Már maga a történet leírásában sincsen semmi izgalmas vagy olyas valami ami miatt elkezdené furdalni az embert a kiváncsiság hogy mi lesz a történet szereploinek a sorsa, ki hogyan dönt ki hallgat a szívére vagy ki hallgat a józan észre ki kibe szerelmes és mindezt egy ezer évvel ezelotti társalgási és jómodori udvariassággal fuszerezve ami kimerül egy több mint két órás végtelenül unalmas vidéki család élettörténetében. Igazi tragédiának számít ebben a környezetben ha egy úrihölgy a domboldalon megbotlik, mindenkinek mindenrol tudnia kell mégha semmi köze hozzá akkor is,így nincs senkinek magánélete és így tovább, egyszóval semmi értelmet vagy érzelmet nem fedeztem fel ebben az alkotásban. A véleményem a filmrol annyi hogy biztos remek alkotás volt ez a maga idejében és nyilván megvan a maga szuk közönsége is akiket ez a film leköt, de engem nem szórakoztatott inkább untatott, nem kötött le egy percre sem és nem is tudott semmi olyan mondanivalóval szolgálni hogy a felénél ne hagyjam abba a megtekintését nagy valószínuséggel nem is maradtam le semmi maradandóról.

Érzéseim igen vegyesek:
Mert míg oda-vissza vagyok a boldogságtól, hogy végre hallhatom a (szerintem igényes) magyar szinkront, addig kézbetvételnél a "gyönyöru" szürke keret köszön velem szembe, és kacsint rám, igencsak lelombozó módon.
Ezt még szó nélkül lenyelném, de azt hogy az újabb megjelenéshez semmi, nuku, nihil, ZÉRÓ extra adatik meg nekünk igen nagy csalódás! Egy ilyen alkotás boven elbírna egy zsíros, több órányi plusszal megrakott kiadást. :(
De egyelore be kell érnünk ennyivel. :(
Kezdetnek mindenesetre köszönettel adózom a szinkronért, ez is valami!