Az utóbbi idoben egyre jobban rákaptam a sportfilmekre, így amikor egy haverom ezt a filmet javasolta, mint "must see"-t, gondoltam, miért ne.
A történet érdekes, egy lecsúszó-félben lévo futballcsapaton és a szezon végi meccseiken, meg egy új irányító felbukkanásán keresztül kis betekintést ad az egész iparág személyi és hatalmi viszonyaiba. Hogy a fociban (és talán minden sportban) a pénz, a presztizs, a csapat és az egészség milyen fontossági sorrendben követik egymást. A meccseken megy az akció, pörögnek a másodpercek, akrobatikus (néha túlságosan is azok) megmozdulások, TOUCHDOWN!!! Közben megy a dráma, ütköznek az érdekek, mindenkinek baja van mindenkivel, két ember max egy harmadik kicsinálásának idejére hajlandó szövetkezni; mint a világ kicsiben. Levezetésképpen meg ott vannak vad drog-orgiák. Színészekkel is boven el van eresztve a produkció, ott sem találtam hibát.
A sok pozitívum mellett azonban ordas nagy negatívum volt számomra Oliver Stone rendezoi technikája. Idegesített, hogy az amúgy remek sztori elonyeit hogyan nullázzák a vágó és a forgatókönyvíró, ill. hogy ennek miért és hogyan enged teret Stone. Kapkodós, zavaros, következetlen, ami a zugyvalék zenében csúcsosodik ki: rap, jazz, funky, rock, techno és lágyan áriázó nok váltják egymást, néha véletlenszeruen.
Mindettol függetlenül örülök, hogy láttam, de nem hiszem, hogy elo fogom még egyszer venni. De legalább is késobb, mint mondjuk a "Több, mint sport"-ot.