A Magasfeszültség és a Sziklák szeme remake alkotóinak filmje üde színfolt a horrorpalettán. Már az is kellemes meglepetés, hogy ezt a mondatot leírhatom egy látszólsg noname-mozgóképrol, természetesen mindennek oka maga a produkció.
Egy enyhe lélektani thriller témájához tökéletes a kiindulópont, és amikor a cselekmény komolyabbra fordul, meg is állapítottam magamban, milyen jót tenne egy kicsivel több brutalitás, máris más szögben látnánk a veszélyt.

Aztán valóra vált a kívánságom: nem váratott sokat magára a kifejezetten sokkoló, különösen kegyetlen képek sorozata, mellyel a P2 boven be is lép a horror mufajába. A valódi forgatási helyszín Torontóban, az egyelore nem túl ismert színészek kifogástalan helytállása, és a kamera mögötti stábtagok nagyszeru együttmuködése magasra emeli a történetet a hasonló, felejtheto alkotások közül. Elonyösebb lehetett volna a negatív szereplo dührohamait inkább komolyan fenyegeto, kevésbé hisztérikus módon ábrázolni, illetve a háttérzenét sokszor teljesen máshogy képzeltem volna el, jelenlegi formájában néhány kulcsjelenetnél nagy a melléfogás e tekintetben, szerencsére azonban a kész produkcióból nem sokat vonnak le e részletek.
A P2-höz tehát eros gyomor kell, mert átlépi a thriller mufaját, teszi ezt ügyesen és hatásosan, úgyhogy az explicit eroszakra való kisebb felkészülést követoen a film gyakorlatilag kötelezo vétel.