Már a megjelenés idején is tudomást vettem erről a DVD-ről, valahogy mégis mindig elmentem mellette. Nem is értem, most miért keltette fel hirtelen az érdeklődésemet, de a minap megvásároltam. A két főszereplő neve már eleve egyfajta garanciának tűnt a film vonatkozásában, de a szinopszis elolvasása is bizakodásra adott okot.
Az első meglepetés akkor ért, amikor kibontottam a kiadványt. A mostanában megszokottnak tűnő színvonal mellett igen kellemes meglepetés volt a minőségi Amaray tok használata.
A lejátszást elindítva az ugyancsak megszokott "Ne lopj!" filmecske után ízléses állóképes menübe érkezünk. A film némi idő után magától is elindul.
A képminőségről csak jókat tudok mondani. Nekem személy szerint már megint leesett az állam, hogy egy DVD-ből is mit ki nem lehet hozni. Egyben újfent leszögeztem magamban, hogy ha minden DVD-t legalább ilyen tisztességesen raknának össze, nem is kellene nekünk a Blu-ray. Legalábbis nem 2-3x-os áron.
A filmet szinkronnal néztem, ami véleményem szerint egy jól sikerült darab.
Maga a történet kb. az, amit vártam. Voltak benne humoros részek, de leginkább a drámai vonal hatotta át a film összességét. Szórakoztató, ugyanakkor elgondolkodtató és szívbemarkoló is ez a történet. A végén nagyjából olyan érzésem volt, mint a Távkapcs esetében: ez is olyasmi film, ami elgondolkodtatja az embert az élet értelméről, némi lelkiismeret-furdalást éreztetve a nézővel minden elcseszett percért, amit az életéből haszontalan dolgokra szánt.
Akinek Adam Sandler filmje tetszett, úgy gondolom, ebben sem csalódhat.

Sok jót hallottam róla, és olvastam negatívat is. Mivel egy akció során a filmet még éppen be tudtam szerezni, így ma esti filmem ez lett. Hazudnék, ha azt írnám, hogy a film végére nem éreztem semmit, mert nagyon is. Szomorúságot és örömöt egyaránt. Az élet már csak ilyen, nem válogat, hogy ki megy el, ki távozik az élok sorából. A film témája ugyan kicsit elcsépelt, még pedig hogy ragadjunk meg minden alkalmat és használjuk ki minden egyes percét. Igen, ez valóban kicsit sablonosnak tunik, de a film mégsem csak errol szól. Morgan Freeman és Jack Nicholson páratlanul párosak, és elbuvöloek a szerepükben. Megható, kedves film, és sok mindenrol szól. Morgan Freeman bevezetoje és végszója ad egy keretet a filmnek, és így jól is van befejezve. Rendkívül örülök azért, hogy annak ellenére, hogy tudták nincs sok hátra, megpróbáltak minél több dolgot véghez vinni, és "élni az életet".

A maga mufajában remek film, lehet láttunk már ehhez hasonlót, sot biztosan is, de mégis maradandó élmény lesz a film, és maximálisan megéri az árát.
A DVD kiadás pedig egészen turheto. A kép eléggé éles, a hang pedig jól szól. A magyar szinkron jó el lett találva, gratula a készítoknek!

