Talán nem tévedek nagyot, ha azt állítom, hogy minden embernek van egy olyan film az életében, mely alapvetően változtatja meg az életét. Nos nekem személy szerint úgy eset, hogy a Ryan közlegény megmentése lett az, és mint ilyen filmről nehéz objektívan beszélni. A filmet talán 12 vagy 13 évesen láttam először, de már jóval azelőtt is tigris tankok meg párducok szaladgáltak minden felé a szobámba az arra járó felnőttek legnagyobb szerencsétlenségére. És akkor jött ez a film meg az első tizenöt perc és a földről szedtem össze az állam. Onnantól nem volt több kérdés mi leszek, ha nagy leszek...
Na de ennyit a nosztalgiázásról, ugyanis közben felnőttem és azóta sok más filmet is láttam. Most, hogy megrendeltem és újra néztem tizenvalahány év után rá kellett jönnöm, hogy az emlékek könnyen megfakulnak. Konkrétan a film első jelenete a temetőben akkora giccsel és pátosszal van leöntve, melyet csak a film vége űberel a zászlóval, meg a tisztelgéssel. Csöpög, sőt inkább fröcsög a nyál minden felé, ráadásul még béna is. Miután túl vagyunk a kezdeti sokkon, jön az a rész mely talán híressé tette a filmet, mely pedig a partraszállást mutatja be. Olyan látvány világot kapunk amit más háborús filmekben nem. A kamera ott mozog a katonák között, azok sikoltanak vagy a testrészeiket szedik össze. Elképesztően jól van megcsinálva és végtelenül hiteles. Akárhány könyvet olvastam a témával kapcsolatban és az omaha beach-ről mindig ez a jelenet ugrik be. 5.1-gyel nagyon durván oda szól.
A film fő kérdése, mely végig kíséri az egész filmet: Miért érdemes nyolc ember életét kockáztatni egyért? Ugyanis egy kis különítmény azt a feladatott kapja, hogy keressen meg egy Ryan nevű közlegényt és vigye biztonságos helyre, ugyanis meghalt mindhárom fivére. Bevallom elég hülyeségnek éreztem végig én is ezt a feltevést, de a film gonoszul elbánt velem, mert most hogy újra láttam abszolút máshogy gondolom. Leginkább Horvath őrmester monológja miatt melyet a századosnak mond el a hídőrzésekor, aki ugyanezt a kérdést teszi fel. Fel kellett nőnöm, hogy megértsem ezt.
Ezeken túl több olyan jelenet is van, mely morális szempontból mutatja be a katona létet. Ilyen például mikor leomlik egy fal és a másik oldalán egy mémet egység pihen és hirtelen mindenki egymásra szegezi a fegyvert, de ott van például amikor a katonák leülnek halott bajtársaik dögcéduláival pókerezni. Vagy amikor kifüstölnek egy német géppuska állást és egy német foglyot ejtenek. Spielberg az ilyen jelenetekben nagyon erőseket tud alkotni. Csak ott marad rajta az a giccses máz és nem lehet róla levakarni.
A film rendezése a fentebb említett problémától eltekintve zseniális. A csata jelenetek nagyon jól néznek ki. Etalon lehet bármilyen háborús film számára. A köztük lévő időkitöltés is remekül lett összehozva. Feszültség, egyéni drámák, tragédiák, félreértések váltogatják egymást. Humort is fellelhetünk, de az ilyen helyzeteken is átérződik az egész küldetés súlya. A fényképezés zseniális olyan kamera szögeket és képi világot kapunk mely egészen egyedi. A film szürkés, bronzos színekben fest, mellyel jelzik a film borongós hangulatát is. Talán kétszer háromszor süt ki a nap és mit ad isten, pont akkor mikor reményt láttunk arra, hogy megtalálják azt akit keresnek. Tetszenek a közelik a színészek arcáról, akiknek az érzései így könnyedén leolvashatóak. A forgatókönyv gördülékenyen halad előre akárcsak a dialógusok, egyáltalán nem szájba rágós.
Apropó színészek. Valami elképesztő castingot hoztak itt nekünk össze. Sok a filmben szereplő színész itt próbálgatta először szárnyait mint például Matt Damon, Vin Diesel, Barry Pepper vagy Giovanni Ribisi. A Upham tizedest alakító Jeremy Davies pedig talán a legidegesítőbb ember a filmvásznon. Mármint a karakter akit játszik. Az a tökölés istenem... Tom Hanks most is Tom Hanks, Tom Sizemore pedig jó mint mindig.
Összegezve eltekintve a film elején illetve végén levő kb. 5 percet, egészen kiváló filmmel van dolgunk. Spielberg egy vérbeli profi és most is sebészi pontossággal csinált egy háborús filmet, melyben ugyanúgy meg van a kötelező moralizálás, mint a lenyűgöző csatajelenetek, ráadásul a mesterien megkomponált jelenetekkel ezt tovább erősíti. Nem állítom, hogy minden idők legjobb háborús filmje, de talán a top 5-ben benne van. Nálam abszolút Number 1. Mondom ezt úgy, hogy láttam Az őrület határán-t, a Sztálingrádot, a Vaskeresztet, a Nyugaton a helyzet változatlant vagy A szakaszt és sok egyéb másik háborús filmet.
Ez volt az egyetlen olyan film amely valóban nagy hatással volt rám és az életemre, így könnyedén átlépek azon, hogy giccses, nyakon van öntve pátosszal és hogy lényegében egy olyan fronton játszódik melyet össze sem lehet hasonlítani a keleti front borzalmaival. Ilyenkor az ember megadja magát és nincs mit tenni csak bele törődve kimondja: ez tízes marad örökre.
A DVD 5.1-es hanggal és kiváló képminőséggel érkezik, ezt leszámítva nagyon alap kiadás semmi extra. 1000 forintot így is megér. A film 10 a kiadvány 10.

