Ugyan nem vagyok nagy horror-szakérto, de a sok negatív kritika ellenére nekem ez a film tetszett! Az eredetit nem láttam, nincs összehasonlítási alapom de szerintem simán megállja a helyét a mai "mezonyben" (nem mondok példákat, úgyis mindenki tudja mirol is van szó). A csattanó pedig hatásosabbra sikeredett mint amilyenre számítottam. Hogy a kokemény horror-fanok mit szólnak hozzá azt nem tudom, de a szkeptikusok (mint pl. én) mindenképp  tegyenek vele egy próbát. A szórakozás garantált! :)

Fénykép, több mint 100 éve használjuk, ismerjük, szeretjük. A világon több millió képet készítenek egy nap alatt a fotósok és az alkalmi turisták. Néha azonban megesik, hogy egy-egy negatívra vagy polaroidra más dolgok is rákerülnek, amik látszólag nincsenek ott... Az Árnykép is erre az osrégi történetre alapoz, mert ha rákeresünk a neten vagy a könyvesboltban biztos hogy találunk olyan oldalakat és könyveket, amik misztikummal foglalkoznak és egy-egy szellemet megörökített kép is egészen biztosan feltunik.
A film alapjában ezekre a panelekre épül, de ennek ellenére nagyon hangulatos. Beleépül némi szellemesdi az Átokból és a Körbol, de csak a fehér ruhás szellemlány képében, aki némán, ám annál idegtépobben próbálja halálba kergetni a hozzá kapcsolódókat. Sajnálatos, hogy sablonos mivolta miatt semmi kiemelkedo nincsen benne sem történeitleg, sem más egyéb módon. A bosszúszomjas szellemek és a remake távol keleti horrorok - kezdem azt hinni, hogy teljesen egy kaptafára épülnek: halott lány, aki bosszút áll. Mindegyikben ugyan ez van, és még a sztorikat sem bonyolítják túl.
Jelen esetben a kezdetekkor boldog házaspárt látunk aki nászútra megy Japánba, ám a ködös és havas úton az ifjú feleség elütni vél egy lányt, de a hulla sehol. Néhány órával késobb furcsa dolgok jelennek meg a fotós férj által készített képeken. Jaine - a feleség - azt véli felfedezni, hogy a képeknek köze van a balesethez és ahhoz a lányhoz...  Ahogy egyre jobban belebonyolódik a dologba fény derül valamire a múltból (ahogy ennek lennie kell), de mikor azt hinnénk már minden megoldódott, tudjuk hogy még lennie kell valaminek (mert mindig van még valami) és így is van. A svédcsavar is teljesen kiszámítható, így a megtekintés után csupán annyi konklúziót vonhatunk le, hogy szegényes az ötlettár.
De - ahogy már fenn említettem - hangulata miatt érdemes megnézni, kellemes kamerabeállítások furcsa szögekben, jó fény és árnyjáték, klassz idozítések, tökéletesen kivitelezett vizuális effektek jellemzik az utolsó kockáig. Tetszett, ahogy az alkotók a film elorehaladtával egyre fakóbb és sötétebb színeket használtak. A zene szintén passzol mindehhez és fokozza a hangulatot - mindent megtesz, hogy félj. Mégis a gyakorlott horror rajongóknak nem mutat majd újat.

Az Árnykép egyáltalán nem rosszul sikerült újrája az eredeti változatnak. Igaz, nem is versenyezhet vele, de nem is akar. Az eredeti verzió több vallási szimbólummal él, amelyeket a muveletlenségükrol híres amerikaiak számára le kellett csökkenteni a minimumra.

Ennek ellenére egy borzongató, néhol félelemetes, itt-ott közhelyes vagy sematikus, keleti elemekbol épitkezo horrort kap a nagyérdemu. Okosabb, mint az európai vagy amerikai filmek (kivétel a spanyol horror), és sikerült átmenteni az erkölcsi tanításokból is valamit az Árnyképbe.

A borító belülrol sem egy fehér "szörnyeteg", hanem igényesen kivitelezett, belso borító. És még jónak mondható magyar feliratos extrák is találhatók a korongon, melyekbol kiemelkedik a Szellemfotózás címu dokumentum.

Jó a magyar keverés, teres, félelmetes hangulatot teremtenek a hátsó hangfalakból jövo kaparászások, surrogások, sikolyok. A színészek meggyozo módon játszanak, a rendezés korrekt, a kép is a jó kategóriába tartozik. Tehát ne üljünk fel a sznob véleményeknek; az eredeti verzió hiányában kellemes borzongás a horrort kedveloknek, a féloseknek pedig néhány székkarfatöro ijesztgetés garantált.