Le a kalappal Leo elott! Amikor eloször hallottam a filmrol, csak fanyalogtam, hogy "Na, még egy film, ahol a "környezetvédelem" kimerül abban, hogy kapcsold le a villanyt meg gyujtsd szelektíven a hulladékot", aztán annyi. Nagyjából ezt kaptam egy éve az Al Gore filmtol, és nem hittem, hogy pont Leonardo DiCaprio tudna összetalicskázni egy innovatívabb filmet. Pedig jórészt sikerült neki!

Hogy nem elég elrettento? Nézzük csak, van itt aszálysújtotta vidék, éhezok, vízért sorban állók, hurrikánok pusztításai, olajba fulladt madár, árvízbol menekülok, tornádó által széttépett ház. Igen, sajnos ezeket a képeket unásig ismerjük, de attól még egy fokkal sem kevésbé kéne elrettentonek lenniük, mint húsz éve! Mutassa be talán a Katrina vagy a indonéziai cunami vízben lebego hulláit?? Az, hogy érzéketlenek lettünk az ilyen felvételekre, szerintem nem a film hibája. Az egyik fontos, ki nem mondott gondolata a filmnek, hogy nem szabadna az embereknek állandóan "valami sokkolóra" várni, hogy végre hajlandóak legyenek megmozdulni, mert az ingerküszöbök kitolódnak! Hölgyeim, srácok! Elektrosokk a marhák felállításhoz kell! Az észérvek, a saját borünkön tapasztalt hátrányok már nem elegek ahhoz, hogy legalább gondolkodni kezdjünk, még ha a cselekvéshez túl lusták és/vagy zavartak is vagyunk?!

Hogy túl sok a beszéd? Víziók, lehetoségek vannak tények helyett? Igen, mert már régen nem azon kéne rágódni, hogy az emberiség mit és hogyan cseszett el alig másfél évszázada, hogyan cseszi el azt folyamatosan, hogy miért és hogyan engedhette meg magának az emberiség, hogy 6,5 milliárdan éljen a bolygóján (bár az erre fogékonyaknak vannak egész jó utalások). Hanem azon, hogy a komplex rendszerek muködési elve alapján a jelenlegi helyzetbol kiindulva hogyan lehetne a legjobban kijönni belole, hogy a különbözo szakterületek képviseloi hogyan kapcsolhatják be ide a saját témájukat. A tudósokon kívül ugyanis van itt pap, sámán, író, emberjogi aktivista, közgazdász, politikus, mérnök, stb. Kaphatunk egy pillantást a tervezoasztalokra, ahol a mérnökök már próbálnak a megváltozott helyzetekre megoldást találni, némelyik abszurd (pl.: termoföldek többszintessé tétele), mások egyszeru zsenialitásukban viccesek (tervek egy diszkóra, ahol a világításhoz szükséges áramot részben a padlóba épített dinamók állítják elo, felhasználva a táncosok mozgási energiáját!!!).

Ez az, ami igazán tetszett benne: mondanivalója nem pusztán környezetvédelmi, hanem gazdasági, szociológiai, pszichológiai, spirituális, politikai, földrajzi szempontokat is felfuz az alaptémára. Az pedig, hogy mindezt egy fogalom, az energia köré tudták építeni, zseniális. Ugyanez a legnagyobb hátránya is ennek a filmnek. Sajnos nem szól, mert nem szólhat a tömegekhez, túl sokrétu, tele tervekkel, lehetoségekkel, nehezen emésztheto megállapításokkal. Ráadásul ismeretterjeszto film ellenére az ido mellett pénzt is kell áldozni rá! Ugye azt senki sem képzelte komolyan, hogy az olyan emberek, akiknek mindenfajta változás, sot, maga a gondolkodás is macerás, majd csorgó nyállal vetik rá magukat erre a filmre, és éjszakába meno vitákat folytatnak róla?! Miközben a rendszer muködéséhez egyre több, jó esetben minden ember együttmuködése is kell! Igen, a mindennapi problémák mellett nehéz még erre is energiákat fordítani, pedig már eleve kipipálhatunk egyet a film mondanivalói közül, ha erre rájöttünk. Ez tipikusan az a film, amit legalább egy nyamvadt alámondással el kellett volna látni, aztán le lehetne, és le kéne vinni vidéki mozikba, kultúrházakba, ingyenes vetítéseket szervezni rá, becsomagolni az érettségizok tarisznyájába vagy mittudomén!
Összefoglalóan: A film egy sokrétu, elobb-utóbb széles társadalmi rétegeket érinto problémát mutat be (az eddigi alkotásokhoz képest térben, idoben és elméletben sokkal szélesebb látókörrel), ami hosszú évekre a szonyeg alá volt söpörve. Leonardo DiCaprio és az általa megkérdezett szakértok szerint egy idozített bombát sikerült így elfedni, hogy kényelmes, a bolygót kizsákmányoló életünket ne zavarja a ketyegése. Ok sem tudják, mikor "robban", mert a Föld túlságosan összetett ehhez. Ráadásul aggodalmukat "vészmadárkodásnak", természetes bizonytalanságukat látva "megalapozatlan, fejlodést gátló fantazmagóriának" minosíti az alig másfél évszázados múltra visszatekinto, multinacionális Pató Pál Zrt.. Most még lehet választani, melyiknek hiszünk.
Tik.. tak...