Nekem is az volt a véleményem, hogy ezeket a szerepekt már láthattuk. Különösen Freeman narrálása volt ismeros. O ezt már nem eloször csinálta.
De én szeretem azt kapni egy színésztol 50.-re is, amit jól tud eljátszani, és ezen a téren nem bántam, hogy hozzák a régi receptet.
Talán tényleg kicsit ellaposodik a film, a 80. nap alatt a Föld körül rész közben.
De összeségében mégis azt mondom nagyon szép film, az elmúlásról. Hogy igenis bele lehet nevetni a halál szemébe. És ha közlik, hogy hat hónap, nem keresni kell az újabb orvosokat, hátha azok mást mondanak, és ezzel elcseszni az utolsó napjainkat, hanem két végén égetni a gyertyát ha megtehetjük, hanem.
Azt hiszem Descartes mondja valahol, hogy Istennel szállsz szembe, ha nem fogadod el halálod valósságát.
---------------------
Azzal nem értek egyet, hogy a film azt sugallaná, a pénz boldogít. Bár tényleg a Piramisokat leginkább akkor láthatja az ember, ha sok pénze van, (vagy ha Kairóban él). Pl én minden nap megnézhetem a gyönyöru Szent István Bazilikát, vagy a hasonlóan csodálatos dohány utcai Zsinagógát, mely épületek Európában mindketten csúcstartóak. Más országok lakói, meg súlyos pénzeket fizetnek azért, hogy láthassák. :)
De! A legfontosabb tételek a bakancslistán olyanok voltak, melyek nem kerülnek pénzbe. Pl. pénzbe került Nicholsonnak, hogy megcsókolhatta a világ legszebb lányát?
Vagy hogy könnyesre röhögjék magukat a Kopi Luwakon? Maximum az, hogy erre költött Nicholson karaktere. (Rákerestem, honnan kukázták ezt elo?)
ugye hogy nem...
Épp azt mutatja a film, hogy Nicholsont felveti a pénz, és nincs kit elkápráztatnia vele. (ez a mondanivaló egyébként sokszor felbukkan a Kacsamesékben is :)) És a kórházakban valóban sok barátság születik, hiszen nagyon kevés helyen kiszolgáltatottabb az ember, mint ott.


Számomra talán az volt a legérdekesebb, hogy a Listán csomó olyan is volt, amit nem is mutattak: Rómát látni, Egy hét a Louvre-ban, stb. Pedig lehet ezek érdekesebbek lettek volna, mint a Taj Mahal-beli elmélkedés.
Akárhogy is, ha ez volt a két színész utolsó filmje, méltóképpen zárták életútjukat. Lehet összevetni Pacino és de Niro utolsó szerepeivel, amik már-már kimerítik a vérciki fogalmát.

Rainbow!! Hogy neked milyen igazad van!!
Már féltem, hogy egyedül leszek (újfent) véleményemmel, miszerint ennek a filmnek is nagyobb a füstje, mint a lángja. De elolvastalak és megnyugodtam.:-))


SPOILERES lehet!
Valahogy zavart az egész. Amíg a két öreg  a kórházban volt, semmi bajom nem volt a mozival. De aztán utána minden megváltozott: az élet efféle élvezetének elotérbe tolása a dráma igazi élét elvette – a katarzis ezúttal elmaradt. S nem is volt rá esély, hogy meglegyen..
Mert mit is látunk? A két haldokló utolsó hónapjaiban bejárja a világot, meg sokminden extra dolgot kipróbál. És mindehhez nem kell más, csak pénz.. S igaz ugyan, hogy utazásuk végén mindketto érzelmi síkon is megnyugvást talál, nekem mégiscsak furcsa volt az arány: a film azt sugallta: a pénzzel vett boldogsággal teljes az élet – hisz erre épül a mozi nagy része. Amikor meg elérünk a drámai végkifejlethez – ami ugyebár nem is olyan drámai, hisz tudjuk az elso perctol kezdve, mi fog történni –  ez arányaiban nagyon kevés (és Nicholson karakterében kissé hiteltelen is) a nagy durranás helyett inkább egy kis petárda szólalt meg. Mégha egy picit meg is könnyeztetett, akkor is.

Az egész olyan, mint egy bulis útifilm, aminek végén az utazó leteszi a kanalat.
Lehet, van olyan nézo, akinek a szájába kell rágni e film által is, hogy a pénz nem minden. Gondolom, ez volt az egyik céljuk. De sajna nekem nem kell. Túl sok mindenen átmentem már, hogy ezt ne tudnám enélkül is. És így bosszantott az az álszent élvezzük az életet stílus, amit a két öreg produkált..
Még pár dolog: a két veterán színész a megírt karakterüket hibátlanul hozza: de ez a karakter rájuk lett írva, tehát csak ismétlik önmagukat. Azt viszont jól teszik. A másik: nekem kicsit uncsi volt az az oktató jelleg, ami elsosorban Freeman szájából hangzott el folymatosan: mi ez, és honnan van.. Ezt is a sötétség népének okítására szánták:? Hogy az álatalános muveltségük kicsit fejlodjön?

