SPOILER LEHETSÉGES!
Tegnap volt szerencsém a filmhez az egyik tv-csatornán. Nem sokat tudtam róla, ezért nem is vártam tole túl sokat. Az elso fél óra a tipikus trendi tininyáladzás: abszolút feledheto, unalmas, sablonos párbeszédek, sehol egy sajnálnivaló karakter; csak bámultam unottan a képernyot. Aztán az elso állattámadások után elkezdtem komolyan odafigyelni a filmre. A kutyák idomítása egyszeruen fantasztikusra sikerült, még a képernyon keresztül is félelmetesek voltak: a csokoládé rendesen elindult a gagyám bugyraiba! Nem tudom, mit etettek velük, de olybá tuntek, mintha valóban veszettek volnának. Eddig a filmig nem láttam egyetlen hitelesnek tuno kutyaalakítást sem, és itt most az agresszív viselkedésre gondolok. Mindig lebukik a blöki, ha megtámad egy embert: csóválja a farkát, nem akar o támadni, csak játszik! De itt? Sehol egy kipeckelt vicsorgás, tök valódinak tunt mind. A bedeszkázott ajtót meg simán kirágták. Huh, ha ezekkel a kutyákkal valahol összefutnék... Ugyancsak nagyon hitelesnek tuntek azok a részek, mikor a fohosök leszerelik a veszett ebeket, kitekerik a nyakukat, telibedurrantják oket az íjjal, a trükkmesterek ezt is remekül megoldották. Vagy mindez valóság volt? :-) Örültem, hogy nem csapták agyon a manapság olcsó kellékké silányult CGI-lényekkel a produkciót, hanem valódi, hús-vér kutyákkal forgattak. A végeredmény, ahogy fentebb is írtam, ezerszer hatásosabb lett. A vége természetesen kicsit kiszámítható volt, de legalább nem "hepiend"-del zárult. Mindent összevetve kellemesen csalódtam ebben a filmben, melyet ha nem is vennék meg, de szívesen újranézném, ha másért nem, hogy újra jót parázzak Cujo apó unokáitól. :-)