Remek kezdohangulatú zombis filmecske, ami a végére kicsit ellaposodik és unalmassá válik. Az ötvenes évek idealizált kertvárosi élete és a hullabuz sokat ígéro volt, mintha a Haláli hullák hajnala és a Pleasantville legjobb "falatkái" "penészednének" egy tányéron. Willard annyira színes-habos-nyálas, annyira tetszett a kispolgári sznobizmus karikatúrája, ahol a házizombi státuszszimbólum, mindezt olyan jól aláfesti a zene, a propagandagépezet (az elején a Zomcon-reklámja hatalmas!) és a Carrie-Ann Moss színészi játéka (a többiek eléggé haloványak), hogy majdnem a felénél döbbentem csak rá, kissé vontatott és túl kiszámítható ez az egész. Hogy inkább csak mosolyokra futja harsány röhögések helyett, és igaza van az itteni átlagnak: horrorhoz nem elég véres, vígjátékhoz nem elég vicces.

A végére aztán megkeseredett a számban az egész, mert volt idom végiggondolni, tényleg tudna-e az emberiség kényelembol és gazdasági megfontolásokból ennyire érzéketlen lenni? Tudná-e ennyire semmibe venni a holtak kegyeletét, hogy egyszeru rabszolgává silányítják az egykor valaki által szeretett ember porhüvelyét? A társadalomkritika-része így muködik, a többi alig.