A könyvet még középiskolás koromban olvastam, és nyomot is hagyott bennem. Nyomot, mert akkor sem tudtam elképzelni, hogy egyes emberek által elképzelt ideológiát miért kell másikba is beültetni.

Ibsen mélységesen emberi és szomorú muve, mely nem feledheto. Minden apró részletre oda kell figyelni, mert meg kell érteni, hogy az egész dolog miért alakult ki. Mik a mögöttes tartalmak. A szereplok egész egyszeruen mesteriek. Tökéletesen alakítják a szerepüket, teljesen "átjön" az általuk képviselt érzelem. Együtt nevetünk és együtt sírunk velük. Át tudjuk velük érezni azt a fájdalmat, amit ok, akkor, ott érezhettek. Jeremy Irons példás szerepe, kicsit a korábbi idokbol.

Számomra a film örök klasszikussá vált.