Az meg csak hab a tortán: az elején a narrátor honnan tudta azt, amiket mondott? Meg a végén? Hisz o ment el elobb.. Jobb lett volna talán a titkár hangján narrátorozni..
A DVD egyszeru darab. Kép, hang megfelelo. Szerencsére a két színész a jól megszokott magyar hangokon szólal meg (ez különösen igaz Nicholsonra) – tehát a szinkron kimondottan élvezheto. Viszont arra az egy darab videoklippre  extra gyanánt én nem lennék büszke a kiadó helyében.
Nem tudom. Nekem ez így, ilyen keverésben nem jött be. Meg lehet nézni, de megvennem nem kell.

  

Csodálatos film. Morgan Freeman és Jack Nicholson felülmúlhatatlan amit ebben a filmben alakított. Hogyan lehetett ennyi humort elrejteni

ebben a történetben? Kihagyhatatlan film, aki nem látja szegényebb lesz egy élménnyel. Teljesen a hatása alatt vagyok.

Súlyos, és biztosan sokak szívének nem kedves ítélettel kezdeném mindjárt az elején. Rob Reiner talált egy maradék cafatkát a lerágott csonton, s gyorsan leharapdálta. Bármennyire is szigorúnak hangzik, és bármennyire is sokak ellenszenvét váltja ki ez a mondat, ez akkoris így van.
Talán az egyik legtöbbször feldolgozott, s ettol már – már zavarba ejtoen unalmas téma, két zseniális aktor, két csodás „játszó”, akik zsírpapírt tettek korábbi karaktereikre, Nicholson a Lesz ez még így se! kiállhatatlan írójáéra, Freeman pedig a börtönlakó Red-ére a Shawshank börtönbol és mesterien körberajzolták oket, hogy aztán minden erofeszítés nélkül együtt alkossanak valami messze nem maradandót. Ennyi a film.
Nem tudom, el lehet-e még ezt a témát úgy adni, hogy eredeti tudjon lenni tole egy forgatókönyv, de abban megingathatatlanul biztos vagyok, hogy ezúttal nem sikerült. Sokkal jobban, sokkal mélyebben és sokkal emberibben megírták ezt már, s nem egy elod-film lényegsen mentesebb volt a közhelyektol, a túlzóan színes mesevilág-hangulattól és a valószerutlen történésektol.
Mégis, azt mondom, nem annyira rossz ez a film. De mégis miért nem? Mert szerettem a Lesz ez még így se!-t és a Remény rabjait. Soványka magyarázat, de csakis ezért. A két foszereplotol pedig ugyanazt kaptam, amit ott szerettem. Legalábbis az elso félórában, a film legerosebb részében igen. Csak és kizárólag ezért mondom azt, hogy nem rossz ez a mozi.
Mert a giccs, a rendezoi bakik és a unos-untalan a szánkba kiáltott téma már nem tud jó lenni, ha nem két ekkora színészóriás akarja velünk elhitetni, akiknek még akkoris sikerül valamit menteni a filmbol, hacsak a saját alakításaik archívumában kotorászva hoznak össze egy-egy figurát.
Aki most olvasol: ha listát írnál azokról a filmekrol, amiket látnod kell,amiket feltétlenül látni szeretnél, mielott meghalsz; ha egy filmes bakancslista írására adnád a fejed, fogadj meg egy jótanácsot, s ha feltétlen szerepelteni akarod a listádon ezt a filmet, tedd valahova a végére .... van ennél annyi sokkal jobb, hogy ez boven ráér.  Én legalábbis így hiszem.
Mert a Bakancslista füstje ugyan messzire ellátszik, a lángja fele annyi meleget sem ad.
A DVD:

