messze le is marad elődeitől), de számomra még így is szórakoztató.
A DVD kiadás első osztályú. Sok extra, jó hang és képminőség mindez pedig baráti áron.