Volt bennem némi várakozás, hogy talán látok egy olyan filmet ebben a témában ( a kitűnően fényképezett és megcsinált Schindler listája és Polanski nagyszerű eposza mellett), amelyik a történelmi hitelesség és a morális tartalom mellett képes esztétikai élményeket adni. De a film tragikusan rossz, egy groteszkbe oltott giccs.
Filmként is csak ripacskodásba öltött álérzelgősség, mely Robin Williams öncélú és magamutogató ripacskodására emlékeztet, de itt még elviselhetetlenebb ez a papagájgégjű majomkodás.
A másik lehangoló dolog pedig a "végy egy kisgyereket, adj a szájába cukormázzal leöntött felnőtt gondolatokat", és kész a siker.
Külsőségein és megítéltetésén jól látszik, hogy ez is a "kötelező szeretni" kategória, és ötévenként legyártanak egy ilyen filmet, melyet megszórnak néhány Oscarral. Azt gondolom, hogy a Zongorista volt az egyetlen olyan film, mely úgy emlékeztet, hogy békét akar, s nem vérgőzös bosszút, valamint emberek tragédiájából nem akar gyűlölettőkét gyártani..
"...ez a film egy mese... Az utóbbival általában a legnagyobb aljasságok elkövetői vádolják az áldozataikat rendszeresen..."
Ebben egyetértünk.