Még 10 évesen láttam eloször a filmet. Akkor még nem igazán értettem mi értelme egy embert megmenteni, de aztán 4 évvel késobb mikor ismét megnéztem, ahogy Horváth ormester is mondta: Talán az egész rohadt háborúban Ryan közlegény megmentése lesz a legértelmesebb tett. (valahogy így fogalmazott)

Azóta attól a perctol fogva, hogy másodszorra is megnéztem ez lett a kedvenc filmem. Mindennél jobban szeretem. Ez a történet egyszeruen nagyszeru és minden perce egy megkomponált muremek. Egyszeruen imádom. Minden évben legalább ötször megnézem, szóval most egyértelmuen a polcon a helye a szinkronizált változatnak is.

A KEDVENC FILMEM!

Nem osztom azt a lelkesedést, amely eziránt a film iránt lezajlik. Egyrészt egy dramaturgiailag nagyon gyenge alkotás, amelyért a forgatókönyvíró és a rendezo a felelos, másrészt végtelenül unalmas.

Abban jelentos, hogy újból elindította a második világháborús filmek többnyire kellemetlen sorozatát. A háborús jelenetek természetesen jók, de azokat már messze felülmúlták az utána következo filmek. A színészvezetés pedig nem jelentos. Történelmi filmként pedig nem állja meg a helyét, erosen propaganda ízu mindenhol. Különösen a németek iránt keltett ellenszenvhadjárat benn a legvisszataszítóbb. A szinkron megfelelo, bár a dialógusok nem ütik meg sem eredeti nyelven, sem magyarul egy huszadrangú ponyva szintjét sem. Ha második világháború, akkor Das Boot, Tora, Tora, Tora, Eastwood opuszai,  vagy éppen a lécet súroló Halál ötven órája…

Minden idok legjobb háborús filmje se elotte se utána és talán sosem lesz még egy ehhez fogható hibátlan tökéletes mestermu amely még csak a közelébe is érhetne.Briliáns rendezés és fényképezés a szereplok játéka olyan magasra tette a mércét hogy mindenki képzeletét felülmúlta a mindig is kimagasló magyar szinkron pedig ha lehet még feljebb tette a lécet és egyszeruen megközelíthetetlen magasságba emelte ezt az alapmuvet az élmény amit ez a produkció nyújtott egész egyszeruen felülmúlhatatlan, az én szememben ez a film minden létezo Oscar-díjat kitüntetést elismerést és dícséretet megnyert magának és csak köszönettel tartozom a készítoknek a rendezonek és a színészeknek hogy láthattam Steven Spielberg legjobb filmjét.

Ez az a film ami egy az egyben tökéletes!!!!!!!!  láttam anno tv be......vhs en.....  de most hogy magyar 5.1 el kiadták  hát teljesen elámultam!!!!! nemhiába  spielberg nagyon szigoruan vette a szinkronhangokat nyelveket!!! csak tökéletes  hangmunkát fogadott el!!!! itt is le a kalappal a magyarok elött most!! eszméletlen preciz lett a 5.1 es hangsáv!!! minden repesz szilánk  ..egyszerüen ott szol minden ahol kell!!!!

én csak kapaszkodtam az ágyba mekkorát és milyen precizen szolt!!!!benne voltam a filmben....leirhatatlan:):):)