A Sziriana egy nehéz film. Talán ez is az oka a tetszési index szélsoségességeinek. Ugyanakkor politikai krimik között messze nem a legjobb, de egy valóban elgondolkodtató és értékes alkotás.
Azért azt ne felejtsük el, hogy a film témája számunkra akár triviálisnak és közhelynek tunhet, az igazi célközönség azonban gyanítom olyan buta, hogy rácsodálkozik a mozira: JÉ?
A négy szálon futó cselekmény persze nem könnyíti meg a dolgot, s való igaz, hogy néhány rész baromi unalmas tud lenni. Valóban hiteltelen, ahogy Matt Damon karaktere viselkedik fia elvesztése után, számomra Bob verése és utána kicsinálása, majd a visszaút az arabokhoz sem tunt logikusnak, mégis ez a film magában hordozza annak a lehetoségét, hogy néhány embernek ott az óceán túlpartján kinyissa a szemét.
Az meg, hogy mi már itt Európa közepén rég tudjuk, hogy az egész mocskos háború az olajért folyik, legyen a mi önelégültségünk. Élvezzük ezt a filmet, surun bólogatva, hogy na látjátok, én ezt tudtam, hogy így van/lesz! Még akkor is, ha az igazi válaszok, az igazi felelosök megnevezése és az igazi megoldás megmutatása ezúttal is elmarad. Nem ástak elég mélyre hozzá...
A lemezrol csak azt tudom elmondani, mint az újakról általában: Kép, hang korrekt, szinkronhangok nem tetszettek, ezért eredetiben javaslom nézni. De egyszer mindenképp nézzétek meg. Aztán majd mindenki eldönti...
Számomra a politikai krimiben továbbra is a JFK az elso.