A Galactica Rombolóval való kapcsolatom bár nem teljesen új keletű – néhány elcsípett epizódot láttam valamelyik csatornán -, a minisorozatnak/pilotnak gyakorlatilag BG szűzként ültem neki. Az azonban rendesen megadta az alaphangot, így hát az élmény, az egy új, ismeretlen sorozatban való elmerülés élménye garantálva volt – a kérdés már csak annak mélysége lehetett. Mármint hogy mennyire fog tetszeni a komplett sorozat, mennyire szippant majd magába az egész… hááát, jelentem, nagyon. A mélység érzékeltetésére stílusosan csak a világűrt tudom felhozni példának – szinte az első perctől kezdve csüngtem a képernyő előtt. Ugyan az abszolút kedvenceimet (24, Odaát, Lost) nem tudta letaszítani a trónról, de legnagyobb örömömre a műfaj egyik rajongójaként egy gigantikus sci-fi filmet láttam, egy űrben játszódó, remek karakterekkel, többrétegű történettel, tisztességes látvánnyal megtámogatott sorozatot.
Már az első epizódnál csak kapkodjuk a fejünket. Rendesen bele a sűrűjébe: itt nincs lassú bevezetés, nincsenek megismerni való szereplők (arra ott volt a minisorozat), rögtön jöhet az akció... 33 percenként ugrani kell a menekülés érdekében, ennek minden problémájával együtt. Kevés sorozat indít ilyen ütősen – jóllehet az alapozás már korábban megtörtént. A lendület gyakorlatilag az egész évadban kitart, jobbnál-jobb részekkel, izgalmas, csavaros eseményekkel. Hiba és spoileres is lenne itt felsorolni ezeket, egyszerűen át kell élni őket. A cylonok emberi külsőbe öltöztetése alapban garantálja a feszültséget, hisz a korábban megismert formák mellett rejtély, hogy ki milyen külsővel lehet még az. A bizalmatlanság, a gyanakvás a legjobb thrillereket idézi, szabotázs, árulás kísért végig a történeten. Sorozathoz képest kimondottan jól megcsinált űrcsaták, néhány epizód izgalomfaktora egészen kiváló – Starbuck meg a cylon hajós rész zseniális.
A sorozatnak mindezen kalandos feelingje mellett van még több másik szintje is. A politika világa, Rosslin elnök intézkedései, konfrontáció a hadsereggel, a jó szándékú, kemény elnöknő és a jó szándékú, kemény katonai vezető harca annyira valósnak tűnik, mintha napjainkban játszódna a Földön. Persze ehhez kellettek a kiváló karakterek nem kevésbé kiváló színészek által való megjelenítése is – nem csak e párban, hanem az összes többiben is. Starbuck és a világ között sokszor izzik a levegő, de Tigh, Apollo, Sharon szereplésekor is. A kakukktojás továbbra is Baltar, az egész sorozat leggyengébb pontja. Néha nem is értettem, mit akarnak a tudathasadásos képek közölni, néha iszonyatosan zavart a viselkedése közösségben…A vallás világa nagyon okosan épül be a sorozatba, hogy aztán gyakorlatilag fő szál legyen belőle. A Kobol, mint szülőbolygó, az emberiség története, az egész „Kobol istenei” érzés nagyszerűen bele van szőve a történetbe, egyáltalán nem tolakodóan és irritálóan – mégis hangsúlyosan. Ezeken kívül legérdekesebb gondolat, felvetés számomra pedig az emberiség túlélésének létjogosultsága volt. A komplett sorozat nagyszerűen illeszkedik, a manapság divatos elpusztul az emberi faj stílusú mozikhoz – alaposan továbbgondolva azokat. Egyfajta Mátrix klónként az ember által alkotott gépek pusztítják el az embert, meggyőződve a pusztítás jogosságáról. Szembesítve az egész emberi fajt önpusztító mivoltával, mintha az Amikor megáll a Föld globális kivetülését látnánk. A maroknyi túlélő pedig jogosan teheti fel a kérdést: megérdemlik-e az életet? Érdemes-e életben maradni? Tanult-e a hibáiból az emberiség?? Az epizódokat elnézve, úgy tűnik, nem…
Millió apró dolgot írhatnék, ami tetszett. Karakterek, hangulatok, események. Egy nagyon jól összerakott sci-fi sorozatot találtam, aminek majd minden percét élveztem, s vártam a második évadot. Az utolsó percek eseményeit elnézve meg pláne… No, ott, ha nem tudtam volna folytatni, megőrültem volna. Rögtön neki is ugrottam a második évadnak…
A DVD kiadás viszont jóindulattal közepes. Négy slim tok, állóképes menü, stereo magyar és 5.1 angol hang, fix felirattal. Kép, hang egyébként még el is megy, de olyan mostoha kiadásnak érzem.
So say we all:
Kosárba!!