A képminoségre ezúttal valóban igaz, hogy tesztlemez-szintu! Minden egyes apró pösz kristálytisztán látszik a képen, nincs egyetelen képhiba, egyetlen kósza szemcse, vagy pixel sem a képen. A színek élénkek, telítetettek, néhol talán kicsit túlságosan is valósághutlenek. De mindent egybevetve referenciaértéku képminoség, amihez fogahatót rég nem láttam DVD-nél.
Mind a magyar, mind az angol hang tökéletes, mindketto teljesn kihasználja az 5.1-es hangzás nyújtotta elonyöket. A két hangsáv közt váltogatva annyit vettem észre csupán, hogy a magyar hang mintha egy hangyányit erosebben szólna, így ha Reviczky Gábor (Nicholson) és Kristóf Tibor ( Freeman) hangkával szeretnénk nézni a filmet, akkor kicsit lejjebb kell venni a hangot.
Extra szinte nincs a lemezen, az egyszem videoklip, ami a film stáblistája alatt hallható dalhoz készült, az egyetlen bónusz a lemezen, ami nyilván csalódás.
Összességében tehát azt kell mondjam, hibátlan, bár szegényes DVD-kiadás és messze nem hibátlan filmhez.

Érdekes.A színészek persze ,hogy hibátlanok, a két nagy név hozza a szokásos karakterét.Azon jót röhögtem ,hogy akciónak is fel van tüntetve mert az egy perc nincs benne.Érdekes ,aranyos sztori, a film kb fél órától indul be de addig sem nevezném unalmasnak.Sok tanulságos monológ és párbeszéd van benne.Lehet rajta jókat derülni de vígjátéknak sem nevezném.Ez az alkotás egyértelmuen dráma.Mégpedig egy jó kis dráma.Szerintem nagyon megható és gyönyöru film, habár nem mentes a kliséktol sot sok benne a közhely, de összességében jól felépített szórakoztató és nagyon szép alkotás.Szerintem érdemes végignézni mindenképp!!87%

Lenyugözött a film, mindenkinek ajánlott! Spoiler: Ha MF a narrátor és o hal meg elobb, honnan tudja, hogy mikor hal meg és utána hova temetik JN-t? Ezzel együtt nagyszeru.

Nagyszeru film, mely alapvetoen szomorú, mégis mulatságos. Emelett a világ két talán legjobb színésze a foszereplo. Mindenkinek ajánlom.

Nagyszeru drámai vígjáték (az "akció" hogy keveredhetett a fenti felsorolásba?) a két nagy öreg jutalomjátékával, hiszen mi lehet annál jobb, mint hogy az embernek tulajdonképpen saját magát kell eljátszani?! Jack Nicholson, mint a nyolcvan éves, multimilliomos playboy, és az egyszeru életet élo, de roppant muvelt, családos ember (Morgan Freeman) barátsága ugyan a véletlennek és a közös sorsnak köszönheto, de semmi nem olyan egyszeru, mint elsore tunik. Sem a bakancslista nem íródik olyan simán, hogy "Gyere, koma, csináljunk listát!", sem a kalandok nem zajlanak olyan zavartalanul. Az álmok és a tervek világából ugyanis idonként vissza kell térni a valóságba, és elszámolni a családdal, a múlttal és a végesnek szabott jövovel, és például szembesülni kell vele, mi is az a Kopi Luwak:)). És talán máris nem olyan "jó" eljátszani az embernek saját magát...

Remekül kiegyensúlyozott film, aminek sikerült elkerülnie a habosan könnyes-nyálas jeleneteket, miközben a két foszereplo sem válik nevetségessé, ahogy a világ élvezeteiben hancúrozó tatákkal olykor megesik. Kellemes és tanulságos szórakozás, amihez azért a zsepit is oda lehet készíteni.